2. fejezet

- Ma este- mondta apa komoly arccal.
- Ma este és csak most szólsz?- felálltam és az asztalnak támaszkodtam a kezemmel.
- Hát eddig mérges voltál rám- mosolygott.
- Tudod, hogy az ilyenek csak egy napig tartanak és az már vagy három napja volt!
- Jól van nyugi már- nevetett, visszaültem az asztalhoz.
- És kik jönnek még?
- Hát anyádék ugye tartanak egy „csajos” estét. De Ian, Lana meg az ikrek jönnek.
- Ahh jézus- a fejem fogtam.- Annyira nem bírom az ikreket…
- Mi bajod velük?
- Hisztis picsák. Lehet, hogy a szüleik előtt nem, de jézusom. Van, hogy látom őket egy-egy bulin, és ahogy viselkednek…
- Nem kell velük beszélned, ott lesz Ian meg Lana.
- Tudom, tudom, de akkor is…
- Na, menjél készülődni, mert nem sokára indulunk!
- Oké- felpattantam és felmentem a szobámba.

Becsuktam az ajtót és a szekrényemhez mentem. Kiválogattam a ruhákat, amit este fel fogok venni, pontosabban nem sokára. Előkerestem a szögecses, fekete bakancsomat, a szintén szegecses bőrkabátomat, meg a fekete hosszú testre simuló ruhámat, aminek a hátulja úgy volt kivágva mintha egy koponya lenne rajta. Bedugtam a hajvasalót és gyorsan felöltöztem. Kifésültem a hajam, utána pedig kivasaltam. Felvettem a bakancsom, utána pedig a karkötőt, amit apáéktól kaptam, és amin rajta van az F betű is. Kisminkeltem magam, majd a tükör elé álltam. Párszor még végig simítottam a hajamon, majd elővettem a telefonom. Megkerestem Ian számát, és vártam, hogy felvegye.

- Mond.
- Hátul vagy a közönségben legyünk? – kérdeztem.
-Öööö. – szünet. – Hátul. Azt tudom, hogy Lana ott lesz, de az ikrek is jönnek?
- Sajnos. – sóhajtottam. – Ott találkozunk. – kinyomtam, majd vártam, hogy apa szóljon.

Leültem az ágyamra és a plafonon lévő sötétben világító csillagokat néztem. Elképzeltem az estét. Mindenki rohan, hogy időben kész legyen kezdésre, ami persze úgyse jön össze, mindig vagy fél órát váratják a rajongókat. Mi közben hátul ülünk a Backstage-ben és iszunk valami piát, már ha kapunk, de ha nem is kapunk tuti szerezni fogunk valahonnan Iannel. Az ikrek, mint mindig most is tuti az idegeinkre fognak menni. Pontosabban Lana-éra mert velünk már nem mernek kicseszni, mióta egyszer nagyon durván visszakapták és akárhogy ügyeskedtek nem tudták ránk kenni a dolgot és Zacky bácsi és Gena néni eléggé dühösek lettek rájuk. Így hát rászálltak Lana-ra, de az se fog sokáig tartani szerintem. Na, nézzük tovább. Végre elkezdődik a koncert, a tömeg üvölt, apáék belekezdenek, a zenélésbe mi pedig hátulról figyeljük őket, aztán mikor vége…

- Freezy! Indulás!- hallottam apu hangját a földszintről.

Felpattantam és már rohantam is le a lépcsőn, út közben megsimogattam Pinkly buksiát és már mentem az előtér felé, apu nem volt ott, szóval nagy valószínűséggel már kint volt a kocsiban. Felkaptam magamra a kezemben lévő bőrdzsekim és szinte már kitéptem az ajtót a helyéről akkora lendülettel rontottam ki felé. Bepattantam a kocsiba és apu már egyből is indította a kocsit. Bekapcsoltam a rádiót éppen a Queen egyik száma ment. Elkezdtem dobolni a lábammal az ütemre. Apa végig nézett rajtam és elmosolyodott.

- Rég láttalak ennyire rockosan felöltözve.
- Ha már Sevenfold koncertre megyek meg kell adni a módját- mosolyogtam.
- Ha nem lennél a lányom és egy koncert után oda jönnél hozzám egy autógrammért, tuti elvinnélek a szálloda szobámba.
- Én meg pedofíliával feljelentenélek- nevettem.- Amúgy, szerinted nem furcsa, hogy ennyire nyíltan beszélünk dolgokról? Már, mint más családokban tök gáz lenne, ha az apja azt mondaná a lányának, hogy simán megdugná. Nem azért mondom, hogy nem örülök, hogy bármiről tudok veled beszélni csak akkor is furcsa.
- Tudod, hogy nem úgy mondtam.
- Tudom, csak bókolni akartál, hogy milyen jól nézek ki- elmosolyodtam.- Csak néha azért még is csak furcsa, mert hát nem vagyok a vérszerinti lányod és ezt mindenki tudja, és ha egyszer hallanák, miket mondasz néha nekem- nevetve csóváltam a fejem,- érdekesen néznének rád az emberek- felnevetett.
- Ki fogod bírni az ikreket ugye?
- Hát, ha utána elmehetek inni Iannel és Lanaval- boci szemeket meresztettem rá, felnevetett.
- Jól van, menjetek.

Megérkeztünk a helyszínre, és én rögtön Iant kezdtem keresni. A kocsijukat rögtön kiszúrtam a parkolóban, tehát már itt van. Nem is tévedtem. Egy kanapén ült, és Johnny bácsival beszélgetett. Kezében persze ott volt egy doboz sör. Odamentünk hozzájuk, mint kiderült rajtunk kívül még senki sem érkezett meg. Lehuppantam Ian mellé, apa és Johnny bácsi pedig arrébb mentek, gondolom készülődni. Kivettem a sört Ian kezéből, és bele ittam.

- Rég láttalak így. – nézett végig rajtam.
- Úgy, hogy sört iszom?
- Neeem, ilyen cuccban.
- Apa ugyan ezt mondta. – visszaadtam neki a sört.

- Nem csodálom, mostanában teljesen máshogy öltözöl. Régen mindig valami együtteses póló volt rajtad, mostanában meg- elmosolyodott és beleivott a sörébe.
- Mostanában meg?- szembe fordultam vele.
- Más, hogy öltözködsz, úgy, mint egy hétköznapi lány, ami persze nem baj. Csak már mindenki kezd elszokni attól, hogy rockernek lát. Ezért vannak ezek a megjegyzések.
- Hát jó- durcásan hátra dőltem a kanapén.
- Jaj, ne csináld már- elkezdte bökdösni a karom, elfordítottam a fejem.- Hozok neked egy sört.
- Oké- elvigyorodtam.
- Tudtam én, hogy nem is sértődtél be- mosolygott.
- Nem hát- megrántottam a vállam,- csak rá akartalak venni, hogy hozz egy sört- vigyorogtam.
- Jól van, hozom már is- felállt és kiment, pár perc múlva egy bontatlan sörös üveggel jött vissza.- Tessék-, nyomta a kezembe.

-  Köszi.

Az asztal szélével felnyitottam az üveget és bele ittam. Elkezdtünk beszélgetni, majd egy ismerős és hangos nevetés csapta meg a fülem. Egyből felismerem Jimbo bácsi nevetését. Nem sokkal később betoppant a szobába, oldalán Lana-val és Matt bácsival. Mosolyogva intettek nekünk, Lana pedig rögtön oda ült hozzánk.

- Ugye az ikrek még nincsenek itt? – kérdezte.
- Nem, még nincsenek itt. – megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Honnan van sörötök? – kérdezte.
- Te is kérsz? – nézett rá Ian, és készült rá, hogy felálljon.
- Lécci. – Lana kölyökkutya szemekkel nézett rá.

Ian szem forgatva ment el.

- Ki nem állhatom az ikreket. – puffogott Lana. – Bezzeg Zacky bácsiék előtt jó kislányok – itt elfintorodott.
- Mivel mi se szeretjük őket, a koncert után mindhárman elmegyünk piálni. – mondtam, és ittam a sörömből.
- Hová akarjátok el vinni Lanát? – Jimbo bácsi állt elénk.
- Apu már elengedett minket. – most én vetettem be a kiskutya szemeket.

Jimbo bácsi mosolyogva megrázta a fejét, és Lanára nézett.

- Tudod, hogy elmehetsz velük. – és ott hagyott minket. 
- Imádom, hogy ilyen engedékenyek a szüleink- mosolyogtam.
- De, csak mert ők sem voltak különbek nálunk, sőt talán rosszabbak is- Lana is mosolygott.
- Hát, amiket neten olvastam…- elhúztam a számat.
- Hát nem valami jó kis gyerekek voltak, főleg az én apám- nevetett.
- Hát az biztos- mindketten nevettünk.
- Mi a vicc tárgya?- jött vissza Ian, Lana kezébe nyomta a sört és visszaült mellém.
- Csak azt beszéltük, hogy az apáink milyen gyerekek voltak.
- Hát az tudom, hogy az enyémet folyton szívatták.
- Ja-, egyszerre nevettünk fel Lana-val.
- Halihó-, jött be mosolyogva Zacky bácsi.
- Szia-, köszöntünk vissza mosolyogva, de egyből lefagyott a mosoly az arcunkról mikor beléptek az ikrek.
- Sziasztok-, nyávogták egyszerre.
- Császtok- mondtuk unottan.
- Többiek?- nézett ránk Zacky bácsi, megrántottam a vállam.
- Már készülődnek- mondta Lana.
- Jól van, legyetek jók- fordult a lányai felé azzal el is ment.
- Jéé Free- Angelicara néztem.- Te még jársz rockeres cuccokban?
- Azta! Milyen jó szemed van!
- Csak rég láttunk így, egész jól áll- mondta Emma.
- Kösz…- morogtam és bele ittam a sörömbe.
- Hé, honnan van piátok?- csillant fel Emma szeme.
- 14 vagy ne is álmodj róla- mosolygott gúnyosan Ian.
- Jaj, ugyan már- legyintett Angelica.- Nekünk mindent szabad.
- Ez meg is látszik- állt fel Lana.- Hátra megyünk?- ránk nézett.
- Aha- felálltam.
- Még szép- csatlakozott hozzánk Ian.

Elmentünk az ikrek mellett, és ahogy hátat fordítottunk nekik, hallottuk, hogy sugdolózni kezdenek. Tisztán, és érthetően hallottam a Lana és az én nevemet, meg valami r betűs szót, aminek a végét elnyomták, de nem volt nehéz kitalálni.

- Édes istenem, miért pont ők? Komolyan. Szerintem semmit sem örököltek a szüleiktől… - sóhajtott Lana.
- Van valaki, aki szereti őket? – morogta Ian, és ivott a söréből.
- Hisztis picsák. – jelentettem ki.

Bementünk apuékhoz, sok szerencsét kívánni, majd a színpad mögé mentünk. Apa megkért, hogy viselkedjek szépen az ikrekkel, ami nem lesz egy könnyű dolog, de ha messziről elkerülöm őket talán sikerül.

- Mi lenne, ha bemennénk a közönségbe?- vetette fel az ötletet Ian.
- Tényleg, és akkor legalább el tudjuk kerülni az ikreket, ők biztos, hogy nem fognak bemenni a tömegbe- helyeselt Lana.
- Ez tetszik, oké menjünk!

Szereztünk három VIP kártyát, amit a pólónk alá rejtettünk. Fogtunk még egy-egy üvegsört és elindultunk a színpad felé. Még volt egy óra a koncert kezdetéig, plusz még az a fél óra, amíg apáék késni fognak, de már így is elég sokan voltak az arénában. Kerestünk egy jó álló helyet és elvegyültünk ott a piánkkal és vártuk, hogy kezdődjön a koncert. Percről percre nagyobb lett a tömeg és a hangzavar. Fél órával a koncert kezdete előtt már mindenki a banda nevét kiáltozta, mi pedig szép csendben várakoztunk, bár a vége felé már mi is elkezdtünk kiabálni.

Az egész terem elsötétült és végre elkezdődött a koncert. A tömeg őrjöngött, mindenki próbált az első sorba furakodni, de mi kitartóan tartottuk a helyünket. Apáék, mint mindig most is fergeteges koncertet csináltak. Ian valahonnan mindig szerzett nekünk piát így nem csak a koncerttől, de a piától is bepörögtem. Egy csomóan a fülem mellett kiabáltak, hogy „Szereltek Matt.” és ezt persze mindegyikük nevével. A legjobban azon nevettem amit Ian mutatott, egy kábé velem egy idős lány egy táblát tartott a magasban, amin az állt, hogy „Synyster Gates légy a gyerekeim apja!” Mindhárman jót nevettünk ezen. Oda furakodtam a csajhoz és mellé álltam, megveregettem a vállát, felém fordult én pedig elmosolyodtam.

- Bocsi, de nem szeretnék egy új anyukát- mosolyogva a táblájára mutattam.

- Te vagy Synyster Gates lánya?- elképedt.
- Teljes valójában- félre billentettem a fejem és vigyorogtam.
- El sem hiszem!
- Hát akkor ehhez mit szólsz?- megfogtam az állát magamhoz húztam és megcsókoltam.

Elengedtem, rákacsintottam és visszamentem Lanaékhoz. Ian átkarolta a vállamat és rám mosolygott.

- Szerencsétlen csaj, most biztos az ájulás kerülgeti- nevetett.
- Nem adom könnyen a csókjaimat, legyen egy jó napja. SYNYSTER FUCKING GATES LÁNYA MEGCSÓKOLTA!- nevettünk.
- Freezy- fordult felém Lana kicsit félénken.
- Igen?- mosolyogtam rá.
- Nem izéségből, de te leszbi vagy?- felnevettem.
- De, hogy is. Csak részeg- kacsintottam.- Ilyenkor olyanokat csinálok, amiket józanon sose- megrántottam a vállam.
- Ohh értem- elmosolyodott.

Ian újabb sört nyomott a kezünkbe és elkezdtünk ugrálni és torkunk szakadtából üvölteni a zenét.

- Hé! – valaki megkopogtatta a vállam, és beleordított a fülembe.

Megfordultam, és egy kb. velem egyidős srác állt velem szemben. Barna haja fel volt zselézve, és A7x-es pólót viselt.
- Tényleg te vagy Synyster Gates lánya? – kérdezte hangosan, felvont szemöldökkel.

Ian észrevette, hogy valaki leállt velem dumálni, úgyhogy megállt mellettem, és gyanúsan kezdte méregetni a srácot.
- Személyesen. – biccentettem.
- Koncert után nem jössz el velünk piálni? – fejével a háta mögé bökött, ahol a haverjai tomboltak. – Meghívlak. – vigyorgott.
- Bocs, de más programom van. – ráztam volna le, és visszafordultam Ianhez meg Lanához.

Semmi kedvem nem volt egy sráchoz, aki csak ki akar használni, mert az apám híres.
- Naa, csak egy kicsit! – fordított maga felé a srác, és bevetette azt a mosolyát, amivel valószínűleg csajozni szokott.
- Mondtam, hogy nem! – ráztam meg a fejem, és leszedtem magamról a srác karját.
- Jó buli lesz! – mondta.
- Bocs haver, de asszem a csaj világosan kijelentette, hogy nem akar menni. – lépett elém Ian, és fenyegetően nézett a srácra, Lana pedig mellém lépett.
- Haver, nem téged kérdeztelek. – rázta meg a fejét a srác.
- Freezy- Lana felém hajolt és próbált úgy beszélni, hogy csak én értsem,- nem hiszem, hogy olyan nagy baj lenne, ha elmennénk velük piálni, amúgy is ezt terveztük. És ha szar a buli, akkor lépünk.
- Ugye tudod, hogy ránk vagy bízva Lana?- Ian mindig mindent meghall hihetetlen.
- Nem vagyok rátok bízva!- csattant fel Lana.

- Ha bajba kerülsz apád minket fog elővenni.
- Én sem vagyok kíváncsi apád haragjára, de… igazad van. Egy piálásból nem hiszem, hogy nagy gond lenne, és ha megunjuk vagy valami, akkor lelépünk máshova- Ian megforgatta a szemét.
- Jól van, de én elleneztem!- azzal visszafordult a színpad felé.
- Koncert után a bejárat előtt találkozunk- mondtam a srácnak.
- Oké- vigyorgott.- Amúgy Andy vagyok- nyújtott kezet.
- Freezy- mosolyogtam.- Ő Lana- mutattam magam mellé,- a kis dulifuli pedig Ian.
- Örülök- mosolygott Lanara.
- Én is.

Csak Lana ne csináljon hülyeséget.

Mikor vége lett a koncertnek, küldtem egy sms-t apának, hogy leléptünk, és hogy majd valamikor megyünk. A bejárat előtt aztán találkoztunk Andyvel, meg a haverjaival; Kyle-al és Jessel. Miután megtörtént a bemutatkozás, elindultunk. Ian végig gyanúsan méregette a srácokat, és semmi pénzért nem eshettünk ki Lanával a látó köréből. Na ja, az ő haverjaival bármit csinálhatunk, de mikor új emberekkel ismerkedünk akár egy oroszlán, ami bármelyik pillanatban támadhat.

- Itt is vagyunk! – vigyorodott el Andy, mikor egy pub elé értünk.

Benyitott, majd előre engedett minket. Jess kerített egy asztalt, én Lanával együtt követtem őket, Ian, Andy és Kyle meg hozták a piákat. Mi Lanával vodkát, Ian sört, Andyék meg Jack Danielst ittak. Lanaval felálltunk és a táncparkettre mentünk. Pár perc múlva a többiek is csatlakoztak hozzánk. Egész végig csak a kedvenc zenéinket nyomatták és Andyéknek köszönhetően a pia se fogyott ki. Lana egész jól el volt azzal a Kyle gyerekkel és nem is voltak olyan rossz fejek, mint először gondoltam. Ian persze nem igazán tudott feloldódni, végig minket figyelt, többször is mondtam neki, hogy lazuljon már egy kicsit, de még sem tette. Egy idő után feladtam és nem foglalkoztam vele. Andy erősen nyomult nem tudom, hogy a pia hatására vagy mert Synyster Gates lánya vagyok vagy mert egyszerűen ilyen a gyerek, de nem zavartattam magam, úgy voltam vele, hogy egyszer élünk, de a tapizásnál azért nem engedtem neki többet, még sem vagyok egy kurva. Kyle is egyre jobban rámászott Lanára, és ő vagy hagyta, vagy a sok vodkától nem vette észre. Tettem egy utolsó utáni próbálkozást arra nézve, hogy Ian feloldódjon, de nem igazán jött össze. Elléptem Andy mellől és elé álltam.

- Ian, csak egy kicsit élvezd már! – nyafogtam neki. – Még egy darabig itt leszünk, utána oda megyünk, ahova akarsz.
- Nem lehetne most lelépni Freezy? – kérdezte fintorogva. – Oké, hogy jó számokat adnak, de kicsit unalmas. A srácok lehet, hogy lent vannak a parton.
- Pár perc, és megyünk, de nézd csak meg, Lanáék is olyan jól el vannak… - itt megfordultam, de Lanát és Kylet sehol sem találtam.

Közben Andy is talált egy másik csajt, Jess viszont éppen mellettünk haladt el.

- Hé, hol vannak Lanáék? – kapta el Ian a srác vállát.

- Nem tom. – rántotta meg a srác a vállát, majd előre mutatott. – Mintha arra mentek volna… - mondta hunyorogva.

Ian rögtön megragadta a karom, és elindult a mondott irányba. Ahogy távolodtunk és befordultunk a wc-k felé vezető folyosóra, a zene lehalkult. Ian még mindig nem engedett el, és a sötétben tapogatózva próbálta meg keresni a villanykapcsolót.

- Szállj le rólam! – hallottunk egy kétségbeesett, ismerős hangot.

Ian egyre gyorsabban lépkedett mikor halk, elfojtott kiáltást hallottunk. Nagy nehezen megtaláltuk a kapcsolót, a lámpák pedig lassan felkapcsolódtak.

- Valaki! – kiáltotta Lana.

A folyosó végén, Kyle állt, és a falhoz szorította Lanát. A nyakát csókolgatta és szemmel láthatóan élvezte, ahogy Lana kiáltozik. Ian elengedte a karom, oda rohant hozzájuk, letépte Lanaról Kylet és elkezdte verni. Átkaroltam Lana vállát és elhoztam onnan. Kivittem a bárból és leültettem egy padra, majd gyorsan visszamentem Ianért. Mire odaértem Kylet már félholtra verte, nagy nehezen sikerült leráncigálnom róla azzal, hogy Lana kint vár minket. Megfogtuk Lanat és felszálltunk az első buszra, ami jött. Mentünk pár megállót majd leszálltunk és tovább sétáltunk. Ian nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy ki akarja mondani, hogy ő megmondta. Lesétáltunk a partra, nem azért, hogy megkeressük Ian haverjait, csak azért, hogy kicsit nyugodtabb környezetben lehessünk. Lana lefeküdt és az ölembe hajtotta a fejét, pár perc múlva már aludt is. Talán nem fog sok mindenre emlékezni a mai estéből. Iannel csöndben ültünk egymás mellett és figyeltük az óceánt. Elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt, már négy óra is elmúlt. Ian felállt és végre megszólalt.

- Haza viszem Lanat, te meg leszel?- bólintottam.

Óvatosan megfogtam Lana fejét, amíg felálltam. Leporoltam magam, Ian felemelte Lanat és egy szó nélkül ott hagyott. Még egy ideig csak sétálgattam a part mentén zsebre dugott kézzel majd haza vettem az irányt. Felmásztam a fára és be a szobámba. Bezártam az ajtómat, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Alaposan lemostam minden porcikámat, majd egy törülközőbe csavarva álltam meg a szekrényem előtt. Kivettem a fehér pólómat, aminek az elejét Adam Levine arcának körvonalai díszítik és egy fekete pamut, vékony leggings-et. Magamra kaptam őket és befeküdtem az ágyamra. Csak most vettem észre, hogy Pinkly az ágyam végében gubbaszt, valószínűleg felkelthettem mikor ráugrottam az ágyamra, mert eléggé megvető pillantást küldött felém. Felültem, megfogtam, a mellkasomhoz öleltem és visszadőltem az ágyra közben pedig simogattam. Kibújt a kezemből és befészkelte magát a hasamhoz, összegombócozódott és elkezdte bökdösni az orrával a hasam, hogy simogassam, hát így tettem. Sokáig csak fetrengtem az ágyon, de nem tudtam elaludni és nyüglődésemnek köszönhetően Pinkly se, aki ennek nem igazán örült. Megfogtam a honom alá csaptam és lementem vele a földszintre, de nem volt ott senki.

Végig jártam az egész lakást, de üres volt. Bementem a konyhába, hogy keressek valami ennivalót, de semmi nem fogott, meg ami a hűtőben volt. Felmentem a szobámba és előkerestem a bowling táskámat, beledobtam a pénztárcám és visszamentem a földszintre. Ráraktam Pinklyre a nyakörvét és rácsatoltam a pórázát. Felvettem a cipőmet és a napszemüvegemet. Megnéztem az időt a telefonomon, fél hét volt. Kimentem a házból bezártam és elindultunk a park felé. Még fél úton se voltunk mikor Pinklyt be kellett raknom a táskába, mert már folyton leült. Begyömöszöltem a fejét is táskába arra a pár percre, míg az egyik gyors étteremben vettem egy sült krumplit reggeli gyanánt. Leültem egy padra és kicipzáraztam a táskámat, de Pinkly nem dugta ki a fejét. Elkezdtem enni közben az embereket figyeltem.

Egy furcsán ismerős srácot pillantottam meg futni. Kicsit előre dőltem és vártam, hogy közelebb érjen, Erik futott keresztül a parkon, hátra dőltem és magamban mosolyogtam. Érdekelt, hogy észre vesz-e vagy tovább fut. Direkt nem néztem arra felé csak ettem a krumplit és figyeltem az embereket.

- Hé-, felnéztem, Erik mosolygott rám.
- Hello- intettem és mosolyogtam.
- Hát te?
- Ki jöttem a parkba enni- felmutattam a kezemben lévő kaját.
- Jó étvágyat.
- Köszi-, azzal bekaptam egy krumplit.- Kérsz?- tartottam felé.
- Nem köszi-, megrázta a fejét.- Reggel nem eszek ilyeneket, pláne nem futás közben.
- Ne haragudj- mosolyogtam.

Éreztem, hogy Pinkly elkezd mocorogni a táskámban, majd hirtelen elődugta a fejét és elkezdte ugatni Eriket, vagy két méterrel hátrébb ugrott és ijedten nézett a kutyára.

- Mi a szent szar?- felnevettem.
- Ő Pinkly- megsimogattam a buksiját mire abba hagyta az ugatást.
- Aranyos…- kicsit közelebb jött.
- Ne aggódj nem bánt, csak nagy a szája- közelebb jött és megsimogatta a fejét.
- Aranyos- mondta újra, de most már mosolygott is.
- Az, csak már nagyon öreg- elhúztam a számat.- Hogyhogy futsz?- néztem rá.
- Focizok és reggelente mindig körbe futom a parkot.
- Ééértem. Amúgy már előbb észrevettelek, csak gondoltam nem szólók hátha észreveszel- vigyorogtam.
- És mit csináltál volna, ha futok tovább?
- Megdobtalak volna egy sült krumplival.
- Hogy kárba vesszen?
- Igaz is.
- Én most megyek, de este összeülünk páran az egyik kocsmában és szívesen látunk, bár gondolom Ian már szólt. – mosolygott.
- Hát, még nem… - húztam el a szám. – Mondjuk úgy, hogy kicsit haragszik.
- Mit követtél el ellene? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Hosszú sztori, talán egyszer megtudod. – mosolyodtam el, mire csak nevetve megrázta a fejét.
- Szia Freezy. – intett, és már tovább is futott.

Én is felálltam, és a maradék sült krumplit is elfogyasztva tovább sétáltam. Pinkly kidugta a fejét a táskából, úgyhogy kivettem belőle és inkább sétáltattam. Egyáltalán nem éreztem álmosságot, ami fura volt, mert általában jó alvó vagyok. Megnéztem az időt, 8 óra volt. Tuti, hogy Lana és Ian is még alszanak, úgyhogy hazafelé indultam. Útközben viszont sajnos összefutottam az ikrekkel. Na, igen, jobb már nem is lehetne. Bár fogalmam se volt, hogy mit keresnek ilyenkor az utcánkban.

- Jajj, Free, hová tűntetek este? – kérdezte nyávogva Angelica.
- Igen, kerestünk titeket. – mondta Emma, a haját csavargatva. – Látnotok kellett volna, találtunk két annyira cuki srácot… - folytatta volna, de közbe szóltam.
- Bocs, de nem érek rá. – mondtam, és kikerültem őket.

A házunk előtt egy kocsi állt, amit rögtön felismertem – Zacky bácsiék kocsija volt. Aha, szóval ezért jártak erre az ikrek. Kivételesen nem másztam be az ablakomon, hanem a bejárati ajtót használtam. Az előszobában levettem Pinklyről a pórázt és a nyakörvet és elkezdett futni a nappali felé, már ha ezt lehet futásnak nevezni. Elindultam a lépcső felé és gyorsan odavetettem egy hangos „Hali”-t. Felsiettem a lépcsőn közben hallottam, hogy apa utánam kiállt, de nem foglalkoztam vele. Bezártam az ajtóm és gyorsan átnéztem a szobámat, ha ezek ketten itt jártak én esküszöm gyilkolni fogok. Minden a helyén volt és semmi nem tűnt el. Leültem az ágyamra és felhívtam Ian-t, muszáj beszélnem vele a tegnapiról. Csak vártam és vártam, de csak a hangposta vette fel, nem tehettem mást hagytam neki egy üzenetet.

- Ian! Tudom, hogy nálad van a telefonod és csak nekem nem veszed fel! Ne csináld, egy ilyen faszság miatt nem haragudhatsz… Nem is történt semmi baj! Lana úgyse emlékszik semmire! Ian hallod! Ohh, rohadj meg!- letettem.- Elmehetsz a picsába- mondtam a telefonomnak és az ágyhoz vágtam.

Dühösen vágtattam ki a szobámból, és újra lerohantam a lépcsőn, de most apa megállított.

- Hová mész? Előbb jöttél haza. – ráncolta a szemöldökét.
- Ianhez. – mondtam tömören, aztán a mindent-elérek mosollyal elléptem mellőle, és kivágódtam az ajtón.

Megállás nélkül futottam Ianékig, az ajtó előtt pedig lihegve támaszkodtam meg. Bekopogtam, aztán Lacey néni hangját hallottam valahonnan bentről; ’Gyere csak!’ Bementem a házba, köszöntem neki, aztán felszaladtam az emeletre, és be akartam menni Ian szobájába, de az ajtó nem akart kinyílni.

- Ian, ne legyél már gyerek, nyisd ki! – dörömböltem.

Erősen meglöktem azt a rohadt ajtót, és beléptem. A szobában nem volt senki, ugyan olyan volt, ahogy Ian a koncertek előtt hagyni szokta; az ablak félig nyitva, az ágy bevetetlenül, a szekrény nyitva, és az ajtóin pár póló lógott.

- Freezy, Ian nem jött haza. – jött fel a lépcsőn Lacey néni. – Azt hittük veled van. Elvesztettétek egymást? – kérdezte ijedten.
- Nem… De Ian hazafelé indult… - hebegtem, és rémülten kapkodtam összevissza a fejem.

Lehet, hogy Lanáéknél aludt… - gondoltam, és gyorsan elköszönve tovább rohantam.

Több utcán keresztül, megállás nélkül rohantam, és átkoztam apáékat, amiért ilyen messzire költöztek egymástól.

Amint megérkeztem a házhoz, bekopogtam. Liam pizsamában volt még, és álmosan pislogva nyitott nekem ajtót.

- Freezy? – kérdezte hunyorogva.
- Szia, Liam. – öleltem meg. – Lana ugye itthon van?
- A szobájában. Későn jött haza, felébresztett. – mondta kissé szomorúan.
- És Ian, is itt van? – kérdeztem, belépve a házba.
- Nem, ő csak bekísérte Lala-t, aztán ment is el.
- És nem mondta hova megy? – néztem rá, mire megrázta a fejét. Sötét tincsei csak úgy csapkodtak a feje körül. – Ha Lana felébred, akkor adjatok neki egy nagy pohár vizet, meg gyógyszert fejfájásra. – mondtam, és az ajtó felé fordultam. – Ja, és ha már ébren van, akkor hívjon fel.

Meg sem vártam, hogy elköszönjön csak tovább indultam. Elővettem a telefonomat és felhívtam az első számot, akiről úgy gondoltam tudna segíteni.

- Erik! Jaj, ne haragudj, ha zavarlak, csak Ian eltűnt és nem találom sehol és… ahjj segíts megtalálni légyszi félek, hogy valami hülyeséget csinál, vagy nem tudom.
- Először is nyugodj le- vettem egy mély levegőt.
- Oké- kifújtam a levegőt.
- És most mond el még egyszer, amit mondtál, mert semmit nem értettem annyira hadartál.
- Ian eltűnt, és nem találom és félek, hogy valami hülyeséget csinál, légy szíves segíts meg keresni- mondtam el szépen lassan.
- Hol vagy most?
- A régi templomnál.
- Oda megyek, egy 10 perc és ott leszek, sietek, szia.
- Köszi, szia-, kinyomtam és leültem az egyik padra.

Idegesen topogtam a lábammal közben folyton az időt néztem. Amint Erik megérkezett egyből neki álltunk felkeresni az összes lehetséges helyet ahol csak lehet. Utolsónak a partot hagytuk, ha ott sincs, kiborulok. Végig sétáltunk egy hosszú partszakaszon keresztül, de sehol semmi. Éppen indultunk visszafelé mikor megpillantottam a hátát. A homokban ült és szívta a cigijét. Hogy tud, ilyen nyugodtan ott ülni mikor én felkutatom utána egész HB-t? Megindultam felé lehagyva Eriket. Hátulról neki estem Iannek, ledöntöttem a földre és elkezdtem püfölni, néha homokot szórtam rá. Gyerekes volt lehet, de abban a pillanatban ez tűnt a legnormálisabbnak.

- Akkora egy segg vagy!- üvöltöttem miközben a tenyeremmel csapkodtam a vállát.- Tudod mennyire aggódtam miattad?- könnybe lábadt a szemem.
- Hé, nyugi már!- valahogy sikerült lefognia és lenyomott a földre.
- Miért nem vetted fel?!
- Mert lemerült a telefonom- elővette a zsebéből és felém mutatta.
- És nem gondoltál, hogy szólnod kéne legalább a szüleidnek arról, hogy hol vagy?! Egész HB-t felkutattam érted! Erre te csak lazán itt cigizgetsz…
- Nyugi már Free! – mondta újra, és szorosabban fogott. – Várj, ugye nem szóltál anyámnak? – ráncolta össze a szemöldökét egy pillanatra.
- Szerinted hol a faszban kerestelek először? – kiabáltam.

Erik odaért hozzánk, és már inkább röhögve, mint aggódva nézett minket.

- És megvan az elveszett bárány. – jegyezte meg.
- Inkább birka. – helyesbítettem.

Ian felugrott, leporolta magát, elnyomta a cigijét és elindult.

- És most még is hová mész? – ordítottam utána, még mindig elterülve a homokban.
- Anyám már biztos betegre aggódta magát, és tuti hívta már a rendőröket is. – kiáltott vissza. – Este hívlak Free!
- Meg az anyádat fogod felhívni- morogtam magam elé. Megfordultam és elindultam, Erik követett.
- Minden rendben?
- Persze-, bólintottam.- Elmegyünk Los Angeles-be?
- Elmehetünk- megrántotta a vállát.

Elsétáltunk egy buszmegállóig, ott leültünk és várakozás közben rágyújtottunk.

- Minek akarsz LA-be menni?
- Mert buli- mosolyogtam.- Szeretek csak úgy céltalanul utazgatni ide-oda- elmosolyodott.- Emellett meg akarok látogatni valakit, már ezer éve nem láttam és hiányzik.
- A barátod?- mintha kicsi szomorúság lett volna a hangjában.
- Nem- mosolyogva megráztam a fejem.
- Itt a busz.

Felálltunk és eltapostuk a cigit. Erik mindkettőnknek megvette a jegyet, aztán beültünk leghátra. Az úton elmeséltem neki, hogy mi történt tegnap este. Ő meg tök figyelmesen végighallgatott, és kijelentette, hogy szerinte se kellett volna elmennünk velük. Naná, hogy Ian oldalára állt.
Los Angelesben sétáltunk, fagyiztunk, aztán lementünk egy játszótérre, és ott leültünk a hintákra. Rágyújtottam, és közben meg Eriket hallgattam, aki azt sorolta, hogy kik lesznek ott este. A felét még hírből sem ismertem.

- Gyerekek, nem szabadna a játszótéren cigiznetek. – hallottam meg egy ismerős hangot mögülünk. – Ide gyerekek járnak.
- Akkor vigye a gyerekét máshova. – vágtam rá és felálltam.
- Egyszerűbb lenne, ha ti mennétek máshova.
- Na, még csak az kéne tata.
- Freezy talán jobb lenne ha- szólt közbe Erik.
- Tata? Nem vagyok azért olyan idős kicsi lány.
- Ahogy én sem vagyok kicsi lány- szúrósan néztem rá.
- Na, ide hallgass…
- Freezy- Erik megfogta a karom, de elrántottam.
- Ahjj, de hiányoztál!- Benji bácsi felkapott és körbe forgatott.
- Te is nekem Benji bácsi.
- Ismeritek egymást?- csodálkozott Erik.
- Aha- mosolyogtam.- Apukám egyik régi barátja- Erik szája egy néma „o”-ra nyílt.
- Benji Madden- nyújtott kezet Eriknek.
- Erik Murillo- kezet ráztak.
- Na és mit csináltok errefele?- fordult felém.

- Csak úgy errefelé jártunk. – vontam meg a vállam.
- És ő a barátod? – kérdezte Benji bácsi.

Erikkel összenéztünk.

- Nem. – mondtam gyorsan. Talán túl gyorsan. – Csak haverok vagyunk. – mosolyogtam. Persze, nem lenne bajom azzal, ha több lenne…
- Váárjunk csak…- tette fel a kezeit Erik. – Maga Benji Madden. – elgondolkozott. – Honnan ismerem? – már válaszolni akartunk, mikor hirtelen felkiáltott. – Te jó ég, maga a Good Charlotte gitárosa!
- Személyesen. – mosolgott Benji bácsi.
- Komolyan Free, még hány zenész ismerősöd van? – nézett rám hitetlenkedve Erik.
- Sok. – villantottam rá egy mosolyt.- Ismerem a Good Charlotte-osokat- itt Benji bácsira mutattam,- a Bullet For My Valentine-osokat, a Fozzysokat és azt hiszem egyszer mikor kicsi voltam találkoztam a My Chemical Romance-osokkal- vigyorogtam.

- Igazi celeb gyerek- mosolygott Benji bácsi és átkarolta a vállam.
- Hát az biztos- mosolygott Erik.
- Nem jöttök át? Lisa most nincs otthon- mosolygott.
- De átmehetünk, Erik?
- Nekem oké- megvonta a vállát.
- Akkor menjünk.
- Jake otthon van? – kérdeztem.
- Igen. – bólintott Benji bácsi. – Még alszik.
- Este mikor ért haza? Láttam a tegnapi koncerten.
- Olyan 5körül eshetett be… - húzta el a száját.
- Más is… - köszörülte meg a torkát Erik, de mielőtt folytathatta volna oldalba böktem.
- Ne csinálj úgy, mintha ti nem lettetek volna rosszabbak. – mosolyogtam Benjire bácsira.
- Nem, azt hiszem mi is ilyenek voltunk. – nevetett. – Itt is vagyunk.

Elővette a kulcsait, aztán előre engedett minket. Amíg Benji bácsi kiment a konyhába, hogy hozzon nekünk üdítőt, mi leültünk a nappaliban a kanapéra. Rengetegszer voltam már itt, Jake-kel kis korunkban mindig valami csínyen törtük a fejünk, amikor csak együtt voltunk. Emlékszem mikor még öt-hat éves lehettem még élt Benji bácsi tigrise, nagyon szelíd kis jószág volt, de apa mindig félt, amikor a közelében voltam. Így amikor egyszer nem figyeltek Jake-kel kiszöktünk a kertbe elengedtük a tigrist, én felültem a hátára, Jake pedig a láncánál fogva bevezette a lakásba, Michelle majdnem szívrohamot kapott, persze nem azért mert a tigrisen ültem, hanem mert a tigris bejött a házba. Apa egyből lekapott a tigris hátáról, alaposan összeveszett Benji bácsiékkal és ezután vagy hónapokig nem is voltunk náluk. Igazából senki se értette, hogy Benji bácsiék, hogy képesek egy tigrist tartani a háznál mikor ott egy kis gyerek is.

Ez a kedvenc történetem Jake-kel, leginkább, azért mert akkor először láttam igazi rémületet Michelle arcán. Végig futattam a szememet a falakon lévő képeken. Ajtó csapódást hallottam az emeletről és felderült az arcom. Tompa léptek közeledtek a lépcső felé majd azon le. Felálltam és szembe fordultam a lépcsővel. Jake egy elnyűtt fehér pólóban és egy alsógatyában jött le a lépcsőn. Világoskék haja a szokásostól eltérően nem volt tűhegyesre felzselézve, le volt lapulva, mint aki épp most kelt fel, bár valószínűleg így is volt. Megrohamoztam és a nyakába ugrottam, először azt se tudta mi van, majd mikor rájött ki is vagyok fél karral átölelt, csak most vettem észre, hogy a másik keze be van kötve. Eltoltam magam tőle és érdeklődve néztem a kezét, majd kérdőn ránéztem mire csak megingatta a fejét, megvontam a vállam. Megfogtam az épp csuklóját és oda húztam Erikhez, aki addigra már felállt. Bemutattam őket egymásnak, egy percig Jake méregette Eriket, majd leült a másik oldalamra, a kanapéra és elkezdett kérdezgetni a tegnap estéről, közben Benji bácsi is visszatért az italokkal. Mindent elmeséltem nekik, de persze kihagytam a mosdós részt mikor Ian szétvert egy gyereket.

Sötétedésig ott maradtunk náluk, egész jól mulattunk. Eriknek elmeséltünk egy csomó régi történetet, hogy miket csináltam kis koromban, voltak kínosak is, de többség inkább vicces volt még számomra is. Benji bácsi felajánlotta, hogy haza visz minket, de mondtam, hogy nem szükséges, busszal jöttünk és amúgy is hivatalosak vagyunk egy buliba. Így hát fogtuk magunkat elköszöntünk és elindultunk „hazafelé”.