Prológus

- Mr. és Mrs. Haner?- nézett ránk egy nő a pult mögül.
- Igen- bólintottam.
- Kitöltötték a lapot?
- Persze- Mich odaadta neki a lapot.
- Köszönöm- elvette és gyorsan átfutotta, majd berakta egy mappába, amin ott volt a nevünk.- Jöjjenek utánam.

Csendben követtük, a falak tele voltak gyerek rajzokkal és csoportképekkel. Egy ajtóhoz vezetett minket, ami mögül gyerek zsivaj hallatszódott ki, kinyitotta az ajtót és előre engedett minket. Az egész helyiség tele volt különböző korú gyerekekkel. Egymással játszottak, rajzoltak és olvastak, volt olyan, aki a tv előtt ült és azt nézte. Mich izgatottan nézegette a gyerekeket, de nekem egyből megakadt a szemem az egyiken. Hosszú, kócos, göndör, barna haja az arcába lógott, egy koszos, szakadt macival játszott az egyik sarokban egyedül.

- Őt, hogy hívják?- kérdeztem a nőtől és az állammal a kislány felé böktem.
- Ohh, őt? Neki nincs neve, vagyis hát, pár napos korában hozták ide, azóta három év telt el, de egy árva szót sem szólt eddig, biztos tud beszélni, csak nem akar.
- És miért nincs neve?- kérdezett rá Mich újra, helyettem.
- Mert nem tudtuk megismerni annyira, hogy nevet tudjunk neki adni.
- Értem. Szerintem akkor őt hagyjuk békén.
- Miért?- néztem Mich-re.- Mert más, mint a többi? Ugyan…

Elindultam a kislány felé, Michelle nem jött velem. Leültem vele szemben, nem nézett rám csak tovább játszott a macijával. Próbáltam beszélni hozzá, többnyire csak kérdezgettem mindenféléről, de egyszer sem nézett rám, csak a macija fülét piszkálgatta. Egyszer mikor hozzá akartam érni a macihoz, magához húzta és rám nézett a hatalmas barna szemeivel, mikor a szemébe néztem elfordította a tekintetét, visszahúztam a kezem ő pedig tovább játszott a macijával.

- Brian menjünk- Mich hangja mögülem jött,- azt hiszem mára eleget voltunk itt, majd holnap visszajövünk- bólintottam.
- Szia, kicsi- a kislány még mindig nem nézett rám.

Felálltam és elindultunk a parkolóba. Michell-lel egész úton és még otthon is azon vitatkoztunk, hogy miért ne azt a kislányt válasszuk. Hosszú kínkeserves órák után végül sikerült rávennem, hogy adjunk egy kis esélyt a lánynak, hát, ha sikerül belőle kicsikarni valamiféle pozitív visszajelzést. Két héten át mindennap bementem hozzá, volt mikor csak egyedül mentem be, mert Michnek dolga volt és nem ért rá. Olyankor mikor egyedül voltam, mintha könnyebb lett volna a kislánnyal kommunikálni nem tűnt annyira zárkózottnak.

Már kezdtem én is feladni, hogy szóra bírjam a lányt. Michelle úgy tervezte, hogy ez lesz az utolsó nap, hogy bemegyünk hozzá, ha ma se lesz semmi előrehaladás, akkor elfelejtjük a kislányt. Ugyan úgy ültem vele szemben és próbáltam beszélgetni vele, még szereztem is egy másik plüssfigurát hátha ezzel sikerül megtörnöm, de nem igazán jött be. Mich kiment a mosdóba és én újra kettesben maradtam a kislánnyal. Ahogy Mich kilépett az ajtón a kislány rám nézett, kicsit közelebb araszolt hozzám, de épp, hogy csak pár mini méterrel. Megsimogatta a macija fejét és bátortalanul beleültette az ölembe. Abban a pillanatban legszívesebben felpattantam volna és szorosan magamhoz öleltem volna a kislányt, ez alatt a kéthét alatt nagyon megszerettem a lányt, szinte a szívemhez nőtt, ezért is örültem neki, hogy végre elértem ezt. Mikor Mich visszajött boldogan meséltem neki az előre haladásról, na, nem mintha nem látta volna, hisz a mackó még mindig az ölemben volt.

- Mi legyen a neve?- kérdeztem Micht.
- Legyen Hope, reménykedünk, hogy egyszer végre megszólal.
- Ugye tudod, hogy attól, hogy nem beszél még ért téged?- csak forgatta a szemét.- Amúgy tetszik a név.
- Megyek, beszélek a nővel, hogy döntöttünk.
- Köszönöm- átkaroltam a derekát és nyomtam egy puszit az arcára, elmosolyodott.

Felállt és elment, a kislány utána nézett és ráöltötte a nyelvét, felnevettem, érdeklődve nézett rám, mikor meglátta, hogy mosolygok, még közelebb jött hozzám, már majdnem összeért a lábunk. Az ölemben volt a kezem a macija mellet, kinyújtotta a kis kezét és a tenyerembe csúsztatta.

Nem mi döntöttünk úgy, hogy haza visszük, ő döntött úgy, hogy haza jön velünk. Finoman megsimogattam a hüvelykujjammal a kezét.

2012. július 20.