7. fejezet

- Nem tudom, mit csinálhatnál Free, ez még nekem is új- mondta Ian miközben már a repülőn ültünk útban Nevada felé.

Bűntudatom volt, mert egyedül hagytam a nevelő anyámat és valószínűleg ebben a percben is azzal a pasassal van, ha nem egy másikkal. Sose lehet tudni… Bár azt mondta, hogy egész végig Val nénivel lesz, de nem tehetek róla, hogy nem hiszek neki, az után, amit láttam. Nem fogom megérteni, hogy lehet valaki ilyen álszent, még a repülőhöz is kijött velem, hogy lássam, ő aggódik értem és szeret, na persze. Először úgy volt, hogy Shawn jön ki velem a reptérre, de miután Michelle közölte, hogy kikísér elvetettem az ötletet, hogy Shawn is jöjjön. Így hát előző nap átmentem hozzájuk, Cody nagyon aranyos volt csinált nekünk vacsorát, bár a sütit kicsit odaégette, de alapjában véve nagyon finom volt minden. Nem aludtam ott Shawnnál mivel reggel korán kellett kelni és nem akartam még korábban, hogy még haza is menjek előtte. Mivel egy hétig nem leszek otthon, így egy hétig nem is fogunk találkozni, szóval nagyjából mindent előre bepótoltunk tegnap, amit csak lehetett.

Csak azért mentünk a legkorábbi géppel, hogy ne este érkezzünk meg. Ian sose szeretett korán kelni szóval jó volt látni, hogy valaki még nálam is kómásabban áll a repülőtéren. Bár az első osztály kényelmes volt még sem tudtam aludni folyton járt az agyam és láthatólag idegesítettem Iant mivel ő tudott volna aludni, de én nem hagytam.

- Jó, de akkor is ki kéne találni valamit, mert ez így nem jó!
- Nem, semmiképpen se jó… - motyogta félálomban.
- Ian! Figyelnél egy kicsit?! Éppen egy sorsfordító dologról beszélek veled…
- Megbeszéljük, ha kialudtam magam – hunyta le a szemét.
- Bezzeg, ha veled történne ugyanez, akkor te se hagynál engem békén… - morogtam.
- Ja – röhögött fel, de a szeme még mindig csukva volt. – Ez minden bizonnyal így lenne, csak, hogy velem ez sose történne meg.

Legszívesebben rá vágtam volna, hogy miért ennyire optimista, de nem tettem, mert teljes mértékben igaza volt. Az ő szülei ennyi év elteltével is a lehető legnagyobb harmóniában élnek.
Nem zaklattam tovább Iant, majd ha megérkeztünk beszélünk róla. Valószínűleg egész este. Bedugtam a fülest a fülembe, és elindítottam egy All Time Low számot. Ujjaimmal a karfán doboltam a ritmust, miközben pörögtek a gondolataim. Képtelen voltam aludni. Jó lett volna ha Lana is jön velünk, de otthon kellett maradnia a tesóival, igen furán vette volna ki magát a dolog, ha Lana jöhetett volna, de a kistesói nem, így ő is maradt. Amit viszont nem sajnálok, hogy az ikrek nem jöttek, állítólag azért nem mert nem akartak átrepülni Nevadába. Bár ki tudja, amilyen kis nyafkák lehet még igaz is. A kis Maxxie pedig egyértelmű, hogy nem jöhetett hisz alig múlt még két éves. Sajnáltam Matt bácsiékat, hogy ennyire nem akart összejönni nekik a gyerek, mikor rengetegszer próbálkoztak és volt már Val néni terhes is nem is egyszer, de mindig elvetélt így kész csoda, hogy Maxxie megszületett. Val néni szinte ki se mozdult a lakásból, amíg vele volt terhes, nehogy valami történjen és jól is tette. Bár még így is nyolc hónapra szülte meg, de egészséges és már most úgy van nevelve, mint egy kiskirály, de nem csodálom.

Még a leszállás előtt sikerült felráznom Iant, aki így még morcosabb lett, mint mikor elindultunk. Utálja, ha felkeltik, én viszont élvezem felkelteni. Ahogy leszálltunk a gépről és kijutottunk a váróba egyből megkerestük apáékat, én, ahogy megláttam aput egyből felé rohantam és a nyakába ugrottam, szegény majdnem hátra esett a lendülettől. Ian lazábban sétált oda hozzánk, de azért eléggé elégedett és nyugodt vigyorral a képén ölelte meg az apját. Hiába játssza a kemény fiút, azért nem tagadhatja, hogy jó érzés újra látnia az apját.

- Jól utaztatok? – kérdezte mosolyogva apa.
- Persze, csak Ian aludt – fintorogtam.

Mi mentünk elől, apa hozta a cuccaimat, Johnny bácsi meg Ian pedig kissé lemaradva beszélgettek.

- Anya jól van? – kérdezte apu. Mindennap beszélnek, és tuti, hogy az előbb is neki írt, hogy megérkeztünk. De mindegy, biztos csak formalitás…
- Aha, azt mondta Val nénivel lesz…

Kissé szórakozottan bólintott, majd arról kérdezgetett, hogy mit csináltam otthon, találkozgattam-e az osztálytársaimmal stb.

- Igazából… Új emberekkel szoktam lógni – adtam meg a finom választ.

- Mit például az új barátod?- éreztem, hogy efelé próbálja terelni a témát, de nem tehettem mást, meg adtam magam.

- Igen- sóhajtottam.

- Hogy is hívják?- kíváncsiskodott, pedig biztosra veszem, hogy pontosan tudja.- Sam vagy valami ilyesmi nem?- elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy Shawn is pont ezt a nevet mondta mikor a tetkósnál voltunk.

- Shawnnak hívják- javítottam ki apát.

- Ohh igen, igen. Bocs. És, hogy is ismerkedtettek össze?- nézett rám a szeme sarkából.

- Ez egy hosszú történet és unalmas is- hazudtam csuklóból, csak le ne szakadjon a plafon.

- Hát ráérünk- nézett rám, olyan volt, mintha tudna valamit, de az lehetetlen, nem is beszéltem neki arról az estéről. Még csak nem is említettem… azt hiszem.

Fogott egy taxit, bepakolta a cuccokat, majd utasította a sofőrt, hogy hova vigye őket, nekem pedig kijelentette, hogy sétálunk. Persze, a taxis egy normál embernek tuti nem tenne ilyet, de miután felismerte apát, egyből teljesítette a kérését.

- Szóval, ki is az a titokzatos idegen? – kérdezte, miután elindultunk a taxi után.
- Múltkor meséltem, hogy pár sráccal leléptem bulizgatni tudod… - próbáltam elő csalni az emlékeit – és akkor ismerkedtem meg vele – ferdítettem kicsit az igazságon – aztán egyre többet találkoztunk, jobban megismertem, nézd még a nyaklánca is rajtam van! – hadartam. – És egész jól megvagyunk.

Apa emésztette egy kicsit a hallottakat, néha hümmögött is.

- Anyád egyik este mesélte, hogy nálunk aludt… - kezdett bele.

- Igen, nálunk aludt- direkt hangsúlyoztam a szót, és még igaz is volt, mert aznap tényleg nem volt semmi, egyszerűen csak elaludtunk egymás mellett az ágyamon. Kis ideig fürkészte az arcom.

- Szóval csak aludtatok mi?- maga elé nézett.

- Igen, csak aludtunk… akkor legalább is- dünnyögtem.

- Tessék?- felém kapta a fejét.

- Csak annyi, hogy előtte lévő nap kicsit összevesztünk egy bulin. Vagyis nem összevesztünk, csak megharagudtam rá, de aranyos volt, mert haza vitt.

- Kocsival?

- Hát valami olyasmivel.

- Valami olyasmivel?- nézett rám újból.

- Kicsit kisebb, mint egy kocsi és nem négy személyes.

- Golfkocsi?- tudom, hogy ő se gondolja komolyan, de van egy olyan érzésem, hogy jobban örülne, ha abba a tudatban élhetne, hogy kocsival vitt haza.

- Kisebb- mondtam félénken.

- Nem tudom, miről beszélsz, biztos golfkocsi volt- játszotta a hülyét. Tőlem akarta hallani. Utálom, amikor ilyen. Vettem egy mély levegőt és kimondtam.

- Motorral- nem mertem ránézni, az utat bámultam magam előtt.

- Szóval motorral- egy ideig nem szólt semmit.- Legalább volt rajtad valami?

- Igen, ruha- vigyorogtam rá, de nem mosolygott vissza.- Nem semmi…- mondtam csöndesen és újra magam elé bámultam. Ebben persze nem tudok neki hazudni.

- Nem örülök…

- Annak, hogy bukósisak nélkül motoroztam vagy, hogy motoroztam, esetleg annak, hogy Shawnnal vagyok?

- Mindhárom, az utolsó talán kevésbé. Hány éves?- ohh istenem, de utállak!

- Hát… Te is tudod, hogy azért ez nem ilyen egyszerű- próbáltam húzni az időt.

- Hány éves?- kezdett ideges lenni.

- 23- mondtam óvatosan.

- 23?- kicsit rágódott ezen.- Ha haza mentem szeretném, ha bemutatnád- sóhajtottam.

- Rendben. De amúgy nagyon rendes, meg kedves. Dolgozik is…

- Nem egyetemre kéne inkább járnia?- nem vettem tudomást a kérdéséről.

- Egy autószerelő műhelyben az egyik barátjának az apjáé. És van egy húga aki Ian barátnője, de ez csak később derült ki, és az egyik haverjával lakik együtt- azt a részt kihagytam, hogy ő pedig Lana barátja elég, ha csak az én apám haragszik rám, mert összejöttem egy nálam jóval, idősebb pasival.
- Szóval van egy húga, aki Iannel van, és autókat szerel… - motyogott. – Nem lehet, hogy volt már nála a kocsink? – érdeklődött.
- Kétlem – röhögtem kissé erőltetetten. – Nem igazán arra felé szoktad vinni a kocsit…
- Rossz környéken lakik? Vagy dolgozik? – a francba.
- Nem – vágtam rá. – Csak nem arra, amerre mi.
- Merre?
- A külvárosban, de miért érdekel?
- Volt már börtönben? Családja? Szülei mit dolgoznak? – sorolta a leglényegesebb kérdéseket, én meg igyekeztem normális válaszokat adni.
- De majd ha találkoztok, normálisan beszélj vele… - tettem hozzá.

Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de pont megérkeztünk a szálloda elé, aminek az ajtaján Matt bácsi lépett ki.

- Freezy! – mosolyodott el, miközben megölelt. – Miújság?
- Apa a kérdéseivel zaklat – fintorogtam.

- Milyen kérdéseivel?

- Hopenak- tudom, hogy direkt hívott így, piszkálni akar, de nem hagyom magam!- új barátja van.

- Nocsak?- nézett le rám Matt bácsi.- Hogy hívják?

- Jaj, bemehetnénk végre? És abba hagynátok? Úgy érzem magam, mint egy öt éves- félre löktem az útból Matt bácsit és oda mentem a hallban Ianhez.- Apám zaklat a kérdéseivel- panaszoltam neki.

- Csodálod?- fordult felém.

- Jaj, maradj csöndben- löktem meg játékosan mire elmosolyodott.- Johnny bácsi- szóltam oda Ian apjának mire felém fordult.- Tudod, hogy Iannek barátnője van?

- Ohh igen? Nem is mesélted- nézett a fiára.

- Még nem jött szóba- mondta miközben finoman a lábamra lépet, hogy nehogy még véletlenül is elszóljam magam, hogy idősebb nála a csaj.

- Remélem, tudod, hogy ez az egyezség csak addig tart, amíg te se szólsz semmit Shawnról?- súgtam neki miközben már a lift felé mentünk, csendben bólintott.

Felmentünk a mi emeletünkre – komolyan, az egész emelet a bandáé – és az ottani nappali szerűségbe mentünk. Zacky és Jimmy bácsi valami videó játékkal (?) játszottak, mi pedig Iannel kérdőn néztünk össze. Gyermekded lelkek az biztos. Viszont, amint meglátták, hogy ott állunk felugrottak, hogy üdvözölhessenek minket. Előtte persze próbálták elrejteni a konzolokat, kevés sikerrel.
Zacky bácsi először kissé csalódottan nézett rajtunk végig, de aztán mosolyogva ölelt meg minket. Tuti hiányoznak neki az ikrek, bár személy szerint örültem, hogy nincsenek itt.

- Szóval, hogy hívják a barátnőd? – kérdezte Johnny bácsi a fiát.
- Diának… - sóhajtott Ian, és ledobta magát az egyik fotelbe, nekem meg örült a fejem, hogy most mindenki vele foglalkozik. Legszívesebben táncot jártam volna, de azzal ismét magamra vontam volna a figyelmet.- De Freenek is van új szerzeménye- ohh, hogy kapnád be!

- Mi van itt?- nézett fel Jimmy bácsi.- Nemzetközi jöjjünk össze hónap?- nevetett.

- Miért?- kérdezett rá Zack bácsi, biztos megijedt attól, hogy az ikreinek is lehet pasija, pedig még csak 14 évesek.

- Mert Lananak is nem rég lett új barátja.

- Nocsak, nem is mondtad- nézett apa Jimmy bácsira.

- Azt hittem a lányod már mondta, hisz az ő barátjának a haverjával van együtt.

- Igen?- nézett rám apa csípőre tett kézzel, én meg minden hova néztem csak rá nem.

- És az ikreknek?- kérdezett rá egyből Zacky bácsi.

- Nem tudom- rántottam meg a vállam és igaz is volt.

- Értem- láttam az arcán, hogy képes lenne megölni bárkit aki csak a lányaira néz.

- De hisz még csak 14 évesek nem hiszem, hogy nagyon érdekelné őket az ilyen dolog- próbáltam könnyíteni a szívén, de láthatólag apa ellenem dolgozott.

- Ugyan már, te is tíz éves voltál mikor beállítottál azzal, hogy szerelmes vagy az osztálytársadba- oldalba löktem, hátha észreveszi magát, és sikerült.- De az ikrek biztos nem ilyenek- próbálta kivágni magát egyből, de már késő volt.

- Azt hiszem telefonálok egyet- mondta Zacky bácsi és már el is ment.

- Mennyivel könnyebb a fiúkkal- dőlt hátra Johnny bácsi a kanapén.
- Remélem is – pislogott sűrűn Matt bácsi, és azt hiszem, hálát adott az égnek, hogy neki is fia van.

- Na, abban, biztosak vagyunk, hogy Maxxinek nincs barátnője – vigyorgott Jimmy bácsi.
- Szóval, ha jól összeállt a kép, akkor van barátod, akinek a húga Ian barátnője, és akinek az egyik haverja Lana barátja… - gondolkozott apa.
- Micsoda csoport… - motyogta Jimmy bácsi, aztán rám nézett. – Es ez az akárki – töprengett a nevén egy darabig, aztán hagyta – szóval ő, jó Lanához? Nem bántja? Jól meg vannak?
- Codynak hívják, és a lehető legjobb a kapcsolatuk – biztosítottam, hátha nekem hisz. Mert ezek szerint vagy nem kérdezett ilyet Lanától vagy más forrásokból is akar tájékozódni.
- És Shanw jó hozzád? – nézett apa a szemembe.
Legnagyobb meglepetésemre Ian válaszolt helyettem – Ha engem kérdeztek tökéletesek együtt – dünnyögte, mégis mindenki meghallotta.

Csodálkozva eltátottam a szám. Sose hittem volna, hogy pont Ő fog ilyet mondani, viccelődve vállon vágtam az öklömmel.

- Tudtam én- vigyorogtam rá, mire csak megvonta a vállát.

- Jó, de ez akkor se válasz a kérdésemre. Jó hozzád?

- Igen jó hozzá- válaszolt még mindig helyettem Ian, most én következtem a lábtaposással. Ha elmeri szólni magát, hogy mikor összeismerkedtünk éppen egy csapat köcsögtől mentett meg…- Mindig érte megy, ahol csak van- mondta, magam pedig hálát adtam az égnek.

- Igen erről hallottam- nézett rám apa, jelentőség teljesen.

- Jól vezet, nem száguldozik meg ilyenek- jó ez hazugság volt, de most mondjam azt, hogy képes százhússzal menni a legnagyobb forgalomban is?

- Akkor sem örülök neki, hogy minden védelem nélkül képes vagy felülni mögé.

- Még jó hogy nem rá- dünnyögte Jimmy bácsi mosolyogva, Iannel alig bírtuk visszatartani a nevetést.

- Majd megnézem, mit szólnál ahhoz, ha a te lányod motorozna így.

- Ohh így motorozik ő is- nézett rá komolyan Jimmy bácsi.- De amíg nem a kórházba kell, érte mennem addig megbízom a srácban, és szerintem nyugodtan te is megteheted ezt, ha már a két srác jóban vannak…

- Gyerekkoruk óta- szóltam közbe ártatlanul.

- Akkor nem hiszem, hogy nagy különbség lenne köztük- fejezte be rám nézve, mint egy megerősítést várva.

- Egyet értek Jimmy bácsival- néztem apára.

- Azt egyből gondoltam- mosolygott rám és magához ölelt.

- Most, hogy vége a kínvallatásnak, és remélem vége- néztem apára,- Iannal végre lecuccolhatnánk? Fáradtak vagyunk főleg Ian- böktem felé az ujjammal.

- Jól van, menjetek- engedett el.

Egyből felkaptam a táskáimat és Iant magam előtt lökdösve mentünkbe, a szobánkba. Egyből ledőlt az ágyára – persze, hogy az ablak mellettit szemelte ki… - én meg bekapcsoltam a légkondit, mert rohadt meleg volt a szobába, aztán leültem a saját ágyamra.

- Miért védted meg Shawnt? – kérdeztem. – Nem is kedveled.
- Nem, de ezt minden bizonnyal el fogod neki mesélni, ő meg Diának, és lesz nála még egy jó pontom – dünnyögte és szinte láttam, ahogy vigyorog.
- Szerintem már elég jó pontod van nála… - fintorogtam. – Ha már hajlandó veled járni…

És, mire befejeztem a mondatom, egy párnát dobott az arcomba, mire visszadobtam a sajátomat. Nem érkezett válaszcsapás így én is hátra dőltem az ágyamban.

- Tudod, tényleg elmondtam volna Shawnnak, hogy kiálltál mellette, de ezek után- vigyorogtam a plafonra.

- Kedvességed határtalan.

- Nem, most komolyan Ian. Mit akarsz még fényezni magadon? Hisz együtt vagytok, akkor meg minek?

- Hogy megtartsam?- fordította felém a fejét.

- Jó oké, ez igaz. De ne azért maradjon melletted, mert mások jókat mondanak rólad- ránéztem, de már a plafont tanulmányozta.- Amúgy komolyan gondoltad?
- Micsodát?- felém fordult.

- Hogy „tökéletesek” vagyunk együtt Shawnnal?

- Tudod, mit gondolok erről- fordult el.

- Nem, nem tudom. Ezért kérdeztem.

Percekig nem szólalt meg, csak engem nézett. Aztán a plafon felé fordította a fejét és nagyon sóhajtott.

- Ahhoz képest, hogy mennyire nem bírom még mindig, és hogy miket hallottam róla, meglepően összeilletek. Külsőre legalábbis – mondta. – Még csak egyszer láttalak titeket együtt, de akkor úgy éreztem meg van köztetek az összhang, szóval…

Nem fejezhette be a mondatot, mert hirtelen ráugrottam és nyomtam egy puszit az arcára, amit ő kissé riadtan fogadott és valahogy úgy mozdult, hogy mindketten legurultunk az ágyról. És bevertem a fejem.

- Áúú! – kiáltottam fel, és kicsit odébb gurultam. – Ezt most miért?!
- Megijedtem – röhögött fel, miközben ülő helyzetbe küzdötte magát.
- Szóval megijeszt a puszim, vagy mi a fasz? – nyögtem a fejemet fogva.
- Mondhatni. Ha nem alszol eleget, még a szokottnál is váratlanabb dolgokat csinálsz – vigyorgott.
- Kössz – fintorogtam. – Mellesleg, azt akartam még hozzá tenni, hogy ti is összeilletek Diával – válaszra nyitotta a száját, de vigyorogva folytattam. – Külsőre legalábbis.

Röhögve rázta meg a fejét, felnyúlt az ágyra és még egy párnát hozzám vágott.

- Tudom.

Akkor ezt megbeszéltük. A földön ülve röhögtünk ezen, mikor valaki kopogott az ajtón.

- Gyere! – kiáltott Ian.

Az ajtó kinyílt és Zacky bácsi lépett be.

- Nem úgy volt, hogy alszotok? – mosolygott és leült az ágyam szélére.
- Nem jött össze – vontam vállat még mindig nevetve.
- Látom… Igazából azt szeretném kérdezni, hogy tényleg nem tudtok semmit az ikrekről…? – kérdezte kissé aggódva – Mostanában nem igen beszélnek velem, sőt Genával sem. Nem tudtok róluk semmit?
- Hát… - húztam el a szám. – Az a helyzet, hogy a bulim óta nem találkoztam velük.
- Ian? – nézett Zack bácsi a srác felé

- Én sem- rázta a fejét.

- Hát… akkor mindegy, jó éjt- azzal kiment.

Iannal összenéztünk és tudtuk mire gondol a másik. Egyszerre pattantunk fel a földről és rohamoztuk meg a táskáinkat. Neki volt némi előnye, de így is sikerült hamarabb előhalásznom a pizsamámat mivel direkt a bőröndöm tetejére raktam. Egy időben nyomultunk az ajtóhoz és most egyikünk sem ismerte az udvariasságot, össze-visszalökdöstük egymást, mindketten elsőként akartuk befoglalni a fürdő szobát. Már a közelében voltunk mikor Jimmy bácsi kecses léptekkel a fürdőszoba ajtó előtt termet és belépet rajta, majd mosolyogva becsukta előttünk. Mi pedig megsemmisülve bámultuk az ajtót. Ilyen nincs! Direkt csinálta! Már nyitottam a szám, hogy kiáltsak apunak miszerint a legjobb barátja éppen most előzött be a fürdőben mikor tudta jól, hogy álmos vagyok és már mennék aludni, mikor Ianre pillantottam és mindketten elkezdtünk nevetni. Végül leültünk a földre közvetlen a fürdőszoba ajtó előtt és csendben vártuk, hogy Jimbo bácsi végre kijöjjön onnan.
Hosszú percekig vártunk, de végre végzett, én meg felpattantam és Ian előtt bevágtáztam a fürdőbe. Időhúzásképp megmostam a hajam is, és minden részem legalább háromszor. Aztán fogat mostam és felvettem a pizsim, majd nagy kegyesen átengedtem a fürdőt a legjobb barátomnak. Visszamentem a szobánkba és küldtem egy SMS-t Lanának, hogy bírja ki és kerülje az ikreket, itt minden okés. Aztán felhívtam Shawnt, mert láttam, hogy már keresett.

- Szia hercegnő – köszönt.
- Szia, mielőtt megkérdeznéd, igen ideértünk, igen minden rendben, minden happy.
- Igazából azt akartam kérdezni, hogy mikor jössz haza, de örülök, hogy jól vagy – röhögött.
- Jaa… - kerestem egy hajtincset és tekergetni kezdtem. – Nem tudom, még nem döntöttük el meddig maradunk, miért?
- Csak érdekelt. Holnap este ne várjam, hogy hívsz, ugye?
- Inkább ne, koncert lesz, és későn jövünk vissza…
- Nagyszerű – mintha csalódott lett volna a hangja. – Viszont lépnem kell, királylány jöttek a többiek.
- Aludj jól – búcsúztam.
- Álmodj velem – nevetett csodaszépen majd letette.

Leraktam a telómat az éjjeli szekrényre és lefeküdtem az ágyamra. Plafonbámulás közben pedig vártam Iant. Miután bejött és leoltotta a lámpát kényelmesen elhelyezkedett az ágyán és jó éjszakát kívánt. Vártam pár percig, amíg félálomba merült majd fogtam a legkeményebbnek tűnő párnát, ami nekem nem kellett és egy pontos célzást kővetően megdobtam vele.

- Ez még járt neked- nevettem.

- Az a szerencséd, hogy túlfáradt vagyok ahhoz, hogy kikeljek az ágyból- dünnyögte a párnába.- De reggel még visszakapod.

- Jaj, a végén még megijedek Ian- vigyorogtam a sötétbe.

- Jól tennéd- ásított.- De most már tényleg hagyj…- elhalt a hangja.

- Jó éjt- mondtam és átfordultam a másik oldalamra.

Reggel korábban keltem, mint Ian, igazából nem tudom ez mit jelent, de azt biztosan, hogy késni fog a válaszcsapás. Felmarkoltam egy gatyát és egy pólót a bőröndömből és bementem a fürdőbe. Út közben összefutottam Matt és Zacky bácsival, kómásan mosolyogtam és integettem nekik és magamra zártam a fürdő ajtaját. Felöltöztem, fogat mostam meg a többi szokásos dolog. Mikor kimentem megkerestem az ebédlőt, vagyis azt a helyiséget amit apáék ebédlőnek használnak, mivel az egész berendezés két nagy kanapéból, több kis fotelból és egy bazi nagy tv-ből állt. A szoba közepén három kis kocsi állt, ami tele volt finomabbnál finomabb ételekkel, először azt se tudtam melyikkel kezdjem majd végül úgy döntöttem mindenből egy kicsit. Egy bögrébe töltöttem magamnak kávét és lecsücsentem az egyik fotelba és elhalásztam Zacky bácsi mellől a távirányítót és elkapcsoltam másik csatornára mivel úgyse a tv-t nézte így gondoltam nem fogja bánni.

Nem sokkal később, hogy vége lett egy Spongya Bob résznek Ian kijött a szobából, vagyis inkább vonszolta magát még mindig elég fáradtnak tűnt. Bement a fürdőbe és vagy fél órán keresztül ki se jött, tuti elaludt a wc-n. Szerintem képes rá. Majd végre kijött és ő is egy nagybögre kávéval indított, de ő csak egy tál müzlit evett. Konkrétan nem csináltunk semmit csak döglöttünk a fotelekben és néztük a hülyébnél hülyébb reggeli meséket, majd kerestünk valami normálisabb adót, nem sok sikerrel. Végül az egyik csatornán megállapodtunk mivel a Liam Neeson-ös Nyomorultak ment rajta és ez a kedvenc feldolgozásom. Alig, hogy vége lett apáék bejelentették, hogy egy ideig egyedül hagynak minket mivel kicsit korábban az arénában kell lenniük, mint nekünk, de taxi jön majd értünk hétre, négy óra volt, és megmondták, hogy ne csináljunk semmi hülyeséget, mert amit csak eltörünk, nekünk kell kifizetnünk. Iannel ezután kijelentettük, hogy elég nagyok vagyunk már, valószínűleg három óra alatt nem szedjük szét az egész hotelt. Ezt amúgy nem igazán hitték el.
Visszamentünk a szobánkba, és lehajoltam a bőröndömhöz, hogy kiválasszam, milyen ruhát vegyek föl este.

- Szerinted melyik gatyámat… - kezdtem a mondatot és megfordulva felé néztem, mikor arcba vágott egy párnával. – Cseszd meg Ian! – kiáltottam dühösen, az arcomat fogva.

Ő csak röhögve hátrált, kezében fogva a párnát. Rögtön én is szereztem egyet, és elkezdődött a párna csata. Röhögve csapkodtuk a másikat, úgy egy órán keresztül, amikor valamelyikünk véletlen levert egy vázát a szerkény tetejéről.

- Te voltál! – mondtuk egyszerre szinte lefagyva. Aztán újra elkezdtünk röhögni, majd megegyeztünk, hogy egy vázát valahogy ki tudunk fizetni együtt.

6 óra körül elkezdtünk készülődni, én mentem először a fürdőbe, gyorsan letusoltam és elvégeztem a szokásos dolgokat. Aztán visszamentem a szobába és felöltöztem. Felvettem egy A7x-es pólót meg egy sötét, szaggatott farmert a bakancsommal. Shawn nyakláncát pedig direkt a pólóm fölé ejtettem. Feldobtam egy enyhébb sminket és kivasaltam a hajamat. Iannel kábé egyszerre végeztünk, akkor jött ki a fürdőből, mint én a szobánkból. Amint megláttuk egymást elröhögtük magunkat. Ugyan az a típusú póló volt rajtunk. Még volt pár percünk, a taxi érkezéséig, szóval leültünk a hallba, és Ian telójából fülhallgató nélkül elindítottunk egy Avenged Sevenfold számot. Úgy nézhettünk ki, mint két iker vagy talán, mint egy pár… nem, nem inkább, mint két iker. Ez jobban hangzik. Sajnos nem hallgathattuk sokáig a zenét, mivel ránk szóltak, hogy kapcsoljuk ki. Végül is megértem őket, én se örülnék, ha pihenni akarnék, és néhány suhanc üvöltetné a zenét mellettem. Alig telt el pár perc Jason már meg is érkezett értünk. Furcsa én azt hittem, hogy taxival megyünk, de nekem mindegy is volt, csak végre ott lehessünk már.

Kivételesen most ülő jegyet kértünk apáéktól, egyikünknek sem volt kedve állva koncertezni most, bár ahogy ismerem magunkat úgy is a koncert 80%-át végig fogjuk állni, de legalább le tudunk majd ülni, ha akarunk. Elképesztő, hogy még mindig mennyi ember jön el megnézi őket élőben, pedig a mai világban nem gondolná az ember. Persze nincs jobb, mint az élőzenére tombolni. Úgy terveztük, hogy a koncert előtt még benézünk apáékhoz az öltőzőbe, de mit ad Isten dugóba kerültünk, így épp, hogy oda értünk a koncertkezdés előtt tíz perccel.

A koncert, mint mindig eszméletlen volt, de nem volt semmi említésre méltó, nem úgy, mint a múltkori koncerten. Mivel másnap délután már mentünk is tovább Nevada másik felébe, hogy apáék ott is adjanak egy koncertet így este nem maradhattunk fent sokáig, nem mintha Iannel nagyon lett volna kedvünk hozzá, még mindig hulla fáradtak voltunk és a koncert ezen nem sokat segített. Így mikor visszaértünk a hotelba csak annyi erőnk volt, hogy bemenjünk, a szobánkba átvegyük a pizsinket és lefeküdjünk az ágyunkra.

Akár mennyire is fáradt voltam, nem tudtam elaludni, talán csak pár percre szundítottam el, mikor kipattant a szemem, a mobilomon megnéztem az időt fél három volt. Kikászálódtam az ágyamból és átcsoszogtam apa szobájába. Óvatosan nyitottam be, igazából nem volt szándékom felkelteni, csak be akartam feküdni mellé, mint régen mikor kicsi voltam és Michelle nem volt otthon. Ám nem sikerült az akcióm, mert alig, hogy beléptem a szobába felkelt és hunyorogva nézett rám.

- Baj van?- kérdezte álmos hangon, mire megráztam a fejem, most még nem mondhatom el neki.

- Csak nem tudok aludni- válaszoltam inkább, mire átnyúlt az ágy túl oldalára és felhajtotta a takarót.

Becsuktam magam mögött az ajtót és óvatosan végig kommandóztam a sötét szobában, majd befeküdtem apa mellé, mire magához ölelt és nyomott egy puszit a fejemre.

Reggel apa keltegetett, szemmel láthatólag kicsit elaludtam, a szememet dörzsölgetve ültem fel az ágyban.

- Egy óra múlva indulunk- nézett rám.

- Miért nem szóltál előbb?- pirítottam rá.

- Próbáltalak, de arcon vágtál- vágott sértődött képet.

- Bocsi.

- Na, gyerünk, készülődj- mosolygott rám,- ne miattad késsünk el.

- Oké-oké, csak még egy percet kérek- azzal visszadőltem az ágyra.

- Nincs még egy perced- megfogta a kezem és elkezdett kiráncigálni az ágyból.

- Ahh ne már- szenvedtem.

- Ahh de már- megfogott és felkapott a vállára és kivitt a fürdőbe nem törődve a tiltakozásommal.

Próbáltam minél hamarabb emberi formát varázsolni az arcomból, nagyjából sikerült is. Furcsa mód másnaposnak éreztem magam miközben nem is ittam semmit, ahogy jöttem ki a fürdőből és meg láttam az egyik asztalon pár váza darabot jutott csak eszembe, hogy Iannel, tegnap széttörtük az egyiket, de ahogy elnéztem apáék nem nagyon foglalkoztak ezzel. Jimmy bácsi elém tolt egy tányért, rajta egy hatalmas szendviccsel, készségesen elfogadtam tőle és leültem a tv elé, de most nem néztem, csak igyekeztem minél gyorsabban eltűntetni, hogy ne rám kelljen várniuk.

Alig, hogy elindult a busz, és persze késéssel, de nem az én hibámból meg kell hagyni, Ian kidobta a taccsot. Fogalmunk sincs mi történt, de egyszerűen rosszul lett és még be is lázasodott szegény. Így egyből lefektettük és mindenki próbált minél csendesebben lenni, persze ez nem mindig jött össze.

Apa az asztalnál ülve, hangosító nélkül gitározott mikor odahívott magához.

- Kicsim, gyere ide egy kicsit- nézett fel.

- Ohh már is jövök édesem- válaszolt helyettem Jimbo bácsi és becsusszant mellé vigyorogva, mire apával felnevettünk. Felálltam a fotelből és a másik oldalára ültem.

- Igen?- néztem rá.

- Emlékszel még a Dancing Dead gitár részére?- egy pillanatig elgondolkodtam, felidéztem magamban a számot, majd bólintottam.

- Persze.

- Akkor tessék- átadta nekem a gitárját.- Játszd el.

- Minek?- néztem rá értetlenül.

- Mert érdekel, hogy játszod el.

- Hát jó- vontam vállat.

Rendesen megfogtam a gitárt, egy kicsit még helyezgettem az ujjaimat majd elkezdtem játszani. Apu végig mosolyogva figyelt, Jimmy bácsi az ujjaival dobolni kezdett az asztalon. Gőzöm sem volt arról, hogy most hirtelen miért kellett gitároznom, de jól esett. Mellesleg hibátlanul eljátszottam, mikor végeztem mindenki megtapsolt, esküszöm egy pillanatra még a buszsofőr is. Kissé zavartan mosolyogtam, majd apu átölelt és nyomott egy puszit a fejemre.
Miután mindenki hozzá kezdett valami máshoz, én hátramentem a hálórészhez, és leültem Ian ágyának a szélére.

- Jobban vagy? – kérdeztem.

Szőke haja csapzottan lógott, homlokára vizes törölköző volt terítve, és a nagy meleg ellenére állig be volt takarózva.

- Szerinted? – nyögött fel.
- Oké, hülye kérdés volt… - húztam el a szám.
Tényleg nem festett valami jól, és az ágy mellett ott volt egy üres lavór, a biztonság esetére.
- Ian, odaszóltam a hotelba, ott fog várni rád egy orvos. – guggolt le Johnny bácsi az ágy mellé.

Ian szinte erőtlenül bólintott, aztán elaludt. Johnny bácsival visszaindultunk a többiekhez, ő közben elővette a telefonját.

- Szólnom kell Lacey-nek, úgy se lehet eltitkolni előle, hogy van valami Iannel… - motyogta és tárcsázott, majd előrébb sietett.

Én visszaültem egy fotelba és valami idióta mesét kezdtem el nézni, de nem nagyon kötött le. Nem sok késéssel, de megérkeztünk a hotelhoz. Zacky és Johnny bácsi letámogatta Iant a buszról és elmentek megkeresni az orvost.

Apa egész nap gyakoroltatott a gitáron, bár fogalmam sem volt mire jó ez az egész. Utoljára akkor csináltatta ezt velem mikor pár éve el akartam menni egy buliba és csak azzal a feltétellel engedett el, ha minden nap gyakorlok legalább négy órát. Na, mondjuk, most nem négy órát kell gitároznom, bárcsak annyit kellene. Estére már teljesen elfáradtak az ujjaim a villát is alig bírtam megfogni, szóval egész idő alatt szúrós tekintettel méregettem apámat, akit ez egy cseppet sem zavart.

Az orvos Ianről csak annyit mondott, hogy semmi komoly baja nincs, csak elkapott valami enyhe vírust, és ha sokat pihen pár nap alatt makkegészséges lesz újra, de sajnos a koncertet nem engedte meg, pedig még előtte lesz három nap, ha számításaim nem csalnak és végig alszik és rendesen betartja azt, amit az orvos mond, simán eljöhetne, de hát ez van.

Nem tudtam pontosan mire ment ki ez az egész, hogy konkrétan tényleg, ahogy felkeltem és megreggeliztem apa leültetett valamelyik helyiségben és az egésznapot végig gyakoroltatta velem, és csak pisilni meg kajálni hagytuk abba, de azt is csak a legszélsőségesebb esetekben. Viszont lassan már kezdtem megszokni az ujjaimban lévő folytonos fájdalmat és már kevesebbet nyivákoltam miattuk, maximum csak akkor, ha már tényleg nagyon fájtak. Legszívesebben kimentem volna a hotelből és körbe mászkáltam volna Nevadát, de apa nem engedte azt mondta, hogy majd a koncert után lesz két napom bőven körbe nézni.

Utolsó este azonban hamarabb abba hagyhattam a gitározást mivel apáék elkezdtek mellettem inni és a végén már nem is igazán figyelt oda mit csinálok így ellógtam és bementem Ianhez beszélni egy kicsit mivel eddig nem igazán volt alkalmam. Ahogy ki tudtam venni a hangokból apa, Zacky és Johnny bácsi elmentek még hozni piát, Matt és Jimbo bácsit pedig nem nagyon hallottam így összeszedtem a bátorságom és rávettem Iant, hogy egy picit beszéljünk Michelleről.

- Ian?
- Hmm…? – hallottam morgást az ágya felől.
- Beszélhetnénk?
- Persze – élénkült fel egy kicsit a hangja.

Az ágyához mentem, és mellé feküdtem. Arrébb mászott, rám terítette a takarója másik felét, fejemet a párnára raktam. Lazán átkarolt, úgy feküdtünk ott, mint kiskorunkban, mikor apuék még a koncert után buliztak, nekünk viszont alvás idő volt, és én féltem, ezért mindig hozzá bújtam.

- El kéne mondanom apának? – kérdeztem.
- Tönkre tennéd a turnét – mondta egy kis szünet után. – Haza akarna rohanni, és kérdőre vonni Michelle-t.
- Egyáltalán elhinné? – húztam el a számat. Tisztában voltam azzal, hogy szereti őt, megbízik benne, viszont ilyen esetben melyikünknek hinne? Neki vagy nekem. Az biztos, hogyha közölném vele és Michelle letagadná, és apu neki hinne, nevelő anyámnál egy életre elvágom magam. Nem mintha számítana…
- Most tuti ne mond el neki… - nézett rám Ian. – Lesz majd megfelelő időpont, mikor helyesnek látod majd, hogy elmond.

Kínosan felnevettem – El lehet azt jól mondani az apádnak, hogy míg ő turnézik, a felesége megcsalja?

- HOGY MI VAN?! – a szoba ajtaja hirtelen nyílt ki, és Jimmy meg Matt bácsi estek be rajta. A hirtelen jött ordibálásra Iannel mindketten felugrottunk, míg én fürgén és ijedten, legjobb barátom köhögve és igencsak meglepve.
- Mi az, hogy mi van? – néztem félénken Jimmy bácsira, és reménykedtem benne, hogy nem hallottak olyan sokat. Bár a választ amúgy is tudtam.

Matt bácsi esetlenül becsukta az ajtót, hogy a többiek véletlenül se hallhassák, mi folyik odabent, aztán mindketten kérdőn fordultak felénk.

- Mi van?- néztem rájuk, próbáltam játszani az ártatlant.

- Mi az, hogy hogy mond el apádnak, hogy megcsalja a neje?- nézett ránk Jimmy bácsi, szemmel láthatólag ő sokkalta józanabb volt, mint Matt bácsi.

- Én ilyet nem mondtam- tiltakoztam egyből.

- Pedig hallottuk- mondta Matt bácsi, közben megkapaszkodott egy székben, mire furán néztem rá.

- Amúgy nem fura egy kicsit, hogy itt előttünk részegeskedtek?- vontam kérdőre őket, mintha eddig nem láttam volna már őket taccs részegen.

- Ne tereld a témát- nézett rám rendíthetetlenül Jimbo bácsi.

- Nem érzem jól magam- fogta a fejét Ian, láttam rajta, hogy csak megjátssza, de hála a fél homálynak Matt bácsiék nem.

- Látjátok? Itt zaklatjátok szegény Iant mikor beteg ahelyett, hogy hagynátok pihenni- néztem rájuk dacosan, Matt bácsi mintha egy kicsit hátra hökkölt volna.

- Jól van, kimegyünk- emelte fel védekezően a kezét Matt bácsi és elkezdett kihátrálni a szobából, Jimmy bácsi követte, de előtte még fürkészve végig nézett rajtam.

Sosem voltam tiszteletlen velük, és soha nem is akartam az lenni velük, de most muszáj volt. Remélem, holnapra mindent elfelejtenek.

- Ohh jézusom holnap. Holnap lesz a koncert!- kiáltottam fel.

- Jipijájé- hallottam magam mellől Ian hangját.

- Jaj, ne haragudj. Tudod mit? Holnap majd beszélünk vagy inkább, ha ténylegesen egyedül vagyunk jó? Most hagylak aludni, szia-, azzal nyomtam egy puszi az arcára és kimentem a szobájából egyenesen be az enyémbe, és még véletlenül sem néztem rá Jimmy bácsira.

Pizsamát vettem és lefeküdtem az ágyamra. Behunytam a szemem, és minden erőmmel azért imádkoztam, hogy holnap ne emlékezzenek semmire. Hirtelen megszólalt az éjjeli szekrényen lévő telefonom és kapkodva vettem fel, meg se nézve ki hív?

- Halló?
- Szia, hercegnő.
- Shawn! – egy pillanatra el is felejtettem, hogy mi történt előbb.
- Minden rendben? – kérdezte, hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Csak a szokásos, és veletek? – sokkal jobban érdekelt, hogy velük mi a helyzet.
- A szokásos – válaszolta ugyanazt. – Éppen Markéknál vagyunk, itt a húgom is, meg Lana, akinek majdnem annyira hiányzol, mint nekem.

Szóval nagyon. Burkolt célzás, hogy siessek haza, mert kellek neki. Elvigyorodtam a sötétben.

- Megyek, ahogy tudok, és puszilok mindenkit, de most mennem kell, mert rohadt fáradt vagyok – mondtam.
- Várunk – nevetett fel.

Kinyomtam és ledőltem a párnámra. Szinte egyből elnyomott az álom. Korán reggel arra keltem, hogy valaki ül az ágyam mellett és a karomat csiklandozza. Kinyitottam a szemem és rögtön fel is pattantam az ágyamra.

- Jézusom, megijesztettél! – néztem vádlón Jimmy bácsira.
- Nos, ja, szokásom – rántotta meg a vállát, és leült az ágyamra, én pedig mellé helyezkedtem. A telefonom órája szerint még csak reggel hat óra volt, koránt sem ideális idő arra, hogy felkeljek.
- Szóval, miért ébresztettél fel? – kérdeztem, előre félve a választól.
Jimmy bácsi nagyon sóhajtott. – A tegnap estéről van szó…

- Arról, hogy előttünk voltatok részegek?- adtam az ártatlant bár tudtam, hogy ez már halálra van ítélve. Nem válaszolt semmit csak nézett.- Lana amúgy jól van, azt mondja, hiányol minket, vagy is nem ő mondta, de érted- a sarkamra ültem.

- Ki mondtad?- rendes tőle, hogy hagy egy kis időt nekem mielőtt visszatérnénk a lényegre.

- Shawn, tegnap este felhívott mielőtt lefeküdtem aludni.

- Értem.

- És ott volt Lana is, gondolom Codyval volt, és mondta Shawn, hogy legalább annyira hiányol engem, mint Lana- elpirulva mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.

- Valaki szerelmes- kócolta össze a hajam.

- Na-, ellöktem a kezét. Vettem egy mély levegőt és újra ránéztem.- Mit szeretnél tudni?

- Mindent, az elejétől a végéig.

- Jól van- élesen kifújtam a levegőt.- Arról van szó, hogy Michelle, vagyis anya- javítottam ki magam gyorsan, de nem mintha ez most számított volna,- megcsalja apát, amikor ő nincs otthon.

- És ezt honnan veszed?

- Nem veszem, láttam. Shawn éppen nálunk volt este, mert azt hittem, hogy anya Val nénivel lesz vagy valamelyik barátnőjével már nem emlékszem pontosan. A lényeg, hogy Shawnnal éppen öhh… szóval érted, mindegy. Ajtó csapódást hallottunk és kisurrantunk a lépcsőhöz, hogy megnézzem ki az, és ott volt Miche… anya és valami tök idegen fószer fogdosta és anya meg hagyta ezt még élvezte is.

- És biztos ez?

- Olyan biztos, mint ahogy itt ülök az ágyon- néztem rá maga biztosan.

- És, hogy jutottatok ki a házból?

- Úgy, ahogy mindig is kimentem, lemásztunk a fán- vágtam rá csuklóból.

- Aha, szóval a fáról szoktál kimászni- mosolygott rám gonoszul.

- Apa tudja- vontam meg a vállam.- Vagyis sejti, de- vettem komolyabbra a szót,- Matt bácsi emlékszik valamire?

- Nem hiszem, már akkor nagyon ki volt ütve.

- Értem, de lécci ne mond el apának, még a Shawn-osat se.

- Shawn-osat?- nézett rám tettetett értetlenséggel.

- Köszi-, mosolyogtam rá.

- Mire valók a keresztszülők, ha nem erre?- vigyorgott.

- Nagyon igazad van.

- Amúgy ez mikor volt?

- Rögtön azon az estén, hogy ti elmentettek- lesütöttem a szemem. Sóhajtott egyet.

- Hiszek neked, ne érts félre, de azért még is csak jobb lenne, ha tévednél.

- Már akinek- morogtam magamnak.

- Tessék?

- Semmi- megráztam a fejem.- Most már visszafeküdhetek? Még van vagy minimum hét órám aludni.

- Jól van- mosolygott, nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából.

Visszadőltem a párnáim közé, de nem bírtam visszaaludni folyton járt az agyam. Mikor úgy éreztem ideje lenne felkelni, kimentem a nappaliba, mindenki, még Ian is ott volt. Pizsamában ültem le a kanapéra ölembe vettem egy tál müzlit, és valami idétlen mesét néztünk a tévében. Apáék egy idő után leléptek próbára, meg előkészülni, de mondták, hogy majd Jason visszajön értem. Apa elhaladt mellettem és nyomott a fejemre egy puszit.

- Az egyik VU-s felsődet vedd fel, oké? – mondta mosolyogva, majd a többiek után ment.
Értetlenkedve megráztam a fejem, és elnyúltam a kanapén, fejemet Ian ölébe hajtottam.
- Nem nekem kéne, feküdnöm? – kérdezte és felvonta a szemöldökét.
- Egész este feküdhetsz. Én meg majd ugrálok kettőnk helyett is. – vigyorogtam rá, mire elfintorodott.

Egész nap a tévét néztük, majd én elment fürdeni. Szaggatott gatyát vettem fel, fekete tornacipővel és apa kedvéért a kedvenc VU-s trikómat. Hajamat kibontva hagytam, feldobtam egy enyhe sminket, majd visszamentem Ianhez, aki most már betakarva feküdt a kanapén.

- Én léptem, Jason most üzent, hogy mindjárt itt van – mondtam miközben zsebre vágtam a telóm.

Feltápászkodott a kanapéról és végig mért.

- Okosan, maradj hátul, ne szólj idegenekhez, mert most nem fogom tudni leszedni őket rólad – mondta. Kérdőn néztem rá, mire elvigyorodott. – Túl jól nézel ki ahhoz, hogy szó nélkül hagyjanak az emberek.

Elmosolyodtam és megöleltem, majd lementem a hotel elé. Jason épp akkor pattant ki egy kocsiból, és elvigyorodva beültetett a járgányba.

- Különleges este lesz – jegyezte meg útközben, mire kissé meglepetten néztem rá.
- Apáék minden koncertje az – válaszoltam mosolyogva, mire nevetve bólogatott.

Most időben odaértünk így egyből mentem be apáékhoz az öltözőbe. Rég láttam őket ennyire izgatottan, de nem izgultak egyszerűen csak izgatottak voltak valami miatt. Zacky bácsi az egyik kanapén ült Johnny bácsival közben sörözgettek, Jimbo bácsi félmeztelenül mászkált körbe-körbe a szobában miközben a dobverőit pörgette, Matt bácsi a szokásos fekvőtámaszokat csinálta, apa meg a tükör előtt igazgatta a haját. Elmentem Zacky és Johnny bácsi és az asztal között és suttyomban felmarkoltam az egyik sörös üveget, majd beültem az egyik sarokban lévő kis dobozra és onnan figyeltem őket. Apa felegyenesedett és hirtelen felém fordult, ijedtemben fel sem fogtam, hogy talán le kéne, tennem a sört mielőtt észreveszi, sose szerette, ha előtte iszom, még ha csak egy üvegsör is az. Elhúzta a száját, ahogy meglátta a kezemben az üveget és elindult felém. Én szélesen vigyorogtam és lassan óvatosan leraktam magam mögé az üveget, közben végig tartottam apával a szemkontaktust.

- Most az egyszer megengedem- mondta mikor oda ért hozzám, nekem meg szabályszerűen leesett az állam.- Ma este szükséged lesz rá- vigyorgott sejtelmesen.

- Mi van?- fél oldalasan felhúztam az orrom és úgy néztem rá.

- Majd meglátod- mosolygott, majd benyúlt mögém és elvette az üveget, bele ivott és visszanyomta a kezembe.- Jól nézel ki.

- Köszi-, mondtam még mindig ledöbbenve, de nem mertem addig inni a sörből, amíg el nem fordult nehogy a végén még meggondolja magát.

Bejöttek szólni, hogy pár perc és kezdés van, így hát leszálltam az ülőhelyemről és nyújtózkodtam egy hatalmasat, aminek következtében az így is kicsit rövid trikó felcsúszott a hasamra, de ezzel még nem is lett volna semmi gond, ha apa, éppen akkor nem néz rám. Én csak annyit vettem észre, hogy eltökéltem nézi a hasamat és csak akkor esett le, hogy mi van mikor rám nézett és szóra nyitotta a száját. Bennem megállt az ütő és a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el verni, nem bírtam megszólalni vagy megmozdulni egyszerűen semmire nem voltam képes, teljesen kétségbe estem.

- Az meg…- kezdte volna, de Matt bácsi belekapaszkodott a vállába és elkezdte kifelé tolni.

- Ne tötyöréssz már Gates, kifelé!- azzal taszított egyet apán, aki még mindig engem nézett.

- Ezt még a koncert után megbeszéljük kisasszony!- szólt vissza az ajtóból.

Megsemmisülve álltam a szoba közepén és bámultam a csukott ajtót. Apu nagyon ritkán hív kisasszonynak, csak akkor, ha tényleg NAGYON haragszik rám. Végül megráztam magam és elindultam ki az ajtón, már kanyarodtam volna mikor Jason hírtelen megállított és a másik irányba tessékelt, a színpad mögé. Nem igazán értettem mire megy ki a játék, talán csak nem akarták, hogy egyedül legyek a közönségben, nehogy valami bajom essék.

Még csak az első két szám ment le, mikor Matt bácsi elkezdett beszélni a mikrofonba. Köszöntötte a közönséget, majd elkezdett arról beszélni, hogy ma egy különleges vendég fog fellépni velük, érdeklődve néztem körbe, hogy ki lehet az, de nem láttam senki érdekeset, lehet, hogy a színpad másik felén van, mikor apa vette át a szót.

- A ma esti különleges vendégünk pedig nem mást, mint az én egyetlen szemem fénye, a lányom Hope Haner!

A közönség eszeveszett őrjöngésbe kezdett, bár ezek mindenen sikítoznak, amit apáék mondanak. Először fel se fogtam, hogy mi van, csak álltam ott a színpad mögött, majd Jason a nyakamba akasztott egy gitárt és szabályszerűen belökött a színpadra, még jó, hogy nem estem fel, már csak az hiányzott volna a rövidke életemből, mivel apa tuti kinyír a koncert után. Félszegen indultam el apa felé a színpadon, még ha tudom is, hogy hamarosan a föld alá temet, most mellette éreztem a leginkább biztonságban magam.

- Hölgyeim és Uraim!- hallottam meg újra Matt bácsi hangját.- Hope Haner!- újabb örömkiáltások.

- Ez most komoly?- néztem apára miközben Matt bácsi beszélt.

- Szerinted minek gyakoroltattalak?- nézett rám csodálkozva.

- Nem tudom, mert élvezted a kínzásomat?- néztem rá.

- Ohh nem a kínzásod majd csak a koncert után fog jönni- gonosz vigyort villantott rám, én meg teljesen kétségbe estem.

- Egyáltalán mivel kezdünk?

- A Dancing Dead-del. De te kezded, én most pihenek egy kicsit.

- Mi csoda?- néztem rá ijedten.- Itt ne hagyj!

- Ugyan, de hogy is, itt maradok, csak én nem játszom. Na, hajrá- súgta még gyorsan a fülembe, majd ott hagyott, vagyis csak félig mivel csak hátrébb húzódott.

Ijedten néztem Matt bácsira majd Johnny bácsira néminemű segítségért, de mindegyik csak mosolygott. Vettem egy mély levegőt, előszedtem a legjobb tudásomat és elkezdtem a dalt. Szerencsére nem kellett sok számot játszanom, és néha még apa is beállt mellém. Igazából egészen élveztem a színpadon szereplést. Persze jobb lett volna, ha Ian is itt lehet velem, mert mint később kiderült ő is jött volna, de mivel megbetegedett így ugrott.

Reméltem, hogy minél tovább fog tartani a koncert nem akartam átélni a kínok kínját, amit apától fogok kapni az elkövetkezendő száz év során.

A koncert elég hosszúra sikeredett, legnagyobb örömömre, és mindenki vigyorogva engem nézett, de a végére már megszoktam. Az  Almost Easy közben viszont rohadtul azt kívántam bár itt lenne Ian, mert ez a kedvenc száma. A koncert vége után mindannyian lementünk a színpadról és visszaindultunk a hotelba, mert apáék ott akartak ünnepelni. Míg kiértünk az arénából végig próbáltam kerülni apát, és a kocsiban is Jimmy meg Zacky bácsi közé ültem be. Amint megálltunk a hotelnál, amilyen gyorsan csak tudtam igyekeztem fel a mi emeletünkre, hátha elbújhatok valahol. Már éppen felértem a folyosóra, mikor valaki elkapta a karom. Valaki. Na ki? Apa. Gonoszan vigyorgott, majd intett, hogy haladjak. Gyorsan a nappaliba mentem, mondván, ha már veszekedni akar, legalább a többiek is itt legyenek. Leültem a kanapéra, és úgy vártam, míg ő is bejön.

- Nagyon ügyes voltál ma este – szólalt meg, miközben megállt előttem – Büszke vagyok rád. – mosolygott, mire nekem is el kellett.
Tisztában voltam vele, hogy a java csak most jön. – De…?
- Anyád tud róla?! – szegezte nekem az első kérdést, mire elhúztam a szám. – És mégis mi az?! Megegyeztünk, hogy akkor lehet tetkód, ha betöltöd a 18-at, és egy betű? És ehhez nem kell valami szülői engedély?!

- Hát kéne- kezdtem neki, közben a szemem sarkából láttam, hogy Matt bácsi érdeklődve jött be a nappaliba kezében egy üvegsörrel.

- És még is ki csinálta?!- kezdte egyre jobban felemelni a hangját mire a többiek is kezdtek oda szállingózni. Úgy éreztem magam, mint egy bekerített vad.

- Shawn egyik ismerőse- mondtam halkan és lesütöttem a szemem, mit fogok én ezért kapni.

- Szóval Shawné, legalább az ő ötlete is volt?- basszus, nagyon el fogom vágni apa előtt Shawnt, ha megtudja.

- Nem- mondtam inkább maga biztosan.- Vagyis csak részben volt az övé- azért akkorát még sem akartam hazudni.- Mondtam neki, hogy szeretnék majd egy tetoválást, mire mondta, hogy neki van egy ismerőse és hirtelen felindulásból jött az egész apa- kétségbe esetten néztem rá.

- És ez az ismerős miért is nem kért tőled szülői engedélyt?! Hisz még csak 17 vagy az isten szerelmére!

- Nem tudom!- már a sírás kerülgetett.

- És még is mikor akartad velem tudatni, hogy van egy kibaszott tetoválásod?! Mikor elmúltál már 18, hogy azt higgyem csak nem rég csináltattad?! Egyáltalán, hogy jutott eszedbe, hogy felrúgd az egyességünket? Bárkitől számítottam volna erre, de tőled pont nem!

- Nem tudom miért vagy ennyire kiakadva!- álltam fel.- Ne mond nekem azt, hogy te minta gyerek voltál! Hogy te folyton mindent úgy csináltál, ahogy a szüleid mondták, mert rohadtul nem fogom elhinni!

- Ne ordítozz velem kisasszony! Neked itt most semmi okod, nincs arra, hogy kiabálj!

- Miért? Neked talán van? Lett egy rohadt tetoválásom még mielőtt 18 lettem, nagy cucc! Fogadjunk, hogy neked is előbb lett tetoválásod, mint hogy betöltötted volna a 18-at!

- Itt most nem rólam van szó! Megegyeztünk valamiben és rohadtul basztál rá! Ezen túl, hogy a picsába bízzak meg benned?

- Úgy, ahogy eddig is!- egy könnycsepp folyt végig az arcomon.- Mindenki követ el hibát, szerinted nekem jó érzés, hogy haragszol rám?! Hogy úgy érzed, többé nem bízhatsz meg bennem?! Rohadtul nem. Tényleg nem értem miért kell ennyire felkapni a vizet egy rohadt…

- Nem fogod fel, hogy nem a tetoválás zavar?! Azt leszarom, felőlem szétvarrathatod magad! Engem az zavar, hogy megígértél valamit és nem tartottad be!

- Jól van! Sajnálom! Most már jó?!- azzal fogtam magam, bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót.

Neki dőltem az ajtónak, lecsúsztam a földre, felhúztam a térdeimet, átöleltem őket és sírva fakadtam. Hangfoszlányokat hallottam kintről, mintha Zacky bácsi próbálta volna megbékíteni apát, vagy nem is tudom. Hátrahajtottam a fejem, és behunytam a szemem. Egyáltalán nem akartam ezt. Nem akartam összeveszni vele, és a legrosszabb az volt, hogy valahol mélyen tudtam, hogy igaza van. Éppen azon gondolkoztam, hogy lefekszem és álomba sírom magam, mikor kopogtak az ajtón. Megtöröltem az arcom, és kiszóltam, hogy gyere be. Reménykedtem benne, hogy apa jön be, hogy normálisan megbeszéljük ezeket, de Zacky bácsi lépett be az ajtón. Átvágott a szobán és leült mellém a földre.

- Tényleg nagyon ügyes voltál este – kezdte, mire muszáj volt elmosolyodnom. – Nem csak Syn volt rád akkor büszke. Mi is – lökte meg a vállam.
- Nagyon haragszik rám? – kérdeztem, előre félve a választól.
- Fáj neki, hogy nem kérdezted meg. Hogy nem tartottad be a szavadat. De majd lenyugszik, és akkor normálisan beszélhettek. Mellesleg erősen túl reagálta, mivel csak egy tetkóról van szó, és nem drogozni kezdtél… - mosolygott, mire halkan felnevettem.
- Hirtelen felindulás volt. Nem akartam rosszat.
- Tudjuk. Ő is tudja. Mindenesetre beszéltünk vele, most a szobájában van, valószínűleg felhívta anyádat és elmondta neki is – elfintorodtam. – De holnap nyugodtan meg tudjátok majd beszélni.
- Köszönöm – néztem rá, mire mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra és kiment a szobából.

Nem akartam egész este egyedül itt maradni, szóval kisurrantam a folyosóra és halkan lementem az aulába, onnan pedig az utcára. Összehúztam magamon a kardigánomat és a fejemre húztam a kapucniját. Kevesen voltak az utcákon, leginkább csak velem egy idősek voltak, akik vagy éppen mentek át egy másik buliba vagy már mentek haza egy buliból. Igyekeztem minél láthatatlanabb lenni, összehúztam magam és a kirakatokat nézegettem az utcán. Éppen fordultam el az egyiktől, de a szemem még mindig az egyik ruhán volt, így nem figyeltem előre, és neki mentem valakinek. Persze mindketten egyből bocsánatot kértünk a másiktól. Először nem is néztem a srácra hirtelen, de ahogy felé fordítottam a fejem, először azt hittem, hogy egy teljesen idegen srác áll előttem, majd szépen lassan felismertem, de nem akartam hinni a szememnek. Hogy kerül ide? És mi ez a haj?