2013. január 10., csütörtök

3. fejezet


‘Ha apa megtudja, tuti oltári nagy balhét csap…’ – ilyesmi gondolatokkal indultam el. Mert apu 1000x elmondta, hogy ne mászkáljak egyedül, hiszen bármi megtörténhet… Én meg nagylányosan mindig kiröhögtem, hogy ne féltsen már ennyire. Bezzeg, ha egyedül kell sétálnom vaksötétben, egyből nem tűnik viccesnek…
Fázósan átkaroltam magam, kapucnimat az arcomba húztam, fülembe dugtam a fülhallgatómat, és elindítottam az első MCR számot a telómon. Nem néztem semerre, kizártam mindent, egyedül az járt a fejemben, hogy hazajussak. Vagy legalábbis valahová, ami kevésbé ijesztő, mint a kihalt utca. Hirtelen felindulásból dobtam egy SMS-t Iannek, hogy ha nem gond náluk aludnék, mert semmi kedvem az üres házunkban lébecolni.
Sötét kirakatok előtt haladtam el, majd le akartam vágni az utat, és ezért befordultam egy csendes utcába. Aztán minden olyan gyorsan történt. Hirtelen lökést éreztem a hátamon, amitől kissé meginogtam. Megfordultam, mire valakinek a keze csattant volna az arcomon, de elkaptam a fejem. A támadóm ezen felbuzdulva kitépte a fülemből a fülhallgatómat, és a zsebemből kiesett a telefonom is. Remek, még segítséget se tudok hívni. Sikítani akartam, de erre valaki hátulról elkapott, egyik kezével magához szorított, a másikkal pedig befogta a számat, így csak erőtlen nyögdécselésekre futotta. A másik támadó felém közelített, mikor hirtelen, az egyik ház mögül előrontott valaki, és felénk rohant. A mögöttem álló srácnak mintha kissé lazult volna a fogása, de így se tudtam kiszabadulni, a másik csávó pedig riadtan nézett körbe. A srác, aki felénk rohant neki ugrott az előttem tétovázó alaknak, és mindketten a földre zuhantak. Az engem szorító alak ellökött, amitől én is elestem. Már egyikük se foglalkozott velem, mindketten az engem megmentő alakot próbálták elverni, nem sok sikerrel. A srác fürgébb volt hozzájuk képest, az ütések elől sikerült kibújnia, bár az erősebbik csávónak ököllel sikerült egy hatalmasat behúznia neki. Egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy elrohanok, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot. Hagyjam itt a megmentőmet? Akit éppen lelöktek a földre, és egyszerre ketten püfölik.
Feltápászkodtam, és hirtelen felindulásból a nekem háttal álló srácnak ugrottam, aki mintha meg se kottyannék neki ledobott magáról. Újra neki futottam, és igazán büszke voltam, amiért sikerült felpofoznom. Minden félelmem elszállt, az adrenalin szintem az egekig szökött, aztán valaki ismét meglökött, teljes erőből, és pár lépést tennem kellett, hogy biztonságosan meg tudjak állni. Arra számítottam, hogy az egyik rabló lökdösött, és most velem szemben áll, de tévedtem. Megmentőm lökött arrébb, amint sikerült felállnia. Rám nézett, de a megvilágítatlan utcában nem láttam az arcát, csupán egy biccentést tudtam kivenni a hangos nyögések és szitokszavak között. Csodálkoztam, hogy nem ébredt fel rá senki sem… A srác térde kissé megroggyant, miközben behúzott az egyik csávónak, majd a másikat gyomorszájon rúgta. Újra rám nézett.

- Fuss! – kiáltotta, én pedig bizonytalanul néztem rám.

Megrázta a fejét, lehajolt valamiért, ami az egyik támadóm feje mellett hevert, majd felém indult. Megragadta a kezem, és rohanni kezdett velem együtt. Szorítása erős volt, tenyere érdes, de a közelsége megnyugtatóan hatott rám. Kiértünk az utcából, és a parkig rohantunk, majd megálltunk az egyik padnál. Ott végre újra rendesen láttam, és miközben a srác lihegve levetette rá magát, így szemügyre tudtam venni. Térdemre támaszkodva fújtam ki magam, és néztem végig rajta. Haja a sötét és a világos barna keveréke volt, a szeme viszont… Gyönyörű kék. Eddig azt hittem, hogy Ian szeménél nincs szebb, de ő, az én megmentőm megcáfolta ezt.

- Köszönöm, hogy megmentettél- lihegtem.

Válaszkép csak elfordította a fejét, akkor láttam meg, hogy vérzik az arca, felegyenesedtem és mellé ültem, hogy jobban meg tudjam nézni a sebét. Nem nézett rám mikor leültem, felemeltem a kezem és elkezdtem közelíteni az arcához, ahogy hozzá értem felszisszent és mérgesen nézett rám. Elkaptam a kezem és bocsánat kérően néztem rá.

- Ne haragudj, de nagyon rondán nézz ki. Szerintem jobb lenne, ha látná egy orvos.
- Nincs semmi bajom- idegesen elhúzta a fejét és megint nem nézett rám.
- Akkor legalább én hadd kezeljem le. Tanultam első segélyt…
- Nem kell a segítséged apuci kislánya- felállt és elindult.

Apuci kislánya? Ez meg még is mit képzel? Felpattantam és utána mentem, eltartott egy kis darabig mire beértem, elég gyorsan ment.

- Apuci kislánya?- kérdeztem felháborodottan, megfogtam a karját és megállítottam.- Nem vagyok apuci kislánya!
- Nekem nem úgy tűnik- közelebb hajolt hozzám, gonoszan vigyorgott.
- Nagyon tévedsz!
- Nem hiszem- elrántotta a kezét és elhajolt. Végig nézett rajtam, majd a zsebébe nyúlt.- A telefonod- tartotta felém.
- Kösz- kikaptam a kezéből.
- Még szerencse, hogy felvettem még apuci vehetett volna újat- ugyan az a gonosz vigyor ült az ajkán még mindig.
- Honnan veszed, hogy apuci kislánya vagyok?
- Látszik rajtad.
- Honnan?- felemeltem a hangom.
- Például ebből is, hogy egyből kiakadsz, amint nem kapsz meg valamit.
- Mire célzol?
- A válaszra, nem mondom el, miből következtetek erre, te felidegesedsz. Mond, csak te mindent megkapsz, amit csak szeretnél?
- Én…- mélyen a szemembe nézett.
- Na, látod- tovább indult, utána mentem.
- Nem tudsz rólam semmit!
- Szerintem épp eleget.
- Hadd kezeljem le a sebed- megint elkaptam a karját.

Mélyet sóhajtott, már nem csak az arca volt véres, de a pólója is. Rendíthetetlenül néztem a szemébe, feljebb húztam a pulcsim ujját és letöröltem vele a vért az arcáról. Egy pillanatra eltorzult az arca a fájdalomtól, aztán újra rám nézett.

- Jól van…

Tovább indultunk, magamban vigyorogtam, hogy sikerült rávennem, ha már kórházba nem akar menni. Kerestünk egy benzinkutat. Azt mondta megvár kint, én pedig bementem, és vettem kötszert meg alkoholt, hiszen előtte le kell fertőtleníteni a sebet. Mikor végeztem, kimentem. Először kissé megijedtem, hogy a srác ott hagyott, de aztán láttam, hogy a sötétben, az épület oldalának dőlve cigizik.

- Csak nem megijedtél, hogy leléptem? – kérdezte, miközben a szeme furcsán csillogott.
- Nehogy kárba menjen a kötszer… - feleltem szárazon.

Kerestünk egy padot a közelbe, ahol az utcai lámpák világítottak, és leültünk. Oldalasan fordultam, óvatosan elkezdtem ápolni.

- Azt se tudod, hogy hogy hívnak engem – mondtam csendesen.
- Nos – rándult meg az arca, ahogy hozzá értem a sebhez – te se tudod, hogy én ki vagyok. Szóval nem vagyok lemaradva.

Óvatosan ráraktam a sebre a kötszert, mire automatikusan felszisszent és lehunyta a szemét.

- Nyugi, már kész is – mondtam.
- Kösz – mondta, és egy pillanatra a szemembe nézett. Úgy tűnt mondani akar valamit, de helyette csak megrázta a fejét, és szája gúnyos vigyorra húzódott – Haza találsz egyedül, vagy még pesztrálnom kell téged?
- Attól függ, megkockáztatod-e, hogy egyedül menjek haza és megint megtámadjanak, ám most senki se lesz a közelben, aki megvédene, és rosszabb esetben megölnek- felhúztam a szemöldököm, egy percig elgondolkodott majd felállt.
- Ne kockáztassuk meg, a végén apuci rajtam veri le, hogy a kicsi lányát megölték- forgattam a szemem.

Egy darabig csöndben haladtunk egymás mellett, de most valahogy zavart a csend. Talán, csak azért mert összerezzentem minden apróbb kis neszre. Pár sarok után végül megszólaltam.

- Te mit csináltál kint ilyenkor?
- És te?- kérdezett egyből vissza.
- Épp egy bará…- megtorpantam.- A picsába Ian.

Előkaptam a telefonom közben a megmentőm, akinek még mindig nem tudtam a nevét újra rágyújtott és megállt velem szemben, idegesen fürkészte az utcát. Ahogy elnéztem nem repdesett az örömtől, hogy pont itt kellett megállnom. Bekapcsoltam a telefonom, mivel az eséstől valahogy sikerült kikapcsolnia. Tíz nem fogadott hívás és öt SMS villódzott a telefonom kijelzőén. Végig olvastam az SMS-eket és kitöröltem a hívás listát. Gyorsan pötyögtem egy gyors választ Iannak, hogy jól vagyok nincs semmi bajom, és inkább még is csak otthon maradnék. Megnyomtam a küldés gombot és tovább indultunk.

- A barátod?- beleszívott a cigibe.
- A legjobb barátom- helyesbítettem.

Ahogy kifújta a füstöt megcsapott a cigi keserkés illata. Eszeveszettül elkezdett kaparni a tüdőm, előkotortam a zsebemből az agyon gyűrődött cigis dobozt és kihalásztam belőle egy épp cigit. Meggyújtottam és mélyet szívtam belőle, már is enyhült a viszketés. A megmentő fejcsóválva kacagott mellettem.

- Mi van?- néztem rá.
- Semmi, nem vagy te fiatal a cigihez?
- Miért és te?
- Én kérdeztem előbb.
- Az előző kérdésemre se válaszoltál, akkor én miért válaszolnék neked?- elkomorult.
- A haverjaimmal futottunk össze az egyik kocsmában. Épp egy kisebb verekedés volt kibontakozóban így gondoltam jobb, ha lelépek eleget voltam már a sitten- ezen meg se lepődtem.
- Nem rég lettem 17 éves.
- És apuci hagyja, hogy cigizzen, a kicsi lánya, vagy nem tud róla?- gúnyosan nézett rám.
- Tudja, hogy cigizzem… Hány éves vagy?- el akartam terelni a témát.
- 23.
- Aszta.
- Mi az? Másra számítottal?
- Nem… vagyis. Nem tudom, lehet. Hogy hívnak?- ránéztem, elmosolyodott és fejét ingatta.- Miért ingatod folyton a fejed?- felnevetett, a nevetése visszhangozz a házfalairól. Valahogy kísérteties volt még is megbabonázott.- Na, mi van?
- Hogy mennyit tudsz kérdezni kölyök- összekócolta a hajam.
- Hé! Inkább válaszolj!- megálltam és keresztbe fontam a kezem a mellkasomon, megállt és visszafordult.
- Shawn Levine a szolgálatára- meghajolt előttem.- És neked mi a becses neved?- felegyenesedett. Egy percig nem válaszoltam csak néztem.- Mi az megkukultál?- elindult, utána siettem.- Nos? Én is elmondtam az enyémet, most te jössz.
- Hope Haner vagyok, de mindenki csak Freezynek hív.
- Freezy? Miért pont ez? Semmi köze sincs a Hope-hoz.
- A Hope-ot a nevelő anyám adta nekem. Gyűlölöm, mind a nevet mind a nevelő anyámat. De ez már igazán nem tartozik rád.
- Te akartál beszélgetni- lemondóan sóhajtottam.
- A Freezy-t a barátaimtól kaptam.
- Értem…

Felnéztem, pár méterre tőlünk megláttam a házunkat, kicsit lassabbra vettem a tempót, nem akartam még haza érni. De végül csak elérkeztünk a házig.

- Nos, itt lakom- csendben végig nézte a házat.
- Szép kis kecó.
- Igen…- felnéztem rá.- Még egyszer köszönök mindent.

Csak megvonta a vállát és a cipője orrát nézte. Lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit az arcára, majd jó éjszakát kívántam, meg sem vártam a választ, csak elindultam a ház felé. Ahogy beértem mindent alaposan bezártam. Minden ablakot becsuktam lehúztam a redőnyöket, majd még egyszer körbe mentem, hogy semmit se felejtettem-e ki. Majd felmentem a szobámba annak is bezártam az ajtaját. Pinklyt az ágyamra raktam, hogy ne legyek egyedül. Lezuhanyoztam és bemásztam az ágyamba. Ma este először nyolc éves korom óta aludtam a kislámpám fényénél. Normális esetben minden velem egykorú örülne annak, ha a szülei nincsenek otthon. Vad bulit tartanának, és nem világosban aludnának… De én még aludni se mertem. Csak az járt a fejemben, hogy azok, akik megtámadtak, esetleg megtalálnak, és betörnek… És most nincs itt senki. Se apu, se Ian, se Erik, Shawn pedig minden bizonnyal már fél úton jár hazafelé. Átkoztam magam, hogy nem kértem el a számát… De ha meg is lenne, mit csinálnék? Ismerem magamat annyira, hogy nem hívom vissza, így is eléggé apuci kicsi lányának tart, biztosan még jobban kiröhögne, ha tudná, hogy a saját, többszörösen bezárt otthonomban félek.
A telefonom csörögni kezdett, én pedig kissé összerezzentem az egyre felerősödő zene miatt. Ian hívott. Felsóhajtottam. Nem volt kedvem most beszélgetni, inkább holnap mesélem el neki, akkor kell szét aggódnia magát. Viszont ha most felvenném és elmesélném, tuti átjönne, és itt aludna. Vacilláltam egy sort, végül kinyomtam, majd gyorsan küldtem neki egy SMS-t, hogy minden oké, hazaértem. Behunytam a szemem, és minden erőmmel az alvásra koncentráltam. Percek múlva jött egy üzenetem, és biztos voltam benne, hogy Ian írt vissza, de tévedtem. Az üzenet rövid volt, a szívem mégis gyorsabban kezdett el verni, és elmosolyodtam. Miért nem alszol még? Nagyot nyelve kászálódtam ki az ágyamból és léptem az ablakomhoz. Nagy nehezen sikerült kinyitnom, és legnagyobb meglepetésemre a megmentőm állt az udvarunkon. Az ablakpárkányra könyököltem és egy percig csak néztük egymást.

- Ha elmondom, az igazat úgy se hinnéd el.
- Próbáld ki.
- Próbálok aludni csak a kislámpám fényénél mivel az este történtek miatt kicsit parrok.
- Ez érthető, hisz megtámadtak… Nem véletlenül maradtam itt- rápillantottam a digitális órámra, már egy órája haza értem.
- És egy órán keresztül itt álltál? Azt hittem már rég hazafelé tartasz.
- Rosszul hitted.
- Miért nézted ki a számom?
- Miért ne?- összehúztam a szemem.
- Most már megyek. Fáradt vagyok és még el is kell aludnom a világosságban- mosolyogtam.- Te is menj haza, pihenj még találkozunk. Jó éjszakát.
- Jó éjszakát- újból meghajolt, felkacagtam.

Mosolyogva nézett vissza rám, becsuktam az ablakot és visszahúztam a függönyt, mosolyogva feküdtem vissza az ágyba, Pinkly mellém kucorodott és mindketten elaludtunk. Reggel, arra ébredtem, hogy valaki rám vetődik. Pinkly rögtön nyüszögve ugrott le az ágyamról, és kiiszkolt. Kinyitottam a szemem, és igyekeztem lelökdösni magamról… Iant.

- Menj már innen… - morogtam, és a fejemre húztam a takaróm.
- Neked is jó reggelt – köszönt röhögve.
- Hagyj békén, alszom – közöltem.
- Dél van Freezy.
- Nem érdekel.
- Egyébként mióta érek neked csak egy rohadt SMS-t? – rángatta le rólam a takarót.
- Nem volt kedvem beszélgetni.
- Azt mondtad nálunk akarsz aludni, hívtalak ötvenszer, nem vetted fel, küldesz egy rohadt SMS-t, aztán megint hívlak, kinyomsz, küldesz egy SMS-t, amire válaszolok, te meg baszol rám. – fejezte ki érzelmeit, mire ránéztem. – El tudod képzelni, hogy milyen volt az estém? Mikor nem válaszoltál azt hittem azt hittem elraboltak vagy valami…

Majdnem. Közel van az igazsághoz.

- Vááárj. – rázta meg a fejét, miután átvizsgálta az arcomat. Na ezért utálom, hogy ennyire ismer, minden mozdulatomból, arckifejezésemből le tud szűrni valamit. – Megtámadtak?!
- Beszélsz itt hülyeségeket- a párnába nyomtam az arcom.
- Freezy!
- Nincs semmi bajom! Élek és virulok nem?- néztem rá dühösen.
- Ettől még…
- Ne aggódj már annyit, jól vagyok. Szerencsére volt ott egy srác, aki megmentett és hazáig kísért. Nincs semmi bajom- mondtam még egyszer az arc kifejezése láttán, de ez se nyugtatta meg.- Sőt a telefonom is meg van.
- El kell mondanod Briannek.
- Hát persze, hogy aztán életem végig a szobámban kelljen lennem! Normális vagy?!
- Jó akkor ne…- sóhajtott.- Ki volt az a srác?
- Nem ismered.
- Hogy hívják?
- Shawn.
- Hogy néz ki?
- IAN! ÁLLJ LE!- üvöltöttem, meghökkenve nézett rám.- Kérlek így is elég nehéz volt az estém, ne nehezítsd meg a reggelem.
- Csak aggódom olyan nagy gond ez?
- Nem, csak ne vidd túlzásba. Normális srác volt. Megmentett inkább hálásnak kellene lenned, nem gyanakvónak, istenem!- a fejemre húztam a párnát és sikítottam.
- Jól van, jól van, abba hagyom- magához ölelt a párnán keresztül. - Ismerhetem? - Hitetlenül elröhögtem magam.
- Nem. De ne kérdezz többet – ráztam a fejem, és kibontakoztam az ölelésből.
Felálltam, és a tükrömbe nézve elborzadtam.

- Uram isten, hogy mertél te rám nézni? – akadtam ki.
- Voltál már rosszabb állapotban is – úgy tűnt jól szórakozik. – Mit csináljunk ma?
- Nem tudom, apa meg Michelle szerintem csak este jönnek haza… - vontam meg a vállam.

Hümmögött egy sort, mire én előszedtem pár ruhát a szekrényemből, és fürdőbe vonultam. Lezuhanyoztam, felvettem egy piros rövidgatyát, meg egy strasszos, koponyás, fekete rövid ujjút, a hajamat kifésültem és leengedve hagytam. Elindultunk neki a vakvilágnak, csak haladtunk előre, közben bementünk egy hamburgereshez és vettünk egy-egy szendvicset meg kólát. Útközben elfalatozgattunk és beszélgettünk. Ahogy elhaladtunk egy kis bolt előtt az utca túl oldalán megpillantottam Shawn-t a haverjaival volt és söröztek meg röhögtek. Mintha csak megérezte volna a jelenlétemet Shawn felém nézett. Mosolyogva odaintettem, de mintha csak egy idegen lennék elfordította a fejét és tovább beszélt a haverjaival. Elképedve néztem rá, Ian megköszörülte a torkát, ránéztem.

- Ki az?
- Ő Shawn, ő mentett meg tegnap- közben tovább mentünk.
- Shawn?- hátra pillantot.- Ismerem- megfeszítette az álkapcsát, ránéztem.- Vagyis csak látásból meg hallásból. Érdekes egy fazon hallottam róla dolgokat.
- Miket?
- Többször volt már börtönben verekedés miatt és egyéb kisebb stiklik miatt. Nem szeretném, ha barátkoznál vele.
- Nem vagy az apám!- csattantam fel, riadtan nézett rám.
- Nem, de a legjobb barátod vagyok, aggódom miattad.
- Nem kell! El tudom dönteni mi a jó nekem és mi nem.
- Nem vagyok ebben annyira biztos… a tegnapi kis kalandod után.
- Ohh mekkora egy…- visszafogtam magam.- Többet ne merd a szememre vetni!
- Szerintem a haverjainak nem mesélte el a kis hős tettét- váltott témát.
- Lehet…
- Azok még zűrösebbek, mint ő.
- Lehet…- kezdtem ideges lenni.
- Ők biztos nem segítettek volna neked.
- Lehet – fújtam ki szaggatottan a levegőt.
- Mi van akkor, hogyha velük van? Biztos nem segített volna…
- Ian állj le! Ezek mind csak feltételezések! Megmentett, haza kísért, jól vagyok, mit kell még problémáznod ezen?
- Aggódom Free! Lehet, hogy most megúsztad, de mi van, ha legközelebb nem lesz ott egy Shawn?
- Őszintén nem tudom, hogy most az a bajod, hogy egyedül sétáltam, vagy az, hogy Shawn mentett meg… - csóváltam meg csalódottan a fejem és megszaporáztam a lépteimet. Lehagytam Iant, és a part felé indultam.
- Freezy! – kiáltott utánam, de nem foglalkoztam vele.- Hisz, nem látod?! Le se szart mikor oda köszöntél neki.
- IAN!- megtorpantam és megálltam.- Nem lesz még egy olyan, hogy megtámadnak, soha többet nem fogok egyedül császkálni az utcán! Nem lesz még egy Shawn, hogy megmentsen, mert nem lesz rá szükség! Csak fogd be a pofád, akadj le a témáról, mert próbálom elfelejteni. Ami megtörtént meg történt, nincs mit rajta változtatni. Szerencsére Shawn egyedül volt, nem a haverjaival megmentett, ennyi a történet, nincs se mi lett volna ha, se pedig, hogy Shawnnak rossz a híre. Oké? Csak sétáljunk megint kettesben, mint régen.
- Jól van- mondta csöndesen,- ne haragudj.
- Semmi gond- magamhoz öleltem, visszaölelt.

Ezután többet nem hozta fel a témát, csak sétálgattunk erre-arra és minden másról beszélgettünk, ami csak eszünkbe jutott. Még sötétedés előtt haza értem, de a biztonság kedvéért azért haza kísért, bár nem mondtam, de örültem neki. Mire haza értem már apáék is otthon voltak. Megkérdezték milyen volt a napom, elmeséltem nekik, hogy Iannel császkáltam, de Shawnt teljes mértékben kihagytam. Ők is meséltek pár szót az együtt töltött időről, de nem maradtam sokáig, fáradt voltam, feszült és szerettem volna elnyúlni egy kád, forró vízben.
Mire kimásztam a kádból már besötétedett, bezuhantam az ágyba és csak feküdtem ott a plafont bámulva. Apa kopogott az ajtón és egyből be is jött, a hasamra fordultam és érdeklődve figyeltem mit szeretne. Leült mellém és egy puszit nyomott a hajamra. Elmosolyodott és megsimogatta az arcomat. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e, egy sima bólintással elintéztem a dolgot. Még egyszer megpuszilt jó éjszakát kívánt és kiment.
Miután becsukódott az ajtó lekapcsoltam a villanyt, bebújtam a takaró alá és lehunytam a szemem. Nem sokkal később a telefonom elkezdett pityegni. Egy SMS jött. Szép álmokat kölyök. Felültem az ágyamban, az ablakhoz mentem és kinéztem rajta. Egy alak állt a kerítés előtt és az ablakomat fürkészte. Feloldottam a telefonom zárát és visszaírtam neki. Mit akarsz? Majd figyeltem az alakot az utcán. Az alak megmozdult, levette a kapucnit a fejéről, és az ablakom felé nézett. Miből gondolod, hogy bármit is akarok? Oké, te hős, miféle játékot akarsz játszani? Megráztam a fejem, és elhúztam a szám. Mit csinálsz itt? Írtam neki, és figyeltem a reakcióját. A hold fénye megvilágította az arcát, és láttam, hogy mosolyog. A szívem automatikusan gyorsabban kezdett dobogni, mire a telefonom újra csipogni kezdett. Túl sokat kérdezel. Megráztam a fejem. Nem lenne szabad hagynom, hogy így szórakozzon velem! Hirtelen felindulásból felvettem egy farmert a VU-s pólóm alá, meg a tornacipőm, és kinyitottam az ablakom. Próbáltam halkan kimászni, majd átügyeskedtem magam az egyik fára, és leugrottam a földre. Shawn elé sétáltam, és kérdőn néztem rá.

- Gyakran csinálod ezt? – kérdezte. – Mert elég ügyes vagy.
- Mi lenne, hogyha válaszolnál legalább az egyik kérdésemre? – támadtam neki, talán túl hangosan is a kelleténél. Hátra néztem, de semmi mozgolódást nem láttam apáék ablaka felöl.
- Nocsak apuciék itthon vannak?- vigyorgott.
- Fogd be- mondtam fojtott hangon.- Mit akarsz itt?
- Csak jó éjszakát akartam kívánni.
- Azt a saját lakásodból is meg tudtad volna tenni. Mit akarsz?
- Baj, hogy eljöttem?- közelebb lépet, az orrunk majdnem összeért.
- Tulajdonképpen igen. Délután még semmibe vettél az utcán mikor oda köszöntem, most meg csak simán ide állítasz?- hátrébb léptem, feszélyezett a közelsége.
- Az te voltál?- meglepődött képet vágott.
- Ne játszd itt meg magad, felismertél ezt te is tudod.
- Lehet- újra közelebb lépet hozzám.
- Nocsak, a nagy menő bátor megmentő fél elmesélni a barátainak, hogy megmentett egy szegény lányt?- kérdőn néztem rá.
- Hogy egy 17 éves kis csitrit, akit csak nagy nehezen tudott lekaparni magáról.
- Nem is tudom ki álldogált egész éjszaka az ablakom alatt, és ki jött vissza ma is- nem mondott semmit csak mélyen a szemembe nézett.- Mi van megkukultál?
- Ez a te bajod, túl sokat kérdezel- hátra lépet.- Gyere- kinyújtotta felém a kezét.
- Hova?- átöleltem magam.
- Ne kérdezősködj, csak gyere. Na.

Egy percig tétováztam, majd megfogtam a kezét, elkezdet húzni, a szemközti utca sarkán egy hatalmas fekete motor állt. Megálltam előtte. Felült a motorra és rám nézett.

- Jössz?
- És még én kérdezek sokat- forgattam a szemem. Felkötöttem a pólóm alját, és felültem mögé.- Bukósisak nincs?
- Minek? Úgy nincs benne élvezet- elhúztam a szám és átöleltem a hasát.

Elindultunk, a menet szél miatt elkezdtem kicsit vacogni, ha ezt tudom, hozok magammal kabátot. És mi van, ha most igazolódik be minden, amiről Ian magyarázott, vagy legalább is akart? Mi van, ha most visz el egy olyan helyre, ahonnan nem jövök vissza? Úristen, túl sok krimit nézek… Gőzöm sincs mióta mehettünk, mikor egyik kezével elengedte a kormányt, és elkezdte levenni magáról a dzsekijét.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, de vagy nem hallotta, vagy nem akarta meghallani.

Fél kézzel kormányzott, a másikkal pedig hátra adta nekem a kabátját. Kérdőn néztem a visszapillantó tükörbe, mire ő gúnyosan elmosolyodva biccentett. Felvettem a fekete bőrdzsekijét, és össze is cipzáraztam. Nagy volt rám, a nyak részét simán fel tudtam húzni az orromig... És akkor megéreztem az illatát. Édeskés illata volt, valami furcsa fűszer illatát is éreztem, de nem ismertem fel. A hátának döntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Ami eddig volt kétely bennem teljesen megszűnt, ennyire még soha senki közelében nem éreztem magam biztonságban.

- Hé, ébresztő kölyök, megjöttünk.

Felemeltem a fejem és elengedtem Shawnt. Vibráló neonfények vakítottak el egy pillanatra majd kitisztult a látásom, egy motel nevét hirdették. Körbe néztem, csak az utcai lámpák világították meg a környéket, körülöttünk csupán egy-két autó volt. Shawn megköszörülte a torkát, vettem a célzást és leszálltam a motorról. Behúztam a nyakam és a kabát zsebébe dugtam a kezem. Shawn elindult a motel bejárata felé, én álmosan botorkálva haladtam mögötte. Az épületben kellemesen meleg volt így lejjebb húztam a cipzárt. Megálltam Shawn mellett a pultnál és körbe néztem, csak egy kérdésre néztem fel.

- Hány ágyas szobát kérnek?

Shawnnal egyszerre szólaltunk meg, én azt mondtam kettő, ő pedig, hogy egy. Elképedve néztem rá, mire megismételte a válaszát és csaj már adta is a kulcsot neki. Elindult a szoba felé én meg csak bámultam utána.

- Én a helyedben örülnék, ha egy ilyen csávóval kéne egy ágyban aludnom- gyilkos pillantást vetettem a nőre és Shawn után siettem.
- Várj már meg- megfogtam a karját mire lelassított.
- Olcsóbb az egy ágyas szoba- mosolygott maga elé.
- Hát persze…- a szememet forgattam, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele.

Elég kicsi szoba volt, csak egy másfeles ágy, egy tv, egy nagyon mini bár volt és egy elszeparált fürdő szoba, amit egyből meg is céloztam. Mire kijöttem a fürdőből Shawn már elterült az ágyon egy szál alsógatyában és a tv-t kapcsolgatta. Ledobtam a gatyámat a fotelba és leültem Shawn mellé az ágyra. Végig nézett rajtam és elmosolyodott.

- Komolyan abban a pólóban akarsz aludni, amiben holnap, leszel?
- Otthon úgy is átöltözöm- vontam meg a vállam, mire felnevetett.
- Ha csak azért motoroztunk volna, hogy utána aludj egy jót már rég otthon lennél- kérdőn néztem rá.- Holnap megmutatok neked pár dolgot, szóval egy darabig még nem mész haza- a szívverésem a háromszorosára gyorsult.
- Mi van?
- Ne aggódj- nevetett és kikapcsolta a tv-t.- Vedd le azt a pólót, holnap még szükséged lesz rá és nem akarom, hogy hisztizz, amiért összegyűrődött.

Csúnyán néztem rá, de végül levettem a pólót, a nadrágom mellé dobtam és Shawnnak háttal lefeküdtem és magamra húztam a takarót. Éreztem, ahogy Shawn is elhelyezkedik, lehunytam a szemem és próbáltam minél hamarabb elaludni.

- Jó éjszakát kölyök- csak egy mordulással válaszoltam.

A tűző napra keltem fel, egy pillanatig azt hittem otthon vagyok, de megláttam a sárga kopott tapétát és rájöttem, hol vagyok. Furcsa nehézséget éreztem a derekamon, kicsit megmozdultam hátha elmúlik, de úgy maradt, felemeltem a takarót, hogy megnézzem mi az. Shawn keze volt. Szem forgatva fordultam a hátamra, hogy rászólhassak, de még mélyen aludt. Óvatosan felkeltem az ágyból nehogy felkeltsem. Felvettem a pólóm és a nadrágom, majd megfogtam a nadrágját és átkutattam a zsebeit. Találtam egy doboz cigit, egy zippo gyújtót, egy betört képernyőjű telefont és egy nem túl vastag köteg pénzt. Elvettem egy 20-ast és zsebre vágtam a cigivel és a gyújtóval együtt. Megfogtam a cipőm és ki osontam az ajtón, halkan becsuktam magam mögött és felvettem a cipőmet. Elindultam a folyosón vissza a hallba, megkérdeztem a csajt, hogy hol lehet enni, elirányított egy kis teraszos részhez. Leültem az egyik árnyékolt asztalhoz és rendeltem egy kávét meg egy sajtos croassont. Csendben falatoztam közben rágyújtottam. Az utcán elsuhanó autókat tanulmányoztam.

- Megvagy- felpillantottam és Shawn ült le velem szemben.
- Azt hitted itt hagylak?- gúnyosan mosolyogtam.
- Őszintén megvallva egy pillanatig igen, főleg mikor megláttam, hogy eltűnt a cigim és a gyújtom- előrehajolt elvette a cigijét, kivett belőle egy szállat és rám nézett.
- Mi van?
- Gyújtóm?- a zsebembe nyúltam és elővettem a sajátom.
- Tessék-, egy pillanatig nézett majd megvonta a vállát és elvette.- Nos, miért is hoztál ide a semmi közepére?
- Majd meglátod- előre nyúlt elvette a croassonomat és egy hatalmasat harapott belőle.
- Hé!- fakadtam ki.
- Mi van?- kérdezte tele szájjal.
- Rendelj magadnak.
- Az nem lenne olyan finom, mint a tied- elvigyorodott, mosolyogva sóhajtottam.
- Aha, persze… - forgattam a szemem.

Rám kacsintott, majd bele ivott az én kávémba. Király.

- Amúgy, ezeket is az én pénzemből vetted, egy szavad nem lehet – vigyorodott el. Aha, szóval még a pénzét is megszámolta.
- Megmagyaráznád, hogy mégis hova a francba hoztál? – vontam fel a fél szemöldököm.
- Na, mi van nem tetszik a helye, királylány?
- Meguntad, hogy kölyöknek hívsz vagy mi? – ráztam a fejem hitetlenül.
- Nem árt a változatosság – vont vállat. – Amúgy nem hiányzik valami?

Kérdőn pislogtam, majd a zsebemhez kaptam.

-  Hol a telefonom?
- A zsebembe raktad – megeresztett felém egy elképesztően szemtelen, gyönyörű vigyort, majd lerakta az asztalra.

Érte akartam nyúlni, de ő egyből megrázta a fejét, és eltette.

- Nincs telefonálás, a végén még megpróbálsz megszökni – kacsintott.
- Legalább egy SMS-t hadd küldjek, senki se tudja, hol vagyok…
- Hmm… - elővette a telefonom, és benyomott rajta egy gombot. – Apuciként kéne keresnem? – gondolkozott hangosan.

Morcosan, összefont karral néztem rá, miközben ő SMS-t írt apának…

- Egyébként egy Erik nevű tag csomószor keresett…
- Erik?- a telefonért kaptam.
- Á-á. Csak nem a pasid?
- Nem a pasim- próbáltam elérni a telefonom.
- Az udvarlód?
- Add már ide!- üvöltöttem.
- Nyugi már. Nesze- az asztalra dobta és sértődöttem nézett a távolba.
- Kösz…- kikerestem Erik számát és felhívtam, néhány csengés után fel is vette.
- Szia-, a hangja hallatán elmosolyodtam.
- Szia,- az asztalra könyököltem és megtámasztottam a fejem.- Hívtál.
- Igen csak annyit akartam megkérdezni, hogy ráérsz-e ma. Lemegyünk páran a partra.
- Ohh hát…- Shawnra pillantottam, aki undorodva nézte a bárgyú mosolyt az arcomon és azt, ahogy a hajamat csavargatom, egyből abba is hagytam.- Igazából nem érek rá- Shawn arca kíváncsivá vált.- Elutaztam pár napra, hirtelen jött, de nincs semmi baj.
- Értem…- pár percig hallgattunk.- Akkor majd máskor. Szia.
- Igen… szia-, letettem.
- Még, hogy nem az udvarlód- gúnyosan horkantott egyet.
- Mert nem is az csak egy... srác akivel jóban vagyok.
- Azt látom- sértődött arcot vágott.

Hozzá vágtam az összegyűrt szalvétát, mire rám nézett. Elnevettem magam és ő se bírta ki sokáig elmosolyodott. Az asztalon hagyott telómért nyúlt, majd elvette, és felállt.

- Gyere királylány – biccentett.
- Ne hívj így – ráztam meg a fejem, és követtem.
- Miért? Ez illik rád… - röhögött magában, és kilökte a motel ajtaját, majd megtartotta előttem.
- Kösz – mondtam, és a motorhoz léptem, majd miután Shawn felszállt, én is felültem mögé.
- Kell a dzsekim? – fordult hátra mosolyogva. – Csak hogy érezd az illatom – röhögött fel, és visszafordult, én meg éreztem, hogy elpirulok.

Elindította, én meg újra a hátába temettem az arcom. Gyorsan haladtunk, szinte perceknek tűnt, amíg elértünk egy… Egy eléggé lepukkant kocsmához. Megálltunk a parkolóban, én pedig szinte leugrottam a motorról.

- Na, úgy látom így is érezted az illatom – röhögött ki szépen, én meg elhúztam a számat.
Bementünk a kocsmába, ami a koszosságához képest eléggé zsúfolt volt.- Gondolom nem ilyen helyekhez szokott őfelsége.
- Nem vagy vicces.

Körbe néztem a helyen, minden tele volt kopasz bőrdzsekis fazonokkal. Shawn oda ordított egy csapatnak, akik egy boxban ültek a sarokban. Megfogta a hátam és feléjük kezdett tolni.

- Ki az új jövevény?- nézett végig rajtam egy vékony, de izmos szőke srác.
- Ő itt Hope
- Freezy- javítottam ki egyből.
- Szóval ő Hope- csak azért is a rendes nevemet mondta.- Ők itt a haverjaim.

Végig sorolta a nevüket, de már a felére se emlékszem, egyedül a szőke srácét jegyeztem meg mivel az ujjaira volt tetoválva Mark. Mindkét karja ki volt tetoválva, és mintha a bal mellkasa felett is lett volna valami, de azt nem láttam biztosan. Ahhoz képest, hogy Ian miket mesélt nem tűntek olyan zűrös arcoknak, egész rendesek voltak. Valamin folyton nevettek és megpróbáltak engem is bevonni a beszélgetésbe. Sorra hozták a piát.

- Na, mi van királylány, nem tetszik ahová hoztalak? – bökött meg Shawn, míg a többiek újra röhögtek valamin.
- De. Nagyon szórakoztató – fintorodtam el.
- Naaa, legyen jobb kedved! – mondta, majd intett a mellettünk elhaladó pincércsajnak. – Candice, hoznál neki valami feszültség oldód? – mosolygott rá, mire a nő ravaszul elvigyorodva bólintott.
- Te mindenkit ismersz? – kérdeztem, és azon gondolkoztam, hogy milyen feszültség oldót kérhetett nekem.
- A fontosabb embereket igen. – kacsintott. – Egyébként gyakran járunk ide.
- Veszem észre – forgattam meg a szemem.
- Na, és Shawn honnan szedett téged össze? – nézett rám hirtelen az egyik srác, aki fekete haját feltüsizte, kék szeme pedig kérdőn vizslatott.
- Cody, ne beszélj úgy róla, mintha az utcáról került volna elő – röhögött Shawn. – Mint láthatod, egyáltalán nem így van…
- Itt az ital – tett le elém egy poharat a pincérnő. – Remélem ízleni fog – mosolyogott rám, majd tovább tipegett.
- Nyugi királylány, nem mérgező – röhögött Shawn, mire belekortyoltam, és közben azon gondolkoztam, hogy nekem is kéne találnom rá egy nevet.

Közben a többiek felálltak táncolni, és már senki nem foglalkozott Cody kérdésével. A pia, amit kaptam egész finom volt, és pár korty után már szinte éreztem is a hatását.

- Na, gyere kölyök! – rántott fel Shawn, és az ugrabugráló kisebb tömeghez vezetett – mert, hogy időközben felhangosították a rádiót.

A piámmal a kezemben táncoltam, ügyelve arra, hogy ne lötyögtessem ki. A zene hirtelen elhallgatott, másikra váltott. Shawn rám nézett, én pedig rá, majd egyszerre kezdtük el kiabálva énekelni az I knew you were trouble-t. Felhajtottam az italom és még hangosabban kezdtem üvölteni a dalt. Belecsimpaszkodtam Shawn vállába, egyik kezével a derekamat fogta úgy táncoltunk.
Mikor újra feleszméltem már az utcán hajtottunk a motorral. Hátra pillantottam páran a kocsmából jöttek utánunk motorral. Visszafordultam, felismertem a helyet. Los Angeles-ben vagyunk, nem messze van itt egy bolt. Megkocogtattam Shawn vállát.

- Hé, a következő utcánál állj meg lécci.
- Minek?
- Csak állj meg jó?- megvonta a vállát és hátra intett a többieknek.

Leparkolt a járda mellett, egyből lepattantam a motorról és a bolthoz siettem, hál égnek még nyitva volt. Hallottam Cody hangját magam mögül, hogy szökni készülök, ami nem volt igaz, de elmosolyodtam. Benyitottam, édes fahéj illat csapta meg az orromat, halk metal zene szólt és minden fél homályban volt.

- Kendra!- szólaltam meg.
- Freezy?- egy nagyon vékony, alacsony csaj jött ki a pult mögötti szobából.- Szia-, felragyogott az arca.
- Megjött már a Sid-es pólóm ugye?
- Igen persze, már vártalak is- benyúlt a pult alá és elővett egy fekete pólót, aminek az elején Sid Vicious arca feszített.
- Ohh, de jól néz- pár másod percig csodáltam a pólót majd összehajtottam.- Nincs valami bőrdzsekid számomra?
- Öö, de van, szerintem, várj egy kicsit- türelmetlenül kopogtam az asztalon.- Tessék, ez jó?- tért vissza, egy sima fekete sréhen cipzáras dzsekit tartott felém.
- Ohh tökéletes- elvettem tőle, kibújtam Shawn dzsekijéből és felvettem a másikat.- Imádlak, amint tudom, hozom a pénzt, de most épp nincs nálam semmi.
- Okés, felírom.
- Köszi, még egyszer- áthajoltam a pulton és nyomtam az arcára egy puszit.

Kisiettem a boltból és Shawn kezébe nyomtam a kabátját, aki gyanúsan nézett rajtam végig.

- Ismerem a tulajt… és amúgy is most jött meg a póló, amit két hónapja rendeltem- meglengettem előtte a pólómat.
- Jól van, menjünk már- türelmetlenkedett Mark.

Shawn nem szólt semmit, csak visszavette a kabátját, felültem mögé és elindultunk. Most nem kapaszkodtam belé, kitártam a karomat és élveztem a sebességet és a szél zúgását. Hallottam, hogy Shawn röhög előttem, és éreztem, hogy még jobban belehúz.

- Kapaszkodj, királylány! – kiáltott rám, mire ösztönösen leengedtem a kezem, és átöleltem a derekát. 

Felzúgatta a motort, kissé előre dőlt, majd rántott egyet a motoron, és már csak azt vettem észre, hogy egy keréken állunk. Felsikítottam, de Shawn mintha nem is hallotta volna, csak tovább tartotta a motort, egyre szorosabban öleltem, majd végre letette a motor elejét és újra normálisan mentünk.

- Ezt ne csináld többet! – kiáltottam rá. A szívem még mindig a torkomban dobogott, igyekeztem lenyugodni.

Hátra pillantottam, hátha valaki átérezte a félelmemet, de mindenki csak röhögött, valószínűleg hozzá vannak szokva Shawn vezetési stílusához. Egy valaki volt, aki nem nevetett, csupán céltudatosan jött mögöttünk; Mark.

- Csak nem megijedtél hercegnő? – kérdezte Shawn, mikor egy viszonylag üres, fákkal teli helyen megállt.
- Kölyök? Királylány? Hercegnő? – néztem rá. – Komolyan, hány becenevet adsz még nekem? – akadtam ki.
- Fő a változatosság. – kacsintott.

Elindultunk befelé az erdőben, Shawn karjába kapaszkodtam úgy botladoztam mellette. Egy kis faviskóhoz értünk, bent eléggé hűvös volt így magamon hagytam a kabátom. Egy kiskörben leültünk egymás mellé. Valaki a telefonjáról berakott zenét, már nem emlékszem pontosan ki volt az és mit, de tetszett. Egy füves cigit adogattunk körbe közben söröztünk. Egy másodpercre lehunytam a szemem és Shawn vállára döntöttem a fejem, de mintha hosszú órákba telt volna újra kinyitnom a szemem. Valahonnan a távolból egy boldog kiáltást hallottam és a szél suhogását. Valami az arcomra csöppent, felnyitottam a szemem, az ország úton száguldottunk, és elkezdett esni az eső. A kiáltás egyre ismerősebben csenget, majd hirtelen abba maradt. Belekapaszkodtam Shawn vállába és visszaereszkedtem az ülésre. Egész végig álltam motoron és én sikítoztam. A vállára támasztottam az álamat, hátra nézett és nyomtam egy puszit az arcára. Minden végtagom zsibbadt, és furcsa kis csillagok voltak körülöttünk. A vízcseppek, mintha lassított felvételben estek volna. Nem értem Shawn, hogy tud így vezetni mikor minden ilyen csodás körülöttünk.
Nem sokára megálltunk egy koszlott kis motelnél, most az sem zavart, hogy Shawn egy egy ágyas szobát kért, csak arra vártam, hogy végre leszedhessem magamról ezeket a vizes göncöket. Ahogy Shawn becsukta mögöttünk az ajtót levettem a dzsekim és a cipőm. Shawn bement a mosdóba én addig felakasztottam a kabátjainkat és levettem a nadrágomat is, majd leoltottam a villanyt. Az ablakon át bámultam, ahogy a vízcseppek szépen lassan esnek le a földre. Messziről valami zene szólt. Lassan elkezdtem rá ringatózni. Valaki megfogta a derekam és magához húzott, hátra néztem, Shawn volt az. Együtt mozogtunk a zene ritmusára, ami minden másod percben más és más ütemben szólt.
Hátra nyúltam és megfogtam Shawn nyakát, mire még közelebb húzott magához, finoman megcsókolta az arcom, majd egyre lejjebb haladt. Mikor már a nyakamat csókolgatta szembe fordultam vele, megfogtam az arcát és megcsókoltam. Az ajkai puhák és forróak voltak, teljesen átmelegítették a testemet, már nem fáztam. Megmarkolta a pólóm alját és a falnak lökött. Újra elkezdte csókolgatni a nyakamat, izmos teste nekem feszült, megmarkoltam a karját és éreztem, hogy szinte lángol a bőre, vajon az enyém is ugyan így lángol? Messziről furcsa hangot hallottam, mintha egy ruhát téptek volna szét, majd pár másodperccel később újra hallottam, de nem foglalkoztam vele. Shawn érintéseire koncentráltam, amikor csak hozzám ért bizsergés futott végig rajtam és halk sóhajok hagyták el a torkom. Elrántott a faltól és az ágyra dobott, felém feküdt és onnan folytattuk ahol abba hagytuk.
Reggel fejfájásra keltem, a gyomrom kavargott, a fülem zúgott és a falak mozogtak. Kiültem az ágy szélére és előre görnyedtem, Shawn horkantott mellettem egyet. A fejemet fogva vártam, hogy abba maradjon a szédülés. Mikor vége lett, szétnéztem magam körül. Az ágy mellett hevert a pólóm, amit felemeltem, gondolván, hogy majd felveszem. Aha, ennyit a kedvenc VU-s pólómról, az egyik ujja félig szakadtan lógott, ráadásul a varrásnál is elszakadt. Igyekeztem minél többre emlékezni a múlt éjszakából, de nem igazán sikerült. Rémlett az eső, Shawn gyengéd érintései, csókjai… Halványan elmosolyodtam és Shawnra néztem. Oldalára fordulva aludt, a takaró csak a derekáig takarta. Egyik keze maga mellett hevert, a másikat a párnája alatt tartotta. Felvettem a gatyámat, a cipőmet, meg az újonnan beszerzett pólómat, és bementem a fürdőszobába. Megpróbáltam rendbe rakni a hajamat, bár nem jártam sok sikerrel. A zsebemben találtam egy csomag rágót, úgyhogy egyet bekaptam. Visszamentem a szobába, ahol megtaláltam a telefonomat az éjjeli szekrényen, és leültem az ágy szélére. Tele volt nem fogadott hívásokkal, és SMSekkel. Megnyitottam az elküldött üzenetek mappát, és elkerekedett szemekkel olvastam el azt, amit Shawn írt apának. Amint a végére értem, az első kezembe akadó dolgot [ami nem a telóm] hozzá vágtam. Ami ez esetben egy elég kemény párna volt, ami hatalmas puffanással jelezte, hogy eltaláltam az arcát.

- Mi a fasz? – ült fel hirtelen.
- Te meg őrültél? – kiáltottam rá. – Hogy írhatsz ilyen SMS-t? Egyből rájöttek, hogy nem én küldtem, apám vagy 50x keresett! – arról nem is beszélve, hogy tele vagyok Ian aggódó üzeneteivel, meg Lana is kétségbeesett SMSeket küldött.
- Miért mi bajod azzal, amit írtam?- kérdezte álmosan és visszadőlt.
- Az baszd meg, hogy én soha a büdös életben nem írnék olyanokat, hogy szercsizlek, puszika, és társai! Csak tőmondatokban írok SMS-t, most hívhatom fel apát, hogy tényleg nincs semmi bajom!
- Jól van, ne aggódj már annyit- megpróbálta átfogni a derekam, de elhúzódtam.
- Nem vagy normális! Apám már tuti hívta a rendőrséget!
- Jól van. Várd, meg amíg felöltözöm, aztán megyünk eszünk valamit és közben telefonálgathatsz, de!- szúrósan néztem rá.- Aztán kérem vissza a telefont.
- Öltözz!- azzal felálltam és türelmetlenül sétálgattam a szobában, amíg elkészült.

Kimentünk a szobából, ez a hely kísértetiesen hasonlított a tegnapi motelhoz, de még se volt ugyan az. Ugyan úgy egy kis teraszon volt az ebédlő, vagy reggeliző, vagy mit tudom én micsoda. Shawn leült a többiek mellé én pedig idegesen mászkáltam fel-alá és felhívtam apát, szinte egyből felvette.

- Kicsim! Jól vagy?- kétségbe esett volt a hangja.
- Szia, apu, persze minden rendben van.
- Hol vagy?
- Ööö, egy motelban LA-től nem messze, pár barátommal. De tényleg nincs semmi bajom, apu ne aggódj- idegesen kifújta a levegőt.
- Halálra rémisztettél.
- Tudom, és ne haragudj, de egyik srác elvette a telefont, hogy majd ő megírja helyettem az SMS-t és ma reggelig nem is néztem meg a telefonom és fogalmam se volt róla, hogy így írta meg, ne haragudj.
- Mindenki utánad kutatta egész HB-t még Joeléket is megkértem, hogy nézzenek utánad, hátha LA-ben vagy.
- De jól vagyok, élek és virulok- elvigyorodtam, bár nem látta, de muszáj volt, lemondóan sóhajtott.
- Mikor jössz haza?
- Nem tudom, de majd még hívlak, most mennek, kell puszi, szeretlek.
- Jól van… Én is szeretlek vigyázz magadra.
- Vigyázok- ígértem, majd le is tettem.
- Na, mi van hercegnő?- Shawnra néztem.
- Még elintézek pár telefont.
- Egyről volt szó.
- Te basztad el…- megnyomtam a hívásgombot és már ki is csenget.

Ian úgy, mint apa egyből felvette. Szép kis ledorgálást kaptam tőle, majd mikor végre sikerült elmagyaráznom a helyzetet neki, újra elkezdte és ez így ment tíz percen keresztül mire sikerült végre lenyugtatnom, majd elköszöntem tőle és odamentem Shawnékhoz. Leültem mellé, széles vigyorral az arcán tartotta felém a tenyerét, odaadtam neki a telefonom, zsebre rakta, majd megfogta a combom.


2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszett. :)
    Az elején az a megtámadós dolog, eléggé megijesztett. Aztán jött a hős megmentő, és máris megnyugodtam. :)
    Tetszett, ez az apuci kislánya hozzáállás Shawn részéről. :D
    Sejtettem, hogy lesz valami Freezy és Shawn között. :)
    Ian ezzel az aranyos aggódásával, megint jól felhúzta a lányt. :)
    Shawn nemtörődömsége, amikor a barátaival volt, az meg engem húzott fel. :D
    Meglepődtem, amikor Shawn, csak úgy elvitte Freezy-t. Úgy néz ki, tudta mit csinál. :)
    Ezek a becenevek. :)
    Azon az SMS-en, amit Shawn írt, én halálra röhögtem volna magam. :)
    Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. :)
    Várom. :)

    Shadow

    VálaszTörlés
  2. Szia,

    Örülök, hogy ennyire tetszik a történetem és, hogy várod a folytatást. ^^
    Ian még párszor Freezy agyára fog menni. :D
    Lesz még pár becenév bár nem csak Freezy-re, de többet nem mondok. ^^
    Az SMS-t meg le akartam írni csak semmi nem jutott eszembe, hogy konkrétan mit is írhatott(nék), aztán meg már nem nagyon foglalkoztam vele így maradt ez. :/

    Sietek a 4. fejezettel.
    Puszi ((:

    VálaszTörlés