9. fejezet

- Szóval Ian szarul lett, felléptél az egyik koncerten, összevesztél apáddal és találkoztál Erikkel – foglalta össze az elmúlt napjaim eseményeit Lana, miközben összefogta a haját. Én az ágyán feküdtem, a plafont bámultam és az egyik színes hajtincsemmel játszadoztam.  – Ismét nem unatkoztál. Amúgy mikor tegnap lemondtál minket, Shawnnak elég szar hangulata lett – tette hozzá a végén. Tudtam, hogy lesz valami megjegyzése rá, csoda, hogy nem ezzel kezdte, amint meglátott.
- Lanaaaa – nyöszörögtem. – Este vele voltam. Anyám meg jó fej volt, gondoltam kihasználom.

Lana végzett a hajával, és lefeküdt mellém az ágyra. Oldalára fordult és úgy vizslatott engem. Csak egy sort és egy fekete fürdőruha volt rajta, vörös copfja most a vállán lógott.

- Oké, én megértem – rántotta meg a vállát. – Mellesleg tetszik a hajad. Jó hogy inkább vele mentél – vigyorodott el, mire nekem is muszáj volt mosolyognom.
- Hiányoztál – mondtam.
- Te is nekem. És nagyon szívesen veletek mentem volna, de nem lett volna helyes itthon hagyni Diáékat.

Ő is elmesélte, hogy mi történt, míg nem voltam itthon. Leginkább Codyval volt, egyik este együtt vigyáztak Liamre, vagy a húgával volt, de sok időt töltött az egész bandával, illetve rendszeresen elment megnézni, hogy Valary és Maxxie hogy vannak. Szerencsére az ikrekkel egyszer sem futott össze, ami miatt eléggé boldog volt.

- Na, jó, a fiúk már tuti lent vannak a parton, vedd át a fürdőruhád és mehetünk is! – adta ki az utasítást Lana miután befejezte a mesélést, és a fürdő felé mutatott. Felnyögtem és átfordultam a másik oldalamra.

- Olyan messze van- hisztiztem.

- Ahjj ne már Free!- elkezdte lökdösni a vállam, de nem mozdultam.- Jól van- adta fel.

Éreztem, ahogy mozog alattam az ágy. Majd valami furcsa oknál fogva magától elkezdett felcsúszni a pólóm.

- Lana!- ültem fel mérgesen.

- Ha te nem öltözöl át, majd én, átöltöztetlek- vágott sértődött fejet, mire sóhajtottam egyet és levettem a pólóm, majd kikaptam a kezéből a bikinifelsőmet.- Nem tudom te, hogy vagy vele- folytatta,- de én már rég nem voltam lent a parton fürödni vagy csak napozni és jó lenne végre lemenni.

- Jól van, jól van.

Lehámoztam magamról a melltartómat is és felügyeskedtem magamra Lana segítségével a bikinit. Lehúztam magamról a hosszú világos farmeromat és elgondolkodtam. Majd fogtam magam és Lana szekrényéhez mentem.

- Hé! Mit csinálsz?- jött utánam, de már a szekrénye mélyén kutattam.

- Hol az a rózsaszín rövid nadrágod, amit attól függetlenül, hogy rózsaszín imádok?- kérdeztem miközben már szinte derékig a gardróbban voltam.

- Itt- kimásztam a szekrényből és a kezében tartott nadrág felé kaptam mire elhúzta.

- Na!- kiáltottam fel, mire rám öltötte a nyelvét.

- Talán légy szíves- nézett rám összehúzott szemekkel.

- Légy szíves- kölyökkutya szemeket meresztettem rá.

- Tessék-, tartotta felém, mire kikaptam a kezemből és már folytattam is az öltözködést.

Visszavettem a fehér pólómat, amiből az egész hasam kint volt, és aminek nyakkivágása már eléggé tépett állapotban volt. Követve Lana példáját egy szoros lófarokba fogtam a hajam a fejem tetején. Csak egy nagyon kevés szempilla spirált tettem fel és már indulásra is készen voltam. Felkaptuk a táskáinkat és elindultunk. Az utat végig dumáltuk, szóval nem is tűnt annyira hosszúnak. Még nem voltunk egészen a parton, de már a távolból is rájöttünk, hogy a fiúk merre vannak, ők voltak a leghangosabbak és természetesen már a vízben voltak. El akartam indulni feléjük, mikor Lana hirtelen elém lépett.

- Oké, szóval, nem csak nekem és Shawnnak hiányoztál, de a fiúknak is, mert megszokták, hogy velük vagy. Vagyis ne lepődj meg, azon, hogy hogy fogadnak majd – vigyorgott, én meg röhögve megráztam a fejem. Kétlem, hogy ilyen rövid idő alatt megkedvelt volna a társaság, de ha ő mondja…

Lecuccoltunk egy kicsit távolabb, mint a fiúk, leterítettük a törölközőinket, leültünk rájuk. Beszélgetés közben fürdőruhára vetkőztünk, és vártunk arra, hogy a fiúknak feltűnjön a jelenlétünk, akik továbbra is a vízben voltak. Shawn-on és Cody-n kívül ott volt még Mark, Lee és Danny, akit egyikünk se kedvelt annyira nagyon. Igazándiból talán azt vártuk, hogy Shawn vagy Cody vegyen minket észre, de mindketten háttal álltak nekünk úgy baromkodtak valamit.

- Srácoook! – hallottuk meg tisztán és hangosan Lee-t. – Asszem’ hozzátok jöttek – mutatott a partra.

Shawn és Cody tökéletes összhangban fordultak meg és indultak ki a partra. Felkönyököltem és úgy néztem a távolba, mit sem törődve a felénk közeledőkkel. Lana is próbálta követni a példámat, kisebb-nagyobb sikerrel, mivel folyton Cody felé pillantgatott. Ahogy odaértek hozzánk, Cody a vállára kapta Lanat és kiáltozva beszaladt vele a vízbe, mosolyogva figyeltem őket. Shawn leült mellém Lana törülközőjére és lazán átkarolta a térdeit. Én továbbra is Codyékat figyeltem.

- Jó lett a hajad- hallottam meg magam mellől Shawn hangját mire csak eleresztettem egy mosolyt.

Az este nem valami barátságos hangulatban tettük le a telefont, persze nem vesztünk össze, de azért még sem az a fajta búcsú volt, hogy „Te tedd le! Nem te tedd le!” Szóval értitek.

- Hé-, finoman neki ütközött a vállamnak a térdével.- Nem megyünk be mi is?- a napszemüvegem keresztülnéztem rá, mire a fejével a víz felé bökött.

- Még nem kentem be magam napolajjal- nyomtam a kezébe a kis tégelyt és a hátamra fordultam jelezve neki, hogy legyen oly kedves és kenjen be vele. Sóhajtott egyet majd hallottam, ahogy a kis tubus kupakja felpattan.

Bekente a hátam, miközben én a vízben lévő barátainkat figyeltem. Miután végzett lefeküdt mellém és várakozóan nézett rám.

- Szóval bejössz, vagy végig kint fogsz ülni és nézelődni? – kérdezte.

Elgondolkodva néztem rá, majd felültem, levettem a napszemüvegem és elraktam a táskámba. Erre ő vigyorogva felpattant és felém nyújtotta a kezét. Felhúzott, majd incselkedve pillantott rám.

- Ugye tudod, hogy most be foglak dobni a vízbe?
- Gondoltam, de reméltem, hogy megúszom… - húztam el a szám, majd mikor felkapott elröhögtem magam.

Átkaroltam a nyakát, a fejemet a vállába fúrtam, ő pedig berohant velem a vízbe, majd mikor úgy vélte elég mélyen vagyunk egyszerűen eldobott. Vagyis csak akart mivel teljes erőmből kapaszkodtam a nyakába, így csak annyit ért el, hogy ő kicsit előre bukott én pedig talpon maradtam. Felnevettem, mire elszántan a vállára kapott és onnan dobott a vízbe. Ahogy feljöttem a víz alól vettem egy mély levegőt. Majd kibontottam a hajam és a hajgumimat a csuklómra tettem. Lebuktam a víz alá, hogy hátra tudjam simítani a hajamat. Alig, hogy feljöttem a vízből már is körül voltam véve gonoszan vigyorgó srácokkal. Elkezdtem hátrálni és Lanát kerestem a tekintetemmel, neki ütköztem valakinek, mire aprót sikkantottam, de csak Lana volt az. Ő is ugyan olyan rémült volt, mint én.

- Kész végünk- nyafogtam Lananak.- Mi ma itt meghalunk.

- Az nem lesz olyan egyszerű- mosolygott gonoszan.

Alig, hogy kimondta elkezdtek fröcskölni minket a srácok, mire mi is támadásba lendültünk. Megfordultam, ami sajnos rossz ötletnek bizonyult, mert karok fonódtak körém és emeltek ki a vízből, majd nyomtak egyből is vissza. Feljöttem a víz alól. Shawn állt velem szemben. Megfogta a kezem és elhúzott a többiektől. Nem mentünk olyan messze tőlük, de már ténylegesen kevésbé voltak olyan hangosak, mint mikor a közvetlen közelükben voltam. Shawn felé fordultam mosolyogva. Átkaroltam a nyakát, mire megfogta a csípőmet a víz alatt. A lábamat köré fontam és elkezdtem közeledni a számmal az övéhez. Először csak incselkedtem vele, kíváncsi voltam meddig bírja, de nem tartott sokáig. Hamar elunta a dolgot és a hajamba markolva megcsókolt. Nem tudtam mennyi ideig voltunk ott, de elég jól elszórakoztunk egymással, aztán meghallottam Lana nevetős sikolyát és megfordultam.

- Ó bakker – mondtam.
- Mi az? – nézett arra érdeklődve Shawn.
- Lehet segítenem kéne neki…
- És mi van, ha nem engedem? – szorított jobban magához, és gyönyörűen rám mosolygott.
- Ajj, ne már – nyafogtam és próbáltam kiúszni az öleléséből.

Nem igazán sikerült, úgyhogy visszafordultam felé, és újra megcsókoltam. Ez váratlanul érte, és engedett a szorításon én pedig ki tudtam szabadulni, és elkezdtem Lana felé úszni. Shawn röhögve elkáromkodta magát és utánam úszott. Viszonylag hamar odaértem a többiekhez, de a mentőakcióm nem igazán úgy sült el, ahogyan gondoltam, mert így már kettőnket tudtak fröcskölni és piszkálni. Mikor Shawn utolért, ő is beszállt, majd mikor elunták a víz alá nyomkodást, valamelyikük kitalálta, hogy játsszunk kakasviadalt, aminek én annyira nem örültem, mert sosem voltam jó benne, Lana viszont szinte repesett az örömtől. Időközben ő is szétbontotta a copfját és vörös hajából csak úgy csöpögött a víz.

- Oké, Free és Shawn, Lana és Cody ellen – mondta vigyorogva Mark, miközben Dannyvel és Leevel kicsit hátrébb úszott.

Shanw lebukott a víz alá, én pedig fel tudtam ülni a nyakába, és mikor felemelkedett igyekeztem nem rögtön leesni. Lana könnyedén felült Cody nyakába és vigyorogva nézett rám. Shawn fejébe kapaszkodtam, amíg megtaláltam az egyensúlyomat majd egyből el is engedtem. Lana, vagyis Cody Lanaval a nyakában gonoszan vigyorogva indult el felém. Vettem egy mély levegőt, mire Shawn is megindult Lanaék felé. Hogy én mennyire nem szeretem a kakasviadalt. Egymásba kapaszkodtunk Lanaval és próbáltuk lelökni a másikat. A fiúk is igyekeztek lökdösni a másikat. Cody elkövette azt a hibát, hogy a lábával próbálta fellökni Shawnt, aminek az lett a következménye, hogy mikor jött egy nagyobb hullám elvesztette az egyensúlyát és Lanaval együtt a vízbe borultak, de mivel Lana szorosan összekulcsolta az ujjainkat így engem is magával rántott a vízbe. Sajnos rosszkor vettem levegőt és a tüdőm tele ment vízzel. Teljes volt a kavarodás lent, pár pillanatig azt se tudtam merre van a lent és a fent, majd egy lábat éreztem az oldalamban, mire az a maradék kis levegő is kiszökött a tüdőmből, ami még benne volt. Valahogy felkerültem a felszínre és egyből próbáltam kipréselni magamból a vizet, ami végig marta az orromat és a torkomat, ahogy feljött a tüdőmből. Mint észrevettem Shawn húzott fel a víz alól, ő volt a legrövidebb ideig a víz alatt. Lana utánam jött fel a víz alól, és röhögve simította hátra a haját. Cody nevetve rázta meg a fejét, és azon igyekezett, hogy az összes víz kijöjjön a füléből.

- Döntetlen lett – úszott hozzánk Mark előző produkciónkon röhögve. – Csináljátok újra!
- Ajj, ne már – nyögtem fel. – Én ebben nem vagyok jó. Pihenek, legyen valaki más – kezdtem alkudozni, és hátrébb úsztam a csatatértől.
- Az nem lenne jó- mondta Cody, mire kérdőn néztem rá.- Hogy nézne már ki az, hogy két csávó egymás tetején?

- Nem tudom- ráztam meg a fejem.- De az előbb is majdnem megfulladtam szóval én ezt kihagynám köszönöm.

- Na jó, szerintem menjünk ki mindannyian. Legyünk egy kicsit kint, száradjunk meg. És amúgy is napozni akartam egy kicsit…

- Itt a remek alkalom- vágtam a szavába gyorsan.

- Igen- bólintott.

- Ahjj ne már!- mondták egyszerre a fiúk.

- Ti bent maradhattok- indult kifelé Lana,- de mi kimegyünk- megragadta a karom és elkezdett kifelé húzni a vízből.

A fiúk orr lógatva jöttek ki utánunk a vízből. Lanaval nem pakoltunk közelebb a fiúkhoz, nem volt sok értelme így is tökéletesen hallottuk őket. Levágódtam a törülközőmre és szétterültem.

- Jól vagy?- kérdezte Lana miközben a lábát kente be naptejjel.

- Ühüm-, bólintottam és kihalásztam a napszemüvegemet a táskámból.

- Biztos?

- Igen- mondtam idegesen.

- Jó-jó, bocs- lefeküdt mellém és ő is elhelyezkedett.

Nem tudom mennyi ideig feküdtünk kint a napon, de már szinte teljesen megszáradtam, mikor valaki eltakarta a napot, mérgesen néztem a felettem állóra, először azt hittem az egyik fiú lesz az, de tévedtem.

- Ti meg?- néztem az ikrekre.

- Ohh helló lányok- mosolyogtak,- ki jöttünk egy kicsit a partra, aztán észrevettünk titeket- mondta Angelica.

- Remek- morogtam és felültem, Lana követte a példámat.

- Ismeritek őket?- kérdezte Emma és a fejével a fiúk felé bökött, megelőztem Lanat a válasszal.

- Nem- Lana érdeklődve nézett rám mire megráztam a fejem.- Miért?- fordultam ismét az ikrek felé.

- Mert elég cukik- vigyorogtak.

- Ja… gondolom- forgattam a szemem.

- Mit csinálsz?- súgta oda Lana.

- Nyugi- válaszoltam és a fiúk felé néztem, azt hiszem kártyáztak, de nem voltam benne biztos.- Hallod Ange!

- Hmm?- újra rám nézett.

- Szerintem tetszenél a világos barna hajú fiúnak, aki fekete-fehér nadrágban van- böktem Shawn felé és magamban gonoszan vigyorogtam.

- Gondolod?- nézett a fiúm felé.

- Tuuutiii- húztam el a szót.- Tegyetek egy próbát.

- Oké- elszántan indultak el a fiúk felé.

- Mit csinálsz?- kérdezte ismét Lana.

- Psszt. Kíváncsi vagyok Shawn mit csinál.

Az ikrek egyforma rózsaszín fürdőruhájukban megálltak a fiúk előtt, akik érdeklődve néztek rájuk.

- Segíthetünk? – kérdezte Mark és bár háttal ült nekem, szinte magam előtt láttam, ahogy kérdőn felvonja a szemöldökét.
- Csak azt szerettük volna kérdezni, hogy nem csatlakozhatunk-e hozzátok – kezdte a nyávogást Angelica, és egyenesen Shawn-ra nézett, akire viszont tökéletes rálátásom volt, de a napszemüveg eltakarta az arcát.
- Még is hány évesek vagytok? – rázta meg hitetlenkedve Cody a fejét.

Lanával mosolyogva összenéztünk, és kényelmesen hasra feküdtünk a törölközőnkön onnan figyelve a műsort.

- Menjetek inkább a játszótérre, oké? Kössz – intett nekik Lee.
- Jajj ne már, mi csak együtt akarunk lógni veletek – mondta Emma.

Shawn levette a napszemüvegét, először felénk, aztán pedig az ikrek felé nézett, szája sarkában mosoly bujkált.

- Képzelem – rázta a fejét. – De nekem van barátnőm, ti meg nem lehettek többek 15-nél – mondta egyenesen Ange szemébe nézve – Ahogy neki is – mutatott Cody-ra, majd a többiekre – és egészen biztos, hogy őket se érdeklitek.
- Mellesleg, ők a barátnőik – bökött Mark vigyorogva felénk, mire mi Lanával egyszerre kezdtünk el integetni az ikreknek, akik szó nélkül, de dühösen elrohantak a fiúk elől, mi meg Lanával elkezdtünk nevetni.

- Fhúú mit fogunk mi ezért visszakapni- nevettem és átfordultam a hátamra.

- De megérte- nevetett a hasát fogva Lana.

- Ez mi volt?- felpillantottam és Shawn állt felettünk csípőre tett kézzel.

- Ez? Nos, a két kis csitri apáink barátjának az ikrei. Két hisztis picsa, idegesítőek és hidd el megérdemelték.

- De akkor se ránk kellett volna küldenetek- vágott meggyötört fejet.

- Miért?- néztem rá ártatlanul.- Megoldottátok nem?

- De- sóhajtott.- Na, jó gyere csak- felrántott a földről és a vállára kapott.

- Ne, ne! Csak a vízbe ne! Most száradtam meg! Lécci ne!- sikítoztam.- Várj, várj!- megállt.- Tudod mit? Fogadjunk!

- Hogy?

- Pókerezzünk egyet. Texas Holdem. Ha én nyerek, addig békén hagysz a vízbe menéssel, amíg én nem akarok bemenni, ha te nyersz, bevihetsz a vízbe egyből.

- Hmm… Rendben megbeszéltük- letett.

- Lana, gyere! Te leszel a szerencsemalacom- szóltam oda neki mire egyből felállt és elindult a fiúk felé.

Shawnnal leültünk egymással szemben, Lana pedig helyet foglalt köztem és Cody között. Mark leosztott 2-2 lapott mindkettőnknek. Egy dámám és egy tízesem volt. A tétet kivételesen kihagytuk minél hamarabb túl akartam esni rajta és, ahogy elnéztem Shawn is. Mark leosztotta a többi lapot is. Két nyolcas egy király és egy dáma volt lent. Nagy eséllyel én nyerek. Shawnra néztem, de az arcáról nem tudtam elolvasni semmit. Szóval jó a póker arcban.

- Na, mutassátok- mondta Lee.

- Jó- vettem egy mély levegőt és képzeletben összekulcsoltam az ujjaimat.

Leraktuk a földre a lapjainkat, nagyot dobbant a szívem, Shawn kézbe kapott egy ötös párt, de az én dáma párom simán verte.

- Ez az!- kiáltottam fel vigyorogva és megpusziltam Lana arcát.- A malacom megint segített- öleltem magamhoz. Shawn mosolyogva rázta a fejét.

- Öcsém- csapta hátba Mark Shawnt.- Ezt megszívtad.

- Egyszerűbb lett volna, ha téttel játszunk, akkor tuti én nyerek- mosolygott Shawn.

- De nem tétben játszottunk- felálltam.- Lana jössz?- megrázta a fejét.

- Én itt maradok, kártyázom a fiúkkal.

- Oké- megvontam a vállam és elindultam vissza a törülközöm felé.

Alig, hogy elhelyezkedtem valaki mellém telepedett, oldalra néztem és Shawn feküdt mellettem a hasán és engem nézett.

- Mi az?- kérdeztem mosolyogva.

- Gyönyörű vagy- mondta és oda hajolt hozzám, hogy megcsókoljon.

Közelebb feküdtem hozzá, mire ő átfordult a hátára és átkarolt, majd újra megcsókolt.

- Tényleg tetszik a hajad – mosolygott rám azzal a mosollyal, amit a legjobban szeretek. – Lehet, hogy jót tett, hogy nem jöttél át…
- Ó igen? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen. De kárpótolnod kell – jelentette ki. – Nálam alszol ma este?

Pár percig nem válaszoltam, direkt, hogy húzzam az agyát, csak a szemébe néztem, majd mikor már újra szólásra nyitotta a száját elröhögtem magam.

- Persze, hogy ott alszok – mondtam vigyorogva, mire megforgatta a szemét.

Egy darabig még ott feküdtünk és beszélgettünk, leginkább Nevadáról kérdezett, de próbáltam megtartani a jó hangulatot. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a fiúk felálltak és elindultak az egyik büfé felé, egyedül Lana lépett elénk.

- Megyünk kajálni, jöttök? – kérdezte, mire bólintottunk.

Lana kinyújtotta felém a kezét és felrántott a földről, Shawn pedig visszament a cuccaihoz, gondolom pénzért. Lanával addig felvettük a rövidgatyáinkat, majd mindhárman követtük a fiúkat.
Az egyik tábla előtt álltak, ott vártak be minket, aztán megbeszéltük, hogy ki mit kér. Mindenki vagy hamburgert vagy gyrost kért, a fiúk természetesen sörrel, Lanával viszont csak colát kértünk. Shawn és Cody kijelentette, hogy minket, kettőnket, meghívnak, a többiektől viszont beszedték a pénzt, aztán Dannyvel bementek, hogy leadják a rendelést. Lee és Mark rögtön kerített egy asztalt, ahol mindenki elfért, mi meg leültünk velük szembe. Percek múlva visszajöttek a fiúk két nagy tálcával. Letették az asztal közepére őket és mindenki egyszerre csapott le a sajátjára. Nagyot haraptam a hamburgeremből és elkezdtem rágni, de minél tovább rágtam annál rosszabb lett az íze. Fintorogva nyeltem le, ami a számban volt és gyorsan leraktam az asztalra a hamburgert. A kólámért kaptam és nagyot kortyoltam belőle, hogy leöblítse az ízt.

- Ez undorító- néztem a hamburgerre undorodva, a többiekre pillantottam és az ő arcuk sem árulkodott elégedettségről.

- Egyet értek- sóhajtott Lana.- Ez a valaha volt legrosszabb gyros amit ettem- azzal ő is az asztalra helyezte a kajáját.

- Nem tudom, mit vagytok úgy oda,- szólalt meg Danny,- ez tök finom.

- Azt egyből gondoltuk, hogy neked ízleni fog- csóválta a fejét Mark és közben az előtte fekvő hamburgert bökdöste az ujjával.

- Azt hiszem az enyémben megmozdult valami- dobta le kikerekedett szemekkel a gyrosát Lee, mire mindenki felnevetett.

- Hihetetlen szar ötlet volt itt enni – rázta a fejét Shawn. – Ki találta ki?
- Ééén – mondta Danny és ivott a söréből, és már csak egy fél hamburger maradt előtte.
- Ki hitte volna – morogta Cody, és eltolta az előtte fekvő gyrost. – Esküszöm még a saláta se jó…
- Inkább menjünk – mondtam, fogtam a kólámat és visszaindultam a törölközőnk felé.

Lana rögtön velem tartott, a fiúk viszont még ott maradtak meginni a sört és azon röhögtek, hogy Lee kajája tényleg mozog-e.

- Kíváncsi vagyok, hogy fognak az ikrek visszavágni – mondta Lana, miközben levettük a rövidgatyáinkat.
- Tök mindegy, de totálisan megérte – vigyorodtam el.
- Bemegyünk? – biccentett a fejével Lana, mire bólintottam és beszaladtunk a vízbe.

Gyorsan a mély részhez úsztunk, hogy hamarabb megszokjuk a víz hőmérsékletét. Láttuk, hogy a fiúk észrevették, hogy bejöttünk, úgyhogy Shawn és Cody elindultak felénk, a többiek viszont még az asztalnál maradtak. Ahogy Shawn odaért hozzám átkarolt és előre dőlve mindkettőnket lenyomta a víz alá. Alig, hogy feljöttünk Lana letámadott és elkezdett csikizni én pedig visítoztam, mint egy örült. Kértem Shawnt, hogy segítsen, de szemmel láthatólag élvezte a műsort. Szép lassan a többiek is csatlakoztak hozzánk. Egészen naplementéig maradtunk kint, majd elkezdtünk szedelőzködni és elindulni Shawnék felé. Markék leváltak tőlünk félúton. Lanaval a fiúk mögött sétáltunk kicsit lemaradva. Hirtelen belém karolt és még jobban lelassította a lépteit, én is így tettem.

- Mi az?- kérdeztem halkan, de nem nézett rám csak az aszfaltot nézte maga előtt.

- Nem tudom- rázta meg a fejét.- Össze vagyok zavarodva- nézett rám hatalmas szomorú szemekkel.

- Mi csoda? Miért?- kérdeztem csöndesen, látszott rajta, hogy nem akarja, hogy a fiúk meghallják.

- Tudod, hogy tetszik Cody- bólintottam.- És mostanában Mark is egyre jobban bejön, vagyis…- vett egy mély levegőt.- Vele valahogy jobban érzem magam néha, mint Codyval, érted?

- Azt hiszem- bólintottam ismét.

- Mit tegyek?- sóhajtottam egyet és Codyra néztem.

- Talán az lenne a legjobb, ha beszélnél vele erről. Kedves srác biztos megérti majd- mosolyogtam rá kedvesen.

- Lehet- újra lehajtotta a fejét.

- Na, mi van már?- előre néztem, a fiúk félig felénk fordulva álltak az utcán.

- Megyünk- mondtam és megszaporáztuk a lépteinket Lanaval.- De azért ne legyél letört- súgtam még neki oda, mire bólintott egyet.

Mikor megérkeztünk Shawnnal egyből a szobájába mentünk. Amíg ő a fürdőben volt, én lefeküdtem az ágyára és bekapcsoltam a kis tévét és váltogattam a csatornákat. Becsukódott az ajtó és Shawn befeküdt mellém. Rámosolyogtam miközben tovább váltogattam a csatornákat, majd megálltam egy argentin szappanoperánál.

- Ez komoly?- fintorgott Shawn.

- Ne is haragudj- fordultam felé,- de meg kell tudnom, hogy sikerült-e Juan-Carlos-nak visszaszereznie a látását azzal, hogy Migel-Carlos felajánlotta neki a saját szemeit- kikerekedett szemekkel nézett rám mire felnevettem.- Nincs semmi jobb a tv-ben- vontam meg a vállam.

- Én viszont tudok valami sokkal jobbat.

Felém hajolt és megcsókolt. Átfordultam a hátamra, hogy kényelmesebb legyen. Megfogtam a pólója alját és lehúztam róla, ezen felbátorodva ő is megtette ezt. Mivel bikiniben voltam egész nap így nem volt rajtam melltartó ráadásul az úton idefele a bikini felsőmet is levettem, így nem kellett a melltartómmal is vacakolnia. Végig húzta a hasamon a kezét, le egészen a nadrágomig, vagyis Lana nadrágjáig mivel az övé volt rajtam. Kigombolta és lehúzta a zipzárt. Pár pillanatig visszatért a keze a hasamra, majd folytatta az útját lefelé. Az ujjhegyei már a bugyim szélénél voltak mikor hirtelen megfogtam a kezét és visszahúztam.

- Most ne- mondtam a szájának.- Most jó így. Legyünk csak így- újra megcsókoltam.

- Azt mondtad kárpótolsz- mosolygott.

- Azt mondtam itt alszom- vigyorogtam.

- Gonosz vagy- újra megcsókolt.

- Tudom, de most tényleg jobb így. Csak legyünk együtt, ennyi is elég.

- Rendben- újra megcsókolt.

Egy teleshop-os reklám zajára keltem fel. Ugyan úgy feküdtünk Shawnnal, mint ahogy este elaludtunk. Mindketten félmeztelenek voltunk. Csendben szuszogott mellettem félig nyitott szájjal. Az a karom, amelyiken nem feküdtem a nyakán pihent és behajlítva a füle mögött volt a kezem. A másik, amin feküdtem a derekamon volt és ujjaimat Shawnéval kulcsoltam össze. Elmosolyodtam és megsimogattam Shawn haját, mire elkezdett mocorogni, de szinte azonnal abba is hagyta és aludt tovább. Egy ideig még néztem a tévét, elkezdtek adni valami mesét, ami igazán nagy baromság volt, de végig néztem, mert nem akartam Shawnt felébreszteni. Szóval végig szenvedtem egy rakat hülye reggeli műsort és egyebet, mire mocorogni kezdett, de nem ébredt fel. Erősen délelőttre járt az idő, és én mindenképpen friss levegőre vágytam, úgyhogy óvatosan felkeltem, és imádkoztam, hogy nem keltem fel. Gyorsan magamra kaptam az ágy mellett heverő pólóját, majd az ajtóból visszanézve épp az oldalára fordult, szóval nem vette észre, hogy eltűntem. Kimentem a konyhába, töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd kimentem a ház mellé és leültem a fűre. Nem tudom mennyi ideig ültem ott, csak úgy néztem ki a fejemből, a vizemet is megittam már, mikor egy kar jelent meg a fejem mellett, amint egy szál cigit nyújt felém. Felnéztem Cody-ra, aki leült mellém felhúzott térdekkel. Elfogadtam a cigit, hagytam, hogy meggyújtsa, majd megvártam, míg ő is rágyújt.  Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, csak néztük azt utcán görkorcsolyázó gyerekeket. Majd nem bírtam tovább.

- Lana? Itt van még?- néztem rá, mire megrázta a fejét.

- Reggel korán elment, azt mondta valami dolga van, gondolom, a tesóira kell vigyáznia.

- Igen az lehet- beleszívtam a cigimbe.- Apáék csak két hét múlva jönnek haza. Legalábbis ezt mondták- mosolyogtam magam elé.

- Értem- lepöckölte a cigijét, majd újra beleszívott.

- És… Lanaval, hogy vagytok?- megrántotta a vállát.

- Nem is tudom. Valahogy az elején mindig olyan szép…

- Ezt úgy mondod, mintha már minimum öt hónapja járnátok- mosolyogva neki ütöttem a vállamat az övének mire ő is elmosolyodatott.

- Jaj, érted- mosolygott az égre.- Este beszéltünk erről. Ő hozta fel igazából. De valahogy örülök, hogy nem csak én érzem úgy, hogy ez a kapcsolat nem az igazi tudod?- rám nézett.- Nem úgy, mint nálad és Shawnnál- szégyenlősen lehajtottam a fejem.

- Az… az teljesen más. Nem is tudom. Néha olyan fura- újra felnéztem, de még mindig nem néztem rá.

- Ilyen a természete- megvonta a vállát.- Nem tudsz ellene tenni. Megijed a hirtelen érzésektől és ilyenkor bezárkózik, amíg újra „normális” nem lesz.

- Aha- beleszívtam a cigimbe és elgondolkodtam. . – És mikor újra „normális” lesz, az rám rossz hatással lesz?
- Free – röhögött fel. – Ezt te sem gondolod komolyan. Végre mutat érzéseket valaki felé, aki nem a húga és nem is Mark vagy én. Jó hatással vagy rá, nem lesz semmi bajod, ha engem kérdezel.

Elmosolyodtam miközben elnyomtam a cigim, majd felé fordultam.

- Köszi, tényleg – mondtam neki miközben felálltam. - Asszem megnézem, hogy Shawn felébredt-e már.
Felnézett rám, és elvigyorodott – Jól áll a pólója.

Megforgattam a szemem, majd visszamentem a házba. A poharat leraktam a konyhába, és visszamentem a szobába. Mikor beléptem kisebb szívrohamot kaptam, mert Shawn nem feküdt az ágyon, csak az összegyűrt takarót hagyta maga után. Már éppen szólásra nyitottam volna a szám, hogy a nevét kiáltsam, mikor bejött a szobába. Csak egy rövidgatya volt rajta, haja pedig vizes volt.

- Baj van? – elém állt és nyomott egy puszit a számra.
- Csak azt hittem még alszol – mosolyogtam.
- Felkeltem, aztán az ablakból láttam, hogy kint ülsz és Cody éppen kimegy hozzád, szóval gondoltam gyorsan letusolok – rántotta meg a vállát.

A táskám felől zene hallatszódott. Odamentem hozzá és nagy nehezen sikerült előkotornom az aljából. Val néni számát írta ki. Furcsán néztem a telefonra majd felvettem.

- Szia-, szóltam bele közben leültem a földre, ami rossz ötletnek bizonyult, mert beleültem valamibe.

- Szia, Hope. Mi újság veled? Hogy vagy?- kérdezte vidám hangon.

- Öm. Megvagyok. És te?

- Én is jól vagyok köszönöm. Hogy éreztétek magatokat Nevadában?

- Egész jól. Képzeld felléptem apáékkal- mosolyogtam.

- Igen? Biztos nagyon ügyes voltál.

- Hát apáék legalább is azt mondták, hogy igen.

- Akkor jó. Igazából azért hívtalak, mert kéne a segítséged.

- Igen? Miért?

- Holnap el szeretnénk menni, meglátogatni a szüleinket, anyáddal. De most csak mi ketten a gyerekek nélkül. Valamit meg kell velük beszélnünk. És arra gondoltam, hogy tudnál-e vigyázni Max-re? Persze nem gond, ha nem érsz rá, akkor majd megoldom máshogy, csak te ingyen elvállalod- hallottam a hangján, hogy viccel és nem is vettem magamra, mivel tőlük ilyenért sose tudnék pénzt kérni, nem mintha bármikor akarnék.

- Nem, persze, hogy vigyázok rá, hiszen ő a kedvenc unokatesóm- mosolyogtam.

- Jaj, nagyon szépen köszönöm Hope. Reggel tízre tudnál jönni?

- Persze, persze.

- Olyan este nyolc fele azért már otthon leszünk, nem kell aggódni.

- Redben.

- Köszönöm, a többit gondolom úgy is tudod.

- Igen.

- Akkor holnap találkozunk. Szia.

- Szia-, azzal ki is nyomta.

- Ki volt az?- kérdezte Shawn az ágyon ülve.

- Anyám nővére – mondtam, miközben felálltam és leporoltam magam, hátha nem marad rajtam annak a valaminek a nyoma – Megkért, hogy vigyázzak Max-re, a kisfiára, holnap.
- Hány éves? – ráncolta a szemöldökét. Leültem az ágyra törökülésbe és kérdőn néztem rá.
- 5, miért?
- Ha idősebb lenne, még át is mennék segíteni, de túl fiatal hozzám – vigyorgott.

Nem igazán értettem, hogy mit akar ezzel, de inkább nem foglalkoztam vele.

- Mi van, ha egyedül akarok rá vigyázni? – kérdeztem.
- Elbírsz egyedül egy 5 évessel?
- Az unokaöcsém, még szép! – mondtam, és igaz is volt. Jó, talán még nem vigyáztam rá egyedül, de sokat szoktam vele játszani, és biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond.

Shawn rám mosolygott azzal az elképesztően szép mosolyával, amit annyira szeretek.

- Oké, de ha szükséged van segítségre, csak hívj – fogta meg a kezem, majd közelebb hajolt és megcsókolt.- És ma estére mit tervezel?

- Hmm, lássuk csak- leültem az ágyra.- Alvást terveztem, meg talán megnézek valami filmet előtte.

- Én tudok valami sokkal jobbat- lehajolt hozzám és megcsókolt közben hátra döntött az ágyon.

- Nem rossz ötlet- mondtam a szájának,- de szeretnék este aludni, hogy holnap kipihent legyek. Más részt meg anyám fog átvinni Val nénihez szóval logikusabb, ha otthon alszom. Nem kell olyan korán felkelnem, hogy még haza is menjek.

- És mi lenne, ha én vinnélek el?- nézett a szemembe.

- Nem- megráztam a fejem.- Shawn, szeretnék otthon lenni most jó?- kicsit meglepődött a válaszomon és egyből fel is ült.

- Miért nem akarsz itt lenni? – nézett rám értetlenül.
- Nem arról van szó, hogy nem akarok itt lenni, csak most jobban érezném magam otthon – álltam fel.
- Akkor veled megyek – állt volna fel ő is.
- Nem! – néztem rá. – Egyedül szeretnék lenni. Veled voltam egész nap, anyám is biztos…
- Anyáddal is eltöltöttél egy egész napot – morogta. – Legalább haza vihetlek?

Bólintottam. Mind a ketten rendesen felöltöztünk, aztán kimentünk a szobából.

- Hova, hova? – kérdezte Cody, és levette tekintetét a tévéről.

- Haza viszem, mert nem akar itt lenni- vetette oda Codynak miközben elhaladt előtte.

- Nem, nem akarok itt lenni, egyszerűen csak nem értem miért kéne folyamatosan veled lennem a nap 24 órájában. Néha nem árt egyedül is lenni, vagy a barátaiddal- mondtam a hátának miközben kifelé tartottunk a házból, de nem válaszolt semmit csak ment előre.

Nem szóltunk egymáshoz egész úton, és a motoron is csak a pólója szélébe kapaszkodtam. Nem értettem mi baja van. Miért rossz az, hogy nem akarok a hét minden egyes napján vele lenni? Jó hogy most egy ideig nem láttuk egymást, de akkor is. Iannel se beszéltem mióta haza jöttünk. Ráadásul mindjárt itt a suli kezdés is és el is kéne mennem füzeteket venni, meg amúgy se ártana már egy új pár magassarkú sem. És még az iskolai egyenruhám szoknyáját is meg kéne varratni. Istenem egy csomó dolgom van az év eleje előtt és még Shawnnak áll feljebb. Ahh Istenem. A hátának döntöttem a homlokom és magamba szívtam az illatát. Egy percre a fejem is kiürült, és rendesen átöleltem a derekát, a homlokomat viszont nem mozdítottam el.
Percek múlva a motor lassított, majd megállt. Még egy kicsit mozdulatlanul maradtam, mire Shawn hátra nézett.

- Minden okés? – kérdezte, mire felemeltem a fejem.
- Persze – mondtam, és leszálltam. – Csak sok dolgom van még szeptember előtt.

Kérdőn felemelte a szemöldökét, majd mire nyitottam volna a számat, megrázta a fejét.

- Ha elintézted őket szólj – mondta. Nyomott egy gyors puszit a számra, aztán elhajtott.

Magamban elküldtem a fenébe, majd bementem a házba és megkerestem Pinklyt. A szokásos helyén feküdt, a kanapé kellős közepén szétterülve. Megsimogattam a pocakját mire egyből felkelt.

- Anya itt vagy?!- kiáltottam el magam, de nem jött válasz.- Anya?!- szólaltam meg újra, de még mindig semmi.

Így nyugtáztam, hogy nincs otthon. Bementem a konyhába és körbe néztem a hűtőben, de nem volt semmi, amit megkívántam volna így a gyümölcskosárhoz mentem és kivettem belőle egy-egy almát, narancsot és banánt. Időközben bekapcsoltam a nappaliban lévő hifit és elindítottam az első CD-t, ami benne volt. Nem ismertem az előadót valószínűleg Michelle egyik CD-je lehetett. Szépen, gondosan feldaraboltam a gyümölcsöket apró darabokra, majd beleszórtam őket egy tányérba. A hűtőből előhalásztam egy natúr joghurtot és ráöntöttem a tartalmát a gyümölcsre. Majd fogtam egy kiskanalat és beültem vele a TV elé, közben persze kikapcsoltam a hifit, mert már a hideg rázott attól a zenétől. Pinkly persze egyből ott termett mellettem, ahogy leültem a kanapéra, hogy bekapcsoljam a TV-t és hatalmas szemeket meresztett rám, hogy adjak neki a kajámból. Na, még mit nem, a kis dög még elenné a kajámat. Így hát csak megsimogattam a buksiját és elkezdtem kapcsolgatni a TV-t. Nem tudom hányadik csatornánál jártam, mikor gyorsan visszaléptem kettőt. Az egyik zene csatornán apáék egyik interjúját adták. Csak a végét sikerült elkapnom, utána vége lett, és elkezdtek valami valóság showt, amihez most nem volt kedvem és tovább mentem. Végül megállapodtam egy csatornán, ahol a Stormbakert adták. A film már a közepén járt, de végig néztem, mert mindig szerettem a főszereplőt alakító színészt, bár itt még elég fiatal. Közben elkezdtem enni a salátámat is, Pinkly pedig elszántan bökdöste a karomat.

- Ne már, hogy mindig az én kajámból ennél – nyafogtam, de nem hagyta annyiban, tovább nyaggatott.

Végül megfogtam egy kisebb almadarabot és elé nyújtottam, mire boldog képpel elvette. Fintorogva néztem rá, majd én is folytattam az evést és a filmnézést. Nem sokkal a film vége előtt megszólalt a telefonom. Mire előbányásztam már majdnem abbahagyta a csengést, de még időben fel tudtam venni.

- Szia Lana – köszöntem.
- Mi történt veled és Shawnal? – tért rögtön a lényegre.
- Miből gondolod, hogy bármi is történt? – puhatolóztam, hátha az illető mondott neki valamit.
- Én mindenről tudok – szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog. – Szóval?
- Csak itthon akartam lenni, mert nem értem, hogy miért kellene az egész napot vele töltenem – hadartam.

- Jaj, Free ez nem olyan egyszerű…- kezdte, de a szavába vágtam.

- De ilyen egyszerű. Amúgy meg még is honnan tudod, hogy összekaptunk?

- Csak tudom.

- Lana. Kérlek…

- Mi van veled? Meg fog jönni, hogy ilyen hisztis vagy?

- Nem vagyok hisztis!- csattantam fel, mire elgondolkodtam.- Na, jó talán egy kicsit. Ma vagy holnap kéne megjönnie.

- Akkor ezért nem akarsz Shawnnal lenni?

- Ennek nem sok köze van hozzá… de ha te így látod- lemondóan sóhajtottam.

- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni? Kéne vennem pár dolgot a suliba.

- Ez egy jó ötlet. Én is ezen gondolkodtam.

- Akkor fél óra múlva?

- Legyen inkább egy óra múlva.

- Jól van, akkor a plázában. Szia.

- Szia-, azzal ki is nyomta.

Kikapcsoltam a tévét, a tálat pedig visszavittem a konyhába és gyorsan elmostam. Pinkly persze végig követett, a szobába is velem jött fel. Gyorsan lezuhanyoztam, mert úgy éreztem szükségem van rá, és a hajamat is megmostam. Miután végeztem egy törölközőbe csavartam magam és visszamentem a szobába. Felvettem egy fekete rövidgatyát meg egy lila trikót, a hajamat ráérősen megszárítottam majd kifésültem. Halványan kisminkeltem magam, beledobáltam egy kistáskába a szükséges cuccokat, írtam Michellenek egy üzenetet, hogy hol vagyok és a papírt a konyha pultra tettem. Elköszöntem Pinklytől majd elindultam. Viszonylag gyorsan a plázába értem, még Lana sem volt ott, úgyhogy leültem a pláza előtt egy padra, és ott várakoztam.

Miközben Lanara vártam figyeltem az embereket. Leginkább velem egy idős lányok és fiúk csoportja járkált ki-be. Láttam néhány iskolatársamat is, de nem foglalkoztam velük és szemmel láthatólag ők nem is vettek észre. Valaki leült mellém, de egyértelműen nem Lana volt az, mivel mögülem jött. Odafordítottam a fejem és elmosolyodtam.

- Szia-, köszönt rám, miközben egy csomag bundás mogyoró kibontásával ügyködött.

- Hali- kiegyenesedtem ültőmben.

- Mi újság?- homlok ráncolva tanulmányozta a csomagolást, mert sehogy se sikerült kinyitnia.

- Semmi különös, Lanara várok, megyünk vásárolni.

- Ohh csajos nap?- nézett rám mosolyogva.

- Igen- a mogyoróra néztem.- Segítsek?- mutattam a kis csomagra.

- Aha, légyszi. Sose tudtam ezeket a szarokat kibontani- nyomta a kezembe.

Egy kis ideig tanulmányoztam a csomagolás, majd ráharaptam a tetejére és húztam rajta egyet a kezemmel és már ki is nyílt.

- Ohh köszönöm- vette vissza, és csillogó szemekkel nézte.- Már az éhhalál kerülgetett- mosolygott rám hálásan.

- Nincs mit- mosolyogtam rá.- És te mit csinálsz itt Erik?- kérdeztem miközben a tenyerébe szórt egy keveset a mogyoróból.
- Erre jártam, plusz kéne edzésre egy új cipő – mondta, majd bekapta a mogyorókat. – Kérsz?
- Nem köszi – ráztam meg a fejem.

Újra körbenéztem, de Lanát még mindig nem láttam sehol.

- Este lent leszünk a parton, ugye jöttök Iannel? – kérdezte.
- Ian biztos megy, én még nem tudom – mondtam és elgondolkoztam. Tényleg lett volna kedvem, de a holnap miatt rendesen ki akartam aludni magam.
- Dolgod lenne? – újabb adagot nyelt le.
- Holnap bébiszitterkedni fogok – biccentettem, mire először kérdőn rám nézett, majd hagyta a dolgot.
- Hogy van az, hogy te sose unatkozol? – vigyorodott el, mire megrántottam a vállam.
- Free, itt vagyok! – hallottam Lana hangját először távolabbról, majd egyre közelebbről.
- Szia – köszöntem neki, majd érdeklődve vizslatta Eriket, mire észbe kaptam, hogy ők még nem igen találkoztak. – Lana, ő itt Erik, Erik ő itt Lana – mutattam be őket gyorsan egymásnak.

Köszöntek egymásnak, aztán Lana várakozóan rám pillantott. Mire kérdőn felvontam a szemöldököm, nem is tudom ki késett tíz percet. Mire elgyötört fejet vágott, egyértelműen négyszemközt akart beszélni velem.

- Hát akkor, szia-, álltam fel és fordultam Erik felé, mire meglepetten nézett rám, majd leesett neki.

- Ohh, persze. Sziasztok-, mosolygott ránk kedvesen, mire Lana csak oda vetett egy hellót és a karomnál fogva beráncigált a plázába.

- Veled meg mi van?- álltam meg mikor bezárult mögöttünk a fotocellás ajtó.

- Csak vásárolni szeretnék- fonta keresztbe a karját a mellén hisztisen.

- Rendben- vontam meg a vállam.- Akkor menjünk- mondtam vigyorogva és ugrándozva indultam el.- Na, gyere már- intettem oda magamhoz, mire elmosolyodott és utánam szaladt.

Első utunk a varrodába vezetett, ahol mindketten leadtuk a szoknyánkat, majd tovább álltunk és az egész plázát körbe jártuk. Mindketten vettünk egy-egy pár új cipőt, meg néhány új pólót és nadrágot. Közben minden féle semmiségekről beszélgettünk, ő nem hozta fel Shawnt én nem hoztam fel Codyt és ez jó is volt így. Mikor az egyik boltban nézelődtünk egyszer csak megszólalt.

- Már értem- nem nézett rám, éppen egy szürke hosszú ujjú pólót tanulmányozott.

- Mi csodát?- néztem rá, miközben egy rövid világoskék nadrágot tartottam a kezemben.

- Hogy Shawn miért féltékeny- kérdőn néztem rá.

- Mi csoda?

- Mármint Erikre, érted.

- Nincs oka féltékenynek lennie- mondtam sértődötten és visszaraktam a nadrágot, és egy számmal kisebbet vettem le, úgy döntöttem megveszem.- Különben is, Erik csak egy barát- elkezdtem egy másik nadrágot is tanulmányozni.

- Tudom és értem is, csak mondtam. Egész helyes. Mindig szőke volt?- nézett rám.

- Nem, csak nem rég festette be a haját, ezt nem mondtam?

- Nem- megrázta a fejét és a karjára fektetette a szürke pólót.

- Nevadában találkoztunk – mondtam, miközben a próbafülkék felé mentünk. Meg akartam venni a gatyát, de előtte fel szerettem volna próbálni.

Erre csak hümmögött, majd felpróbáltuk a ruhákat. Mindketten megvettük őket, fizetés után pedig tovább indultunk. Semleges témákra terelődött a szó, boltról boltra jártunk, és igazából egy csomót nevettünk. Miután mindent elintéztünk, beültünk az egyik kajáldába enni. Befoglaltunk egy ablak melletti asztalt, mindketten sajt burgert ettünk. Elkezdtünk beszélgetni a suliról, meg hogy milyen lesz újra találkozni az osztállyal.

- Azt hallottam lesz a suliban egy-két cserediák – mondta Lana két falat között – Christy volt bent a suliban valami papírokat intézni, és hallotta amint a töri tanár erről magyaráz valamit Miss Asriel-nek.

- Hozzánk is jöhetne valaki – kaptam be egy darab sült krumplit – Feldobhatná az év kezdetét.

Beleegyezően bólintott, majd valami a pult felé vonzotta a tekintetét.

- Basszus! – kiáltott fel, majd a szája elé kapta a kezét. Arra néztem amerre ő, és elhúztam a számat.
- Ikerveszély – morogtam.

Az ikrek a pultnál vártak a kajájukra, de szerencsére nekünk háttal álltak, ezért nem vették észre, hogy mi is ott vagyunk.  

- Nem akarok velük találkozni – kezdett nyafogni Lana, én pedig teljes mértékben egyet értettem vele.
- Mikor akarunk mi velük találkozni? – nyögtem fel.

Fogtunk a maradék kajánkat bedobtuk a legközelebbi szemetesbe és tovább álltunk. Még mászkáltunk egy keveset, majd úgy döntöttünk, mikor másodjára is láttuk az ikreket, hogy ideje lesz haza indulni. A pláza előtt elbúcsúztunk egymástól és mindketten a másik irányba indultunk el. Mire haza értem már Michelle is otthon volt a konyhában ügyködött valamin, mikor beléptem kedvesen mosolyogva köszönt rám. Visszaintettem és felmentem a szobámba, Pinklyvel a nyomomban az órámra néztem, már négy óra is elmúlt. Az asztalomhoz mentem és leemeltem róla a laptopom, az ágyamra dobtam és befészkeltem magam mellé. Órákon keresztül nem csináltam mást csak böngésztem a neten, zenét hallgattam és lényegében semmi értelmeset nem tettem. Michelle behozott nekem egy tálételt, aminek őszintén szólva nagyon hálás voltam, mert már kopogott a szemem az éhségtől. Felültem az ágyamban és elkezdtem lapátolni befelé. Michelle éppen indult kifelé mikor megszólaltam.

- Arra gondoltam, hogy megnéznék egy filmet, van kedved csatlakozni?- kicsit meglepetten fordult felém, de elmosolyodott.

- Igen persze, mit szeretnél megnézni?- megvontam a vállam.

- Nem tudom, válassz te valamit.

- Oké- mosolygot.- Akkor egy óra múlva lent?

- Rendben- bólintottam és tovább ettem.

Egy órával később, DVD-vel a kezemben mentem le a nappaliba. Ian előzőleg írt egy smst, hogy mit tervezek estére. Esti kapcsolatépítést anyámmal, válaszoltam. Erre kérdőjelek hadát küldte el és rögtön felhívott. Gyorsan, DVD-k közt kutatva vázoltam neki a helyzetet, majd ő döbbenten, én elégedetten raktam le, mert megtaláltam a keresett filmet.

- Mit választottál? – kérdezte Michelle mikor beértem a nappaliba. Haját lazán felkötötte, pizsamában várt rám.
- Családi üzelmek – mutattam fel a kezemben tartott DVD-t.

Michelle csinált popcornt, és behozott egy kétliteres kólát. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, és egy gombnyomással elindítottam a filmet. A telefonomat a szobámban hagytam lenémítva, hogy véletlenül se halljam meg, ha valaki keres. Mire vége lett a filmnek már félig elaludtam, de még sikerült felvánszorognom az emeletre, bevágtam magam a zuhany alá, ez némileg felébresztett, majd a telefonomhoz mentem jött-e nem fogadott hívás, de üresen világított a képernyő, megnyitottam a hívásnaplót és kikerestem Shawn számát, közben lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem az ágyamba. Eltartott egy ideig mire hajlandó volt felvenni.

- Igen?- szólt bele, mintha nem is tudná, kihívja.

- Szia,- szóltam bele miközben a plafont bámultam.

- Áhh te vagy az?- éreztem a hangjában a gúnyt, ami nagyon nem esett jól, hiszen lényegében nem tettem semmi rosszat, egyszerűen csak nem akartam kivételesen az egész napot vele tölteni.

- Ja-, mondtam szárazon. Egy ideig csend volt a vonal túl oldalán.

- Csak ezért hívtál?- törte meg végül a csendet.

- Hogy?

- Hogy köszönj?

- Minden este beszélünk, ha külön vagyunk, miért meglepő, hogy hívtalak?

- Gondolom nem az…

- Na, jól van Shawn ha ilyen vagy inkább tegyük le, nincs kedvem a duzzogásodat hallgatni.

- Azt hittem te nem akarsz velem lenni ma.

- Ohh istenem- hangosan fújtam ki a levegőt.- Őszintén kérdezem Shawn, neked nem volt abból már egy kicsit eleged, hogy folyton egymás seggében voltunk? Hogy nem tudtál úgy beszélni a fiúkkal, hogy ne lennék ott? Engem kicsit zavart, hogy nem tudtam úgy beszélni Lanaval, hogy te ne legyél ott. Tudom ti pasik nem szoktátok olyan részletesen kitárgyalni a dolgaitokat, mint mi lányok, de nekem szükségem van arra, hogy Lanaval tudjak kicsit négyszemközt beszélni. Ianről nem is beszélve- vettem egy mély levegőt.- Figyelj, ne haragudj, hogy csak úgy „lekoppintottalak” vagy nevezd akárminek, egyszerűen csak nem sokára itt az iskola rengeteg mindent el kell intéznem addig, ráadásul csak nem rég értem haza még nem álltam vissza teljesen a mi időzónánkba. Csak egy kis pihenőt szeretnék, rendben?- egy ideig csend volt a vonal túlsó végén.

- Rendben, akkor majd hívj, ha már mindent elintéztél- haloványan, de hallottam a hangjában, hogy igyekszik kedvesen hozzám szólni, elmosolyodtam.

- Jól van, most megyek, mert mindjárt elalszom. Jó éjszakát.

- Álmodj velem, hercegnő- azzal kinyomta.