2013. június 15., szombat

5. fejezet

Elővettem a kiskoromban megszokott durcás arcot mikor apa turnéra ment és engem nem vitt magával.

- Jaj, csak ezt az arcot ne- nevetett, ráöltöttem a nyelvem.- Úgy is meglátogatsz majd, mikor Nevadában leszünk.
- De mire odaértek- sóhajtottam egyet és leeresztettem a kezem.
- Iskolakezdésre úgy is haza érünk- mosolygott.
- Nem vagyok kis iskolás!
- Te nem, de Jimmy fia igen.
- Jóóó, de hozz nekem valami szépet minden honnan- vigyorogtam rá.
- Mint mindig- megpuszilt.

Michelletől is elbúcsúzott és beszállt a kocsiba.

- Ne félj, hamar eltelik az a pár hét– mondta Michelle.
- Na, ja persze – forgattam a szemeimet.
- Mi lenne, ha egyik nap tartanánk egy csajos napot? – kérdezte, én meg furán néztem rá. Végül is, az utóbbi időben eléggé jó fej, miért ne…
- Nekem oké – rántottam meg a vállam. – Átmehetek Shawnhoz?
- Menj csak – mosolygott, és kiment a teraszra cigizni.

Küldtem egy SMS-t Shawnnak, hogy most indulok, majd még gyorsan csekkoltam magam az előszobai tükörben. Megigazítottam a hajam, felvettem a fekete Conversem, és elindultam. Úgy gondoltam, hogy ha már sétálok, akkor zenét is hallgatok hozzá, hiszen a fülhallgatómat is magammal hoztam. Még az első számnak se lett vége, mikor megállt mellettem egy motor. Egy motor, amin Shawn ült.

- Szia, hercegnő – köszönt mosolyogva.

Kivettem a fülemből a fülhallgatókat, és elé állva hosszan megcsókoltam, majd felültem mögé.

- Mit hallgattál? – kérdezte, míg megvárta, hogy a mögöttünk haladó kocsi kikerüljön minket.
- Avril Lavignet – válaszoltam.
- Hű, de kemény- nevetett.
- Te csak fogd be Taylor Swift- megcsaptam a vállát.
- Hé! Csak a közös számunkat szeretem tőle.
- Nocsak, már közös számunk is van?- húztam az agyát.
- Ahogy látod.
- Hova megyünk?
- Kocsmázni a fiúk már lassan ott vannak.
- Ohh akkor ezért jöttél értem?
- Többek között.

Végig száguldott az utcákon, megálltunk egy kocsma előtt, de nem a szokásos volt. Bementünk a többiek már hangosan röhögve ültek az egyik boxban. Shawnnal helyet foglaltunk és beszálltunk a beszélgetésbe, pontosabban csak Shawn én kicsit magam alatt voltam. Rég volt már, hogy apa ilyen hosszú ideig elutazott volna. Elgondolkodva birizgáltam a nyakláncot.

- Hé, hercegnő- Shawnra néztem,- kijössz cigizni?
- Most nem- megráztam a fejem.
- Jól van, sietünk- megpuszilt és már ki is mentek.

Azt hittem egyedül maradok, de velem szemben ott ült Mark, egyik karja a támlán kinyújtva és dobolt a zene ritmusára. Nem nézett rám, valahova a távolba nézett, nem értettem miért nem ment ki a többiekkel.

- Miért nem kedvelsz?- hirtelen rám nézett.- Hisz nem is ismersz- elmosolyodott és beleivott a sörébe.
- Ki mondta, hogy nem kedvellek?
- Te magad… mindig bunkó vagy velem…
- Sose voltam bunkó.
- Jó akkor csak leszarsz, de akkor is. Miért?- vett egy mély levegőt.
- Tisztázzuk, nem utállak, csak ismerem Shawnt, egészen ovis korunk óta barátok vagyunk. Tudom, milyen gyakran váltogatja a barátnőit- ijedt képet vághattam, mert felnevetett.- Épp ezért mindig próbálok mindig távolság tartó lenni a barátnőivel, nehogy megkedveljem, mert úgy is hamar eltűnik.
- Értem…- újra birizgálni kezdtem a nyakláncot.
- Most viszont- felpillantottam,- most teljesen más. Még sose láttam ilyennek. Olyanokat csinál, amiket más lánnyal sose. Kezdjük ott, hogy mindenhova elmegy érted, eddig ezt senkinek se tette meg, max a húgának, de az más- legyintet.- Vagy mikor a múltkor volt az a dolog azzal a sráccal. Egész nap azt várta, hogy felhívd, néha azon volt, hogy ő hív fel téged, mert nem bírta, hogy nem tudja, mi van- csillogó szemekkel néztem Markot.- Van olyan, hogy néha csak ül maga elé bámul és minden ok nélkül elmosolyodik, ha megkérdezzük, mi az csak megrázza a fejét, de látom rajta, hogy ő akkor rád gondol.
- Komolyan?- felragyogott az arcom.
- Így van, én mondom neked. Shawnt még sose láttuk ilyennek. Azt is megmerem kockáztatni, hogy talán kezd beléd szeretni.
- Nem hiszem- megráztam a fejem,- sokszor csak úgy viselkedik velem, mint egy egyszerű baráttal.
- Tudod mi az, ami a nyakadban lóg?
- Egy nyaklánc- néztem rá hitetlenkedve.
- Nem csak egy egyszerű nyaklánc. Az anyukája adta neki mielőtt meghalt- kikerekedtek a szemeim.
- Ezt még sose mesélte.
- Nem szeret róla beszélni, azt hiszi, gyengének tűnik tőle.
- Ohh.
- Soha senkinek nem hagyta, hogy hozzá érjen a nyaklánchoz, ha bárki is csak elkezdett közelíteni, hozzá, hogy megnézze egyből elkapta a kezét és rámordult, hogy soha többet ne próbálja meg. És most nézd meg kinek a nyakában is lóg a medál?- rám mosolygott.
- Az enyémbe – suttogtam, teljesen elképedve. Boldogan mosolyogtam, alig hittem a fülemnek, pedig biztos voltam abban, hogy Mark igazat mond. – Köszi, hogy elmondtad.
- Ugyan – rántotta meg a vállát, és újra ivott a söréből. – Csak tudom milyen Shawn. A húgán, és a legjobb haverjain kívül – itt biztos voltam benne, hogy magára és Codyra gondol – senki felé sem mutatja ki az érzéseit. És még azt is el tudom képzelni, hogy emiatt bassza el a veled való kapcsolatát.
- Nem fogom hagyni – mondtam magabiztosan. – Egyébként, miért nem te laksz vele, ha ilyen régóta ismeritek egymást? – kíváncsiskodtam.
- Én az öcsémmel élek – mondta. – És Cody ugyanolyan régóta haverja, mint én. Mi hárman együtt nőttünk fel, mint te Rockyval. – kacsintott, én meg elröhögtem magam.
- Mi van Rockyval? – értek vissza a srácok, és Shawn miután leült mellém újra átkarolt.
- Semmi – válaszoltam, és a fejemet kissé a mellkasának döntöttem.
- Nem akartad véletlenül most is elhívni? – kérdezte Cody, furcsán élénk mosollyal.
- Odaadom a telóm, hívd el – nyújtottam felé a készüléket, mire elvette és elment telefonálni.

A többiek újra elkezdtek dumálni valamiről, és hangosan röhögtek. Figyeltem Markot, aki épp a mellette ülő sráccal baromkodott – istenem, mikor fogom megjegyezni mindannyiuk nevét! – és szidtam magam, amiért mindenféle gondolkodás nélkül egyszerűen bunkónak tituláltam. Hiszen nem is ismertem. Lemondóan megráztam a fejem, és ittam a sörömből.

- Mi a baj? – suttogta Shawn a fülembe.
- Semmi – mosolyogtam. – Csak elgondolkoztam.
- És min? – nézett rám kérdőn.
- Nem érdekes – ráztam meg újra a fejem.
- Ha te mondod – rántotta meg a vállát, és összekulcsolta az ujjainkat.

Cody visszajött, és jókedvűen rakta le elém a telefont, majd felvette a dzsekijét.

- Igent mondott, mi? – kérdeztem mosolyogva.
- Persze – vigyorgott. – Elugrok érte, mindjárt jövünk!
- Jól van. Ohh basszus várj!- szóltam utána.
- Hmm?- elgondolkodtam.
- Nem mindegy semmi menj csak.
- Oké- megvont a vállát és már ott sem volt.
- Mi az?- nézett rám Shawn.
- Semmi csak hirtelen azt hittem, hogy Lana vigyázz a tesóira akkor viszont nem tudna eljönni, de rájöttem, hogy valószínűleg ott vannak a nagyszülei.
- Ohh… anyukájával mi van?
- Elválltak a szüleik, az anyjuk egy drogos kurva volt, még régebben mikor még kicsik voltunk majd nem megölte Jimbo bácsit.
- Jézusom- kikerekedtek a szemei.
- Igen…- újra eszembe jutott apa, és hogy Michelle ilyenkor sose szokott otthon aludni mindig Val nénivel van.- Te- néztem rá,- nincs kedved később átjönni hozzánk? Még úgy se voltál soha beljebb a kertnél, és a nevelő anyám amúgy sincs otthon.
- Hmm, jól hangzik- megcsókolt.
- Szerintem is- mosolyogtam.

Tovább beszélgettek, én meg nevetve hallgattam őket. Hirtelen megszólalt az asztalon maradt telefonom, de semmi kedvem nem volt felvenni, főleg, hogy végre be tudtam szállni a beszélgetésbe, mert a zenéről volt szó. Shawn viszont felvette.

- Igen? – szólt bele. – Nem, Shawn vagyok… Nálam volt a mobilja… Ha ennyire fontos – rántotta meg a vállát, majd a kezembe nyomta a telefont, és elment, hogy újabb kört hozzon. Egy pillantást vetettem a kijelzőre, aztán a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia, Ian – köszöntem.
- A parton vagyunk, nincs kedved leugrani?– várt egy kicsit, majd hozzá tette – A barátod is jöhet. Ráadásul megismerhetnéd a lányt, akiről beszéltem…
- Bocs, most nem jó, a srácokkal vagyunk, Lanáék is mindjárt itt vannak… Ráadásul lefogadom, hogy Erik is veled van.
- Túl jól ismersz – fintorgott. – De legközelebb jössz ugye?
- Persze – mosolyogtam.
- Amúgy Lanának nem a tesóira kéne vigyáznia? – kérdezte.
- A nagyszülei ott vannak. – mondtam. – Jó éjt, Ian.
- Jó éjt Free. – és kinyomta.
- Mit akart? – ért vissza Shawn.
- Csak lehívott minket a partra. – rántottam meg a vállam, majd mindketten újra bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.

Percekkel később Lana és Cody is megjöttek, mindketten nevetve, amit jó jelnek vettem, és bíztatóan mosolyogtam rájuk. Körülbelül egy fél óra után viszont szóltam Shawnnak, hogy mennünk kéne.

- Máris? – kérdezte Lana kissé riadtan.
- Holnap beszélünk – öleltem meg búcsúzóul, majd a fülébe suttogtam – Minden oké lesz, tudod, hogy rendes srác.

Kissé felcsigázva bólintott, azt hiszem még élénken élt benne a múltkori balul sült buli emléke. Shawn lekezelt a fiúkkal, akik nem hagyták, hogy az elköszönést egy intéssel lerendezzem, így mindegyiküket végig ölelgettem. Mark mosolyogva ölelt meg, és bíztatóan kacsintott egyet. Cody maradt utoljára.

- Vigyázz rá, oké? – kértem, miközben megöleltem.

Most először láttam komolynak, mióta megismertem, mindenféle mosoly nélkül bólintott. Shawn is megölelte Lanát – de egy ölelgetős banda! – aztán leléptünk. Végig száguldottunk az ismerős utcákon, nagyon hamar megérkeztünk a házunkhoz, nem gondoltam volna, hogy Shawnt ennyire érdekelheti a ház ahol lakom. Kinyitottam az ajtót, Pinkly egyből elkezdett ugatni és boldogan csaholva közeledett felénk.

- Nem mondtad, hogy van kutyád.
- Mert nem az enyém. Hát helló- felemeltem a földről és magamhoz öleltem.
- Nevelő anyudé?- felnevettem.
- Dehogy is, apámé.
- Az apádé?- kikerekedett szemekkel nézett rám, közben Pinklyt simogatta.
- Igen, én se értem miért nem egy pitbullt vett magának- leraktam Pinklyt a földre, aki nem tágított mellölünk.- Na, gyere- megfogtam a kezét és felhúztam az emeletre.- Nos ez lenne az- nyitottam ki az ajtót és kapcsoltam fel a villant.
- Azta, jó sok poszter- nézett végig a falakon.
- Amit egyszer kirakok a falra, soha többé nem veszem le. Ez itt- egy régi együttes poszterére mutattam,- már kint van tíz éve.
- Nem semmi.
- Imádom gyűjteni őket – mosolyogtam.
- Gondoltam – biccentett, majd megállt az egyiknél. – Ezek apádék?
- Igen – mentem oda hozzá, és nyomtam egy puszit a szájára.
- Anyud meddig nem lesz itthon? – morogta, miközben átölelte a derekam.
- Remélem sokáig – mosolyogtam, majd megcsókolt.

Az ablakom előtt álltunk, és olyan volt, mintha nem tudnánk betelni a másikkal. Hosszú percek teltek el így, majd Shawn gondolt egyet, és lelökött az ágyra. Felém került, mire nekem valahogy sikerült megfordítanom az állást, és én kerültem felülre. Elröhögte magát, majd feljebb emelkedett, és újra megcsókolt. Lehunytam a szemem, és közelebb hajoltam, aztán… Aztán egyszer csak eltolt magától, én meg kérdőn néztem rá. Mit csináltam?  Shawn összeráncolta a homlokát, és sűrűn pislogott.

- Ez most komoly? – kérdezte, és a plafonra mutatott. Oda néztem, majd vissza rá, az ő komoly, már-már szenvedő arcára, és elröhögtem magam.

A plafonon egy One Direction-os poszter volt, amit még régebben Lanával ragasztottunk ki.

- Te most komolyan szereted őket? – akadt ki teljesen, figyelmen kívül hagyva a röhögésem.
- Nem, nem is szoktam őket hallgatni – ráztam a fejem nevetve. – Lanával találtunk valahol kettőt, és az egyiket nála, a másikat pedig itt ragasztottuk fel.

Láttam, hogy arcára visszatért a nyugalom, és felsóhajtott, majd elmosolyodott. Visszamásztam felé és újra megcsókoltam. Miközben simogatott felhúzta a pólómat. Majd hirtelen abba hagyta. Kérdőn néztem rá.

- Ne haragudj, de úgy nem megy, hogy egy csapat kis nyálgombóc szemez velem- felnevettem.- Szóval…- magára rántott és megfordult, hogy ő legyen felül.

Miközben csókolt kioldottam az övét, végig simítottam a hasán egészen a le a nadrágjáig, mikor becsapódott a bejárati ajtó, ijedten néztem fel. Kimásztam Shawn alól és kiosontam a lépcsőhöz, Michelle valakivel beszélgetett, de az nem Val néni volt vagy valamelyik barátnője, egy férfi volt. Shawn mögöttem volt, éreztem a lehelettét.

- Ekkora egy ribancot- suttogtam.
- Ez… ő a…?
- Shh- a szájára tapasztottam a kezem és figyeltem, ahogy Michelle kacarászik miközben a csávó tapizza.- És még azt hittem megváltozott.

Felálltam és visszamentem a szobámba, Shawn követett.

- Szóval az ott lent nem az apád…
- Nem hát- megigazítottam a pólóm.- Menjünk.
- Mi? De hova?
- Hozzád- néztem rá.
- Oké, de hogy? Anyádék lent vannak.
- A fán megyünk le ne legyél hülye.
- A fán? – kérdezte.
- Igen – mondtam, és kinyitottam az ablakot. – Ne legyél beszari – ráztam meg a fejem.
- Hogy én? – tettetett felháborodást.

Kimászott az ablakon, majd át a fára, és puhán érkezett a földre. Incselkedve nézett rám, de valószínűleg csak a figyelmemet próbálta elterelni.

- Na, te jössz! – mondta.

Az ajtómra néztem, ami résnyire volt nyitva, de így is láttam, és hallottam, amint Michelle egy másik csávóval igyekszik az apámmal közös hálójukba. Kimásztam a tetőre, és halkan becsuktam az ablakom. Átügyeskedtem magam a fára, onnan pedig valahogy lejutottam a földre. Shawn persze aggódva nézte végig az egész akciómat.

- Redben vagy? – kérdezte, majd mikor bólintottam, felült a motorjára, én meg mögé, és elindultunk.

Nagyon siethetett haza érni mivel pár perc alatt meg is érkeztünk. Halkan nyitottunk be az ajtón, Shawn nem volt benne biztos, hogy Cody haza érte már, valami zaj hallatszott a szobájából, közelebb mentünk és hallgatóztunk, egyértelműen nyögések voltak. Eltátottam a szám.

- Ez Lana?!- néztem Shawnra aki egyből betapasztotta a számat hátulról.

Miközben befogta a számat elindult velem a szobája felé, a testünk egymáshoz ért, egy dudor nyomódott a hátamnak mire elmosolyodtam és csak kicsi kellett hozzá, hogy ne nevessem el magam. Szóval Shawn ezért sietett annyira, hogy ide érjünk. Alig hogy becsukta mögöttünk az ajtót nekem esett. Attól féltem megint eltépi a pólómat, de hál égnek ezt megúsztam.
Ezután csendben feküdtünk egymás mellett, legalábbis én, Shawn elaludt. Egy idegi néztem, ahogyan alszik, majd magamra kaptam a boxerét, és a pólóját, és kimentem a konyhába. Felkapcsoltam a villanyt, egy pohárba töltöttem vizet, és felültem a pultra. Egy darabig csendben ittam, és az ablakon bámultam kifelé.

- Szia Freezy – Cody halkan belépett a konyhába, és becsukta az ajtót.
- Szia – köszöntem, és alig bírtam visszafogni a vigyoromat.
- Mikor jöttetek meg? – kérdezte, és kinyitotta a hűtőt.
- Pár órája – kivett belőle két üvegsört, és az egyiket mellém rakta, miközben leült az egyik székre.
- Nem hallottam – rázta a fejét, és felbontotta.
- Mert mással voltál elfoglalva – csúszott ki a számon, majd, mivel lebuktattam magunkat, a vigyoromat se fojtottam el.
- Sunyik vagytok – fintorodott el, majd bénázásomat látva az én sörömet is kibontotta.
- Oké, de ha már így kiderült, mint Lana legjobb barátnője, meg kell nekem ígérned, hogy vigyázol rá, nem bánsz vele rosszul, és nem töröd össze – soroltam fel azokat a dolgokat, amiket általában a filmekben szoktak.
- Nem fogom – vigyorgott.
- Megígéred?
- Megígérem.

Félig megittam a söröm és visszamentem Shawnhoz. Ugyan úgy feküdt, mint ahogy hagytam, elmosolyodtam és visszabújtam mellé.
Reggel alig bírtam visszafojtani a nevetésemet, bár nem tudom mi volt ebben olyan vicces, de nekem nagyon nevetnem kellett, lehet, csak a kialvatlanság tette nem tudom. Shawn lassan ébredezni kezdett én pedig végig a számat harapdálva figyeltem. Majd mikor végre rám nézett nem bírtam ki, hangosan felnevettem. Értetlenül nézett rám én pedig nem bírtam szabadkozni.

- Ne haragudj- nevettem,- igazából nem tudom ebben mi olyan vicces, de muszáj nevetnem- nem szólt semmit csak csöndben és mosolyogva várta, hogy végre lenyugodjak.- Olyan rohadt hangosan horkoltál, hogy azt tanítani kéne- újra felnevettem, Shawn zavartan nézett rám.
- Nem szoktam horkolni.
- Hát most horkoltál- mosolyogtam.- De olyan szinten mélyen aludtál bármit csináltam nem keltél fel.
- Miért kellett volna felkelnem?- még értetlenebbül nézett rám.
- Azért- felkönyököltem,- hogy átfeküdj a másik oldaladra és abba hagyd a horkolást. Ez be szokott válni.
- Honnan tudod, csak nem horkolsz?- mosolygott és felém hajolt.
- Én nem, de te igen- elkezdett csikizni.

Még jobban röhögtem, közben pedig felém kerülve csikizett, majd mikor megunta megcsókolt.

- Egyébként jó reggelt – mosolygott, és felpattant az ágyról.
- Ja, neked is – nevettem.

Nyújtózott egyet, majd a szekrényéből elővett pár cuccot, és elment fürdeni. Még mindig mosolyogva néztem utána, majd felálltam, és az asztalához léptem. A tegnapi pólója még mindig rajtam volt, és a szélét húzgálva – eléggé nagy volt rám – felemeltem a lapokat, amiket a múltkor nem láthattam. Elolvastam az egyik dalt, legalább is azt, ami félig volt kész, és elámultam. Kinyílt a szobaajtó és gyorsan visszadobtam a papírt a helyére és vigyorogva fordultam az ajtó felé. Shawn gyanúsan mért végig, majd mikor meglátta, hogy az asztalánál állok, csak mosolyogva megcsóválta a fejét.

- El fogom őket dugni- elindult felém.
- Megtalálom őket- csücsörítettem.
- Azt meghiszem- lehajolt és megcsókolt.- Te, van egy ötletem.
- Micsoda?
- Öltözz- megfogta a gatyámat és odadobta nekem.
- De…
- Na, gyerünk már- mosolygott.
- Oké-oké- magamra kaptam a gatyát a pólót lecserélni viszont nem volt időm mivel Shawn felkapott a vállára és elindult kifelé velem.- Segítsék! Elrabolnak!-üvöltöttem a házban, Lana érdeklődve nézett minket, Cody csak röhögött.

Shawn lerakott kint, majd bement a garázsba és kitolta motorját.

- Őő, nem fogom vezetni- mutattam a motorra mire felnevetett.
- Amúgy se adnám a kezedbe, ahhoz túlságosan szeretem- lehajolt és megpuszilta a motorját.
- Ohh köszi, rendes vagy- keresztbe fontam a karom.
- Na, gyere már- ült fel a motorra mosolyogva.

Alig, hogy átvetettem a lábamat a motoron már el is indult. Hiába ütögettem a vállát, hogy árulja el hova megyünk, csak a röhögését hallottam. Egy kis idő múlva azon kaptam magam, hogy Los Angelesben és egy tetováló szalon előtt vagyunk.

- Mi is az az ötlet? – pislogtam és leszálltam a motorról.
- Gyere! – röhögött és megfogva a kezem behúzott az üzletbe.
- Shawn! – egy 20-as évei végén járó nő lépett elénk, arcán mosollyal. – Kíváncsi voltam mikor dugod újra ide a képedet. És látom nem egyedül jöttél.

Arca ovális volt, hosszú fekete haj keretezte, szeme a zöld és a kék között volt. Érdeklődve figyelt engem.

- Ő itt Hope, a barátnőm – mutatott be.
- Nagyon örülök – ez a nő mindig mosolyog? – Anne vagyok.
- Én is örülök – biccentettem.
- Két tetoválást szeretnénk, én egyet és ő egyet – lépett mosolyogva a pulthoz Shawn. – Ja, és mindketten egy betűt szeretnénk.

Megkérdezni engem, vagy valami?

- Hé, álljunk csak meg- Shawn hátra pillantott, de még mindig mosolygott.- Csak két dolog semmi különös igazából- néztem rá.- Az egyik az, hogy még mindig nem múltam el 18 és kell szülő bele egyezése nem?- néztem Annere.
- Hát igazából nekem nem olyan fontos…
- Jó mindegy lényegtelen- legyintettem.- A második- újra Shawnra néztem,- mi a faszom van?!- emeletem fel a hangom.
- Jaj, már- oda lépet hozzám és átkarolta a derekam.
- Ne, ne nézz így rám- elfordítottam a fejem,- inkább mond, el mi van.
- Egyszer élünk nem?- bólintottam.- Egyszer baszhatjuk el a testűnket hülyeséggel- fintorogva bólintottam.- Szóval arra gondoltam, hogy magunkra varrathatnánk egymás nevének a kezdőbetűjét- eltoltam magam tőle.
- Te meghibbantál- hitetlenkedve néztem rá.
- Ugyan már, Hope.
- Jaj, csak ne szólíts így, könyörgöm- összeszorítottam a szemem.
- Oké, de nem jó ötlet?
- Hogy egy életre magamon viseljek egy S betűt? De, fantasztikus.
- Miért? Lehet később lesz egy barátod, akit Samuelnek hívnak- elfintorodtam.- Ugyan 17 vagy. Ki tudja, hogy tíz év múlva is együtt leszünk-e.
- És a H betű? Te még is csak 23 vagy- gúnyosan néztem rá.
- Lehet, megismerek egy Hilary-t.
- Biztató- elhúztam a szám.
- Jaj, ugyan már hercegnő kérlek.
- Menthetetlen vagy- elmosolyodtam.
- Na, benne vagy?- vigyorgott.
- Jó legyen- sóhajtottam és megcsókolt.
- Akkor először a hercegnőt – kacsintott rám Anne, és hátra vezetett minket.

Míg a sablont csinálta, én azon töprengtem, hogy még is hova tetováltassam. Felfeküdtem a székre, Shawn pedig mögém állva halkan nevetett.

- Szóval, hova lesz? – nézett rám Anne, és gurulós székével mellém gurult.
- A medencecsontomhoz. – mondtam, majd lejjebb húztam a gatyámat, és feljebb a felsőmet, ő pedig elkezdett dolgozni.

A tű érintése először fájt, de Shawn megfogta a kezem és megszorította. Felnéztem rá és elmosolyodtam.

- Ha már most fáj, mikor nekem csinálják, mit fogsz csinálni mikor neked, csinálják?- vigyorogtam.
- Haha, vicces vagy- grimaszolt.
- Tudom- ráöltöttem a nyelvem.

Anne hamar kész volt mindkettőnkével, Shawn a jobb könyök hajlata alá varrata a kis H betűt. Mit fog szólni ehhez Ian, tuti leszedi a fejem. Elköszöntünk Annetől és elindultunk vissza Shawnékhoz. Útközben írtam Lananak egy SMS-t, hogy beszélnem kell vele Michelleről.
Mikor visszaértünk Lana és Cody a nappaliban, a kanapé előtt ültek, egymással szemben, köztük pedig egy doboz pizza volt. Lana háttal ült nekünk, és nagyon nevetett valamin. Válla folyamatosan rázkódott, majd leejtette a pizzát a dobozra, és a hangját is hallottuk. Cody mosolyogva figyelte, aztán mikor meglátott minket intett.

- Sziasztok! – köszönt.

Lana megfordult, aztán felugrott és hirtelen előttem termett.

- Free, ez egy idióta – mutatott röhögve Codyra, de hallottam a hangján, hogy szeretetteljesen mondja. – Azzal a szelet pizzával szenvedek egy órája, nem hagyja, hogy megegyem – rázta a fejét.
- Nem tehetek arról, hogy mindenen elröhögöd magad – vonta meg a vállát Cody. - Amúgy hol voltatok?
- Anne-nél – mondta Shawn, és vett egy szelet pizzát a dobozból, majd levágódott a kanapéra.
- Amiatt amit mondtál? – nézett rá Cody, mire Shawn csak biccentett.
- Mi van? – pislogott Lana, és leült a helyére.
- Tetkónk lett – mondta Shawn, én meg leültem mellé, és Cody unszolására vettem egy szelet pizzát.
- Úúú, milyen? – kérdezte Lana.
- Nyugi, Rókica – röhögött Shawn, és kinyújtotta a karját, hogy rálássanak a tetkóra.
- Neked meg S betűd van akkor? – nézett rám meglepetten Lana, mire biccentettem.
- Basszus – pattant fel hirtelen Shawn – El fogok késni.
- Honnan? – kérdeztem két falat között.
- Mondjuk a munkából – fintorgott, és nyomott egy puszit a fejemre. – Cody vigyázz, hogy ne csesszenek szét semmit! – kiáltott még vissza az ajtóból, majd pár másodperccel később hallottuk a motort felbőgni, ami jelezte, hogy elindult.
- Mit dolgozik? – kérdezte Lana, és boldog volt, hogy nyugodtan tudta enni a pizzáját.
- Autószerelő Markkal együtt.
- És te mit dolgozol? – kérdeztem.
- Kisegítek anyám boltjában. Ilyen mindenes bolt, leginkább árufeltöltést meg leltárazást csinálok- mondta miközben elkezdte rágcsálni egy pizza szeletet.
- Érdekes lehet- kicsi gúny bújt meg Lana hangjában, mire csak forgattam a szemem.- Amúgy mit akartál?- fordult hirtelen felém.
- Jézus Lana! Beteg vagy? Te elolvasod az üzeneteidet?- kérdeztem tetetett meglepetéssel.
- Ohh kapd be- hozzám vágott egy párnát.
- Michelle-ről szeretnék veled négyszemközt beszélni- jelentőség teljesen néztem Cody-ra, aki nem is figyelt ránk.
- Menjünk be Shawn szobájába- állt fel Lana, mire Cody felnézett.
- Hova mentek?- nézett ránk ijedten.
- Shawn szobájába- válaszoltam,- beszélni akarok Lanaval egy kicsit négyszemközt.
- Ohh oké. Akkor én addig… nem tudom…- rámosolyogtunk.
- Köszi Cody- mondtam és bementünk a szobába.

Levágódtam az ágyra, és eldőltem rajta, Lana pedig törökülésben mellém telepedett.

- Szóóóval? – kérdezte.
- Az a rohadt ribanc! – fakadtam ki. – Annyira tudtam, hogy mindent el fog cseszni! Pedig azt hittem, hogy jóban leszünk, meg hogy jó fej, a faszt!
- Mi történt Free? – pislogott nagyokat Lana.

Idegesen túrtam a hajamba, és fújtam ki a levegőt. Másik kezemmel megkerestem Shawn nyakláncát, és azt birizgáltam.

- Valami csávóval csalja apát…
- Komolyan?
- Nem, baszd meg jó kedvemből találok ki ilyeneket…
- Jó bocs… - húzta ki magát sértődötten, mire halványan rámosolyogtam. – Elmondod Briannek?
- Nem tudom. El kéne?
- Biztos jól láttad? – húzta félre a száját, miközben felültem, ugyan úgy, mint ő.
- Shawn is ott volt. Biztos, hogy megcsalja apát.
- Még jó, hogy nincs anyám… - mondta Lana.

Ez nem teljesen igaz. Van anyja, csak nem tekinti annak, amit teljesen megértek. Ki akarna egy olyan nőt az életébe, aki majdnem megölte az apját? Senki. De ez azért még is csak más helyzet, mint az enyém. Lehet, hogy szörnyű, ami velük történt, de az akkor volt, ez meg most.

- Nézd Lana, ne haragudj- fordultam felé, ő csak értetlenül bámult rám.- Mindegy semmi- sóhajtottam.- Szerinted mit csináljak?
- Szabotáld azt a kis ringyót!- elszántan nézett rám, és ahogy ismerem már el is kezdte szövögetni a terveit.- De először is- váltott komolyra,- beszélj erről Iannal. Szerintem ő többet fog tudni segíteni, mint én.
- Lehet.

Elgondolkodva bámultam magam elé, majd már nyúltam is a telefonom után és tárcsáztam, pár csengés után fel is vette.

- Ha… lo?- mintha szakadozott volna a vonal.
- Ian? Hallasz?
- Ha… lo?- most már biztos volt, hogy szakadozik a vonal.
- IAN?! Hallasz?
- Free… te v… az?
- Na, jó ennek így nincs semmi értelme- kinyomtam és küldtem neki egy SMS-t, hogy ha végre normális helyen lesz, hívjon fel.
- Mi van?- nézett rám Lana.
- Akadozott a vonal, szóval írok neki, hogy hívjon fel, ha végre lesz térereje- felálltam.
- Hova mész?
- Hagylak titeket Codyval- rámosolyogtam.
- Nem kell, nem zavarsz- nagy szemeket meresztett rám.
- Nem tényleg, kiszellőztetem kicsit a fejemet.
- Biztos?
- Igen, igen- bólogattam.
- Jól van.

Csendben sétálgattam a főutcán, körülöttem mindenki örült a nyárnak. Nálam fiatalabb és idősebb emberkék randalíroztak az utcán, kiáltoztak, nevetgéltek, énekeltek és jól érezték magukat. Én már kevésbé, pedig minden nyár az enyém volt, sose untam magam, mindig csináltunk valami őrültséget a többiekkel. Most meg, itt vagyok egyedül, már-már magamba roskadva, azon fílózva, hogy mondhatnám el apámnak, hogy a nő, aki állítólagosan szereti, nemes egyszerűséggel megcsalja, mikor ő turnén van. Persze sose gondoltam, hogy apa ne csalta volna már meg Michellet vagy fordítva, de szembesülni vele a legrosszabb. Legszívesebben magamban tartottam volna, hisz miért okozzak fájdalmat annak az embernek, aki felnevelt, de ott van az is, hogy fájdalmat okozhatok annak, akit mindig is utáltam. Nehéz döntés, de nincs mit tenni, inkább most szenvedjen, mint később, legalább hamarabb túlesik rajta. Remélem. Ahogy sétáltam belerúgtam egy kőbe, nem figyeltem merre repül, de valaki feljajdult előttem. Ijedten kaptam fel a fejem és már készültem bocsánatot kérni, mikor az említett személy felém fordult.

- Erik…- mondtam ki önkénytelenül a nevét.
- Ennyire utálsz, hogy kővel rugdosol?- mosolygott rám, kérdőn néztem vissza.
- Én, nem utállak, te háborodtál fel azon, hogy összejöttem valakivel.
- Nem valakivel, hanem Shawn Levine-nel…
- Ohh ne kezd te is könyörgöm- a mellem alatt keresztbe fontam a kezem.- Csak ne mond azt, hogy „nincs valami jó híre”- mondtam utánozva Ian hangját.
- Én nem mondom, de a bátyámmal járt egy iskolába és zűrös volt a gyerek.
- Engem nem érdekel, hogy milyen volt régen. Jól meg vagyunk.
- Nem is ismered.
- Mert te talán igen?- léptem közelebb hozzá.
- Hallottam róla ezt-azt- felnevettem.
- Rendben Erik, ne hidd azt, hogy engem, egy cseppet is érdekelnek a pletykák. Ha elfejeltetted volna, egy híres ember gyereke vagyok, megtanultam, hogy kell kezelni az ilyen állítólagos mende-mondákat.
- Jól van- védekezve feltartotta a kezét.- Nem szólók bele, nem érdekel- gúnyosan felhorkantam.- Most meg mi van?
- Mi az, hogy nem érdekel? Ki kapta fel a vizet múltkor?
- Az múltkor volt, rá jöttem, hogy hülye voltam és… bocs.
- Bocs? Csak ennyi?
- Jól van. Bocsáss meg hülye voltam- boci szemeket meresztett rám, elgondolkodva néztem rá, de csak húztam az idegeit, majd elmosolyodtam.
- Jól van, nincs semmi baj. Amúgy se lenne sok értelme, hogy „örihari”-ban legyünk mivel ha Iannel bulizok, tuti ott leszel te is, és utálom a kínos helyzeteket.
- Akkor ezt megbeszéltük?- vigyorgott rám.
- Azért nem teljesen, de igen- visszamosolyogtam. – Nem tudod véletlenül Ian merre van?
- Ööö… asszem az új barátnőjével ment valahova. – rántotta meg a vállát. – De este lent lesz a parton a többiekkel, gyere el te is.
- Este Shawnnal leszek… - kezdtem.
- Hozd őt is. Bizonyítsd be, hogy nem olyan, mint akinek én ismerem. – rántotta meg a vállát. Mielőtt válaszolhattam volna megfordult. – Este 8-kor! – intett és lelépett.

Elhúztam a számat, de nem válaszoltam. Tudtam, hogy Sahwnnak semmi kedve nem lesz ehhez. Találkozni Erikkel egy bulin? Ez valószínűleg a dolgok-amiket-nem-akarok-megtenni listája élén szerepel. Viszont, nagyon szerettem volna megtudni, hogy ki is Ian új barátnője. Meg Ian is számított az én véleményemre…
Ilyen dolgokon gondolkoztam, miközben megcsörrent a telefonom.

- Szia! – szóltam bele.
- Miért kerestél? – a háttérben zúgott valami, de most már tisztábban hallottam Iant.
- Beszélni akarok veled, hol vagy?
- Nem otthon – mondta egy kis töprengés után. – Figyelj, este lent leszünk a parton, ott beszélünk, oké Free?
- Tudom, Erik már elhívott… - sóhajtottam.
- Beszéltetek? – lelkesedett egyből.
- Nem lesz semmi Ian, ne tervezz semmi dupla randit. – hűtöttem le egyből, tudván, hogy mennyire szeretne minket együtt látni.
- Jó – fintorgott. – Este találkozunk! – és kinyomott.

Vettem egy mély levegőt és élesen kifújtam, hogy a picsába beszéljek vele egy bulin erről? Zsebre vágtam a telefonom és haza caplattam. Michelle már egyedül volt mikor haza értem, csak oda morogtam neki egy sziát és mentem is fel a szobámba. Ott bekapcsoltam a laptopom feldugtam töltőre, hogy addig is töltsön valamennyit. A szekrényemhez mentem és előkerestem a fürdőruhámat, átöltöztem, összefogtam a hajam, felmarkoltam egy törülközőt és a laptopom és lementem a kertbe a medencéhez. Élesen sütött a nap, bekapcsoltam a laptopomon az egyik YouTube-os lejátszási listámat és hátra dőltem a napozó ágyban, közben bekentem magam napolajjal. Olyan hat óra fele felhívtam Shawnt, fogalmam sem volt, hogy dolgozik-e még vagy már otthon van-e, de nem hívott, hogy hova lettem szóval több esélye volt, hogy még a műhelyben van. Pár csengés után felvette furcsa hangok szűrődtek át a telefonon.

- Szia, ne haragudj, hogy zavarlak- kezdtem bele, de egyből félbe is szakított.
- Nem zavarsz, pont most van szünetem.
- Ohh remek. Arról van szó, hogy Ian elhívott mára egy tengerparti buliba- hazudtam,- és azt mondta te is jöhetnél. Mit szólsz?
- Bulizzak veled meg egy rakás taknyossal?- nevetett.
- Pontosan, de rajtam van a hangsúly- csábítóan mosolyogtam az égre.
- Nem is tudom… Mikor lesz?
- Nyolckor kezdődik, de később is ráérünk oda menni.
- Akkor legyen inkább a később, hétig van műszakom.
- Jól van.
- Olyan fél kilenc fele megyek érted az jó?
- Igen.
- Oké akkor majd még hívlak. Szia.
- Szia-, kinyomtam.

Hétig még kint sütettem magam a napon, a laptopom már a felforrás szélén volt és már alig volt pár perce, hogy lemerüljön így lecsuktam és felmentem a szobámba. Jó alaposan lezuhanyoztam, megmostam a hajam és elvégeztem a többi szükséges dolgot. Törülközőbe csavarva álltam a szekrényem előtt azon morfondírozva mit vegyek fel. Végül egy világoskék farmer sort és egy fekete csőtop mellett tettem le a voksomat. Megszárítottam a hajam és hagytam, hogy természetes göndör formájában omoljon a vállamra. A szememet még szolidnak mondható fekete sminkkel kentem be, halvány rózsaszín szájfényt tettem fel és egy kis arcpirosítót. Felöltöztem és befújtam magam az apától kapott parfümömmel. Még gyorsan húztam még egy réteg lakkot a körmömre, fogtam a csillogó fekete balerina cipőmet és a táskámat és lementem a földszintre, hogy a nappaliban várjam meg Shawnt.

- Hová készülsz? – jött be a teraszról Michelle és végig nézett rajtam.
- A partra, Ianék lehívtak.
- Egyedül mész? – ült le mellém a kanapéra. Ajj, semmi kedvem nem volt vele dumálni. Gyors pillantást vetettem a telefonom kijelzőjére – még volt egy bő fél órám, hogy Shawn ide érjen.
- Nem. – válaszoltam, és a távirányítóért nyúltam.
- Az új barátoddal? – kíváncsiskodott tovább. Úgy tűnt, nem értette a célzást…

Bólintottam, és egyik béna sorozatról a másikra nyomtam, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Gőzöm sincs, hány csatornánk van, de már a háromnegyedén is túl voltam, mikor nevelő anyám újra megszólalt.

- Ha ilyen gyorsan nyomkodod, nem fogod tudni hol mi megy – jegyezte meg. – Hope, ha van valami, amiről szeretnél beszélni…

Igen! Van! Még pedig az, hogy miért és minek csalja meg apát. Ez egy elég egyszerű kérdés, egyszerűen lehetne rá válaszolni… De természetesen nem tettem fel. Helyette csak felálltam, és mondtam neki, hogy mennem kell.
Kiléptem az ajtón és szétnéztem az utcán. Shawn még sehol sem volt, hogy is lett volna… Küldtem neki egy SMS-t, hogy elindultam, mert nem bírom otthon. A part felé vettem az irányt, szép nyugisan, hátha Shawn beér. Közben elővettem a fülesem – nyáron nálam alapszabály, hogy magamnál kell tartani – és benyomtam a telómon az első számot. Naná, hogy A7X volt, jó rajongóhoz hűen együtt énekeltem Matt bácsival a Little Piece of Heaven-t. Már lassan öt perce sétáltam az utcán a móló felé, mikor elhajtott mellettem egy motoros reménykedve fordultam felé, de nem állt meg tovább ment, csüggedten bámultam magam elé. Ahogy sétáltam megláttam egy kis cicát az egyik kocsi alatt gubbasztani, rámosolyogtam, de mentem is tovább, most nem értem rá kisállat befogadósdit játszani. Sose felejtem el mikor egyszer szabályszerűen majdnem szívrohamot okoztam a nevelő anyámnak mikor beállítottam egy aprócska büdös görénnyel a házba, ami természetesen előtte lespriccelt, de hát az ember hét évesen nem tudja, mit csinál, vagy igen? Mindegy is, két hétig bűzlőtt tőle a ház nekem meg napokig paradicsom szószban kellett fürödnöm, hogy lejöjjön rólam a makacs szag. Már majdnem elértem a partot mikor lelassított mellettem egy motoros, felnéztem és Shawn vigyorgott rám. Önkénytelenül is elmosolyodtam, pedig rá akartam pirítani, hogy miért nem ért utol hamarabb, bár ez hülyeség lett volna.

- Mi van tündérke?
- Tündérke?- felhorkantam és fintorogtam.
- Na, szállj fel- intett a fejével.
- Apukám azt tanította, hogy ne szálljak fel idegenek mögé a motorra- nyávogtam.
- Ez előbb is eszedbe juthatott volna- vigyorgott.
- De te mondod meg neki, hogy elraboltál!- felszálltam mögé.
- Szíves örömest- nézett hátra, puszit nyomtam az arcára.
- Na, indulás, te vad motoros.
- Igen is- felbőgette a motort és már indultunk is.
Bár csak pár percig mentünk mire elértük a partnak, annak a szakaszát ahol a buli volt, még is jó érzés volt Shawnhoz simulni. Leparkolt és leszálltam mögüle, ahogy ő is leszállt a motorról megragadtam a kabátja két szélét, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.

- Szia-, mondtam miután kicsit eltávolodtam az ajkától.
- Szia-, mosolygott és nyomott egy gyors puszit a számra.
- Na jó menjünk- eltávolodtam tőle és hívogatóan mosolyogtam.
- Ahh ne csináld- utánam jött.

Megfogtam a kezét és húztam magam után a partra ahol már égett a tábortűz és már szólt az egyik kocsiból a zene. Hűtőládák tömkelege volt a tűz körül és már mindenki nevetgélt. Oda-odavetettem egy hellót az ismerősöknek közben a szememmel Iant kerestem. Mikor végre megláttam egy nekem háttal lévő fekete hajú lánnyal beszélt mosolyogva. Innen nézve normálisnak tűnt a lány, de ne hamarkodjuk el előre. Ian nevét kiáltottam mire felém nézett, kellett pár másodperc mire észrevett, rám mosolygott és odaintett, majd visszafordult a lányhoz és mondott valamit neki. Megragadtam Shawnt és odahúztam Ianékhez.

- Hey- köszöntem Iannak mire a lány is megfordult, furcsán ismerős volt, mintha már láttam volna a kék szempárt, majd meghallottam magam mögül Shawn hangját.

- Szia húgi.


Kellemes nyári szünetet! ((:
(Új szereplővel bővült a csapat)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése