8. fejezet

No itt a várva várt 8. fejezet. ((: 

Tényleg nagyon örülnék, ha jönne pár komment is a fejezethez nem pedig csak a tetszikek és a többik. ((: 

Jó olvasást! ((:

Teljesen ledöbbenve álltam ott többször pislogtam, hogy meggyőződjem, tényleg ő áll előttem. A megszokott fekete haj helyett minden egyes tincse szőke volt, egyszerű, rövid ujjú kockás ing volt rajta farmerral és tornacipővel. Kissé lehajolt és benézett a kapucnim alá, majd enyhe csodálkozásra nyitotta a száját.

- Free? – kérdezte.
- Erik? – kissé hátrább toltam a kapucnimat és kérdőn néztem rá. – Mit keresel itt? És miért vagy szőke?

Erik elvigyorodva végig mért, először a nálam egy kicsivel nagyobb pulcsin, majd a kapucnim alól kibújó kócos tincseken, végül tekintete megállapodott az arcomon, az arcáról pedig eltűnt a vigyor.

- Free, te sírtál? – hangja erős megdöbbenésről árulkodott.

Automatikusan megtöröltem az arcom, és elfordítottam a tekintetem. Az egyik felem azonnal hátat fordított volna neki és visszament volna a hotelba sírni, bebújni Ian mellé és elmondani neki mindent, vagy megbeszélni a dolgokat apával. A másik részem viszont Erikkel szeretett volna beszélni. Mint barát a baráttal.
Kicsit sokat gondolkozhattam, mert fürkészve és kérdőn nézett rám, végül pedig röhögve felsóhajtott.

- Jó, ha már nem vagy hajlandó semmit se mondani, meghívhatlak egy kávéra? Vagy bármire?
- Azt hiszem, egy sörnek most jobban örülnék – mosolyogtam rá halványan.

Elsétáltunk egy csendesebb utca részre, és beültünk egy bárba, ott is a leghátsó részbe. Mindkettőnknek sört rendelt, aztán pár percig csendben ültünk egymással szemben.

- A nagymamámat látogattam meg – mondta végül, mire kérdőn néztem rá. Elmosolyodva válaszolt – Kérdezted, miért vagyok itt. Nyaranta el szoktam jönni hozzá. Most te jössz. Mit keresel Reno-ban?
- Apáék turnéznak…

- Akkor Ian is itt van?

- Igen a szállodában. Lebetegedett, elkapott valami hányásos vírust és elég szarul van- elhúztam a szám.

- Majd mond meg neki, hogy jobbulást kívánok.

- Oké- bólintottam.- És miért lettél szőke?

- Ohh- felnézett a hajára, vagy is csak próbált.- Nem is tudom. Már egy ideje akartam újítani és mondták egy páran, hogy jól állna a szőke így hát kipróbáltam- mosolygott.

- Tényleg jól áll- mosolyogtam rá én is.

- És, elmondod mi a baj, vagy inkább hagyjalak békén vele?- egy kis ideig gondolkoztam, közben az arcát fürkésztem, majd végül megszólaltam.

- Összevesztem apámmal- lesütöttem a szemem és a sörömet kezdtem el tanulmányozni.

- Ennyire?- bólintottam.- Micsodán?

- Nem fontos- ráztam meg a fejem miközben újra ránéztem.- De nagyon durván veszekedtünk, szerintem az egész szálloda hallotta.

- És kijöttél levegőzni?- ismét bólintottam.

- Ha akarnak valamit felhívnak – rántottam meg a vállam. – Amúgy szerintem most inkább mindenki próbál lenyugodni. Legalábbis remélem…
- Tényleg ennyire vészes lehet… - röhögött fel kínosan és ivott a söréből. – Ian mit szólt hozzá?

- Hát, ő aludt. Szóval, ha nem ébresztették fel, valószínűleg még nem tud semmit… - húztam el a szám. – De tuti, hogy ő is lebasz… - ráztam meg a fejem.
- Meséld el, hátha tudok segíteni – mondta mosolyogva.
- Öö, nem hiszem, hogy tetszene – idegesen kortyoltam a sörömből. – Shawnnal kapcsolatos…

Erik amolyan, ahha már értem stílusban dőlt hátra és kérdőn nézett rám. – Biztos lehetsz benne, hogy már nem tetszik – mondta most már mosoly nélkül. Tekintete is megváltozott, úgy látszik tényleg nagyon rühelli ezt a témát.

- Mikor mész haza? – kérdeztem figyelem elterelés képen.
- Pár nap múlva. Addig is járom a várost. Te meddig leszel itt? – ivott a söréből, aztán üresen rakta le az üveget az asztalra.
- Egy darabig még mi is maradunk Ian miatt – mondtam. – Rendelek még kettőt oké?

Választ sem várva mentem előre a pulthoz és annak támaszkodva kértem még két üvegsört. A csapos elég feltűnően próbált velem flörtölni, de mivel ott van nekem Shawn és most egyébként sem voltam olyan hangulatban így csak flegmán megköszöntem a sört és már mentem is vissza Erikhez. Leültem vele szemben és elé toltam a sörét. Egy ideig nem szóltunk semmit, csak csendben ittunk és figyeltük az embereket. Majd megszólalt egy szám, amit egyszerre kezdtünk el énekelni, mire egymásra néztünk és összenevettünk.

- Ma is volt egy koncert nem?- kérdezte miután abba hagytuk a nevetést.

- Igen- furcsán néztem rá, honnan tudja?

- Láttam kiplakátolva- egy néma „o”-ra nyitottam a szám, mire csak mosolygott.- És milyen volt?

- Jó…- mondtam és hülye grimaszt vágtam.- Én is felléptem- mondtam, mintegy mellékesen remélve, hogy nem figyelt, közben beleittam a sörömbe.

- Igen?- nézett rám mosolyogva.

- Aha- bólintottam.

- Hogyhogy?

- Hát apa akarta, hogy pár számot gitározzak én helyette, így az egész busz utat meg még néhány napot a hotelban végig kellett gitároznom a végére már nagyon fájtak az ujjaim. De apa nem kímélt, egy perc nyugtot se hagyott nekem, viszont megérte, mert nagyon jól ment, egyszer sem hibáztam és a közönség imádott- mosolyogtam nagyképűen persze a vége csak vicc volt.

- Szívesen megnéztem volna.

- Ha tudtam volna, hogy itt vagy szerintem elintézhettem volna, hogy eljöhess- mosolyogtam rá.

- El is vártam volna- mosolygott.

Majdnem felugrottam ültömben, úgy megijedtem mikor hirtelen elkezdett rezegni a telefon a zsebemben. Kikaptam és megnéztem a hívót. Apa. A szívem vadul kalapált, nem mertem felvenni, de végül csak megtettem.

- Igen?- szóltam bele közben a fülem mögé tűrtem a hajam.

- Merre vagy?- hangjában nem volt idegesség, még csak féltés sem, olyan semmilyen volt.

- Egy bárban. Összefutottam Erikkel, képzeld, a nagymamája itt lakik és…- nem hagyta, hogy befejezzem.

- Szeretném, ha visszajönnél, már késő van, nem akarom, hogy kint mászkálj ilyenkor egy ismeretlen helyen.

- Rendben. Indulok.

- Oké- kinyomta, sóhajtottam egyet majd Erikre néztem.

- Mennem kell.

- Rendben. Elkísérjelek?- hálásan rámosolyogtam és bólintottam.

Gyorsan megittuk a sörünket, aztán Erik visszament a pulthoz és fizetett. Én az ajtóban vártam, és közben az utcán sietősen elhaladó embereket figyeltem, szinte észre se vettem, mikor Erik mellém lépett. Csendben indultunk el a hotelig, megmondtam a nevét és Erik egyből tudta, hogy hova kell menni. Aztán Erik mindenféléről beszélt, valószínűleg nem akarta, hogy addig is a rám váró további veszekedésre gondoljak. Elmesélte, hogy eddig milyen a nyara meg ilyesmik, és ezért hálás voltam. Aztán hirtelen egy srác és egy lány állt az utunkba és csillogó szemekkel néztek ránk.
Erikkel összenéztünk és megálltunk velük szembe, ők viszont nem mozdultak, csak bámultak ránk.

- Segíthetünk? – kérdeztem furán.
A csaj megrázta a fejét és elvigyorodott. – Te vagy Synyster Gates lánya ugye? – ekkor vettem észre, hogy mindketten Avenged Sevenfoldos pólót viselnek.

Bólintottam, mire összenéztek és közelebb léptek. Kezdtem megijedni, és azt hiszem Erik sem sejtett jót.

- Akkor készítesz velünk egy közös képet? – kérdezte a srác mosolyogva, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről, de még mindig eléggé fura volt a helyzet.
- Persze – bólintottam ismét.

Megkérték Eriket, hogy készítse el a fotót majd a csaj odaadta a telóját én pedig beálltam közéjük. A kép gyorsan elkészült, aztán többször egymás után megköszönték a képet és áradoztak egy sort a koncertről, majd elindultak a másik irányba.

- Először történt ez? – kérdezte Erik vigyorogva.
- Igen. – mondtam és sűrűn pislogtam. Sosem fogok ehhez hozzászokni. A kapucnimat újra feltettem, nehogy még egyszer megismerjenek, Eriknek viszont ez azonnal leesett és a hotelig ezen röhögött.
- Köszi, hogy elkísértél, és a söröket – mondtam.
- Máskor is – bólintott mosolyogva és megölelt. – Ha itt már nem, a parton remélem, találkozunk, ha hazaértél.
- Biztos, csak várjuk meg, míg Ian felépül – mosolyogtam én is.

Intettem, aztán bementem a hotelba. Felmentem az emeletünkre és félve nyitottam be a lakosztályba. Minden csöndes volt így én is csöndben mozogtam. Elindultam a nappali felé mivel keresztül kellett mennem rajta a szobámhoz. Alig, hogy ráléptem a szőnyegre megláttam apa alakját az egyik fotelban, ahogy cigizik, csak az ablakon besütő hold fénye világította meg. Megtorpantam és mozdulatlanul figyeltem, ahogy felemeli a kezét a karfáról és a szájához emeli, majd leteszi. Felém fordult a fejével, egy ideig nem szólt semmit, majd megtörte a csendet.

- Miért mentél el?- nyeltem egyet.

- Me-mert…- dadogtam.

- Azt hittem a dadogásról már kiskorodban leszoktattalak- mérgesen kihúztam magam.

- Mert nem akartam itt maradni, ki akartam szellőztetni a fejem- alig észrevehetően bólintott.- És közben összefutottam Erikkel, egyik HB-s barátom, a nagymamájánál nyaral és beszélgettünk- nem szólt semmit, majd felállt a kanapéról és elindult a szobája felé. Megállt az ajtóban és visszanézett rám.

- Menj aludni- csak ennyit mondott és már el is tűnt az ajtó mögött.

- Jó éjszakát- suttogtam lehajtott fejjel és elindultam a szobám felé.

Átvettem a pizsamám, majd dobtam egy SMS-t Shawnnak, hogy minden rendben, ha felkelt hívjon, mert nagyon jó volt a koncert. Befeküdtem az ágyba és egy darabig a plafont bámultam, mikor a telefonom pityegni kezdett. Shawn írt vissza. Egy órán át SMS-eztünk, elmeséltem a koncertet, meg más lényeges dolgokat, de a veszekedést nem említettem. Majd otthon. Mikor sikerült elaludnom, az valami rémes volt. Rémálom. Ezaz. Utálom őket. Szaporán vettem a levegőt, ahogy felültem az ágyban, és megráztam a fejem. Csak álom volt. Nem törődve semmivel, kikeltem az ágyamból és csendben átlopakodtam a nappalin. Egy próbát megér. A folyosón lévő második szobához léptem és csendben benyitottam. Becsuktam az ajtót és befeküdtem apa mellé az ágyba. A másik oldalára fordult, és kissé felemelkedett.

- Mi a baj? – kérdezte kissé rekedten, viszont nekem még mindig semlegesnek tűnt. Ránéztem, de a sötétben csak a körvonalait láttam.
- Rosszat álmodtam – mondtam halkan.

Felemelte a takarót én pedig bemásztam alá, és kényelmesen elhelyezkedtem. Nem feküdt olyan közel, mint szokott, és azt hittem már nem is fog semmi mást mondani, mikor halkan felsóhajtott.

- Mit álmodtál?- vettem egy mély levegőt.

- Hogy összevesztünk-, de mielőtt bármit is szólhatott volna, folytattam,- igen tudom, hogy összevesztünk, de az álmomban is és aztán te elmentél valahova, én meg utánad mentem, hogy megbeszéljük rendesen, de nem találtalak sehol aztán meg… aztán meg…

Meg kellett állnom egy kicsit, hogy lenyugodjak, közben azt mondogattam magamban, hogy ez csak egy álom volt, nem valóság.

- Aztán meg valahogy kikerültem az utcára, az úton nagy volt a forgalom és te készültél lelépni az útra, hogy átmenj a másik oldalára mikor hirtelen dudáltak és…- hangosan felzokogtam.

Apa átölelt és magához húzott, közben ringatott és nyugtatgatott, hogy nincs semmi baj, hiszen itt van mellettem és ez csak egy bugyuta álom volt, és ne foglalkozzak vele, mert ilyen sose történhet meg. Még csuklani is elkezdtem annyira sírtam, apa meg kezdett megijedni, hogy ennyire kétségbe vagyok esve.

- Ne haragudj rám- mondtam két csuklás közben.- Nem akartam rosszat én csak… ne haragudj rám- belemarkoltam a pólójába és a mellkasába fúrtam az arcomat.

- Nincs semmi baj kicsim- egy puszit nyomott az arcomra, közben simogatott, hogy megnyugodjak.- Nyugodj meg és próbálj aludni egy kicsit.

- Sajnálom- zokogtam tovább.

- Jól van édesem, de nyugodj meg. Attól nem lesz semmi se jobb, ha átvirrasztod az egész éjszakát. Próbálj meg aludni és holnap mindent megbeszélünk jó? Mint apa a lányával. Rendben?- erőtlenül bólintottam.

Erőt vettem magamon és már csak csendben folytak a könnyeim és apa karjaiban aludtam el. Most nem álmodtam, aminek nagyon örültem. Reggel egyedül ébredtem, arcomra rászáradtak a könnyek, a takaró összevissza volt mellettem. Felkeltem és kimentem a nappaliba. Mindenki ott volt, elvoltak, én leültem Ian mellé és együtt megreggeliztünk. Aztán bementem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli teendőket majd visszamentem a szobámba, hogy felöltözzek. Éppen felvettem a pólóm, mikor kopogtak.

- Igen?
Ian bejött, egy szó nélkül becsukta az ajtót, leült az ágyamra és rám nézett. – Mi történt tegnap este?
- Mi nem? – röhögtem fel kínosan.

Leültem mellé, és igyekeztem sírás nélkül elmesélni mindent onnan, hogy elmentem a koncertre. Persze, hogy tökéletesen egyetértett apával.

- Mégis mit vártál, mit reagál erre? – ingatta a fejét, mikor a veszekedős részhez értem.

Szó nélkül hagytam, és folytattam, hogy mi volt utána, hogy találkoztam Erikkel és hogy megismertem az első rajongóimat is, ezen elmosolyodott. Az álmomat végül nem meséltem el pedig úgy terveztem. Egy ideig nem szóltunk semmit majd felállt.

- Na, jó nekem mennem kell. Apával körbe nézünk egy kicsit a városban. Lehet én is összefutok Erikkel- mosolygott rám kedvesen majd kiment.

Hátra dőltem az ágyamon és a plafont tanulmányoztam. Nem tudom meddig voltam így, de a telefonom pityegése zavart fel. Shawn írt. Most nem volt kedvem hozzá, igazából senkihez se volt kedvem, így csak visszaraktam a szekrényre anélkül, hogy megnéztem volna mit is írt. Visszafeküdtem az ágyra, de alig, hogy kényelmesen elhelyezkedtem valaki kopogott az ajtón.

- Igen?- szóltam ki.

- Gyere itt az ebéd- hallottam meg apa hangját.

Feltápászkodtam és kimentem a szobából. Nem volt senki kint apán kívül, de ő is az ebédlő asztalnál ült. Gyanakodva ültem le az asztal másik felére ahol az én tányérom volt. Felvettem a villát, de még nem kezdtem bele az evésbe.

- A többiek hol vannak?- kérdeztem ártatlanul és feldöftem a villámra egy hús darabot.

- Elmentek várost nézni- kapott be egy falatot, én is így tettem.- Jobban vagy?- nézett rám, felkaptam a fejem. Először nem értettem mire céloz majd eszembe jutott. Az álom.

- Igen- nyeltem le a falatot, ami a számban volt.

- Akkor jó.

- Apa- letettem a villát és az asztalra fektettem a kezem, megvártam, míg rám nézett.- Sajnálom ezt az egészet. Nem akartam rosszat, egyszerűen csak így jött ki…

- Nem értem, hogy ez a dolog, hogy lehet egyszerű- nem szóltam semmit, csak vettem egy mély levegőt.

- És tisztában voltam vele, hogy haragudni fogsz rám, mikor megtudod…

- De ennek ellenére is megcsináltattad- szakított félbe.

- De ennek ellenére is megcsináltattam- ismételtem.- És egyelőre nem érzem úgy, hogy baromi nagy hibát követtem volna el. Jó lehet néhány év múlva, ha majd szakítunk Shawnnal akkor lehet, úgy fogom érezni. De mindig is egy jó emlék lesz számomra mivel…- vettem egy mély levegőt.- Mivel szeretem Shawn-t- a szemébe néztem, de nem láttam semmi furcsát rajta. Nem mondtam többet, hagytam had eméssze, amiket hallott.

Végül csak sóhajtott egyet.- És legalább ő is magára tetováltatott egy H betűt?- bólintottam.- Jaj gyerek- sóhajtott újra.- Nem tudom, mit csináljak veled. Esküszöm, te fogsz a sírba vinni- mosolygott rám, mire én is rámosolyogtam.

- Anya mit szólt?- kérdeztem rá óvatosan.

- Őszintén? Nem csodálkozott, azt mondta sejtette, hogy lesz valamikor ilyen.

- Ühüm-, hümmögtem és újra neki láttam az evésnek. – De akkor nem haragszol ugye?
- Dehogy haragszom… - ingatta a fejét. – Csak… Mindegy is. Megbeszéltük, de legközelebb előtte inkább hívj fel vagy valami…
- Úgy lesz – mosolyogtam. – És anya se haragszik? – igyekeztem úgy tenni, mintha érdekelne.
- Fel volt erre készülve, valószínűleg szó nélkül fogja hagyni, ha találkoztok – biccentett.

Ezután befejeztük az evést és leültünk a kanapéra, apa kezében volt egy üvegsör, szívesen ittam volna én is, de inkább nem kockáztattam a békét. Bekapcsoltuk a tévét, az egyik csatornán pár perc múlva kezdődött a Ryan közlegény megmentése.

- A többiek mikor jönnek vissza? – kérdeztem.
- Nem hiszem, hogy visszajönnek, úgy beszéltük meg, hogy 7-kor találkozunk az egyik étteremben és vacsorázunk – biccentett, a film első képei pedig megjelentek a képernyőn.

Bólintottam, majd magam alá húztam a lábam és apa vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a fejemre. Alig telt el fél óra a filmből, de már kezdett nehezedni a szemhéjam. Valahogy mindig bealudtam az ilyen filmeken. Egyszer csak meghallottam Taylor Swift hangját a szobámból, ami azt jelezte, hogy Shawn hív. Feltápászkodtam és komásan néztem az ajtóra.

- Vedd fel nyugodtan- mondta apu és az ölébe tette a kezét, mintegy jelezve, hogy elenged. Bólintottam egyet, felálltam és bementem a szobába. Felvettem a telefont és beleszóltam, de még csak most jutott el a tudatomig, hogy elfelejtettem megnézni az SMS-ét.

- Szia-, szóltam bele.

- Szia-, hallottam a túl oldalról a hangját.

- Mi újság?- leültem az ágyam szélére.

- Csak érdekelt, hogy tudod-e már mikor jössz haza. Lana folyton ezzel nyaggat, hogy derítsem ki, mert unatkozik nélkületek.

- Azt nem hinném, hogy nagyon unatkozik- mosolyogtam.- De mond meg neki, hogy nagy valószínűséggel holnap este megyünk haza. Ma még elmegyünk vacsorázni valahova apáékkal, holnap meg Iannel beterveztünk egy magán kör utat, amire mi vagyunk, kíváncsiak azt nézzük meg.

- Akkor már jobban van?

- Igen, néha még fáj a hasa, de sokkal jobban van.

- Akkor jó…- egy kis ideig csak csöndben voltunk majd megszólaltam.

- Figyelj, nekem most mennem kell. Apával filmet nézünk, a Ryan közlegény megmentését.

- Rendben, akkor majd még beszélünk.

- Majd hívlak, ha haza értem és koccanunk- vigyorogtam.

- Még szép- szinte láttam magam előtt, ahogy rám kacsint.- Vigyázz magadra Hercegnő.

- Rendben, te is magadra. Puszi, szia.

- Szia-, azzal kinyomtam.

Visszamentem a nappaliba, és leültem apa mellé. Ugyanúgy elhelyezkedtünk ahogyan az előbb, de most próbáltam nem bealudni.

- A barátod volt? – kérdezte apa szemét le nem véve a képernyőről.
- Igen – mondtam.

Csendben néztük a filmet, megerőltettem magam és sikerült ébren maradnom a végéig. Utána még néztünk valamit, de nem igazán figyeltem, inkább az előző esti koncertről beszélgettünk, aztán mindketten elmentünk készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, halványan kisminkeltem magam, kezdtem valamit a hajammal, felvettem egy sima farmert tornacipővel és egy fekete felsővel. Késznek tituláltam magam, úgyhogy kimentem a nappaliba, ahol apa már várt rám.
Mosolyogva nézett rám, majd kimentünk a hotel elé, ahol egy taxi várakozott. Hamar odaértünk az étteremhez, ahol a többiek már ott voltak. Természetesen ők voltak a leghangosabb társaság, így a pincérnek apa csak intett, mondván, hogy megtaláltuk a helyünket és az étterem leghátuljához mentünk.

- Na végre! – kiáltott fel Jimmy bácsi, ahogy meglátott minket. – Már azt hittük eltévedtetek.
- Hét óra múlt két perccel, szóval mi mondhatni pontosak voltunk – rántotta meg a vállát apa, miközben leült mellé.

Ian biccentett egyet, mire leültem a mellette álló üres székre. Mikor az egyik pincér elénk rakta az étlapokat, Ian diszkréten hozzám hajolt.

- Szent a béke? – kérdezte suttogva.
- Igen – mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott.

Először az italokat rendeltük meg, aztán a második körben mindenki elmondta mit szeretne enni. A hangzavar eléggé nagy volt az asztalnál, mindenki röhögött mindenkivel, és szinte mindig mindenki a legtávolabb ülővel akart megosztani valami állítólag fontos infót.

- Erik? – hallottam magam mellől Ian emeltebb hangját.

Félbehagytam hallgatni Zacky és Jimmy bácsi eszmecseréjét és követtem legjobb barátom tekintetét, ami egy, a közelünkbe lévő asztalra irányult.

- Mióta szőke? – kerekedtek ki a szemei, majd felpattant az asztaltól és ott termett Erik és – valószínűleg – a nagymamája előtt. Rövid párbeszéd zajlott le köztük, majd mindhárman felálltak és Ian vezetésével odajöttek hozzánk. Amikor a többiek meglátták őket elhallgattak és érdeklődve pillantottak rájuk.
- Mindenki, ő itt egy Free-vel közös barátunk Erik és a nagymamája Trish. Ugye senki se bánja, ha csatlakoznak? Nem. Oké – Ian választ sem várt, bár mindenki beleegyezett.

Johnny bácsi magához intette a pincért, és az asztal hosszabb lett, kiegészült két székkel és terítékkel is. Erik mellém került, és mosolyogva köszöntünk egymásnak. Apára néztem, aki valamit pötyögött a telefonján, majd eltette és felém fordult. Kérdőn néztem rá.

- McKenna most írt, hogy szóljak rád, hogy ne felejtsd el, hogy kedden lesz a koszorúslányok ruhapróbája.

- Ohh tényleg- a homlokomra csaptam.- Teljesen kiment a fejemből. Még jó, hogy írt különben tuti otthon maradok- apa elmosolyodott.

- Majd még azért szólók neki, hogy előtte lévő nap hívjon fel.

- Rendben- grimaszoltam.

- Ki az a McKenna?- kérdezte Erik mikor apa visszafordult Matt bácsihoz.

- A nagynéném- válaszoltam közben bekaptam egy salátát.

- És csak most házasodik? Vagy ez már egy másik?

- Nem ez még csak az első, csak 29 éves.

- 29?- kikerekedtek a szemei.

- Apa 16 éves volt mikor megszületett, szóval…- vettem egy mély levegőt.

- És koszorúslány leszel?- nézett rám mosolyogva.

- Igen- mondtam lenyelve egy újabb falat salátát.

- Habos-babos ruhában?- vigyorgott.

- Hah! Már csak az kéne. Szerencsére nem.

- De rózsaszín lesz- vigyorgott át rajtam Ian.

- Fogd be- löktem meg a vállát játékosan.

Erik mosolyogva figyelte a párbeszédünket, majd visszatért a kajájához. – Azért én megnéznélek olyan habos-babos akármiben – jegyezte meg végül.

- Ó, már az is nagydolog, ha nyilvánosan rózsaszínt vesz fel – nevetett fel újra Ian, mire újra meglöktem. – Majd küldök neked képet róla – tette hozzá kicsit halkabban, de így is meghallottam.

Elfintorodva néztem rájuk, mire felröhögtek, aztán átterelődött a szó valami teljesen másra, és én már nem is figyeltem. Elbambulva néztem a tányéromat, amikor a telefonom halkan pityegett a táskámban. Gyorsan megnéztem és halványan elmosolyodtam Shawn SMS-én.

- Hope- apa hangjára kaptam fel a fejem.- Hány éves is voltál mikor bepofátlankodtál a klipforgatásra?- összehúztam a szemeimet.

- Négy- csúnyán néztem rá, ha ezt most itt mindenki előtt el akarja mesélni…

- Ohh igen. Az nagyon aranyos volt- mosolygott Jimmy bácsi mire ráöltöttem a nyelvem.

- Csak négy voltam!- mentegetőztem.

- Azóta nem is vittem el egyre sem- nevetett apa.

- Mintha az én hibám lett volna!- háborodtam fel, persze csak játszottam.

- Micsoda?- kérdezett közbe Erik.

- Őt, ott melletted- mutatott rám apa a késével.- Négy évesen elvittem az egyik klipforgatásunkra…

- Mert anyám nem ért rá arra, hogy vigyázzon rám- szóltam gyorsan közbe.

- Azt hittem jó ötlet. Mert legalább velem van és biztos ellesz majd Dannel. De nem így volt.

- El voltam én az elején! De aztán eluntam magam.

- Dan alig bírta visszafogni- szólt közbe Matt bácsi.- Épp a Reqiuem-hez forgattuk a klipet. Mire csak annyit veszünk észre, hogy Dan kiabál: „Hope! Hope! Gyere vissza! Ne! Nem oda nem mehetsz! Hope!”, de már késő volt…

- Beszaladt a felvételbe- vette át a szót Johnny bácsi.- Egyenes az apja felé- itt apára mutatott.

- Egyenesen neki a lábamnak- folytatta apu.- Átkarolta és el sem akarta engedni, akár mit csináltunk ott akart maradni minden áron mellettem.

- Végül úgy döntöttek, hogy túl cuki vagyok ahhoz, hogy ne legyek benne a klipben, így úgy forgatták le a hátra levő részeket, hogy ott vagyok én is mindennek a kellős közepében- mondtam és bekaptam az utolsó falat húsomat a tányéromról.- Ennyi ez a remek kis történet- mosolyogtam Erikre.

- Ráadásul még a végén, az interjún is ott kellett lennie.

- Hé! Az végképp nem az én hibám volt. Már késő este volt és álmos voltam.

- A lényeg, hogy- folytatta apu,- egész végig ott szuszogott az ölemben- mosolygott.

- Gondolhatod, hogy mennyire oda- és vissza voltak a rajongók mikor felkerült a netre az így készült videó- mondta Ian.- „Jaj Synyster Gates lánya milyen kis aranyos!”- elvékonyította a hangját.- „Jaj bárcsak én lehetnék a lánya!”- mindenki röhögött még én is mosolyogtam.

- Csak nem tudják, hogy azért nem maga a földi paradicsom- vigyorogtam apára.

- Meg kell néznem azt a klipet – rázta Erik röhögve a fejét. – Kíváncsi vagyok milyen voltál négy évesen – vigyorgott.
- Ajánlom figyelmedbe az interjút is, megnézheted, hogy alszik – kacsintott rá Ian, mire mindenki röhögni kezdett.
- Akkor már az után is utána nézhetsz, hogy a rajongó lányokból milyen reakciót váltott ki az, mikor meglátták Ian-t 14 évesen… - mosolyogtam ártatlanul. – Bár azt élőben volt a legjobb látni. A testőröknek jobban kellett őt védeniük, mint apáékat… - röhögtem el magam.
- Nem is… - kezdett volna tiltakozni Ian.
- De fiam, ez pontosan így volt – vigyorgott Johnny bácsi.

Hamarosan régebbnél régebbi sztorik kerültek elő, Erik és a nagymamája alig bírták követni a történéseket, mert apáék egy idő után túlságosan belelendültek és egymás szavába vágva meséltek. Közben megrendeltük a desszertet is, és a csokis palacsintám nem is olyan sokkal később előttem landolt. Közben Jimmy bácsi belekezdett egy olyan sztoriba, aminek Lana és én voltunk a főszereplői, kábé 6 éves korunkban. Vágtam egy kis szeletet a palacsintámból közben felsóhajtottam. Hosszú estének nézünk elébe.

Hátra dőltem a kocsi ülésének és kibámultam az ablakon. Michelle próbált kérdezgetni, hogy milyen volt Nevadában, de csak tőmondatokban válaszoltam neki. Most nagyon nem volt kedvem hozzá, igazából senkihez se volt kedvem, csak egy kádforró vízre és a puha ágyamra. Ahogy megálltunk a garázsban, kipattantam a kocsiból és felmentem a szobámba, még arra se vettem a fáradságot, hogy kivegyem a csomagtartóból a bőröndöm, ráér holnapig. Felmentem a szobámba és első utam a fürdőbe vezetet, ahol egyből megnyitottam a csapot, majd kivettem a zsebemből a telefont és írtam Shawnnak egy SMS-t, hogy haza értem és, hogy nem sokára egy fél órán belül lefekszem aludni és, ha fel mer kelteni két hétig nem szólók hozzá. Persze rögtön jött a válasza; „Nem bírnád ki, hercegnő.” Megforgattam a szememet, de nem írtam neki vissza, inkább kikapcsoltam a telefonom, majd megfürödtem, felvettem valami pizsama szerűséget és bedőltem az ágyamba. Rögtön elaludtam, és tuti álmodtam valamit, de szerencsére nem emlékszem rá. Ha álmodok valamit, akkor általában utána egésznap azon rágódom, és azt rohadtul utálom. Már sötét volt odakint, mikor felkeltem, akkor is arra, hogy valaki kaviccsal dobálja az ablakom. Kikászálódtam az ágyamból, kinyitottam az ablakom, és kinéztem. Az utcai lámpák fénye megvilágította zaklatómat.

- Nem azt mondtam, hogyha fel mersz ébreszteni két hétig nem szólok hozzád? – kérdeztem, kihajolva az ablakomon.
- Eleget aludtál, rám is szakíts időt – Shawn próbálta játszani a sértődöttet, de a hangján hallottam, hogy mosolyog.
-  Gyere fel! – mutattam ki a fára, ami mindig biztos menekülő utat jelentett számomra.

Shawn könnyedén felmászott rá, majd át a tetőre. Hátrébb léptem az ablaktól, hogy be tudjon jönni. Rugalmasan ugrott be a szobámba, szinte még fel sem egyenesedett, mikor átkarolta a derekam és megcsókolt. Egyik kezemmel megfogtam a nyakát és miközben csókolt megszólaltam.

- Anyám itthon van- mondtam a szájának.

- Ühüm-, válaszolta.

- Ami annyit tesz, hogy vagy alszunk, vagy alszunk- mosolyogtam.

- Aha- válaszolta ismét.

A józanész azt diktálta, hogy tényleg aludni kéne, de a testem mást mondott. Átkaroltam Shawn vállát és ugrottam egy picit, mire ösztönösen megfogta a combomat, én pedig a hátán kereszteztem a lábamat. Lassan elindult az ágyam felé velem együtt, finoman letett rá és feljebb csúsztunk, hogy kényelmesebben elférjünk. Lopva a digitális órámra néztem még csak fél 11 volt. Vagyis Michelle még csak most kezd el készülődni a lefekvéshez, tényleg halkan kell lennünk. Alig, hogy kikapcsoltam Shawn övét, hangos zene hasította ketté a csendet. A Before I Forget betöltötte az egész szobámat.

- A picsába Shawn! Kapcsold ki!- suttogtam.

- Jó jó- annyira igyekezett elővenni, hogy folyton bénázott.

- Basszus, nyomd, már ki az anyám meghallja!

- Hope?- késő, végre elhallgatott a zene, lelöktem magamról Shawnt.

- Menj a fürdőbe!- utasítottam.

- Hope?- anya benyitott, pont mikor Shawn becsukta a fürdő ajtaját.- Minden rendben? Nem aludnod kéne?

- De csak…- ránéztem Shawn telefonjára, ami az ágyamon hevert.- Csak valahogy bekapcsolódott a zenelejátszó- mutattam fel a telefont, remélve, hogy a félhomályban nem veszi észre, hogy nem az enyém.

- Oké- bólintott,- jó éjszakát- mosolygott rám azzal kiment.

- Hát az meglesz- morogtam a bajuszom alatt. Felálltam és a fürdő ajtajához mentem.

Kinyitottam, Shawn pedig mosolyogva lépett vissza a szobámba és újra átölelte a derekam és megcsókolt.

- Mióta ez a csengőhangod? – kérdeztem két csók között.
- 1000 éve – mondta és tovább csókolgatott.

Újra elhelyezkedtünk az ágyon, és egy csók után kicsit feljebb emelte a fejét, és mosolyogva rám nézett.

- Mi az? – kérdeztem kissé zavartan.
- Örülök, hogy itthon vagy –elmosolyodtam és nyomtam egy puszit a szájára.
- Szóval hiányoztam? – emeltem fel kérdőn a szemöldököm.
- Én csak annyit mondtam, hogy örülök, hogy itthon vagy – szemtelenül elmosolyodott.

- Akkor jó, mert tulajdonképpen nekem se hiányoztál- vigyorogtam.

- Még egy kicsit se?- emelte fel a kezét, a mutató és a hüvelykujja között egy kis réssel.

- Nem- megráztam a fejem, és újra rámosolyogtam mire megcsókolt.

- Csak az a gond tudod- húzta el újra a fejét mosolyogva,- hogy nem hiszek neked.

- Ohh- átkaroltam a nyakát.- Ne hidd azt, hogy én elhiszem neked, hogy nem hiányoztam. Különben most nem lennél itt- újra megcsókolt, de most nem hagyta abba. Kicsit eltoltam magamtól.- Viszont- néztem rá komolyan,- holnap reggel korán el kell menned, még mielőtt Michelle felkel- megcsókolt, mire újra eltoltam magamtól.- Jó?- válasz helyett újra megcsókolt, ismét eltoltam.- Shawn- néztem rá komolyan, mire csak bólintott és újra lehajolt.

Másnap reggel olyan kilenc óra körül kelhettem. És nem voltam egyedül. Shawn ott feküdt mellettem, úgy, ahogy este emlékeztem rá.

- Basszus! – kiáltottam fel, mire morgott valamit és a másik oldalára fordult.

Michelle hamarosan fel fog jönni, felébreszteni, hogy elvigyen a ruhapróbára és Shawn még mindig mellettem aludt, ruha nélkül. Gyorsan felkaptam magamra a tegnap esti pizsamámat, és megpróbáltam felébreszteni Shawn-t. Felültem mellé az ágyra, és mivel a szólongatásra nem kelt fel, finoman megráztam a vállát.

- Mi van? – morogta, és hunyorogva rám nézett.
- Az van, hogy elfelejtettél haza menni – mondtam.

- Dehogy is, itthon vagyok.

- A fenéket- elkezdtem lelökdösni az ágyról, mire megfogta a csípőmet és magára rántott.- Na Shawn- nevettem rá.- Tényleg menned kell. Főleg mivel nekem is programom van.

- Ohh micsoda?- nézett rám.

- Ruhapróbára kell mennem.

- Milyen ruhapróba?

- Még nem mondtam?- néztem rá értetlenül, mire megrázta a fejét.- A nagynénémnek lesz esküvője és koszorúslány leszek.

- Ohh nem mondod?- vigyorgott rám és végig nézett rajtam, mire magam elé kaptam a kezem.

- Nem! Nem rózsaszín habos-babos ruhában leszek!- leszálltam róla és felkaptam a nadrágját a földről.- Te viszont öltözz- dobtam oda neki.- Anyám bármelyik percben itt lehet, hogy elvigyen a próbára.

Felöltözött, aztán az ajtó felé indult.

- Mégis hová mész? – kérdeztem és elé léptem.
- Gyorsan és észrevehetetlenül távozom.
- Az ablakon keresztül – próbáltam megfordítni a másik irányba.
- Tudod, jobban szeretem az ajtókat használni – fintorgott, de azért kimászott rajta.
- Viszont, ha anyám meglát, lehet, hogy kiherél vagy ilyesmi – rántottam meg a vállam.
Visszahajolt, és megcsókolt. – Ha végeztél gyere át hozzám. Mindenki ott lesz. Nem vicceltem mikor azt mondtam, hogy Lana hiányol.

Ó bakker, még csak egy SMS-t kapott tőlem, tuti ki van akadva.

- Én sem vicceltem az anyámmal – mondtam, és nyomtam egy puszit a szájára.

Ő szem forgatva, óvatosan átmászott a fára, onnan pedig le a kertbe, aztán az utcára. Alig, hogy visszahajoltam az ablakból kinyílt az ajtóm és Michelle dugta be a fejét rajta.

- Már fent vagy? De jó- belépett.- Csinálok neked reggelit, addig öltözz fel és utána már indulunk is jó?- szó nélkül bólintottam és a szekrényemhez léptem.

- Jó lesz a rántotta vagy kérsz valami mást?

- Jó lesz- mondtam miközben a szekrényemben kutattam a fehér pólóm után.

- Rendben akkor, lent várlak- azzal kiment.

Végre megtaláltam a pólóm, és kihúztam egy nagy halom rövid gatya alól a fekete farmeromat. Bementem a fürdőbe és gyorsan elkészültem. Lementem a konyhába ahol Michelle már rakta le a tányéromat az asztalra. Jó gyerek módjára leültem az asztalhoz és megettem, ami előttem volt. Nem szerettem különösebben a főztjét, de csak ő tudta ilyen finomra megcsinálni a rántottát.

Ahogy beraktam a mosogatóba a tányéromat már el is indultunk a garázsba. Csak most jutott eszembe, hogy a bőröndöm még mindig a csomagtartóban van, de mintha csak meghallotta volna a gondolataimat Michelle egyből megszólalt.

- Este kipakoltam neked a bőröndből és mindent beraktam a mosásba- mosolygott rám, mire megköszöntem és beültünk a kocsiba.- Mikor menjek majd érted? Vagy majd felhívsz?

- Igazából- ránéztem,- úgy terveztem, hogy Shawnhoz megyek utána.

- Ohh értem- kicsit mintha csalódott lett volna. Nekem pedig megesett rajta a szívem, olyan törékenynek tűnt hirtelen, nem is értettem mi van velem, de mielőtt leállíthattam volna magam megszólaltam.

- De ha terveztél valamit, vagy esetleg ha lenne kedved, akár le is mondhatom és- megállt egy pirosnál és rám nézett,- csinálhatunk valamit közösen, amíg apa nincs itthon- rámosolyogtam mire visszamosolygott.

- Nem kell miattam lemondanod a programod.

- Igazából még nem is beszéltem meg vele semmit- kamuztam, és ledöbbentem saját magamon.- Tényleg. Még tud várni- mondtam mosolyogva.

- Akkor rendben- mosolygott és elindult, ahogy zöldre váltott a lámpa.

Ezután nem sokat beszéltünk, csak kirakott az üzlet előtt, de még az ablakot lehúzva utánam szólt.

- Majd hívj és jövök! – intett, majd elhajtott.

Beléptem az üzletbe, és közben pötyögtem egy SMS-t Shawnnak, hogy legkésőbb este tudok átmenni. Utána kikapcsoltam, mert nem akartam, hogy felhívjon és rákérdezzen, hogy miért.

- Free! – McKenna szinte a semmiből termett előttem, hatalmas mosollyal az arcán. – Végre itt vagy, gyere, menjünk!

Megfogta a kezem és az üzlet végébe vezetett, ahol ott volt Suzy néni, és még két másik koszorúslány, akiket csak látásból ismertem, de nem igazán foglalkoztam velük, a nevüket se jegyeztem meg. Megöleltem Suzy nénit, majd kezdődhetett a próba. Szerencsémre McKenna se szeretett volna nekünk rózsaszín habos-babos ruhát, a kékre azt mondta, hogy balszerencsét hoz, szóval egy egyszerű, pánt nélküli, térd fölé érő, halványlila ruhában állapodtunk meg.

Az eladó szorosan összefogta a ruhát a hátamon, mire kicsit előre dőltem és a mellkasomhoz kaptam a kezem.

- Ez így nagyon szoros- mondtam neki mire kicsit engedett belőle.- Így jobb, köszönöm.

- Rendben, akkor most levesszem a méreteidet, aztán végeztünk is.

- Oké- bólintottam.

A többiek kint ültek, míg engem lemértek a próba fülkében, vagy szobában… nem is tudom, minek nevezzem. Ahogy a nő körülöttem sürgött-forgott a mérőszalaggal a tükörképemet néztem. Végignéztem magamon és megállapodott a szemem a tetoválásomon. Mióta csináltattam már teljesen begyógyult. Elmosolyodtam, ahogy óvatosan hozzá értem. Az eladó hangja zökkentet ki, azt mondta végeztünk, így gyorsan magamra kaptam a nadrágom és a pólóm és már mentem is ki a többiekhez. Az eladó jött utánunk és McKenna-hoz intézte szavait.

- Jövő héten még el kéne jönniük egy próbára, hogy minden megfelelő-e. Utána pedig elég egy héttel az esküvő előtt bejönni, hogyha esetleg lenne még, valami azt gyorsan megcsinálhassuk.

- Rendben- felálltak a többiek.- Köszönjük- mondta McKenna és elindultunk kifelé.

Bekapcsoltam a telefonomat és figyelmen kívül hagytam Shawn nem fogadott hívásait és SMS-eit. Gyorsan felhívtam anyát, hogy végeztünk és, hogy jöhet értem. Kiálltam az üzlet elé miközben a többiek elköszöntek tőlem, és elindultak haza. Suzy néni egy pillanatra megállt előttem.

- Ne vigyelek haza kicsim? – kérdezte mosolyogva.
- Nem köszi, anya jön értem – mondtam, mire bólintott és a többiekkel együtt elment.

Michelle pár perc múlva lefékezett előttem, mire én gyorsan megkerültem a kocsit és beültem mellé.

- Hogy ment a próba? – kérdezte, majd újra ráfordult az útra.
- Lila ruhám lesz – mondtam.
- Alig várom, hogy lássalak benne! – mosolygott.

Csendben figyeltem, ahogy a házunkkal ellenkező irányba megyünk, egyenesen Los Angeles felé.

- Mit fogunk ma csinálni? – kérdeztem, miközben bekapcsoltam a rádiót és kerestem egy normális adót.
- Arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy szépségnapot, tudod fodrász, manikűr, pedikűr… - magyarázta lelkesen.
- Jól hangzik… - bólintottam, és reméltem, hogy elég meggyőzőnek tűntem.

Vegyes érzelmeim voltak a mai délután iránt, de most végre normális, és tényleg úgy viselkedik, mint egy anya, és nagyon remélem, hogy ez a nap végéig kitart.

- De azt se bánnám, ha most már egész életemben így lenne… - tűnődtem magamban, aztán el is kergettem ezt a gondolatot, ahogy eszembe jutott az apával való nyár elejei beszélgetésük.

Gyorsan kizártam a fejemből Michelle szavait és a zenére koncentráltam. Leparkolt a járda mellett és kikapcsolta a rádiót. Oldalra pillantottam, egy kívülről teljesen rózsaszín szalon virított az üzletek között, és valahogy még a neve is túl rózsaszín volt ahhoz, hogy megjegyezzem. Kiszálltam a kocsiból és bevártam Michellet. Magamban reménykedtem, hogy ne abba a szalonba menjünk be, de úgy tűnt a falhoz fohászkodtam mivel Michelle megcélozta a rikító ajtót. Hál Istennek belülről nem volt olyan rózsaszín, mint kívülről, de az alkalmazottak mind baba rózsaszín egyenruhát viseltek, kivéve a férfifodrászt, aki talpig feketében volt. A hátam mögött összekulcsoltam a mutató és a középsőujjamat, és úgy drukkoltam, hogy a férfifodrász csinálja meg a hajamat. Egy nagyon magas, nagyon szőke hajú és nagyon-nagyon vakító mosolyú nő lépett oda hozzánk. Én kicsit megszeppentem és Michelle mögé léptem, hátha megvéd ettől a nőtől.

- Üdvözlöm önöket- vigyorgott a nő.- Maguk a fél ötös vendégek igaz? Michelle Haner és a lánya Hope- nézett rám a levakarhatatlan mosolyával, mire csak félig tátott szájjal bólintottam.- Jöjjenek velem- intett maga felé. Én pedig elkezdtem félni. Rettentően ijesztő volt ez a nő. Megfogtam Michelle karját és a füléhez hajoltam.

- Ne hagyd, hogy bántson- súgtam oda neki, mire visszafojtott egy nevetést.

- Nem lesz semmi baj- súgta vissza és a kezemre tette a kezét. Hirtelen ugrottam egyet, ahogy a telefonom megszólalt a zsebemben.

- Bocsi- mondtam és gyorsan felvettem.- Igen?- szóltam bele.

- Na, végre, hogy felvetted- elmosolyodtam Shawn hangjára.

- Anyuval van programom – mondtam.
- És mi lesz a… - elakadt a hangja. – Várj, azt mondtad anyuval?!
- Igen, itt vagyunk LA-ben, és most nem nagyon érek rá, később hívlak, puszi – mielőtt válaszolhatott volna kinyomtam, és egy mozdulattal a telómat is kikapcsoltam. - Itt vagyok – léptem vissza Michelle mellé.
- Shawn keresett? – kérdezte mosolyogva.
- Igen – bólintottam.
- Nos, egy kicsit hanyagolnod kell őt – billentette oldalra a fejét. – Először is, a hajunkat fogják megcsinálni, a te fodrászod az a férfi lesz, talpig feketében – átfogta a vállam és a fodrászos rész felé tolt. – Olyan hajat csináltatsz, amilyet szeretnél.

Megtorpantam, és meglepetten szembe fordultam vele.

- Tényleg? – döbbentem le totálisan.
- Persze, arra gondoltam, hogy lehetne benne több szín… - csacsogott mosolyogva és lenyomott egy székbe, ő pedig mellém ült.

A feketébe öltözött férfi mögém lépett, míg anya egy rózsaszín egyenruhában lévő szőke fodrászcsajt kapott.

- Szóval?- nézett rám a tükörből a férfi és elkezdte birizgálni a hajamat, amit mindig is imádtam.- Mit szeretnél? Mit csináljak a hajaddal?- mosolygott, miközben mélyen beletúrt, hogy megnézze milyen az „állaga”?

- Hát, talán egy sima vágás, egy egészség ügyi, meg lehetne színes a vége- elgondolkozott, miközben a hajvégeimet vizsgálgatta.

- Lila és zöldeskék?- nézett újra rám, mire mosolyogva bólintottam. Finoman meghúzta az egyik tincsemet ezzel kiegyenesítve azt.- Hmm. Szerintem ki is egyenesíthetjük a hajadat.

- Tartósan?- felcsillant a szemem.

- Tartósan- mosolygott vissza rám.

- Rendben- vigyorogtam és izgatottan feljebb ültem a székben.

- Akkor mindjárt jövök. Összekeverem a festékeket és neki is állhatunk- bólintottam, mire eltűnt egy ajtó mögött, de pár pillanat múlva már vissza is jött.

Neki állt a munkának, de előtte bekapcsolta a rádiót. Nyugodtan hátradőltem és becsuktam a szemem, hagytam, had végezze a dolgát, nekem elég lesz a végeredményt látnom. Fél füllel a rádióból szóló Pink számot, fél füllel pedig anya szóáradatát hallgattam arról, hogy miket csinált a barátnőivel, míg nem voltunk itthon. Sőt, azt is elmesélte, hogy az ikrek szinte szóba se állnak már Genával és ő nem tud mit csinálni velük. Egyszer szó nélkül leléptek valami barátnőjükhöz, és csak másnap éjjel mentek haza. Először Gena betudta egy apró nyári lázadásnak, de most már nagyon is komoly lett.

Óvatosan kinyitottam a szemem, hogy véletlenül se nézzek a tükör felé. A fodrász csaj éppen a haját festette, kitudja milyen színűre, anya mosolyogva engem nézett.

- Gyönyörű lesz a hajad – jegyezte meg.

- Köszi-, mosolyogtam vissza rá, majd újra becsuktam a szemem és addig ki se nyitottam, amíg nem szólt a fodrász, hogy végzett és a kezembe nyomott egy újságot, hogy olvasgassam, amíg várunk, hogy beszívódjon a festék.

Hátat fordítottam a tükörnek és úgy kezdtem el lapozni a női magazint. Jobban örültem volna, egy zenei magazinnak, de most ez is megtette. Elgondolkodtam, hogy vajon a kedvenc rock zenei magazinom következő számában benne lesz-e apáéknak az a koncertje, amin én is felléptem. Michelle hangja szakította félbe a gondolat menetemet.

- Ha a fodrásznál végeztünk jön a pedikűr, manikűr, meg az arcunkat is megcsinálják- mosolygott rám, miközben ő is egy magazint lapozgatott.

Visszafordultam az újsághoz és egészen addig le se vettem róla a szemem, amíg nem szólt a fodrász, hogy mehetünk lemosni a festéket. Miután megmosta a hajam és visszaültetett a székbe, számomra teljesen új dolgot kezdettel csinálni a hajammal, fogalmam sem volt mit művel, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele és megvárom a végeredményt. Anya haja már teljesen kész volt, és fél szemmel láttam, hogy csillogó szemekkel engem néz. Még pár percet kellett várnom, mire a fodrász szólt, hogy kinyithatom a szemem. És teljesen elámultam.

- Wáó – csak ennyit tudtam kinyögni.
- Vagyis tetszik neki – mondta Michelle.
- Nagyon is – mondtam és körbefordultam.

A hajam olyan egyenes volt, mint még soha, a vége pedig hol lila, hol zöldeskék színben pompázott.

- Sőt, imádom, köszönöm, köszönöm! – szinte a fodrász nyakába ugrottam, aki kicsit meglepett volt ugyan, de mosolyogva mondta, hogy semmiség.

Utána anyát is jól megnéztem. Haja barna és szőke volt, ombre stílusban és igazán illett hozzá.

- A te hajad is tök jó lett – dicsértem meg mosolyogva. Mire megköszönte, és már jött is vissza a vigyorgó nő, még mindig a hideg rázott tőle.

Bevezetett egy másik terembe minket ahol szinte százával sorakoztak a kozmetikus ágyak. Lefektettek mindkettőnket és már ott is termett két-két mosolygó nő a fejünk fölött. Egy fehér pánttal hátra simították a hajamat, kicsit aggódtam, hogy tönkre fogják tenni, de ahogy az egyik nő elkezdte masszírozni az arcommal, valami olajjal egyből elfelejtettem mindent. A másik nő leült egy kis székre és a kezébe vette a kezemet. Egy szó nélkül állt neki, leszedni a körömlakkot a körmeimről, majd elkezdte őket szép formára reszelni és a többi dolgot. Vettem egy mély levegőt és mosolyogva tűrtem, hogy megszépítsenek.

- El tudnám viselni ezt nap, mint nap- mondtam Michellenek csukott szemmel.

- Egyet értek- sóhajtott egyet.

Miközben minket szépítgettek, mi minden féléről beszélgettünk, leginkább arról mi volt Nevadában, és egy kis idő után szóba került a tetoválásom, de nem mondott rá semmit, csak annyit, hogy majd szeretné, ha megmutatnám. Beleegyeztem és tovább folytattuk a beszélgetést. Két óra múlva teljesen készen lettünk mindketten. Mikor Michelle fizetett, megint az a vigyorgó nő állt előttünk, magamban eldöntöttem, hogy csak és kizárólag akkor jövök, ide vissza mikor ez a nő nem dolgozik. Ezt ki is fejtettem Michellenek a kocsiban mire jót nevetett.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba. Nem sokára kezdődik egy új vígjáték- egy pillanatra rám nézett, majd újra az útra figyelt.

- Oké- bólintottam.

Leparkolt a mozi előtt, és amíg megvette a jegyeket felhívtam Shawnt. Szinte egyből fel is vette.

- Azért még nem kellett volna rám csapnod a telefont- most komolyan sértődött volt a hangja, még egy aprócska mosolyt se hallottam ki belőle.

- Jó bocs- álltam át egyik lábamról a másikra.- Csak anyámmal vagyok. Amolyan csajos napot tartunk, és most végeztünk a szépség szalonban- automatikusan elkezdtem húzogatni a hajamat.- És beülünk egy moziba, szóval csak holnap tudunk találkozni.

- Ezt akkor is elmondhattad volna, mikor először beszélgettünk- még mindig sértett volt a hangja, mire csak sóhajtottam egyet.

- Rendben, bocs…- forgattam a szemeimet.- Majd holnap találkozunk, este még felhívlak jó?- hallottam, ahogy lemondóan sóhajt.

- Oké. Akkor…- kicsit habozott,- várom a hívásod. Jó szórakozást.

- Köszi-, elmosolyodtam.- Na, akkor megyek- közben Michelle visszatért a jegyekkel és elindultunk befelé.- Szia, csók.

- Szia-, azzal letette.

Beálltunk a büfé sorába, közben Lana hívott. Gyorsan lezavartam, csak annyit akart, hogy holnap menjünk el a fiúkkal a partra kicsit strandolni, mivel nagyon is tetszett az ötlet így egyből beleegyeztem, majd le is tettem. A teremben elhelyezkedtünk Michelle-lel a székünkben és vártuk, hogy elkezdődjön a film.