tag:blogger.com,1999:blog-66310519047940645022024-02-07T07:36:20.743+01:00Teenagers - the harlot and her familyAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.comBlogger17125tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-71222628319833874102014-11-18T23:11:00.001+01:002014-11-18T23:11:55.995+01:009. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiCQ4a9w0CF82sVIXHLsIMDMB1nGAFWQxOofEZSqg6lNWMAZhWjj9v36D8h8eO081jy0oBwHlN6C_BsCHCiUEro71tSMJXIBsyEV6O0DJYRj5sdnZwUhZriDsIgcLrlxNkkxznPlALjpo/s1600/tumblr_n8h8vfrsPH1qaxrcro1_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiCQ4a9w0CF82sVIXHLsIMDMB1nGAFWQxOofEZSqg6lNWMAZhWjj9v36D8h8eO081jy0oBwHlN6C_BsCHCiUEro71tSMJXIBsyEV6O0DJYRj5sdnZwUhZriDsIgcLrlxNkkxznPlALjpo/s1600/tumblr_n8h8vfrsPH1qaxrcro1_1280.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval Ian szarul lett, felléptél az egyik koncerten,
összevesztél apáddal és találkoztál Erikkel – foglalta össze az elmúlt napjaim
eseményeit Lana, miközben összefogta a haját. Én az ágyán feküdtem, a plafont
bámultam és az egyik színes hajtincsemmel játszadoztam. – Ismét nem unatkoztál. Amúgy mikor tegnap
lemondtál minket, Shawnnak elég szar hangulata lett – tette hozzá a végén.
Tudtam, hogy lesz valami megjegyzése rá, csoda, hogy nem ezzel kezdte, amint
meglátott. <br />
- Lanaaaa – nyöszörögtem. – Este vele voltam. Anyám meg jó fej volt, gondoltam
kihasználom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Lana végzett a hajával, és lefeküdt mellém az ágyra. Oldalára fordult és úgy
vizslatott engem. Csak egy sort és egy fekete fürdőruha volt rajta, vörös
copfja most a vállán lógott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Oké, én megértem – rántotta meg a vállát. – Mellesleg tetszik a hajad. Jó
hogy inkább vele mentél – vigyorodott el, mire nekem is muszáj volt
mosolyognom.<br />
- Hiányoztál – mondtam.<br />
- Te is nekem. És nagyon szívesen veletek mentem volna, de nem lett volna
helyes itthon hagyni Diáékat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ő is elmesélte, hogy mi történt, míg nem voltam itthon.
Leginkább Codyval volt, egyik este együtt vigyáztak Liamre, vagy a húgával
volt, de sok időt töltött az egész bandával, illetve rendszeresen elment
megnézni, hogy Valary és Maxxie hogy vannak. Szerencsére az ikrekkel egyszer
sem futott össze, ami miatt eléggé boldog volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Na, jó, a fiúk már tuti lent vannak a parton, vedd át a fürdőruhád és
mehetünk is! – adta ki az utasítást Lana miután befejezte a mesélést, és a
fürdő felé mutatott. Felnyögtem és átfordultam a másik oldalamra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Olyan messze van- hisztiztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ahjj ne már Free!- elkezdte lökdösni a vállam, de nem
mozdultam.- Jól van- adta fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Éreztem, ahogy mozog alattam az ágy. Majd valami furcsa
oknál fogva magától elkezdett felcsúszni a pólóm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lana!- ültem fel mérgesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha te nem öltözöl át, majd én, átöltöztetlek- vágott
sértődött fejet, mire sóhajtottam egyet és levettem a pólóm, majd kikaptam a
kezéből a bikinifelsőmet.- Nem tudom te, hogy vagy vele- folytatta,- de én már
rég nem voltam lent a parton fürödni vagy csak napozni és jó lenne végre
lemenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van, jól van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Lehámoztam magamról a melltartómat is és felügyeskedtem
magamra Lana segítségével a bikinit. Lehúztam magamról a hosszú világos
farmeromat és elgondolkodtam. Majd fogtam magam és Lana szekrényéhez mentem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hé! Mit csinálsz?- jött utánam, de már a szekrénye
mélyén kutattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hol az a rózsaszín rövid nadrágod, amit attól
függetlenül, hogy rózsaszín imádok?- kérdeztem miközben már szinte derékig a
gardróbban voltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Itt- kimásztam a szekrényből és a kezében tartott
nadrág felé kaptam mire elhúzta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na!- kiáltottam fel, mire rám öltötte a nyelvét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Talán légy szíves- nézett rám összehúzott szemekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Légy szíves- kölyökkutya szemeket meresztettem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tessék-, tartotta felém, mire kikaptam a kezemből és
már folytattam is az öltözködést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Visszavettem a fehér pólómat, amiből az egész hasam kint
volt, és aminek nyakkivágása már eléggé tépett állapotban volt. Követve Lana
példáját egy szoros lófarokba fogtam a hajam a fejem tetején. Csak egy nagyon
kevés szempilla spirált tettem fel és már indulásra is készen voltam. Felkaptuk
a táskáinkat és elindultunk. Az utat végig dumáltuk, szóval nem is tűnt annyira
hosszúnak. Még nem voltunk egészen a parton, de már a távolból is rájöttünk,
hogy a fiúk merre vannak, ők voltak a leghangosabbak és természetesen már a
vízben voltak. El akartam indulni feléjük, mikor Lana hirtelen elém lépett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Oké, szóval, nem csak nekem és Shawnnak hiányoztál, de a fiúknak is, mert
megszokták, hogy velük vagy. Vagyis ne lepődj meg, azon, hogy hogy fogadnak
majd – vigyorgott, én meg röhögve megráztam a fejem. Kétlem, hogy ilyen rövid
idő alatt megkedvelt volna a társaság, de ha ő mondja…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Lecuccoltunk egy kicsit távolabb, mint a fiúk, leterítettük a törölközőinket,
leültünk rájuk. Beszélgetés közben fürdőruhára vetkőztünk, és vártunk arra,
hogy a fiúknak feltűnjön a jelenlétünk, akik továbbra is a vízben voltak.
Shawn-on és Cody-n kívül ott volt még Mark, Lee és Danny, akit egyikünk se
kedvelt annyira nagyon. Igazándiból talán azt vártuk, hogy Shawn vagy Cody
vegyen minket észre, de mindketten háttal álltak nekünk úgy baromkodtak
valamit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Srácoook! – hallottuk meg tisztán és hangosan Lee-t. – Asszem’ hozzátok
jöttek – mutatott a partra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Shawn és Cody tökéletes összhangban fordultak meg és
indultak ki a partra. Felkönyököltem és úgy néztem a távolba, mit sem törődve a
felénk közeledőkkel. Lana is próbálta követni a példámat, kisebb-nagyobb
sikerrel, mivel folyton Cody felé pillantgatott. Ahogy odaértek hozzánk, Cody a
vállára kapta Lanat és kiáltozva beszaladt vele a vízbe, mosolyogva figyeltem
őket. Shawn leült mellém Lana törülközőjére és lazán átkarolta a térdeit. Én
továbbra is Codyékat figyeltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó lett a hajad- hallottam meg magam mellől Shawn
hangját mire csak eleresztettem egy mosolyt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Az este nem valami barátságos hangulatban tettük le a
telefont, persze nem vesztünk össze, de azért még sem az a fajta búcsú volt,
hogy „Te tedd le! Nem te tedd le!” Szóval értitek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hé-, finoman neki ütközött a vállamnak a térdével.- Nem
megyünk be mi is?- a napszemüvegem keresztülnéztem rá, mire a fejével a víz
felé bökött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még nem kentem be magam napolajjal- nyomtam a kezébe a
kis tégelyt és a hátamra fordultam jelezve neki, hogy legyen oly kedves és
kenjen be vele. Sóhajtott egyet majd hallottam, ahogy a kis tubus kupakja
felpattan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Bekente a hátam, miközben én a vízben lévő barátainkat
figyeltem. Miután végzett lefeküdt mellém és várakozóan nézett rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szóval bejössz, vagy végig kint fogsz ülni és nézelődni? – kérdezte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elgondolkodva néztem rá, majd felültem, levettem a napszemüvegem és elraktam a
táskámba. Erre ő vigyorogva felpattant és felém nyújtotta a kezét. Felhúzott,
majd incselkedve pillantott rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ugye tudod, hogy most be foglak dobni a vízbe?<br />
- Gondoltam, de reméltem, hogy megúszom… - húztam el a szám, majd mikor
felkapott elröhögtem magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Átkaroltam a nyakát, a fejemet a vállába fúrtam, ő pedig berohant velem a
vízbe, majd mikor úgy vélte elég mélyen vagyunk egyszerűen eldobott. Vagyis
csak akart mivel teljes erőmből kapaszkodtam a nyakába, így csak annyit ért el,
hogy ő kicsit előre bukott én pedig talpon maradtam. Felnevettem, mire
elszántan a vállára kapott és onnan dobott a vízbe. Ahogy feljöttem a víz alól
vettem egy mély levegőt. Majd kibontottam a hajam és a hajgumimat a csuklómra
tettem. Lebuktam a víz alá, hogy hátra tudjam simítani a hajamat. Alig, hogy
feljöttem a vízből már is körül voltam véve gonoszan vigyorgó srácokkal.
Elkezdtem hátrálni és Lanát kerestem a tekintetemmel, neki ütköztem valakinek,
mire aprót sikkantottam, de csak Lana volt az. Ő is ugyan olyan rémült volt,
mint én.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Kész végünk- nyafogtam Lananak.- Mi ma itt meghalunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Az nem lesz olyan egyszerű- mosolygott gonoszan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Alig, hogy kimondta elkezdtek fröcskölni minket a srácok,
mire mi is támadásba lendültünk. Megfordultam, ami sajnos rossz ötletnek
bizonyult, mert karok fonódtak körém és emeltek ki a vízből, majd nyomtak
egyből is vissza. Feljöttem a víz alól. Shawn állt velem szemben. Megfogta a
kezem és elhúzott a többiektől. Nem mentünk olyan messze tőlük, de már
ténylegesen kevésbé voltak olyan hangosak, mint mikor a közvetlen közelükben
voltam. Shawn felé fordultam mosolyogva. Átkaroltam a nyakát, mire megfogta a
csípőmet a víz alatt. A lábamat köré fontam és elkezdtem közeledni a számmal az
övéhez. Először csak incselkedtem vele, kíváncsi voltam meddig bírja, de nem
tartott sokáig. Hamar elunta a dolgot és a hajamba markolva megcsókolt. Nem
tudtam mennyi ideig voltunk ott, de elég jól elszórakoztunk egymással, aztán
meghallottam Lana nevetős sikolyát és megfordultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ó bakker – mondtam.<br />
- Mi az? – nézett arra érdeklődve Shawn.<br />
- Lehet segítenem kéne neki…<br />
- És mi van, ha nem engedem? – szorított jobban magához, és gyönyörűen rám
mosolygott. <br />
- Ajj, ne már – nyafogtam és próbáltam kiúszni az öleléséből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Nem igazán sikerült, úgyhogy visszafordultam felé, és újra megcsókoltam. Ez
váratlanul érte, és engedett a szorításon én pedig ki tudtam szabadulni, és
elkezdtem Lana felé úszni. Shawn röhögve elkáromkodta magát és utánam úszott.
Viszonylag hamar odaértem a többiekhez, de a mentőakcióm nem igazán úgy sült
el, ahogyan gondoltam, mert így már kettőnket tudtak fröcskölni és piszkálni.
Mikor Shawn utolért, ő is beszállt, majd mikor elunták a víz alá nyomkodást,
valamelyikük kitalálta, hogy játsszunk kakasviadalt, aminek én annyira nem
örültem, mert sosem voltam jó benne, Lana viszont szinte repesett az örömtől.
Időközben ő is szétbontotta a copfját és vörös hajából csak úgy csöpögött a
víz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Oké, Free és Shawn, Lana és Cody ellen – mondta vigyorogva Mark, miközben
Dannyvel és Leevel kicsit hátrébb úszott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Shanw lebukott a víz alá, én pedig fel tudtam ülni a nyakába, és mikor
felemelkedett igyekeztem nem rögtön leesni. Lana könnyedén felült Cody nyakába
és vigyorogva nézett rám. Shawn fejébe kapaszkodtam, amíg megtaláltam az
egyensúlyomat majd egyből el is engedtem. Lana, vagyis Cody Lanaval a nyakában
gonoszan vigyorogva indult el felém. Vettem egy mély levegőt, mire Shawn is
megindult Lanaék felé. Hogy én mennyire nem szeretem a kakasviadalt. Egymásba
kapaszkodtunk Lanaval és próbáltuk lelökni a másikat. A fiúk is igyekeztek
lökdösni a másikat. Cody elkövette azt a hibát, hogy a lábával próbálta
fellökni Shawnt, aminek az lett a következménye, hogy mikor jött egy nagyobb hullám
elvesztette az egyensúlyát és Lanaval együtt a vízbe borultak, de mivel Lana
szorosan összekulcsolta az ujjainkat így engem is magával rántott a vízbe.
Sajnos rosszkor vettem levegőt és a tüdőm tele ment vízzel. Teljes volt a
kavarodás lent, pár pillanatig azt se tudtam merre van a lent és a fent, majd
egy lábat éreztem az oldalamban, mire az a maradék kis levegő is kiszökött a
tüdőmből, ami még benne volt. Valahogy felkerültem a felszínre és egyből
próbáltam kipréselni magamból a vizet, ami végig marta az orromat és a
torkomat, ahogy feljött a tüdőmből. Mint észrevettem Shawn húzott fel a víz
alól, ő volt a legrövidebb ideig a víz alatt. Lana utánam jött fel a víz alól,
és röhögve simította hátra a haját. Cody nevetve rázta meg a fejét, és azon
igyekezett, hogy az összes víz kijöjjön a füléből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Döntetlen lett – úszott hozzánk Mark előző produkciónkon röhögve. –
Csináljátok újra!<br />
- Ajj, ne már – nyögtem fel. – Én ebben nem vagyok jó. Pihenek, legyen valaki
más – kezdtem alkudozni, és hátrébb úsztam a csatatértől.<br />
- Az nem lenne jó- mondta Cody, mire kérdőn néztem rá.- Hogy nézne már ki az,
hogy két csávó egymás tetején?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom- ráztam meg a fejem.- De az előbb is majdnem
megfulladtam szóval én ezt kihagynám köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na jó, szerintem menjünk ki mindannyian. Legyünk egy
kicsit kint, száradjunk meg. És amúgy is napozni akartam egy kicsit…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Itt a remek alkalom- vágtam a szavába gyorsan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen- bólintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ahjj ne már!- mondták egyszerre a fiúk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ti bent maradhattok- indult kifelé Lana,- de mi kimegyünk-
megragadta a karom és elkezdett kifelé húzni a vízből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A fiúk orr lógatva jöttek ki utánunk a vízből. Lanaval
nem pakoltunk közelebb a fiúkhoz, nem volt sok értelme így is tökéletesen
hallottuk őket. Levágódtam a törülközőmre és szétterültem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól vagy?- kérdezte Lana miközben a lábát kente be
naptejjel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ühüm-, bólintottam és kihalásztam a napszemüvegemet a
táskámból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Biztos?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen- mondtam idegesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó-jó, bocs- lefeküdt mellém és ő is elhelyezkedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem tudom mennyi ideig feküdtünk kint a napon, de már
szinte teljesen megszáradtam, mikor valaki eltakarta a napot, mérgesen néztem a
felettem állóra, először azt hittem az egyik fiú lesz az, de tévedtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ti meg?- néztem az ikrekre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh helló lányok- mosolyogtak,- ki jöttünk egy kicsit a
partra, aztán észrevettünk titeket- mondta Angelica.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Remek- morogtam és felültem, Lana követte a példámat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ismeritek őket?- kérdezte Emma és a fejével a fiúk felé
bökött, megelőztem Lanat a válasszal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem- Lana érdeklődve nézett rám mire megráztam a
fejem.- Miért?- fordultam ismét az ikrek felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mert elég cukik- vigyorogtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ja… gondolom- forgattam a szemem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mit csinálsz?- súgta oda Lana.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nyugi- válaszoltam és a fiúk felé néztem, azt hiszem
kártyáztak, de nem voltam benne biztos.- Hallod Ange!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hmm?- újra rám nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szerintem tetszenél a világos barna hajú fiúnak, aki
fekete-fehér nadrágban van- böktem Shawn felé és magamban gonoszan vigyorogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gondolod?- nézett a fiúm felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tuuutiii- húztam el a szót.- Tegyetek egy próbát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké- elszántan indultak el a fiúk felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mit csinálsz?- kérdezte ismét Lana.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Psszt. Kíváncsi vagyok Shawn mit csinál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Az ikrek egyforma rózsaszín fürdőruhájukban megálltak a
fiúk előtt, akik érdeklődve néztek rájuk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Segíthetünk? – kérdezte Mark és bár háttal ült nekem, szinte magam előtt
láttam, ahogy kérdőn felvonja a szemöldökét. <br />
- Csak azt szerettük volna kérdezni, hogy nem csatlakozhatunk-e hozzátok –
kezdte a nyávogást Angelica, és egyenesen Shawn-ra nézett, akire viszont
tökéletes rálátásom volt, de a napszemüveg eltakarta az arcát. <br />
- Még is hány évesek vagytok? – rázta meg hitetlenkedve Cody a fejét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Lanával mosolyogva összenéztünk, és kényelmesen hasra feküdtünk a törölközőnkön
onnan figyelve a műsort. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Menjetek inkább a játszótérre, oké? Kössz – intett nekik Lee. <br />
- Jajj ne már, mi csak együtt akarunk lógni veletek – mondta Emma. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Shawn levette a napszemüvegét, először felénk, aztán pedig az ikrek felé
nézett, szája sarkában mosoly bujkált. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Képzelem – rázta a fejét. – De nekem van barátnőm, ti meg nem lehettek többek
15-nél – mondta egyenesen Ange szemébe nézve – Ahogy neki is – mutatott
Cody-ra, majd a többiekre – és egészen biztos, hogy őket se érdeklitek. <br />
- Mellesleg, ők a barátnőik – bökött Mark vigyorogva felénk, mire mi Lanával
egyszerre kezdtünk el integetni az ikreknek, akik szó nélkül, de dühösen
elrohantak a fiúk elől, mi meg Lanával elkezdtünk nevetni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Fhúú mit fogunk mi ezért visszakapni- nevettem és
átfordultam a hátamra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De megérte- nevetett a hasát fogva Lana.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez mi volt?- felpillantottam és Shawn állt felettünk
csípőre tett kézzel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez? Nos, a két kis csitri apáink barátjának az ikrei.
Két hisztis picsa, idegesítőek és hidd el megérdemelték.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De akkor se ránk kellett volna küldenetek- vágott
meggyötört fejet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Miért?- néztem rá ártatlanul.- Megoldottátok nem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De- sóhajtott.- Na, jó gyere csak- felrántott a földről
és a vállára kapott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne, ne! Csak a vízbe ne! Most száradtam meg! Lécci ne!-
sikítoztam.- Várj, várj!- megállt.- Tudod mit? Fogadjunk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Pókerezzünk egyet. Texas Holdem. Ha én nyerek, addig
békén hagysz a vízbe menéssel, amíg én nem akarok bemenni, ha te nyersz,
bevihetsz a vízbe egyből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hmm… Rendben megbeszéltük- letett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lana, gyere! Te leszel a szerencsemalacom- szóltam oda
neki mire egyből felállt és elindult a fiúk felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Shawnnal leültünk egymással szemben, Lana pedig helyet
foglalt köztem és Cody között. Mark leosztott 2-2 lapott mindkettőnknek. Egy
dámám és egy tízesem volt. A tétet kivételesen kihagytuk minél hamarabb túl
akartam esni rajta és, ahogy elnéztem Shawn is. Mark leosztotta a többi lapot
is. Két nyolcas egy király és egy dáma volt lent. Nagy eséllyel én nyerek.
Shawnra néztem, de az arcáról nem tudtam elolvasni semmit. Szóval jó a póker
arcban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, mutassátok- mondta Lee.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó- vettem egy mély levegőt és képzeletben
összekulcsoltam az ujjaimat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Leraktuk a földre a lapjainkat, nagyot dobbant a szívem,
Shawn kézbe kapott egy ötös párt, de az én dáma párom simán verte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez az!- kiáltottam fel vigyorogva és megpusziltam Lana
arcát.- A malacom megint segített- öleltem magamhoz. Shawn mosolyogva rázta a
fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Öcsém- csapta hátba Mark Shawnt.- Ezt megszívtad.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egyszerűbb lett volna, ha téttel játszunk, akkor tuti
én nyerek- mosolygott Shawn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De nem tétben játszottunk- felálltam.- Lana jössz?-
megrázta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én itt maradok, kártyázom a fiúkkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké- megvontam a vállam és elindultam vissza a
törülközöm felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Alig, hogy elhelyezkedtem valaki mellém telepedett,
oldalra néztem és Shawn feküdt mellettem a hasán és engem nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi az?- kérdeztem mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gyönyörű vagy- mondta és oda hajolt hozzám, hogy
megcsókoljon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Közelebb feküdtem hozzá, mire ő átfordult a hátára és
átkarolt, majd újra megcsókolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Tényleg tetszik a hajad – mosolygott rám azzal a mosollyal, amit a legjobban
szeretek. – Lehet, hogy jót tett, hogy nem jöttél át…<br />
- Ó igen? – kérdeztem mosolyogva.<br />
- Igen. De kárpótolnod kell – jelentette ki. – Nálam alszol ma este?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Pár percig nem válaszoltam, direkt, hogy húzzam az agyát, csak a szemébe
néztem, majd mikor már újra szólásra nyitotta a száját elröhögtem magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Persze, hogy ott alszok – mondtam vigyorogva, mire megforgatta a szemét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Egy darabig még ott feküdtünk és beszélgettünk, leginkább Nevadáról kérdezett,
de próbáltam megtartani a jó hangulatot. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a
fiúk felálltak és elindultak az egyik büfé felé, egyedül Lana lépett elénk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Megyünk kajálni, jöttök? – kérdezte, mire bólintottunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Lana kinyújtotta felém a kezét és felrántott a földről, Shawn pedig visszament
a cuccaihoz, gondolom pénzért. Lanával addig felvettük a rövidgatyáinkat, majd
mindhárman követtük a fiúkat. <br />
Az egyik tábla előtt álltak, ott vártak be minket, aztán megbeszéltük, hogy ki
mit kér. Mindenki vagy hamburgert vagy gyrost kért, a fiúk természetesen
sörrel, Lanával viszont csak colát kértünk. Shawn és Cody kijelentette, hogy minket,
kettőnket, meghívnak, a többiektől viszont beszedték a pénzt, aztán Dannyvel
bementek, hogy leadják a rendelést. Lee és Mark rögtön kerített egy asztalt,
ahol mindenki elfért, mi meg leültünk velük szembe. Percek múlva visszajöttek a
fiúk két nagy tálcával. Letették az asztal közepére őket és mindenki egyszerre
csapott le a sajátjára. Nagyot haraptam a hamburgeremből és elkezdtem rágni, de
minél tovább rágtam annál rosszabb lett az íze. Fintorogva nyeltem le, ami a
számban volt és gyorsan leraktam az asztalra a hamburgert. A kólámért kaptam és
nagyot kortyoltam belőle, hogy leöblítse az ízt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez undorító- néztem a hamburgerre undorodva, a
többiekre pillantottam és az ő arcuk sem árulkodott elégedettségről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egyet értek- sóhajtott Lana.- Ez a valaha volt
legrosszabb gyros amit ettem- azzal ő is az asztalra helyezte a kajáját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom, mit vagytok úgy oda,- szólalt meg Danny,- ez
tök finom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt egyből gondoltuk, hogy neked ízleni fog- csóválta a
fejét Mark és közben az előtte fekvő hamburgert bökdöste az ujjával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt hiszem az enyémben megmozdult valami- dobta le
kikerekedett szemekkel a gyrosát Lee, mire mindenki felnevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hihetetlen szar ötlet volt itt enni – rázta a fejét
Shawn. – Ki találta ki? <br />
- Ééén – mondta Danny és ivott a söréből, és már csak egy fél hamburger maradt
előtte. <br />
- Ki hitte volna – morogta Cody, és eltolta az előtte fekvő gyrost. – Esküszöm
még a saláta se jó… <br />
- Inkább menjünk – mondtam, fogtam a kólámat és visszaindultam a törölközőnk
felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Lana rögtön velem tartott, a fiúk viszont még ott maradtak meginni a sört és
azon röhögtek, hogy Lee kajája tényleg mozog-e.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Kíváncsi vagyok, hogy fognak az ikrek visszavágni – mondta Lana, miközben
levettük a rövidgatyáinkat. <br />
- Tök mindegy, de totálisan megérte – vigyorodtam el.<br />
- Bemegyünk? – biccentett a fejével Lana, mire bólintottam és beszaladtunk a
vízbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Gyorsan a mély részhez úsztunk, hogy hamarabb megszokjuk a víz hőmérsékletét.
Láttuk, hogy a fiúk észrevették, hogy bejöttünk, úgyhogy Shawn és Cody
elindultak felénk, a többiek viszont még az asztalnál maradtak. Ahogy Shawn
odaért hozzám átkarolt és előre dőlve mindkettőnket lenyomta a víz alá. Alig,
hogy feljöttünk Lana letámadott és elkezdett csikizni én pedig visítoztam, mint
egy örült. Kértem Shawnt, hogy segítsen, de szemmel láthatólag élvezte a
műsort. Szép lassan a többiek is csatlakoztak hozzánk. Egészen naplementéig
maradtunk kint, majd elkezdtünk szedelőzködni és elindulni Shawnék felé. Markék
leváltak tőlünk félúton. Lanaval a fiúk mögött sétáltunk kicsit lemaradva.
Hirtelen belém karolt és még jobban lelassította a lépteit, én is így tettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi az?- kérdeztem halkan, de nem nézett rám csak az
aszfaltot nézte maga előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom- rázta meg a fejét.- Össze vagyok zavarodva-
nézett rám hatalmas szomorú szemekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi csoda? Miért?- kérdeztem csöndesen, látszott rajta,
hogy nem akarja, hogy a fiúk meghallják.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudod, hogy tetszik Cody- bólintottam.- És mostanában
Mark is egyre jobban bejön, vagyis…- vett egy mély levegőt.- Vele valahogy
jobban érzem magam néha, mint Codyval, érted?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt hiszem- bólintottam ismét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mit tegyek?- sóhajtottam egyet és Codyra néztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Talán az lenne a legjobb, ha beszélnél vele erről.
Kedves srác biztos megérti majd- mosolyogtam rá kedvesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lehet- újra lehajtotta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, mi van már?- előre néztem, a fiúk félig felénk
fordulva álltak az utcán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Megyünk- mondtam és megszaporáztuk a lépteinket
Lanaval.- De azért ne legyél letört- súgtam még neki oda, mire bólintott egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Mikor megérkeztünk Shawnnal egyből a szobájába mentünk.
Amíg ő a fürdőben volt, én lefeküdtem az ágyára és bekapcsoltam a kis tévét és
váltogattam a csatornákat. Becsukódott az ajtó és Shawn befeküdt mellém.
Rámosolyogtam miközben tovább váltogattam a csatornákat, majd megálltam egy
argentin szappanoperánál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez komoly?- fintorgott Shawn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne is haragudj- fordultam felé,- de meg kell tudnom,
hogy sikerült-e Juan-Carlos-nak visszaszereznie a látását azzal, hogy
Migel-Carlos felajánlotta neki a saját szemeit- kikerekedett szemekkel nézett
rám mire felnevettem.- Nincs semmi jobb a tv-ben- vontam meg a vállam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én viszont tudok valami sokkal jobbat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Felém hajolt és megcsókolt. Átfordultam a hátamra, hogy
kényelmesebb legyen. Megfogtam a pólója alját és lehúztam róla, ezen
felbátorodva ő is megtette ezt. Mivel bikiniben voltam egész nap így nem volt
rajtam melltartó ráadásul az úton idefele a bikini felsőmet is levettem, így
nem kellett a melltartómmal is vacakolnia. Végig húzta a hasamon a kezét, le
egészen a nadrágomig, vagyis Lana nadrágjáig mivel az övé volt rajtam.
Kigombolta és lehúzta a zipzárt. Pár pillanatig visszatért a keze a hasamra,
majd folytatta az útját lefelé. Az ujjhegyei már a bugyim szélénél voltak mikor
hirtelen megfogtam a kezét és visszahúztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Most ne- mondtam a szájának.- Most jó így. Legyünk csak
így- újra megcsókoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt mondtad kárpótolsz- mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt mondtam itt alszom- vigyorogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gonosz vagy- újra megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudom, de most tényleg jobb így. Csak legyünk együtt,
ennyi is elég.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben- újra megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Egy teleshop-os reklám zajára keltem fel. Ugyan úgy
feküdtünk Shawnnal, mint ahogy este elaludtunk. Mindketten félmeztelenek
voltunk. Csendben szuszogott mellettem félig nyitott szájjal. Az a karom,
amelyiken nem feküdtem a nyakán pihent és behajlítva a füle mögött volt a
kezem. A másik, amin feküdtem a derekamon volt és ujjaimat Shawnéval kulcsoltam
össze. Elmosolyodtam és megsimogattam Shawn haját, mire elkezdett mocorogni, de
szinte azonnal abba is hagyta és aludt tovább. Egy ideig még néztem a tévét,
elkezdtek adni valami mesét, ami igazán nagy baromság volt, de végig néztem,
mert nem akartam Shawnt felébreszteni. Szóval végig szenvedtem egy rakat hülye
reggeli műsort és egyebet, mire mocorogni kezdett, de nem ébredt fel. Erősen
délelőttre járt az idő, és én mindenképpen friss levegőre vágytam, úgyhogy
óvatosan felkeltem, és imádkoztam, hogy nem keltem fel. Gyorsan magamra kaptam
az ágy mellett heverő pólóját, majd az ajtóból visszanézve épp az oldalára
fordult, szóval nem vette észre, hogy eltűntem. Kimentem a konyhába, töltöttem
magamnak egy pohár vizet, majd kimentem a ház mellé és leültem a fűre. Nem
tudom mennyi ideig ültem ott, csak úgy néztem ki a fejemből, a vizemet is
megittam már, mikor egy kar jelent meg a fejem mellett, amint egy szál cigit
nyújt felém. Felnéztem Cody-ra, aki leült mellém felhúzott térdekkel.
Elfogadtam a cigit, hagytam, hogy meggyújtsa, majd megvártam, míg ő is rágyújt.
Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, csak
néztük azt utcán görkorcsolyázó gyerekeket. Majd nem bírtam tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lana? Itt van még?- néztem rá, mire megrázta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Reggel korán elment, azt mondta valami dolga van,
gondolom, a tesóira kell vigyáznia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen az lehet- beleszívtam a cigimbe.- Apáék csak két
hét múlva jönnek haza. Legalábbis ezt mondták- mosolyogtam magam elé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Értem- lepöckölte a cigijét, majd újra beleszívott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És… Lanaval, hogy vagytok?- megrántotta a vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem is tudom. Valahogy az elején mindig olyan szép…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ezt úgy mondod, mintha már minimum öt hónapja járnátok-
mosolyogva neki ütöttem a vállamat az övének mire ő is elmosolyodatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, érted- mosolygott az égre.- Este beszéltünk erről.
Ő hozta fel igazából. De valahogy örülök, hogy nem csak én érzem úgy, hogy ez a
kapcsolat nem az igazi tudod?- rám nézett.- Nem úgy, mint nálad és Shawnnál-
szégyenlősen lehajtottam a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Az… az teljesen más. Nem is tudom. Néha olyan fura-
újra felnéztem, de még mindig nem néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ilyen a természete- megvonta a vállát.- Nem tudsz
ellene tenni. Megijed a hirtelen érzésektől és ilyenkor bezárkózik, amíg újra
„normális” nem lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aha- beleszívtam a cigimbe és elgondolkodtam. . – És
mikor újra „normális” lesz, az rám rossz hatással lesz?<br />
- Free – röhögött fel. – Ezt te sem gondolod komolyan. Végre mutat érzéseket
valaki felé, aki nem a húga és nem is Mark vagy én. Jó hatással vagy rá, nem
lesz semmi bajod, ha engem kérdezel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elmosolyodtam miközben elnyomtam a cigim, majd felé fordultam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Köszi, tényleg – mondtam neki miközben felálltam. - Asszem megnézem, hogy
Shawn felébredt-e már. <br />
Felnézett rám, és elvigyorodott – Jól áll a pólója.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Megforgattam a szemem, majd visszamentem a házba. A poharat leraktam a konyhába,
és visszamentem a szobába. Mikor beléptem kisebb szívrohamot kaptam, mert Shawn
nem feküdt az ágyon, csak az összegyűrt takarót hagyta maga után. Már éppen
szólásra nyitottam volna a szám, hogy a nevét kiáltsam, mikor bejött a szobába.
Csak egy rövidgatya volt rajta, haja pedig vizes volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Baj van? – elém állt és nyomott egy puszit a számra. <br />
- Csak azt hittem még alszol – mosolyogtam.<br />
- Felkeltem, aztán az ablakból láttam, hogy kint ülsz és Cody éppen kimegy
hozzád, szóval gondoltam gyorsan letusolok – rántotta meg a vállát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A táskám felől zene hallatszódott. Odamentem hozzá és
nagy nehezen sikerült előkotornom az aljából. Val néni számát írta ki. Furcsán
néztem a telefonra majd felvettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, szóltam bele közben leültem a földre, ami rossz
ötletnek bizonyult, mert beleültem valamibe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia, Hope. Mi újság veled? Hogy vagy?- kérdezte vidám
hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Öm. Megvagyok. És te?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én is jól vagyok köszönöm. Hogy éreztétek magatokat
Nevadában?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egész jól. Képzeld felléptem apáékkal- mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen? Biztos nagyon ügyes voltál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát apáék legalább is azt mondták, hogy igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor jó. Igazából azért hívtalak, mert kéne a
segítséged.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen? Miért?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Holnap el szeretnénk menni, meglátogatni a szüleinket,
anyáddal. De most csak mi ketten a gyerekek nélkül. Valamit meg kell velük
beszélnünk. És arra gondoltam, hogy tudnál-e vigyázni Max-re? Persze nem gond,
ha nem érsz rá, akkor majd megoldom máshogy, csak te ingyen elvállalod-
hallottam a hangján, hogy viccel és nem is vettem magamra, mivel tőlük ilyenért
sose tudnék pénzt kérni, nem mintha bármikor akarnék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem, persze, hogy vigyázok rá, hiszen ő a kedvenc
unokatesóm- mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, nagyon szépen köszönöm Hope. Reggel tízre tudnál
jönni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Persze, persze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Olyan este nyolc fele azért már otthon leszünk, nem
kell aggódni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Redben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Köszönöm, a többit gondolom úgy is tudod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor holnap találkozunk. Szia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, azzal ki is nyomta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ki volt az?- kérdezte Shawn az ágyon ülve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Anyám nővére – mondtam, miközben felálltam és
leporoltam magam, hátha nem marad rajtam annak a valaminek a nyoma – Megkért,
hogy vigyázzak Max-re, a kisfiára, holnap. <br />
- Hány éves? – ráncolta a szemöldökét. Leültem az ágyra törökülésbe és kérdőn
néztem rá.<br />
- 5, miért? <br />
- Ha idősebb lenne, még át is mennék segíteni, de túl fiatal hozzám –
vigyorgott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Nem igazán értettem, hogy mit akar ezzel, de inkább nem foglalkoztam vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mi van, ha egyedül akarok rá vigyázni? – kérdeztem.<br />
- Elbírsz egyedül egy 5 évessel?<br />
- Az unokaöcsém, még szép! – mondtam, és igaz is volt. Jó, talán még nem
vigyáztam rá egyedül, de sokat szoktam vele játszani, és biztos vagyok benne,
hogy nem lesz gond.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Shawn rám mosolygott azzal az elképesztően szép mosolyával, amit annyira szeretek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Oké, de ha szükséged van segítségre, csak hívj – fogta meg a kezem, majd
közelebb hajolt és megcsókolt.- És ma estére mit tervezel?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hmm, lássuk csak- leültem az ágyra.- Alvást terveztem,
meg talán megnézek valami filmet előtte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én tudok valami sokkal jobbat- lehajolt hozzám és
megcsókolt közben hátra döntött az ágyon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem rossz ötlet- mondtam a szájának,- de szeretnék este
aludni, hogy holnap kipihent legyek. Más részt meg anyám fog átvinni Val
nénihez szóval logikusabb, ha otthon alszom. Nem kell olyan korán felkelnem,
hogy még haza is menjek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És mi lenne, ha én vinnélek el?- nézett a szemembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem- megráztam a fejem.- Shawn, szeretnék otthon lenni
most jó?- kicsit meglepődött a válaszomon és egyből fel is ült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Miért nem akarsz itt lenni? – nézett rám értetlenül.<br />
- Nem arról van szó, hogy nem akarok itt lenni, csak most jobban érezném magam
otthon – álltam fel. <br />
- Akkor veled megyek – állt volna fel ő is.<br />
- Nem! – néztem rá. – Egyedül szeretnék lenni. Veled voltam egész nap, anyám is
biztos…<br />
- Anyáddal is eltöltöttél egy egész napot – morogta. – Legalább haza vihetlek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Bólintottam. Mind a ketten rendesen felöltöztünk, aztán kimentünk a szobából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Hova, hova? – kérdezte Cody, és levette tekintetét a tévéről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Haza viszem, mert nem akar itt lenni- vetette oda
Codynak miközben elhaladt előtte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem, nem akarok itt lenni, egyszerűen csak nem értem
miért kéne folyamatosan veled lennem a nap 24 órájában. Néha nem árt egyedül is
lenni, vagy a barátaiddal- mondtam a hátának miközben kifelé tartottunk a
házból, de nem válaszolt semmit csak ment előre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem szóltunk egymáshoz egész úton, és a motoron is csak a
pólója szélébe kapaszkodtam. Nem értettem mi baja van. Miért rossz az, hogy nem
akarok a hét minden egyes napján vele lenni? Jó hogy most egy ideig nem láttuk
egymást, de akkor is. Iannel se beszéltem mióta haza jöttünk. Ráadásul mindjárt
itt a suli kezdés is és el is kéne mennem füzeteket venni, meg amúgy se ártana
már egy új pár magassarkú sem. És még az iskolai egyenruhám szoknyáját is meg
kéne varratni. Istenem egy csomó dolgom van az év eleje előtt és még Shawnnak
áll feljebb. Ahh Istenem. A hátának döntöttem a homlokom és magamba szívtam az
illatát. Egy percre a fejem is kiürült, és rendesen átöleltem a derekát, a
homlokomat viszont nem mozdítottam el. <br />
Percek múlva a motor lassított, majd megállt. Még egy kicsit mozdulatlanul
maradtam, mire Shawn hátra nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Minden okés? – kérdezte, mire felemeltem a fejem.<br />
- Persze – mondtam, és leszálltam. – Csak sok dolgom van még szeptember előtt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Kérdőn felemelte a szemöldökét, majd mire nyitottam volna a számat, megrázta a
fejét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ha elintézted őket szólj – mondta. Nyomott egy gyors puszit a számra, aztán
elhajtott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Magamban elküldtem a fenébe, majd bementem a házba és
megkerestem Pinklyt. A szokásos helyén feküdt, a kanapé kellős közepén
szétterülve. Megsimogattam a pocakját mire egyből felkelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Anya itt vagy?!- kiáltottam el magam, de nem jött
válasz.- Anya?!- szólaltam meg újra, de még mindig semmi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Így nyugtáztam, hogy nincs otthon. Bementem a konyhába és
körbe néztem a hűtőben, de nem volt semmi, amit megkívántam volna így a
gyümölcskosárhoz mentem és kivettem belőle egy-egy almát, narancsot és banánt.
Időközben bekapcsoltam a nappaliban lévő hifit és elindítottam az első CD-t, ami
benne volt. Nem ismertem az előadót valószínűleg Michelle egyik CD-je lehetett.
Szépen, gondosan feldaraboltam a gyümölcsöket apró darabokra, majd beleszórtam
őket egy tányérba. A hűtőből előhalásztam egy natúr joghurtot és ráöntöttem a
tartalmát a gyümölcsre. Majd fogtam egy kiskanalat és beültem vele a TV elé,
közben persze kikapcsoltam a hifit, mert már a hideg rázott attól a zenétől.
Pinkly persze egyből ott termett mellettem, ahogy leültem a kanapéra, hogy
bekapcsoljam a TV-t és hatalmas szemeket meresztett rám, hogy adjak neki a
kajámból. Na, még mit nem, a kis dög még elenné a kajámat. Így hát csak
megsimogattam a buksiját és elkezdtem kapcsolgatni a TV-t. Nem tudom hányadik
csatornánál jártam, mikor gyorsan visszaléptem kettőt. Az egyik zene csatornán
apáék egyik interjúját adták. Csak a végét sikerült elkapnom, utána vége lett,
és elkezdtek valami valóság showt, amihez most nem volt kedvem és tovább
mentem. Végül megállapodtam egy csatornán, ahol a Stormbakert adták. A film már
a közepén járt, de végig néztem, mert mindig szerettem a főszereplőt alakító
színészt, bár itt még elég fiatal. Közben elkezdtem enni a salátámat is, Pinkly
pedig elszántan bökdöste a karomat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ne már, hogy mindig az én kajámból ennél – nyafogtam, de nem hagyta annyiban,
tovább nyaggatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Végül megfogtam egy kisebb almadarabot és elé nyújtottam, mire boldog képpel
elvette. Fintorogva néztem rá, majd én is folytattam az evést és a filmnézést.
Nem sokkal a film vége előtt megszólalt a telefonom. Mire előbányásztam már
majdnem abbahagyta a csengést, de még időben fel tudtam venni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szia Lana – köszöntem.<br />
- Mi történt veled és Shawnal? – tért rögtön a lényegre.<br />
- Miből gondolod, hogy bármi is történt? – puhatolóztam, hátha az illető
mondott neki valamit.<br />
- Én mindenről tudok – szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog. – Szóval?<br />
- Csak itthon akartam lenni, mert nem értem, hogy miért kellene az egész napot
vele töltenem – hadartam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, Free ez nem olyan egyszerű…- kezdte, de a szavába
vágtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De ilyen egyszerű. Amúgy meg még is honnan tudod, hogy
összekaptunk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak tudom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lana. Kérlek…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi van veled? Meg fog jönni, hogy ilyen hisztis vagy?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem vagyok hisztis!- csattantam fel, mire
elgondolkodtam.- Na, jó talán egy kicsit. Ma vagy holnap kéne megjönnie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor ezért nem akarsz Shawnnal lenni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ennek nem sok köze van hozzá… de ha te így látod-
lemondóan sóhajtottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni? Kéne vennem pár
dolgot a suliba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez egy jó ötlet. Én is ezen gondolkodtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor fél óra múlva?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Legyen inkább egy óra múlva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van, akkor a plázában. Szia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, azzal ki is nyomta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kikapcsoltam a tévét, a tálat pedig visszavittem a
konyhába és gyorsan elmostam. Pinkly persze végig követett, a szobába is velem
jött fel. Gyorsan lezuhanyoztam, mert úgy éreztem szükségem van rá, és a
hajamat is megmostam. Miután végeztem egy törölközőbe csavartam magam és
visszamentem a szobába. Felvettem egy fekete rövidgatyát meg egy lila trikót, a
hajamat ráérősen megszárítottam majd kifésültem. Halványan kisminkeltem magam,
beledobáltam egy kistáskába a szükséges cuccokat, írtam Michellenek egy
üzenetet, hogy hol vagyok és a papírt a konyha pultra tettem. Elköszöntem
Pinklytől majd elindultam. Viszonylag gyorsan a plázába értem, még Lana sem
volt ott, úgyhogy leültem a pláza előtt egy padra, és ott várakoztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Miközben Lanara vártam figyeltem az embereket. Leginkább
velem egy idős lányok és fiúk csoportja járkált ki-be. Láttam néhány
iskolatársamat is, de nem foglalkoztam velük és szemmel láthatólag ők nem is
vettek észre. Valaki leült mellém, de egyértelműen nem Lana volt az, mivel
mögülem jött. Odafordítottam a fejem és elmosolyodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, köszönt rám, miközben egy csomag bundás mogyoró
kibontásával ügyködött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hali- kiegyenesedtem ültőmben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi újság?- homlok ráncolva tanulmányozta a csomagolást,
mert sehogy se sikerült kinyitnia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Semmi különös, Lanara várok, megyünk vásárolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh csajos nap?- nézett rám mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen- a mogyoróra néztem.- Segítsek?- mutattam a kis
csomagra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aha, légyszi. Sose tudtam ezeket a szarokat kibontani-
nyomta a kezembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Egy kis ideig tanulmányoztam a csomagolás, majd
ráharaptam a tetejére és húztam rajta egyet a kezemmel és már ki is nyílt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh köszönöm- vette vissza, és csillogó szemekkel
nézte.- Már az éhhalál kerülgetett- mosolygott rám hálásan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs mit- mosolyogtam rá.- És te mit csinálsz itt
Erik?- kérdeztem miközben a tenyerébe szórt egy keveset a mogyoróból.<br />
- Erre jártam, plusz kéne edzésre egy új cipő – mondta, majd bekapta a
mogyorókat. – Kérsz? <br />
- Nem köszi – ráztam meg a fejem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Újra körbenéztem, de Lanát még mindig nem láttam sehol. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Este lent leszünk a parton, ugye jöttök Iannel? – kérdezte.<br />
- Ian biztos megy, én még nem tudom – mondtam és elgondolkoztam. Tényleg lett
volna kedvem, de a holnap miatt rendesen ki akartam aludni magam. <br />
- Dolgod lenne? – újabb adagot nyelt le.<br />
- Holnap bébiszitterkedni fogok – biccentettem, mire először kérdőn rám nézett,
majd hagyta a dolgot. <br />
- Hogy van az, hogy te sose unatkozol? – vigyorodott el, mire megrántottam a
vállam.<br />
- Free, itt vagyok! – hallottam Lana hangját először távolabbról, majd egyre
közelebbről. <br />
- Szia – köszöntem neki, majd érdeklődve vizslatta Eriket, mire észbe kaptam,
hogy ők még nem igen találkoztak. – Lana, ő itt Erik, Erik ő itt Lana – mutattam
be őket gyorsan egymásnak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Köszöntek egymásnak, aztán Lana várakozóan rám pillantott. Mire kérdőn
felvontam a szemöldököm, nem is tudom ki késett tíz percet. Mire elgyötört
fejet vágott, egyértelműen négyszemközt akart beszélni velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát akkor, szia-, álltam fel és fordultam Erik felé,
mire meglepetten nézett rám, majd leesett neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh, persze. Sziasztok-, mosolygott ránk kedvesen, mire
Lana csak oda vetett egy hellót és a karomnál fogva beráncigált a plázába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Veled meg mi van?- álltam meg mikor bezárult mögöttünk
a fotocellás ajtó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak vásárolni szeretnék- fonta keresztbe a karját a
mellén hisztisen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben- vontam meg a vállam.- Akkor menjünk- mondtam
vigyorogva és ugrándozva indultam el.- Na, gyere már- intettem oda magamhoz,
mire elmosolyodott és utánam szaladt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Első utunk a varrodába vezetett, ahol mindketten leadtuk
a szoknyánkat, majd tovább álltunk és az egész plázát körbe jártuk. Mindketten
vettünk egy-egy pár új cipőt, meg néhány új pólót és nadrágot. Közben minden
féle semmiségekről beszélgettünk, ő nem hozta fel Shawnt én nem hoztam fel
Codyt és ez jó is volt így. Mikor az egyik boltban nézelődtünk egyszer csak
megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Már értem- nem nézett rám, éppen egy szürke hosszú ujjú
pólót tanulmányozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi csodát?- néztem rá, miközben egy rövid világoskék
nadrágot tartottam a kezemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy Shawn miért féltékeny- kérdőn néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi csoda?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mármint Erikre, érted.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs oka féltékenynek lennie- mondtam sértődötten és
visszaraktam a nadrágot, és egy számmal kisebbet vettem le, úgy döntöttem
megveszem.- Különben is, Erik csak egy barát- elkezdtem egy másik nadrágot is
tanulmányozni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudom és értem is, csak mondtam. Egész helyes. Mindig
szőke volt?- nézett rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem, csak nem rég festette be a haját, ezt nem mondtam?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem- megrázta a fejét és a karjára fektetette a szürke
pólót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nevadában találkoztunk – mondtam, miközben a
próbafülkék felé mentünk. Meg akartam venni a gatyát, de előtte fel szerettem
volna próbálni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Erre csak hümmögött, majd felpróbáltuk a ruhákat. Mindketten megvettük őket,
fizetés után pedig tovább indultunk. Semleges témákra terelődött a szó, boltról
boltra jártunk, és igazából egy csomót nevettünk. Miután mindent elintéztünk,
beültünk az egyik kajáldába enni. Befoglaltunk egy ablak melletti asztalt,
mindketten sajt burgert ettünk. Elkezdtünk beszélgetni a suliról, meg hogy
milyen lesz újra találkozni az osztállyal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Azt hallottam lesz a suliban egy-két cserediák – mondta Lana két falat között
– Christy volt bent a suliban valami papírokat intézni, és hallotta amint a
töri tanár erről magyaráz valamit Miss Asriel-nek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Hozzánk is jöhetne valaki – kaptam be egy darab sült krumplit – Feldobhatná
az év kezdetét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Beleegyezően bólintott, majd valami a pult felé vonzotta a tekintetét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Basszus! – kiáltott fel, majd a szája elé kapta a
kezét. Arra néztem amerre ő, és elhúztam a számat.<br />
- Ikerveszély – morogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Az ikrek a pultnál vártak a kajájukra, de szerencsére nekünk háttal álltak,
ezért nem vették észre, hogy mi is ott vagyunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Nem akarok velük találkozni – kezdett nyafogni Lana, én pedig teljes
mértékben egyet értettem vele. <br />
- Mikor akarunk mi velük találkozni? – nyögtem fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Fogtunk a maradék kajánkat bedobtuk a legközelebbi
szemetesbe és tovább álltunk. Még mászkáltunk egy keveset, majd úgy döntöttünk,
mikor másodjára is láttuk az ikreket, hogy ideje lesz haza indulni. A pláza
előtt elbúcsúztunk egymástól és mindketten a másik irányba indultunk el. Mire
haza értem már Michelle is otthon volt a konyhában ügyködött valamin, mikor
beléptem kedvesen mosolyogva köszönt rám. Visszaintettem és felmentem a
szobámba, Pinklyvel a nyomomban az órámra néztem, már négy óra is elmúlt. Az
asztalomhoz mentem és leemeltem róla a laptopom, az ágyamra dobtam és
befészkeltem magam mellé. Órákon keresztül nem csináltam mást csak böngésztem a
neten, zenét hallgattam és lényegében semmi értelmeset nem tettem. Michelle
behozott nekem egy tálételt, aminek őszintén szólva nagyon hálás voltam, mert
már kopogott a szemem az éhségtől. Felültem az ágyamban és elkezdtem lapátolni
befelé. Michelle éppen indult kifelé mikor megszólaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Arra gondoltam, hogy megnéznék egy filmet, van kedved csatlakozni?-
kicsit meglepetten fordult felém, de elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen persze, mit szeretnél megnézni?- megvontam a
vállam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom, válassz te valamit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké- mosolygot.- Akkor egy óra múlva lent?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben- bólintottam és tovább ettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Egy órával később, DVD-vel a kezemben mentem le a
nappaliba. Ian előzőleg írt egy smst, hogy mit tervezek estére. <i>Esti kapcsolatépítést anyámmal, </i>válaszoltam.
Erre kérdőjelek hadát küldte el és rögtön felhívott. Gyorsan, DVD-k közt
kutatva vázoltam neki a helyzetet, majd ő döbbenten, én elégedetten raktam le,
mert megtaláltam a keresett filmet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mit választottál? – kérdezte Michelle mikor beértem a nappaliba. Haját lazán
felkötötte, pizsamában várt rám.<br />
- Családi üzelmek – mutattam fel a kezemben tartott DVD-t. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Michelle csinált popcornt, és behozott egy kétliteres
kólát. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, és egy gombnyomással elindítottam
a filmet. A telefonomat a szobámban hagytam lenémítva, hogy véletlenül se
halljam meg, ha valaki keres. Mire vége lett a filmnek már félig elaludtam, de
még sikerült felvánszorognom az emeletre, bevágtam magam a zuhany alá, ez
némileg felébresztett, majd a telefonomhoz mentem jött-e nem fogadott hívás, de
üresen világított a képernyő, megnyitottam a hívásnaplót és kikerestem Shawn
számát, közben lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem az ágyamba. Eltartott egy
ideig mire hajlandó volt felvenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen?- szólt bele, mintha nem is tudná, kihívja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia,- szóltam bele miközben a plafont bámultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Áhh te vagy az?- éreztem a hangjában a gúnyt, ami
nagyon nem esett jól, hiszen lényegében nem tettem semmi rosszat, egyszerűen
csak nem akartam kivételesen az egész napot vele tölteni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ja-, mondtam szárazon. Egy ideig csend volt a vonal túl
oldalán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak ezért hívtál?- törte meg végül a csendet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy köszönj?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Minden este beszélünk, ha külön vagyunk, miért meglepő,
hogy hívtalak?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gondolom nem az…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, jól van Shawn ha ilyen vagy inkább tegyük le, nincs
kedvem a duzzogásodat hallgatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt hittem te nem akarsz velem lenni ma.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh istenem- hangosan fújtam ki a levegőt.- Őszintén
kérdezem Shawn, neked nem volt abból már egy kicsit eleged, hogy folyton egymás
seggében voltunk? Hogy nem tudtál úgy beszélni a fiúkkal, hogy ne lennék ott?
Engem kicsit zavart, hogy nem tudtam úgy beszélni Lanaval, hogy te ne legyél
ott. Tudom ti pasik nem szoktátok olyan részletesen kitárgyalni a dolgaitokat,
mint mi lányok, de nekem szükségem van arra, hogy Lanaval tudjak kicsit
négyszemközt beszélni. Ianről nem is beszélve- vettem egy mély levegőt.-
Figyelj, ne haragudj, hogy csak úgy „lekoppintottalak” vagy nevezd akárminek,
egyszerűen csak nem sokára itt az iskola rengeteg mindent el kell intéznem
addig, ráadásul csak nem rég értem haza még nem álltam vissza teljesen a mi
időzónánkba. Csak egy kis pihenőt szeretnék, rendben?- egy ideig csend volt a
vonal túlsó végén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben, akkor majd hívj, ha már mindent elintéztél-
haloványan, de hallottam a hangjában, hogy igyekszik kedvesen hozzám szólni,
elmosolyodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van, most megyek, mert mindjárt elalszom. Jó
éjszakát.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Álmodj velem, hercegnő- azzal kinyomta.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-33704925237786854662014-11-12T21:32:00.001+01:002014-11-12T21:32:27.311+01:00A 9-es számú fejezetSziasztok!<br />
<br />
Hát üdv újra itt, már ha még itt vagytok. Basszus több mint egy éve nem írtam. :( Ne haragudjatok, de valahogy nem jött az ihlet, de most némileg visszatért, annyira biztosan, hogy a 9. fejezetet tudom hozni nektek. Nem tudom pontosan mikor, de a NAGYON közel jövőben. :) Már csak a befejezést kell megírnom hozzá.<br />
<br />
Azért is írok most, hogy addig is felcsigázzalak titeket és visszacsalogassalak, hogy tudjátok olvasni az új fejezetet. :)<br />
<br />
Remélem nem dolgozom vele feleslegesen és jön majd 1-2 komment illetve "like". :)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Addig is itt egy kis zene. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/DelhLppPSxY?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<a name='more'></a><br /><br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-29337507176848364242013-08-12T00:21:00.000+02:002013-08-12T00:21:11.075+02:008. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
No itt a várva várt 8. fejezet. ((: </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Tényleg nagyon örülnék, ha jönne pár komment is a fejezethez nem pedig csak a tetszikek és a többik. ((: </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Jó olvasást! ((:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU_lpqBYP6mq0xCazM9-irqSHgrrpG6SFSkhUm88L6BXbW3UW0dM8ISLCelyPxKQB_dC_hwOZhxQCxYyCorLkNuInMm9oCLjWoHcMga7dwq7goyUcoXGU1WGtP0-Vd2g1X-PWiXRsJcnA/s1600/tumblr_mqbngjR2Yz1rq4uvro1_r1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU_lpqBYP6mq0xCazM9-irqSHgrrpG6SFSkhUm88L6BXbW3UW0dM8ISLCelyPxKQB_dC_hwOZhxQCxYyCorLkNuInMm9oCLjWoHcMga7dwq7goyUcoXGU1WGtP0-Vd2g1X-PWiXRsJcnA/s320/tumblr_mqbngjR2Yz1rq4uvro1_r1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Teljesen ledöbbenve álltam ott többször pislogtam, hogy
meggyőződjem, tényleg ő áll előttem. A megszokott fekete haj helyett minden
egyes tincse szőke volt, egyszerű, rövid ujjú kockás ing volt rajta farmerral
és tornacipővel. Kissé lehajolt és benézett a kapucnim alá, majd enyhe
csodálkozásra nyitotta a száját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Free? – kérdezte. <br />
- Erik? – kissé hátrább toltam a kapucnimat és kérdőn néztem rá. – Mit keresel
itt? És miért vagy szőke? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Erik elvigyorodva végig mért, először a nálam egy kicsivel nagyobb pulcsin,
majd a kapucnim alól kibújó kócos tincseken, végül tekintete megállapodott az
arcomon, az arcáról pedig eltűnt a vigyor. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Free, te sírtál? – hangja erős megdöbbenésről árulkodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Automatikusan megtöröltem az arcom, és elfordítottam a tekintetem. Az egyik
felem azonnal hátat fordított volna neki és visszament volna a hotelba sírni,
bebújni Ian mellé és elmondani neki mindent, vagy megbeszélni a dolgokat
apával. A másik részem viszont Erikkel szeretett volna beszélni. Mint barát a
baráttal. <br />
Kicsit sokat gondolkozhattam, mert fürkészve és kérdőn nézett rám, végül pedig
röhögve felsóhajtott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Jó, ha már nem vagy hajlandó semmit se mondani, meghívhatlak egy kávéra? Vagy
bármire? <br />
- Azt hiszem, egy sörnek most jobban örülnék – mosolyogtam rá halványan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elsétáltunk egy csendesebb utca részre, és beültünk egy bárba, ott is a
leghátsó részbe. Mindkettőnknek sört rendelt, aztán pár percig csendben ültünk
egymással szemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- A nagymamámat látogattam meg – mondta végül, mire kérdőn néztem rá.
Elmosolyodva válaszolt – Kérdezted, miért vagyok itt. Nyaranta el szoktam jönni
hozzá. Most te jössz. Mit keresel Reno-ban? <br />
- Apáék turnéznak…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor Ian is itt van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen a szállodában. Lebetegedett, elkapott valami
hányásos vírust és elég szarul van- elhúztam a szám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Majd mond meg neki, hogy jobbulást kívánok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké- bólintottam.- És miért lettél szőke?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh- felnézett a hajára, vagy is csak próbált.- Nem is
tudom. Már egy ideje akartam újítani és mondták egy páran, hogy jól állna a szőke
így hát kipróbáltam- mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tényleg jól áll- mosolyogtam rá én is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És, elmondod mi a baj, vagy inkább hagyjalak békén
vele?- egy kis ideig gondolkoztam, közben az arcát fürkésztem, majd végül
megszólaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Összevesztem apámmal- lesütöttem a szemem és a sörömet
kezdtem el tanulmányozni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ennyire?- bólintottam.- Micsodán?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem fontos- ráztam meg a fejem miközben újra ránéztem.-
De nagyon durván veszekedtünk, szerintem az egész szálloda hallotta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És kijöttél levegőzni?- ismét bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha akarnak valamit felhívnak – rántottam meg a vállam.
– Amúgy szerintem most inkább mindenki próbál lenyugodni. Legalábbis remélem…<br />
- Tényleg ennyire vészes lehet… - röhögött fel kínosan és ivott a söréből. –
Ian mit szólt hozzá?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát, ő aludt. Szóval, ha nem ébresztették fel,
valószínűleg még nem tud semmit… - húztam el a szám. – De tuti, hogy ő is
lebasz… - ráztam meg a fejem.<br />
- Meséld el, hátha tudok segíteni – mondta mosolyogva. <br />
- Öö, nem hiszem, hogy tetszene – idegesen kortyoltam a sörömből. – Shawnnal
kapcsolatos…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Erik amolyan, <i>ahha már
értem</i> stílusban dőlt hátra és kérdőn nézett rám. – Biztos lehetsz benne,
hogy már nem tetszik – mondta most már mosoly nélkül. Tekintete is
megváltozott, úgy látszik tényleg nagyon rühelli ezt a témát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mikor mész haza? – kérdeztem figyelem elterelés képen. <br />
- Pár nap múlva. Addig is járom a várost. Te meddig leszel itt? – ivott a
söréből, aztán üresen rakta le az üveget az asztalra. <br />
- Egy darabig még mi is maradunk Ian miatt – mondtam. – Rendelek még kettőt
oké?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Választ sem várva mentem előre a pulthoz és annak támaszkodva kértem még két
üvegsört. A csapos elég feltűnően próbált velem flörtölni, de mivel ott van
nekem Shawn és most egyébként sem voltam olyan hangulatban így csak flegmán
megköszöntem a sört és már mentem is vissza Erikhez. Leültem vele szemben és
elé toltam a sörét. Egy ideig nem szóltunk semmit, csak csendben ittunk és
figyeltük az embereket. Majd megszólalt egy szám, amit egyszerre kezdtünk el
énekelni, mire egymásra néztünk és összenevettünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ma is volt egy koncert nem?- kérdezte miután abba
hagytuk a nevetést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen- furcsán néztem rá, honnan tudja?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Láttam kiplakátolva- egy néma „o”-ra nyitottam a szám,
mire csak mosolygott.- És milyen volt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó…- mondtam és hülye grimaszt vágtam.- Én is felléptem-
mondtam, mintegy mellékesen remélve, hogy nem figyelt, közben beleittam a
sörömbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen?- nézett rám mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aha- bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogyhogy?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát apa akarta, hogy pár számot gitározzak én helyette,
így az egész busz utat meg még néhány napot a hotelban végig kellett gitároznom
a végére már nagyon fájtak az ujjaim. De apa nem kímélt, egy perc nyugtot se
hagyott nekem, viszont megérte, mert nagyon jól ment, egyszer sem hibáztam és a
közönség imádott- mosolyogtam nagyképűen persze a vége csak vicc volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szívesen megnéztem volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha tudtam volna, hogy itt vagy szerintem elintézhettem
volna, hogy eljöhess- mosolyogtam rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- El is vártam volna- mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Majdnem felugrottam ültömben, úgy megijedtem mikor
hirtelen elkezdett rezegni a telefon a zsebemben. Kikaptam és megnéztem a
hívót. Apa. A szívem vadul kalapált, nem mertem felvenni, de végül csak
megtettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen?- szóltam bele közben a fülem mögé tűrtem a hajam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Merre vagy?- hangjában nem volt idegesség, még csak
féltés sem, olyan semmilyen volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egy bárban. Összefutottam Erikkel, képzeld, a
nagymamája itt lakik és…- nem hagyta, hogy befejezzem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szeretném, ha visszajönnél, már késő van, nem akarom,
hogy kint mászkálj ilyenkor egy ismeretlen helyen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben. Indulok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké- kinyomta, sóhajtottam egyet majd Erikre néztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mennem kell.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben. Elkísérjelek?- hálásan rámosolyogtam és
bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Gyorsan megittuk a sörünket, aztán Erik visszament a
pulthoz és fizetett. Én az ajtóban vártam, és közben az utcán sietősen elhaladó
embereket figyeltem, szinte észre se vettem, mikor Erik mellém lépett. Csendben
indultunk el a hotelig, megmondtam a nevét és Erik egyből tudta, hogy hova kell
menni. Aztán Erik mindenféléről beszélt, valószínűleg nem akarta, hogy addig is
a rám váró további veszekedésre gondoljak. Elmesélte, hogy eddig milyen a nyara
meg ilyesmik, és ezért hálás voltam. Aztán hirtelen egy srác és egy lány állt
az utunkba és csillogó szemekkel néztek ránk. <br />
Erikkel összenéztünk és megálltunk velük szembe, ők viszont nem mozdultak, csak
bámultak ránk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Segíthetünk? – kérdeztem furán. <br />
A csaj megrázta a fejét és elvigyorodott. – Te vagy Synyster Gates lánya ugye?
– ekkor vettem észre, hogy mindketten Avenged Sevenfoldos pólót viselnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Bólintottam, mire összenéztek és közelebb léptek. Kezdtem megijedni, és azt
hiszem Erik sem sejtett jót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Akkor készítesz velünk egy közös képet? – kérdezte a srác mosolyogva, nekem
pedig hatalmas kő esett le a szívemről, de még mindig eléggé fura volt a
helyzet. <br />
- Persze – bólintottam ismét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Megkérték Eriket, hogy készítse el a fotót majd a csaj odaadta a telóját én
pedig beálltam közéjük. A kép gyorsan elkészült, aztán többször egymás után
megköszönték a képet és áradoztak egy sort a koncertről, majd elindultak a
másik irányba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Először történt ez? – kérdezte Erik vigyorogva. <br />
- Igen. – mondtam és sűrűn pislogtam. Sosem fogok ehhez hozzászokni. A
kapucnimat újra feltettem, nehogy még egyszer megismerjenek, Eriknek viszont ez
azonnal leesett és a hotelig ezen röhögött. <br />
- Köszi, hogy elkísértél, és a söröket – mondtam. <br />
- Máskor is – bólintott mosolyogva és megölelt. – Ha itt már nem, a parton remélem,
találkozunk, ha hazaértél. <br />
- Biztos, csak várjuk meg, míg Ian felépül – mosolyogtam én is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Intettem, aztán bementem a hotelba. Felmentem az emeletünkre és félve nyitottam
be a lakosztályba. Minden csöndes volt így én is csöndben mozogtam. Elindultam
a nappali felé mivel keresztül kellett mennem rajta a szobámhoz. Alig, hogy
ráléptem a szőnyegre megláttam apa alakját az egyik fotelban, ahogy cigizik,
csak az ablakon besütő hold fénye világította meg. Megtorpantam és
mozdulatlanul figyeltem, ahogy felemeli a kezét a karfáról és a szájához emeli,
majd leteszi. Felém fordult a fejével, egy ideig nem szólt semmit, majd
megtörte a csendet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Miért mentél el?- nyeltem egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Me-mert…- dadogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt hittem a dadogásról már kiskorodban leszoktattalak-
mérgesen kihúztam magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mert nem akartam itt maradni, ki akartam szellőztetni a
fejem- alig észrevehetően bólintott.- És közben összefutottam Erikkel, egyik
HB-s barátom, a nagymamájánál nyaral és beszélgettünk- nem szólt semmit, majd
felállt a kanapéról és elindult a szobája felé. Megállt az ajtóban és
visszanézett rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Menj aludni- csak ennyit mondott és már el is tűnt az
ajtó mögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó éjszakát- suttogtam lehajtott fejjel és elindultam a
szobám felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Átvettem a pizsamám, majd dobtam egy SMS-t Shawnnak, hogy
minden rendben, ha felkelt hívjon, mert nagyon jó volt a koncert. Befeküdtem az
ágyba és egy darabig a plafont bámultam, mikor a telefonom pityegni kezdett.
Shawn írt vissza. Egy órán át SMS-eztünk, elmeséltem a koncertet, meg más
lényeges dolgokat, de a veszekedést nem említettem. Majd otthon. Mikor sikerült
elaludnom, az valami rémes volt. Rémálom. Ezaz. Utálom őket. Szaporán vettem a
levegőt, ahogy felültem az ágyban, és megráztam a fejem. Csak álom volt. Nem
törődve semmivel, kikeltem az ágyamból és csendben átlopakodtam a nappalin. Egy
próbát megér. A folyosón lévő második szobához léptem és csendben benyitottam.
Becsuktam az ajtót és befeküdtem apa mellé az ágyba. A másik oldalára fordult,
és kissé felemelkedett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mi a baj? – kérdezte kissé rekedten, viszont nekem még mindig semlegesnek
tűnt. Ránéztem, de a sötétben csak a körvonalait láttam.<br />
- Rosszat álmodtam – mondtam halkan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Felemelte a takarót én pedig bemásztam alá, és kényelmesen elhelyezkedtem. Nem
feküdt olyan közel, mint szokott, és azt hittem már nem is fog semmi mást
mondani, mikor halkan felsóhajtott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mit álmodtál?- vettem egy mély levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy összevesztünk-, de mielőtt bármit is szólhatott
volna, folytattam,- igen tudom, hogy összevesztünk, de az álmomban is és aztán
te elmentél valahova, én meg utánad mentem, hogy megbeszéljük rendesen, de nem
találtalak sehol aztán meg… aztán meg…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Meg kellett állnom egy kicsit, hogy lenyugodjak, közben
azt mondogattam magamban, hogy ez csak egy álom volt, nem valóság.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aztán meg valahogy kikerültem az utcára, az úton nagy
volt a forgalom és te készültél lelépni az útra, hogy átmenj a másik oldalára
mikor hirtelen dudáltak és…- hangosan felzokogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Apa átölelt és magához húzott, közben ringatott és
nyugtatgatott, hogy nincs semmi baj, hiszen itt van mellettem és ez csak egy
bugyuta álom volt, és ne foglalkozzak vele, mert ilyen sose történhet meg. Még
csuklani is elkezdtem annyira sírtam, apa meg kezdett megijedni, hogy ennyire
kétségbe vagyok esve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne haragudj rám- mondtam két csuklás közben.- Nem
akartam rosszat én csak… ne haragudj rám- belemarkoltam a pólójába és a
mellkasába fúrtam az arcomat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs semmi baj kicsim- egy puszit nyomott az arcomra,
közben simogatott, hogy megnyugodjak.- Nyugodj meg és próbálj aludni egy
kicsit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Sajnálom- zokogtam tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van édesem, de nyugodj meg. Attól nem lesz semmi se
jobb, ha átvirrasztod az egész éjszakát. Próbálj meg aludni és holnap mindent
megbeszélünk jó? Mint apa a lányával. Rendben?- erőtlenül bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Erőt vettem magamon és már csak csendben folytak a
könnyeim és apa karjaiban aludtam el. Most nem álmodtam, aminek nagyon örültem.
Reggel egyedül ébredtem, arcomra rászáradtak a könnyek, a takaró összevissza
volt mellettem. Felkeltem és kimentem a nappaliba. Mindenki ott volt, elvoltak,
én leültem Ian mellé és együtt megreggeliztünk. Aztán bementem a fürdőbe,
elvégeztem a reggeli teendőket majd visszamentem a szobámba, hogy felöltözzek.
Éppen felvettem a pólóm, mikor kopogtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Igen?<br />
Ian bejött, egy szó nélkül becsukta az ajtót, leült az ágyamra és rám nézett. –
Mi történt tegnap este?<br />
- Mi nem? – röhögtem fel kínosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Leültem mellé, és igyekeztem sírás nélkül elmesélni mindent onnan, hogy
elmentem a koncertre. Persze, hogy tökéletesen egyetértett apával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mégis mit vártál, mit reagál erre? – ingatta a fejét, mikor a veszekedős
részhez értem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Szó nélkül hagytam, és folytattam, hogy mi volt utána, hogy találkoztam Erikkel
és hogy megismertem az első rajongóimat is, ezen elmosolyodott. Az álmomat
végül nem meséltem el pedig úgy terveztem. Egy ideig nem szóltunk semmit majd
felállt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, jó nekem mennem kell. Apával körbe nézünk egy
kicsit a városban. Lehet én is összefutok Erikkel- mosolygott rám kedvesen majd
kiment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Hátra dőltem az ágyamon és a plafont tanulmányoztam. Nem
tudom meddig voltam így, de a telefonom pityegése zavart fel. Shawn írt. Most
nem volt kedvem hozzá, igazából senkihez se volt kedvem, így csak visszaraktam
a szekrényre anélkül, hogy megnéztem volna mit is írt. Visszafeküdtem az ágyra,
de alig, hogy kényelmesen elhelyezkedtem valaki kopogott az ajtón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen?- szóltam ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gyere itt az ebéd- hallottam meg apa hangját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Feltápászkodtam és kimentem a szobából. Nem volt senki
kint apán kívül, de ő is az ebédlő asztalnál ült. Gyanakodva ültem le az asztal
másik felére ahol az én tányérom volt. Felvettem a villát, de még nem kezdtem
bele az evésbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A többiek hol vannak?- kérdeztem ártatlanul és
feldöftem a villámra egy hús darabot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Elmentek várost nézni- kapott be egy falatot, én is így
tettem.- Jobban vagy?- nézett rám, felkaptam a fejem. Először nem értettem mire
céloz majd eszembe jutott. Az álom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen- nyeltem le a falatot, ami a számban volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor jó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Apa- letettem a villát és az asztalra fektettem a
kezem, megvártam, míg rám nézett.- Sajnálom ezt az egészet. Nem akartam
rosszat, egyszerűen csak így jött ki…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem értem, hogy ez a dolog, hogy lehet egyszerű- nem
szóltam semmit, csak vettem egy mély levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És tisztában voltam vele, hogy haragudni fogsz rám,
mikor megtudod…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De ennek ellenére is megcsináltattad- szakított félbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De ennek ellenére is megcsináltattam- ismételtem.- És
egyelőre nem érzem úgy, hogy baromi nagy hibát követtem volna el. Jó lehet
néhány év múlva, ha majd szakítunk Shawnnal akkor lehet, úgy fogom érezni. De
mindig is egy jó emlék lesz számomra mivel…- vettem egy mély levegőt.- Mivel
szeretem Shawn-t- a szemébe néztem, de nem láttam semmi furcsát rajta. Nem
mondtam többet, hagytam had eméssze, amiket hallott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Végül csak sóhajtott egyet.- És legalább ő is magára
tetováltatott egy <i>H</i> betűt?-
bólintottam.- Jaj gyerek- sóhajtott újra.- Nem tudom, mit csináljak veled.
Esküszöm, te fogsz a sírba vinni- mosolygott rám, mire én is rámosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Anya mit szólt?- kérdeztem rá óvatosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Őszintén? Nem csodálkozott, azt mondta sejtette, hogy
lesz valamikor ilyen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ühüm-, hümmögtem és újra neki láttam az evésnek. – De
akkor nem haragszol ugye?<br />
- Dehogy haragszom… - ingatta a fejét. – Csak… Mindegy is. Megbeszéltük, de
legközelebb előtte inkább hívj fel vagy valami… <br />
- Úgy lesz – mosolyogtam. – És anya se haragszik? – igyekeztem úgy tenni,
mintha érdekelne.<br />
- Fel volt erre készülve, valószínűleg szó nélkül fogja hagyni, ha találkoztok
– biccentett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ezután befejeztük az evést és leültünk a kanapéra, apa
kezében volt egy üvegsör, szívesen ittam volna én is, de inkább nem
kockáztattam a békét. Bekapcsoltuk a tévét, az egyik csatornán pár perc múlva
kezdődött a Ryan közlegény megmentése.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- A többiek mikor jönnek vissza? – kérdeztem.<br />
- Nem hiszem, hogy visszajönnek, úgy beszéltük meg, hogy 7-kor találkozunk az
egyik étteremben és vacsorázunk – biccentett, a film első képei pedig
megjelentek a képernyőn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Bólintottam, majd magam alá húztam a lábam és apa vállára hajtottam a fejem, ő
pedig átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a fejemre. Alig telt el fél óra
a filmből, de már kezdett nehezedni a szemhéjam. Valahogy mindig bealudtam az
ilyen filmeken. Egyszer csak meghallottam Taylor Swift hangját a szobámból, ami
azt jelezte, hogy Shawn hív. Feltápászkodtam és komásan néztem az ajtóra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Vedd fel nyugodtan- mondta apu és az ölébe tette a
kezét, mintegy jelezve, hogy elenged. Bólintottam egyet, felálltam és bementem
a szobába. Felvettem a telefont és beleszóltam, de még csak most jutott el a
tudatomig, hogy elfelejtettem megnézni az SMS-ét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, szóltam bele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, hallottam a túl oldalról a hangját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi újság?- leültem az ágyam szélére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak érdekelt, hogy tudod-e már mikor jössz haza. Lana
folyton ezzel nyaggat, hogy derítsem ki, mert unatkozik nélkületek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt nem hinném, hogy nagyon unatkozik- mosolyogtam.- De
mond meg neki, hogy nagy valószínűséggel holnap este megyünk haza. Ma még
elmegyünk vacsorázni valahova apáékkal, holnap meg Iannel beterveztünk egy
magán kör utat, amire mi vagyunk, kíváncsiak azt nézzük meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor már jobban van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen, néha még fáj a hasa, de sokkal jobban van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor jó…- egy kis ideig csak csöndben voltunk majd
megszólaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Figyelj, nekem most mennem kell. Apával filmet nézünk,
a Ryan közlegény megmentését.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben, akkor majd még beszélünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Majd hívlak, ha haza értem és koccanunk- vigyorogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még szép- szinte láttam magam előtt, ahogy rám
kacsint.- Vigyázz magadra Hercegnő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben, te is magadra. Puszi, szia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, azzal kinyomtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Visszamentem a nappaliba, és leültem apa mellé. Ugyanúgy
elhelyezkedtünk ahogyan az előbb, de most próbáltam nem bealudni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- A barátod volt? – kérdezte apa szemét le nem véve a képernyőről.<br />
- Igen – mondtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Csendben néztük a filmet, megerőltettem magam és sikerült ébren maradnom a
végéig. Utána még néztünk valamit, de nem igazán figyeltem, inkább az előző
esti koncertről beszélgettünk, aztán mindketten elmentünk készülődni. Gyorsan
lezuhanyoztam, halványan kisminkeltem magam, kezdtem valamit a hajammal,
felvettem egy sima farmert tornacipővel és egy fekete felsővel. Késznek
tituláltam magam, úgyhogy kimentem a nappaliba, ahol apa már várt rám. <br />
Mosolyogva nézett rám, majd kimentünk a hotel elé, ahol egy taxi várakozott.
Hamar odaértünk az étteremhez, ahol a többiek már ott voltak. Természetesen ők
voltak a leghangosabb társaság, így a pincérnek apa csak intett, mondván, hogy
megtaláltuk a helyünket és az étterem leghátuljához mentünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Na végre! – kiáltott fel Jimmy bácsi, ahogy meglátott minket. – Már azt
hittük eltévedtetek. <br />
- Hét óra múlt két perccel, szóval mi mondhatni pontosak voltunk – rántotta meg
a vállát apa, miközben leült mellé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ian biccentett egyet, mire leültem a mellette álló üres székre. Mikor az egyik
pincér elénk rakta az étlapokat, Ian diszkréten hozzám hajolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szent a béke? – kérdezte suttogva.<br />
- Igen – mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Először az italokat rendeltük meg, aztán a második körben mindenki elmondta mit
szeretne enni. A hangzavar eléggé nagy volt az asztalnál, mindenki röhögött
mindenkivel, és szinte mindig mindenki a legtávolabb ülővel akart megosztani
valami állítólag fontos infót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Erik? – hallottam magam mellől Ian emeltebb hangját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Félbehagytam hallgatni Zacky és Jimmy bácsi eszmecseréjét és követtem legjobb
barátom tekintetét, ami egy, a közelünkbe lévő asztalra irányult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mióta szőke? – kerekedtek ki a szemei, majd felpattant az asztaltól és ott
termett Erik és – valószínűleg – a nagymamája előtt. Rövid párbeszéd zajlott le
köztük, majd mindhárman felálltak és Ian vezetésével odajöttek hozzánk. Amikor
a többiek meglátták őket elhallgattak és érdeklődve pillantottak rájuk.<br />
- Mindenki, ő itt egy Free-vel közös barátunk Erik és a nagymamája Trish. Ugye
senki se bánja, ha csatlakoznak? Nem. Oké – Ian választ sem várt, bár mindenki
beleegyezett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Johnny bácsi magához intette a pincért, és az asztal hosszabb lett, kiegészült
két székkel és terítékkel is. Erik mellém került, és mosolyogva köszöntünk
egymásnak. Apára néztem, aki valamit pötyögött a telefonján, majd eltette és
felém fordult. Kérdőn néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- McKenna most írt, hogy szóljak rád, hogy ne felejtsd
el, hogy kedden lesz a koszorúslányok ruhapróbája.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh tényleg- a homlokomra csaptam.- Teljesen kiment a
fejemből. Még jó, hogy írt különben tuti otthon maradok- apa elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Majd még azért szólók neki, hogy előtte lévő nap hívjon
fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben- grimaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ki az a McKenna?- kérdezte Erik mikor apa visszafordult
Matt bácsihoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A nagynéném- válaszoltam közben bekaptam egy salátát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És csak most házasodik? Vagy ez már egy másik?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem ez még csak az első, csak 29 éves.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- 29?- kikerekedtek a szemei.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Apa 16 éves volt mikor megszületett, szóval…- vettem
egy mély levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És koszorúslány leszel?- nézett rám mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen- mondtam lenyelve egy újabb falat salátát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Habos-babos ruhában?- vigyorgott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hah! Már csak az kéne. Szerencsére nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De rózsaszín lesz- vigyorgott át rajtam Ian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Fogd be- löktem meg a vállát játékosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Erik mosolyogva figyelte a párbeszédünket, majd
visszatért a kajájához. – Azért én megnéznélek olyan habos-babos akármiben –
jegyezte meg végül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ó, már az is nagydolog, ha nyilvánosan rózsaszínt vesz
fel – nevetett fel újra Ian, mire újra meglöktem. – Majd küldök neked képet
róla – tette hozzá kicsit halkabban, de így is meghallottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elfintorodva néztem rájuk, mire felröhögtek, aztán átterelődött a szó valami
teljesen másra, és én már nem is figyeltem. Elbambulva néztem a tányéromat,
amikor a telefonom halkan pityegett a táskámban. Gyorsan megnéztem és halványan
elmosolyodtam Shawn SMS-én. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hope- apa hangjára kaptam fel a fejem.- Hány éves is
voltál mikor bepofátlankodtál a klipforgatásra?- összehúztam a szemeimet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Négy- csúnyán néztem rá, ha ezt most itt mindenki előtt
el akarja mesélni…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh igen. Az nagyon aranyos volt- mosolygott Jimmy
bácsi mire ráöltöttem a nyelvem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak négy voltam!- mentegetőztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azóta nem is vittem el egyre sem- nevetett apa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mintha az én hibám lett volna!- háborodtam fel, persze
csak játszottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Micsoda?- kérdezett közbe Erik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Őt, ott melletted- mutatott rám apa a késével.- Négy
évesen elvittem az egyik klipforgatásunkra…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mert anyám nem ért rá arra, hogy vigyázzon rám- szóltam
gyorsan közbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt hittem jó ötlet. Mert legalább velem van és biztos
ellesz majd Dannel. De nem így volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- El voltam én az elején! De aztán eluntam magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Dan alig bírta visszafogni- szólt közbe Matt bácsi.-
Épp a Reqiuem-hez forgattuk a klipet. Mire csak annyit veszünk észre, hogy Dan
kiabál: <i>„Hope! Hope! Gyere vissza! Ne!
Nem oda nem mehetsz! Hope!”</i>, de már késő volt…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Beszaladt a felvételbe- vette át a szót Johnny bácsi.-
Egyenes az apja felé- itt apára mutatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egyenesen neki a lábamnak- folytatta apu.- Átkarolta és
el sem akarta engedni, akár mit csináltunk ott akart maradni minden áron
mellettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Végül úgy döntöttek, hogy túl cuki vagyok ahhoz, hogy
ne legyek benne a klipben, így úgy forgatták le a hátra levő részeket, hogy ott
vagyok én is mindennek a kellős közepében- mondtam és bekaptam az utolsó falat
húsomat a tányéromról.- Ennyi ez a remek kis történet- mosolyogtam Erikre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ráadásul még a végén, az interjún is ott kellett
lennie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hé! Az végképp nem az én hibám volt. Már késő este volt
és álmos voltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A lényeg, hogy- folytatta apu,- egész végig ott
szuszogott az ölemben- mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gondolhatod, hogy mennyire oda- és vissza voltak a
rajongók mikor felkerült a netre az így készült videó- mondta Ian.- <i>„Jaj Synyster Gates lánya milyen kis aranyos!”</i>-
elvékonyította a hangját.- <i>„Jaj bárcsak
én lehetnék a lánya!”</i>- mindenki röhögött még én is mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak nem tudják, hogy azért nem maga a földi
paradicsom- vigyorogtam apára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Meg kell néznem azt a klipet – rázta Erik röhögve a
fejét. – Kíváncsi vagyok milyen voltál négy évesen – vigyorgott.<br />
- Ajánlom figyelmedbe az interjút is, megnézheted, hogy alszik – kacsintott rá
Ian, mire mindenki röhögni kezdett. <br />
- Akkor már az után is utána nézhetsz, hogy a rajongó lányokból milyen reakciót
váltott ki az, mikor meglátták Ian-t 14 évesen… - mosolyogtam ártatlanul. – Bár
azt élőben volt a legjobb látni. A testőröknek jobban kellett őt védeniük, mint
apáékat… - röhögtem el magam. <br />
- Nem is… - kezdett volna tiltakozni Ian.<br />
- De fiam, ez pontosan így volt – vigyorgott Johnny bácsi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Hamarosan régebbnél régebbi sztorik kerültek elő, Erik és a nagymamája alig
bírták követni a történéseket, mert apáék egy idő után túlságosan belelendültek
és egymás szavába vágva meséltek. Közben megrendeltük a desszertet is, és a
csokis palacsintám nem is olyan sokkal később előttem landolt. Közben Jimmy
bácsi belekezdett egy olyan sztoriba, aminek Lana és én voltunk a főszereplői,
kábé 6 éves korunkban. Vágtam egy kis szeletet a palacsintámból közben
felsóhajtottam. Hosszú estének nézünk elébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Hátra dőltem a kocsi ülésének és kibámultam az ablakon.
Michelle próbált kérdezgetni, hogy milyen volt Nevadában, de csak tőmondatokban
válaszoltam neki. Most nagyon nem volt kedvem hozzá, igazából senkihez se volt
kedvem, csak egy kádforró vízre és a puha ágyamra. Ahogy megálltunk a
garázsban, kipattantam a kocsiból és felmentem a szobámba, még arra se vettem a
fáradságot, hogy kivegyem a csomagtartóból a bőröndöm, ráér holnapig. Felmentem
a szobámba és első utam a fürdőbe vezetet, ahol egyből megnyitottam a csapot,
majd kivettem a zsebemből a telefont és írtam Shawnnak egy SMS-t, hogy haza
értem és, hogy nem sokára egy fél órán belül lefekszem aludni és, ha fel mer
kelteni két hétig nem szólók hozzá. Persze rögtön jött a válasza; <i>„Nem bírnád ki, hercegnő.”</i> Megforgattam
a szememet, de nem írtam neki vissza, inkább kikapcsoltam a telefonom, majd
megfürödtem, felvettem valami pizsama szerűséget és bedőltem az ágyamba. Rögtön
elaludtam, és tuti álmodtam valamit, de szerencsére nem emlékszem rá. Ha
álmodok valamit, akkor általában utána egésznap azon rágódom, és azt rohadtul
utálom. Már sötét volt odakint, mikor felkeltem, akkor is arra, hogy valaki
kaviccsal dobálja az ablakom. Kikászálódtam az ágyamból, kinyitottam az
ablakom, és kinéztem. Az utcai lámpák fénye megvilágította zaklatómat.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem azt mondtam, hogyha fel mersz ébreszteni két hétig
nem szólok hozzád? – kérdeztem, kihajolva az ablakomon. <br />
- Eleget aludtál, rám is szakíts időt – Shawn próbálta játszani a sértődöttet,
de a hangján hallottam, hogy mosolyog. <br />
- Gyere fel! – mutattam ki a fára, ami
mindig biztos menekülő utat jelentett számomra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Shawn könnyedén felmászott rá, majd át a tetőre. Hátrébb léptem az ablaktól,
hogy be tudjon jönni. Rugalmasan ugrott be a szobámba, szinte még fel sem
egyenesedett, mikor átkarolta a derekam és megcsókolt. Egyik kezemmel megfogtam
a nyakát és miközben csókolt megszólaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Anyám itthon van- mondtam a szájának.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ühüm-, válaszolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ami annyit tesz, hogy vagy alszunk, vagy alszunk- mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aha- válaszolta ismét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A józanész azt diktálta, hogy tényleg aludni kéne, de a
testem mást mondott. Átkaroltam Shawn vállát és ugrottam egy picit, mire
ösztönösen megfogta a combomat, én pedig a hátán kereszteztem a lábamat. Lassan
elindult az ágyam felé velem együtt, finoman letett rá és feljebb csúsztunk,
hogy kényelmesebben elférjünk. Lopva a digitális órámra néztem még csak fél 11
volt. Vagyis Michelle még csak most kezd el készülődni a lefekvéshez, tényleg
halkan kell lennünk. Alig, hogy kikapcsoltam Shawn övét, hangos zene hasította
ketté a csendet. A Before I Forget betöltötte az egész szobámat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A picsába Shawn! Kapcsold ki!- suttogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó jó- annyira igyekezett elővenni, hogy folyton
bénázott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Basszus, nyomd, már ki az anyám meghallja!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hope?- késő, végre elhallgatott a zene, lelöktem
magamról Shawnt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Menj a fürdőbe!- utasítottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hope?- anya benyitott, pont mikor Shawn becsukta a
fürdő ajtaját.- Minden rendben? Nem aludnod kéne?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De csak…- ránéztem Shawn telefonjára, ami az ágyamon
hevert.- Csak valahogy bekapcsolódott a zenelejátszó- mutattam fel a telefont,
remélve, hogy a félhomályban nem veszi észre, hogy nem az enyém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké- bólintott,- jó éjszakát- mosolygott rám azzal
kiment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát az meglesz- morogtam a bajuszom alatt. Felálltam és
a fürdő ajtajához mentem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kinyitottam, Shawn pedig mosolyogva lépett vissza a
szobámba és újra átölelte a derekam és megcsókolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mióta ez a csengőhangod? – kérdeztem két csók között. <br />
- 1000 éve – mondta és tovább csókolgatott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Újra elhelyezkedtünk az ágyon, és egy csók után kicsit feljebb emelte a fejét,
és mosolyogva rám nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mi az? – kérdeztem kissé zavartan. <br />
- Örülök, hogy itthon vagy –elmosolyodtam és nyomtam egy puszit a szájára.<br />
- Szóval hiányoztam? – emeltem fel kérdőn a szemöldököm. <br />
- Én csak annyit mondtam, hogy örülök, hogy itthon vagy – szemtelenül
elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor jó, mert tulajdonképpen nekem se hiányoztál-
vigyorogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még egy kicsit se?- emelte fel a kezét, a mutató és a
hüvelykujja között egy kis réssel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem- megráztam a fejem, és újra rámosolyogtam mire
megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak az a gond tudod- húzta el újra a fejét
mosolyogva,- hogy nem hiszek neked.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh- átkaroltam a nyakát.- Ne hidd azt, hogy én
elhiszem neked, hogy nem hiányoztam. Különben most nem lennél itt- újra
megcsókolt, de most nem hagyta abba. Kicsit eltoltam magamtól.- Viszont- néztem
rá komolyan,- holnap reggel korán el kell menned, még mielőtt Michelle felkel-
megcsókolt, mire újra eltoltam magamtól.- Jó?- válasz helyett újra megcsókolt,
ismét eltoltam.- Shawn- néztem rá komolyan, mire csak bólintott és újra
lehajolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Másnap reggel olyan kilenc óra körül kelhettem. És nem
voltam egyedül. Shawn ott feküdt mellettem, úgy, ahogy este emlékeztem rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Basszus! – kiáltottam fel, mire morgott valamit és a másik oldalára fordult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Michelle hamarosan fel fog jönni, felébreszteni, hogy elvigyen a ruhapróbára és
Shawn még mindig mellettem aludt, ruha nélkül. Gyorsan felkaptam magamra a
tegnap esti pizsamámat, és megpróbáltam felébreszteni Shawn-t. Felültem mellé
az ágyra, és mivel a szólongatásra nem kelt fel, finoman megráztam a vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mi van? – morogta, és hunyorogva rám nézett.<br />
- Az van, hogy elfelejtettél haza menni – mondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Dehogy is, itthon vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A fenéket- elkezdtem lelökdösni az ágyról, mire
megfogta a csípőmet és magára rántott.- Na Shawn- nevettem rá.- Tényleg menned
kell. Főleg mivel nekem is programom van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh micsoda?- nézett rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ruhapróbára kell mennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Milyen ruhapróba?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még nem mondtam?- néztem rá értetlenül, mire megrázta a
fejét.- A nagynénémnek lesz esküvője és koszorúslány leszek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh nem mondod?- vigyorgott rám és végig nézett rajtam,
mire magam elé kaptam a kezem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem! Nem rózsaszín habos-babos ruhában leszek!-
leszálltam róla és felkaptam a nadrágját a földről.- Te viszont öltözz- dobtam
oda neki.- Anyám bármelyik percben itt lehet, hogy elvigyen a próbára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Felöltözött, aztán az ajtó felé indult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mégis hová mész? – kérdeztem és elé léptem.<br />
- Gyorsan és észrevehetetlenül távozom.<br />
- Az ablakon keresztül – próbáltam megfordítni a másik irányba. <br />
- Tudod, jobban szeretem az ajtókat használni – fintorgott, de azért kimászott
rajta. <br />
- Viszont, ha anyám meglát, lehet, hogy kiherél vagy ilyesmi – rántottam meg a
vállam. <br />
Visszahajolt, és megcsókolt. – Ha végeztél gyere át hozzám. Mindenki ott lesz.
Nem vicceltem mikor azt mondtam, hogy Lana hiányol.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ó bakker, még csak egy SMS-t kapott tőlem, tuti ki van akadva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Én sem vicceltem az anyámmal – mondtam, és nyomtam egy puszit a szájára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ő szem forgatva, óvatosan átmászott a fára, onnan pedig le a kertbe, aztán az
utcára. Alig, hogy visszahajoltam az ablakból kinyílt az ajtóm és Michelle
dugta be a fejét rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Már fent vagy? De jó- belépett.- Csinálok neked
reggelit, addig öltözz fel és utána már indulunk is jó?- szó nélkül bólintottam
és a szekrényemhez léptem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó lesz a rántotta vagy kérsz valami mást?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó lesz- mondtam miközben a szekrényemben kutattam a
fehér pólóm után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben akkor, lent várlak- azzal kiment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Végre megtaláltam a pólóm, és kihúztam egy nagy halom
rövid gatya alól a fekete farmeromat. Bementem a fürdőbe és gyorsan
elkészültem. Lementem a konyhába ahol Michelle már rakta le a tányéromat az
asztalra. Jó gyerek módjára leültem az asztalhoz és megettem, ami előttem volt.
Nem szerettem különösebben a főztjét, de csak ő tudta ilyen finomra megcsinálni
a rántottát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ahogy beraktam a mosogatóba a tányéromat már el is
indultunk a garázsba. Csak most jutott eszembe, hogy a bőröndöm még mindig a
csomagtartóban van, de mintha csak meghallotta volna a gondolataimat Michelle
egyből megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Este kipakoltam neked a bőröndből és mindent beraktam a
mosásba- mosolygott rám, mire megköszöntem és beültünk a kocsiba.- Mikor menjek
majd érted? Vagy majd felhívsz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igazából- ránéztem,- úgy terveztem, hogy Shawnhoz
megyek utána.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh értem- kicsit mintha csalódott lett volna. Nekem
pedig megesett rajta a szívem, olyan törékenynek tűnt hirtelen, nem is értettem
mi van velem, de mielőtt leállíthattam volna magam megszólaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De ha terveztél valamit, vagy esetleg ha lenne kedved,
akár le is mondhatom és- megállt egy pirosnál és rám nézett,- csinálhatunk
valamit közösen, amíg apa nincs itthon- rámosolyogtam mire visszamosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem kell miattam lemondanod a programod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igazából még nem is beszéltem meg vele semmit-
kamuztam, és ledöbbentem saját magamon.- Tényleg. Még tud várni- mondtam
mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor rendben- mosolygott és elindult, ahogy zöldre
váltott a lámpa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ezután nem sokat beszéltünk, csak kirakott az üzlet
előtt, de még az ablakot lehúzva utánam szólt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Majd hívj és jövök! – intett, majd elhajtott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Beléptem az üzletbe, és közben pötyögtem egy SMS-t Shawnnak, hogy legkésőbb
este tudok átmenni. Utána kikapcsoltam, mert nem akartam, hogy felhívjon és
rákérdezzen, hogy miért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Free! – McKenna szinte a semmiből termett előttem, hatalmas mosollyal az
arcán. – Végre itt vagy, gyere, menjünk! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Megfogta a kezem és az üzlet végébe vezetett, ahol ott volt Suzy néni, és még
két másik koszorúslány, akiket csak látásból ismertem, de nem igazán foglalkoztam
velük, a nevüket se jegyeztem meg. Megöleltem Suzy nénit, majd kezdődhetett a
próba. Szerencsémre McKenna se szeretett volna nekünk rózsaszín habos-babos
ruhát, a kékre azt mondta, hogy balszerencsét hoz, szóval egy egyszerű, pánt
nélküli, térd fölé érő, halványlila ruhában állapodtunk meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Az eladó szorosan összefogta a ruhát a hátamon, mire
kicsit előre dőltem és a mellkasomhoz kaptam a kezem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez így nagyon szoros- mondtam neki mire kicsit engedett
belőle.- Így jobb, köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben, akkor most levesszem a méreteidet, aztán
végeztünk is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké- bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A többiek kint ültek, míg engem lemértek a próba
fülkében, vagy szobában… nem is tudom, minek nevezzem. Ahogy a nő körülöttem
sürgött-forgott a mérőszalaggal a tükörképemet néztem. Végignéztem magamon és
megállapodott a szemem a tetoválásomon. Mióta csináltattam már teljesen
begyógyult. Elmosolyodtam, ahogy óvatosan hozzá értem. Az eladó hangja
zökkentet ki, azt mondta végeztünk, így gyorsan magamra kaptam a nadrágom és a
pólóm és már mentem is ki a többiekhez. Az eladó jött utánunk és McKenna-hoz
intézte szavait.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jövő héten még el kéne jönniük egy próbára, hogy minden
megfelelő-e. Utána pedig elég egy héttel az esküvő előtt bejönni, hogyha
esetleg lenne még, valami azt gyorsan megcsinálhassuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben- felálltak a többiek.- Köszönjük- mondta
McKenna és elindultunk kifelé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Bekapcsoltam a telefonomat és figyelmen kívül hagytam
Shawn nem fogadott hívásait és SMS-eit. Gyorsan felhívtam anyát, hogy végeztünk
és, hogy jöhet értem. Kiálltam az üzlet elé miközben a többiek elköszöntek
tőlem, és elindultak haza. Suzy néni egy pillanatra megállt előttem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ne vigyelek haza kicsim? – kérdezte mosolyogva.<br />
- Nem köszi, anya jön értem – mondtam, mire bólintott és a többiekkel együtt
elment. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Michelle pár perc múlva lefékezett előttem, mire én gyorsan megkerültem a
kocsit és beültem mellé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Hogy ment a próba? – kérdezte, majd újra ráfordult az útra.<br />
- Lila ruhám lesz – mondtam. <br />
- Alig várom, hogy lássalak benne! – mosolygott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Csendben figyeltem, ahogy a házunkkal ellenkező irányba megyünk, egyenesen Los
Angeles felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mit fogunk ma csinálni? – kérdeztem, miközben bekapcsoltam a rádiót és
kerestem egy normális adót.<br />
- Arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy szépségnapot, tudod fodrász, manikűr,
pedikűr… - magyarázta lelkesen.<br />
- Jól hangzik… - bólintottam, és reméltem, hogy elég meggyőzőnek tűntem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Vegyes érzelmeim voltak a mai délután iránt, de most végre normális, és tényleg
úgy viselkedik, mint egy anya, és nagyon remélem, hogy ez a nap végéig kitart.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- De azt se bánnám, ha most már egész életemben így lenne… - tűnődtem magamban,
aztán el is kergettem ezt a gondolatot, ahogy eszembe jutott az apával való
nyár elejei beszélgetésük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Gyorsan kizártam a fejemből Michelle szavait és a zenére koncentráltam.
Leparkolt a járda mellett és kikapcsolta a rádiót. Oldalra pillantottam, egy kívülről
teljesen rózsaszín szalon virított az üzletek között, és valahogy még a neve is
túl rózsaszín volt ahhoz, hogy megjegyezzem. Kiszálltam a kocsiból és bevártam
Michellet. Magamban reménykedtem, hogy ne abba a szalonba menjünk be, de úgy
tűnt a falhoz fohászkodtam mivel Michelle megcélozta a rikító ajtót. Hál Istennek
belülről nem volt olyan rózsaszín, mint kívülről, de az alkalmazottak mind baba
rózsaszín egyenruhát viseltek, kivéve a férfifodrászt, aki talpig feketében
volt. A hátam mögött összekulcsoltam a mutató és a középsőujjamat, és úgy
drukkoltam, hogy a férfifodrász csinálja meg a hajamat. Egy nagyon magas,
nagyon szőke hajú és nagyon-nagyon vakító mosolyú nő lépett oda hozzánk. Én
kicsit megszeppentem és Michelle mögé léptem, hátha megvéd ettől a nőtől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Üdvözlöm önöket- vigyorgott a nő.- Maguk a fél ötös
vendégek igaz? Michelle Haner és a lánya Hope- nézett rám a levakarhatatlan
mosolyával, mire csak félig tátott szájjal bólintottam.- Jöjjenek velem- intett
maga felé. Én pedig elkezdtem félni. Rettentően ijesztő volt ez a nő. Megfogtam
Michelle karját és a füléhez hajoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne hagyd, hogy bántson- súgtam oda neki, mire
visszafojtott egy nevetést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem lesz semmi baj- súgta vissza és a kezemre tette a
kezét. Hirtelen ugrottam egyet, ahogy a telefonom megszólalt a zsebemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Bocsi- mondtam és gyorsan felvettem.- Igen?- szóltam
bele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, végre, hogy felvetted- elmosolyodtam Shawn
hangjára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Anyuval van programom – mondtam.<br />
- És mi lesz a… - elakadt a hangja. – Várj, azt mondtad anyuval?! <br />
- Igen, itt vagyunk LA-ben, és most nem nagyon érek rá, később hívlak, puszi –
mielőtt válaszolhatott volna kinyomtam, és egy mozdulattal a telómat is
kikapcsoltam. - Itt vagyok – léptem vissza Michelle mellé.<br />
- Shawn keresett? – kérdezte mosolyogva.<br />
- Igen – bólintottam.<br />
- Nos, egy kicsit hanyagolnod kell őt – billentette oldalra a fejét. – Először
is, a hajunkat fogják megcsinálni, a te fodrászod az a férfi lesz, talpig
feketében – átfogta a vállam és a fodrászos rész felé tolt. – Olyan hajat
csináltatsz, amilyet szeretnél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Megtorpantam, és meglepetten szembe fordultam vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Tényleg? – döbbentem le totálisan. <br />
- Persze, arra gondoltam, hogy lehetne benne több szín… - csacsogott mosolyogva
és lenyomott egy székbe, ő pedig mellém ült. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A feketébe öltözött férfi mögém lépett, míg anya egy
rózsaszín egyenruhában lévő szőke fodrászcsajt kapott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval?- nézett rám a tükörből a férfi és elkezdte
birizgálni a hajamat, amit mindig is imádtam.- Mit szeretnél? Mit csináljak a
hajaddal?- mosolygott, miközben mélyen beletúrt, hogy megnézze milyen az „állaga”?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát, talán egy sima vágás, egy egészség ügyi, meg
lehetne színes a vége- elgondolkozott, miközben a hajvégeimet vizsgálgatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lila és zöldeskék?- nézett újra rám, mire mosolyogva
bólintottam. Finoman meghúzta az egyik tincsemet ezzel kiegyenesítve azt.- Hmm.
Szerintem ki is egyenesíthetjük a hajadat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tartósan?- felcsillant a szemem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tartósan- mosolygott vissza rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben- vigyorogtam és izgatottan feljebb ültem a
székben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor mindjárt jövök. Összekeverem a festékeket és neki
is állhatunk- bólintottam, mire eltűnt egy ajtó mögött, de pár pillanat múlva
már vissza is jött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Neki állt a munkának, de előtte bekapcsolta a rádiót.
Nyugodtan hátradőltem és becsuktam a szemem, hagytam, had végezze a dolgát,
nekem elég lesz a végeredményt látnom. Fél füllel a rádióból szóló Pink számot,
fél füllel pedig anya szóáradatát hallgattam arról, hogy miket csinált a barátnőivel,
míg nem voltunk itthon. Sőt, azt is elmesélte, hogy az ikrek szinte szóba se
állnak már Genával és ő nem tud mit csinálni velük. Egyszer szó nélkül leléptek
valami barátnőjükhöz, és csak másnap éjjel mentek haza. Először Gena betudta
egy apró nyári lázadásnak, de most már nagyon is komoly lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Óvatosan kinyitottam a szemem, hogy véletlenül se nézzek
a tükör felé. A fodrász csaj éppen a haját festette, kitudja milyen színűre, anya
mosolyogva engem nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Gyönyörű lesz a hajad – jegyezte meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Köszi-, mosolyogtam vissza rá, majd újra becsuktam a szemem
és addig ki se nyitottam, amíg nem szólt a fodrász, hogy végzett és a kezembe
nyomott egy újságot, hogy olvasgassam, amíg várunk, hogy beszívódjon a festék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Hátat fordítottam a tükörnek és úgy kezdtem el lapozni a
női magazint. Jobban örültem volna, egy zenei magazinnak, de most ez is
megtette. Elgondolkodtam, hogy vajon a kedvenc rock zenei magazinom következő
számában benne lesz-e apáéknak az a koncertje, amin én is felléptem. Michelle
hangja szakította félbe a gondolat menetemet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha a fodrásznál végeztünk jön a pedikűr, manikűr, meg
az arcunkat is megcsinálják- mosolygott rám, miközben ő is egy magazint
lapozgatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Visszafordultam az újsághoz és egészen addig le se vettem
róla a szemem, amíg nem szólt a fodrász, hogy mehetünk lemosni a festéket.
Miután megmosta a hajam és visszaültetett a székbe, számomra teljesen új dolgot
kezdettel csinálni a hajammal, fogalmam sem volt mit művel, de úgy döntöttem
nem foglalkozom vele és megvárom a végeredményt. Anya haja már teljesen kész
volt, és fél szemmel láttam, hogy csillogó szemekkel engem néz. Még pár percet
kellett várnom, mire a fodrász szólt, hogy kinyithatom a szemem. És teljesen
elámultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Wáó – csak ennyit tudtam kinyögni.<br />
- Vagyis tetszik neki – mondta Michelle.<br />
- Nagyon is – mondtam és körbefordultam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A hajam olyan egyenes volt, mint még soha, a vége pedig hol lila, hol zöldeskék
színben pompázott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Sőt, imádom, köszönöm, köszönöm! – szinte a fodrász nyakába ugrottam, aki
kicsit meglepett volt ugyan, de mosolyogva mondta, hogy semmiség. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Utána anyát is jól megnéztem. Haja barna és szőke volt, ombre stílusban és
igazán illett hozzá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- A te hajad is tök jó lett – dicsértem meg mosolyogva. Mire megköszönte, és
már jött is vissza a vigyorgó nő, még mindig a hideg rázott tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Bevezetett egy másik terembe minket ahol szinte százával sorakoztak
a kozmetikus ágyak. Lefektettek mindkettőnket és már ott is termett két-két mosolygó
nő a fejünk fölött. Egy fehér pánttal hátra simították a hajamat, kicsit
aggódtam, hogy tönkre fogják tenni, de ahogy az egyik nő elkezdte masszírozni
az arcommal, valami olajjal egyből elfelejtettem mindent. A másik nő leült egy
kis székre és a kezébe vette a kezemet. Egy szó nélkül állt neki, leszedni a
körömlakkot a körmeimről, majd elkezdte őket szép formára reszelni és a többi
dolgot. Vettem egy mély levegőt és mosolyogva tűrtem, hogy megszépítsenek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- El tudnám viselni ezt nap, mint nap- mondtam
Michellenek csukott szemmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egyet értek- sóhajtott egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Miközben minket szépítgettek, mi minden féléről
beszélgettünk, leginkább arról mi volt Nevadában, és egy kis idő után szóba
került a tetoválásom, de nem mondott rá semmit, csak annyit, hogy majd
szeretné, ha megmutatnám. Beleegyeztem és tovább folytattuk a beszélgetést. Két
óra múlva teljesen készen lettünk mindketten. Mikor Michelle fizetett, megint
az a vigyorgó nő állt előttünk, magamban eldöntöttem, hogy csak és kizárólag
akkor jövök, ide vissza mikor ez a nő nem dolgozik. Ezt ki is fejtettem
Michellenek a kocsiban mire jót nevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba. Nem sokára
kezdődik egy új vígjáték- egy pillanatra rám nézett, majd újra az útra figyelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké- bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Leparkolt a mozi előtt, és amíg megvette a jegyeket
felhívtam Shawnt. Szinte egyből fel is vette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azért még nem kellett volna rám csapnod a telefont-
most komolyan sértődött volt a hangja, még egy aprócska mosolyt se hallottam ki
belőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó bocs- álltam át egyik lábamról a másikra.- Csak
anyámmal vagyok. Amolyan csajos napot tartunk, és most végeztünk a szépség
szalonban- automatikusan elkezdtem húzogatni a hajamat.- És beülünk egy moziba,
szóval csak holnap tudunk találkozni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ezt akkor is elmondhattad volna, mikor először
beszélgettünk- még mindig sértett volt a hangja, mire csak sóhajtottam egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben, bocs…- forgattam a szemeimet.- Majd holnap
találkozunk, este még felhívlak jó?- hallottam, ahogy lemondóan sóhajt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké. Akkor…- kicsit habozott,- várom a hívásod. Jó
szórakozást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Köszi-, elmosolyodtam.- Na, akkor megyek- közben
Michelle visszatért a jegyekkel és elindultunk befelé.- Szia, csók.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, azzal letette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Beálltunk a büfé sorába, közben Lana hívott. Gyorsan
lezavartam, csak annyit akart, hogy holnap menjünk el a fiúkkal a partra kicsit
strandolni, mivel nagyon is tetszett az ötlet így egyből beleegyeztem, majd le
is tettem. A teremben elhelyezkedtünk Michelle-lel a székünkben és vártuk, hogy
elkezdődjön a film.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-56236040606881188632013-08-01T02:13:00.001+02:002013-08-01T02:20:28.236+02:00Friss ..Sziasztok! (:<br />
Hogy telik eddig a nyári szünetetek? Nekem egészen jól. Írogatok meg a barátaimmal lógok, de leginkább punnyadok a melegben gondolom ezzel ti sem vagytok másként.<br />
Na mindegy is, a lényeg, hogy ismét változott a szereplők menü, annyiban, hogy most már 2-2 kép van minden szereplőnél és kaptak pár soros leírást is. Valamint újra megváltoztattam a blog kinézetét bár gondolom ez már feltűnt.<br />
A másik ami fontosabb, hogy ugyan nagyon örülök, hogy nyomkodjátok a "Tetszett" gombot, viszont örülnék a kommenteknek is. Valójában <u><b>NAGYON</b></u> örülnék nekik. Nem igazán tervezem bevezetni azt, hogy ha bizonyos mennyiségű komment összegyűlik csak akkor rakom fel a következő fejezetet, de nagyon megköszönném, hogyha szánnátok arra pár percet, hogy egy pár szavas, esetleg pár soros kommentet írtok a fejezetekhez. Ezek lehetnek építő kritikák is akár, vagy csak simán annyi, hogy tetszett a fejezet. Igen tudom, hogy erre ott van a "Tetszett" gomb, de a kommentek akkor is jobban esnének.<br />
Köszi, hogy szántál rám egy kis időt, ennyi lenne. És remélem fontolóra veszitek ezt a komment dolgot.<br />
Puszi. (:Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-54432948186564032702013-07-19T18:17:00.000+02:002013-07-26T14:34:17.661+02:007. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOTyXhhkXZKxtpB9b7ocJG9WZlGqeGJMbEJ7aFuEC4n1pnNo-fCrO0UGrscb_35nAfPBGb8lN51pXADGudWwPZZjvjezvuA5XLInTUyQs7jHD5NZpRwX2RemXwkwBT856x0TaYJJvc08s/s1600/14649871-one-man-and-teenager-girl-dispute-conflict-in-silhouette-indoors-isolated-on-white-background.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOTyXhhkXZKxtpB9b7ocJG9WZlGqeGJMbEJ7aFuEC4n1pnNo-fCrO0UGrscb_35nAfPBGb8lN51pXADGudWwPZZjvjezvuA5XLInTUyQs7jHD5NZpRwX2RemXwkwBT856x0TaYJJvc08s/s320/14649871-one-man-and-teenager-girl-dispute-conflict-in-silhouette-indoors-isolated-on-white-background.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom, mit csinálhatnál Free, ez még nekem is új-
mondta Ian miközben már a repülőn ültünk útban Nevada felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Bűntudatom volt, mert egyedül hagytam a nevelő anyámat és
valószínűleg ebben a percben is azzal a pasassal van, ha nem egy másikkal. Sose
lehet tudni… Bár azt mondta, hogy egész végig Val nénivel lesz, de nem tehetek
róla, hogy nem hiszek neki, az után, amit láttam. Nem fogom megérteni, hogy
lehet valaki ilyen álszent, még a repülőhöz is kijött velem, hogy lássam, ő
aggódik értem és szeret, na persze. Először úgy volt, hogy Shawn jön ki velem a
reptérre, de miután Michelle közölte, hogy kikísér elvetettem az ötletet, hogy
Shawn is jöjjön. Így hát előző nap átmentem hozzájuk, Cody nagyon aranyos volt
csinált nekünk vacsorát, bár a sütit kicsit odaégette, de alapjában véve nagyon
finom volt minden. Nem aludtam ott Shawnnál mivel reggel korán kellett kelni és
nem akartam még korábban, hogy még haza is menjek előtte. Mivel egy hétig nem
leszek otthon, így egy hétig nem is fogunk találkozni, szóval nagyjából mindent
előre bepótoltunk tegnap, amit csak lehetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Csak azért mentünk a legkorábbi géppel, hogy ne este
érkezzünk meg. Ian sose szeretett korán kelni szóval jó volt látni, hogy valaki
még nálam is kómásabban áll a repülőtéren. Bár az első osztály kényelmes volt
még sem tudtam aludni folyton járt az agyam és láthatólag idegesítettem Iant
mivel ő tudott volna aludni, de én nem hagytam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó, de akkor is ki kéne találni valamit, mert ez így
nem jó!<br />
- Nem, semmiképpen se jó… - motyogta félálomban. <br />
- Ian! Figyelnél egy kicsit?! Éppen egy sorsfordító dologról beszélek veled…<br />
- Megbeszéljük, ha kialudtam magam – hunyta le a szemét. <br />
- Bezzeg, ha veled történne ugyanez, akkor te se hagynál engem békén… -
morogtam.<br />
- Ja – röhögött fel, de a szeme még mindig csukva volt. – Ez minden bizonnyal
így lenne, csak, hogy velem ez sose történne meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Legszívesebben rá vágtam volna, hogy miért ennyire optimista, de nem tettem,
mert teljes mértékben igaza volt. Az ő szülei ennyi év elteltével is a lehető
legnagyobb harmóniában élnek. <br />
Nem zaklattam tovább Iant, majd ha megérkeztünk beszélünk róla. Valószínűleg
egész este. Bedugtam a fülest a fülembe, és elindítottam egy All Time Low
számot. Ujjaimmal a karfán doboltam a ritmust, miközben pörögtek a gondolataim.
Képtelen voltam aludni. Jó lett volna ha Lana is jön velünk, de otthon kellett
maradnia a tesóival, igen furán vette volna ki magát a dolog, ha Lana jöhetett
volna, de a kistesói nem, így ő is maradt. Amit viszont nem sajnálok, hogy az
ikrek nem jöttek, állítólag azért nem mert nem akartak átrepülni Nevadába. Bár
ki tudja, amilyen kis nyafkák lehet még igaz is. A kis Maxxie pedig egyértelmű,
hogy nem jöhetett hisz alig múlt még két éves. Sajnáltam Matt bácsiékat, hogy
ennyire nem akart összejönni nekik a gyerek, mikor rengetegszer próbálkoztak és
volt már Val néni terhes is nem is egyszer, de mindig elvetélt így kész csoda,
hogy Maxxie megszületett. Val néni szinte ki se mozdult a lakásból, amíg vele
volt terhes, nehogy valami történjen és jól is tette. Bár még így is nyolc
hónapra szülte meg, de egészséges és már most úgy van nevelve, mint egy
kiskirály, de nem csodálom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Még a leszállás előtt sikerült felráznom Iant, aki így
még morcosabb lett, mint mikor elindultunk. Utálja, ha felkeltik, én viszont
élvezem felkelteni. Ahogy leszálltunk a gépről és kijutottunk a váróba egyből
megkerestük apáékat, én, ahogy megláttam aput egyből felé rohantam és a nyakába
ugrottam, szegény majdnem hátra esett a lendülettől. Ian lazábban sétált oda
hozzánk, de azért eléggé elégedett és nyugodt vigyorral a képén ölelte meg az
apját. Hiába játssza a kemény fiút, azért nem tagadhatja, hogy jó érzés újra
látnia az apját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Jól utaztatok? – kérdezte mosolyogva apa. <br />
- Persze, csak Ian aludt – fintorogtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Mi mentünk elől, apa hozta a cuccaimat, Johnny bácsi meg
Ian pedig kissé lemaradva beszélgettek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Anya jól van? – kérdezte apu. Mindennap beszélnek, és tuti, hogy az előbb is
neki írt, hogy megérkeztünk. De mindegy, biztos csak formalitás…<br />
- Aha, azt mondta Val nénivel lesz…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Kissé szórakozottan bólintott, majd arról kérdezgetett, hogy mit csináltam
otthon, találkozgattam-e az osztálytársaimmal stb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Igazából… Új emberekkel szoktam lógni – adtam meg a finom választ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mit például az új barátod?- éreztem, hogy efelé
próbálja terelni a témát, de nem tehettem mást, meg adtam magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen- sóhajtottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy is hívják?- kíváncsiskodott, pedig biztosra
veszem, hogy pontosan tudja.- Sam vagy valami ilyesmi nem?- elmosolyodtam, mert
eszembe jutott, hogy Shawn is pont ezt a nevet mondta mikor a tetkósnál
voltunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawnnak hívják- javítottam ki apát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh igen, igen. Bocs. És, hogy is ismerkedtettek
össze?- nézett rám a szeme sarkából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez egy hosszú történet és unalmas is- hazudtam
csuklóból, csak le ne szakadjon a plafon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát ráérünk- nézett rám, olyan volt, mintha tudna
valamit, de az lehetetlen, nem is beszéltem neki arról az estéről. Még csak nem
is említettem… azt hiszem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Fogott egy taxit, bepakolta a cuccokat, majd utasította a
sofőrt, hogy hova vigye őket, nekem pedig kijelentette, hogy sétálunk. Persze,
a taxis egy normál embernek tuti nem tenne ilyet, de miután felismerte apát,
egyből teljesítette a kérését.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szóval, ki is az a titokzatos idegen? – kérdezte, miután elindultunk a taxi
után.<br />
- Múltkor meséltem, hogy pár sráccal leléptem bulizgatni tudod… - próbáltam elő
csalni az emlékeit – és akkor ismerkedtem meg vele – ferdítettem kicsit az
igazságon – aztán egyre többet találkoztunk, jobban megismertem, nézd még a
nyaklánca is rajtam van! – hadartam. – És egész jól megvagyunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Apa emésztette egy kicsit a hallottakat, néha hümmögött is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Anyád egyik este mesélte, hogy nálunk aludt… - kezdett bele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen, nálunk <i>aludt</i>-
direkt hangsúlyoztam a szót, és még igaz is volt, mert aznap tényleg nem volt
semmi, egyszerűen csak elaludtunk egymás mellett az ágyamon. Kis ideig
fürkészte az arcom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval csak aludtatok mi?- maga elé nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen, csak aludtunk… akkor legalább is- dünnyögtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tessék?- felém kapta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak annyi, hogy előtte lévő nap kicsit összevesztünk
egy bulin. Vagyis nem összevesztünk, csak megharagudtam rá, de aranyos volt,
mert haza vitt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Kocsival?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát valami olyasmivel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Valami olyasmivel?- nézett rám újból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Kicsit kisebb, mint egy kocsi és nem négy személyes.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Golfkocsi?- tudom, hogy ő se gondolja komolyan, de van
egy olyan érzésem, hogy jobban örülne, ha abba a tudatban élhetne, hogy
kocsival vitt haza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Kisebb- mondtam félénken.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom, miről beszélsz, biztos golfkocsi volt-
játszotta a hülyét. Tőlem akarta hallani. Utálom, amikor ilyen. Vettem egy mély
levegőt és kimondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Motorral- nem mertem ránézni, az utat bámultam magam
előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval motorral- egy ideig nem szólt semmit.- Legalább
volt rajtad valami?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen, ruha- vigyorogtam rá, de nem mosolygott vissza.-
Nem semmi…- mondtam csöndesen és újra magam elé bámultam. Ebben persze nem
tudok neki hazudni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem örülök…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Annak, hogy bukósisak nélkül motoroztam vagy, hogy
motoroztam, esetleg annak, hogy Shawnnal vagyok?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mindhárom, az utolsó talán kevésbé. Hány éves?- ohh
istenem, de utállak!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát… Te is tudod, hogy azért ez nem ilyen egyszerű-
próbáltam húzni az időt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hány éves?- kezdett ideges lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- 23- mondtam óvatosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- 23?- kicsit rágódott ezen.- Ha haza mentem szeretném,
ha bemutatnád- sóhajtottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben. De amúgy nagyon rendes, meg kedves. Dolgozik
is…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem egyetemre kéne inkább járnia?- nem vettem tudomást
a kérdéséről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egy autószerelő műhelyben az egyik barátjának az apjáé.
És van egy húga aki Ian barátnője, de ez csak később derült ki, és az egyik
haverjával lakik együtt- azt a részt kihagytam, hogy ő pedig Lana barátja elég,
ha csak az én apám haragszik rám, mert összejöttem egy nálam jóval, idősebb
pasival.<br />
- Szóval van egy húga, aki Iannel van, és autókat szerel… - motyogott. – Nem
lehet, hogy volt már nála a kocsink? – érdeklődött.<br />
- Kétlem – röhögtem kissé erőltetetten. – Nem igazán arra felé szoktad vinni a
kocsit…<br />
- Rossz környéken lakik? Vagy dolgozik? – a francba. <br />
- Nem – vágtam rá. – Csak nem arra, amerre mi. <br />
- Merre? <br />
- A külvárosban, de miért érdekel?<br />
- Volt már börtönben? Családja? Szülei mit dolgoznak? – sorolta a
leglényegesebb kérdéseket, én meg igyekeztem normális válaszokat adni. <br />
- De majd ha találkoztok, normálisan beszélj vele… - tettem hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de pont megérkeztünk a szálloda elé,
aminek az ajtaján Matt bácsi lépett ki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Freezy! – mosolyodott el, miközben megölelt. – Miújság?<br />
- Apa a kérdéseivel zaklat – fintorogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Milyen kérdéseivel?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hopenak- tudom, hogy direkt hívott így, piszkálni akar,
de nem hagyom magam!- új barátja van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nocsak?- nézett le rám Matt bácsi.- Hogy hívják?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, bemehetnénk végre? És abba hagynátok? Úgy érzem
magam, mint egy öt éves- félre löktem az útból Matt bácsit és oda mentem a
hallban Ianhez.- Apám zaklat a kérdéseivel- panaszoltam neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csodálod?- fordult felém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, maradj csöndben- löktem meg játékosan mire
elmosolyodott.- Johnny bácsi- szóltam oda Ian apjának mire felém fordult.-
Tudod, hogy Iannek barátnője van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh igen? Nem is mesélted- nézett a fiára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még nem jött szóba- mondta miközben finoman a lábamra
lépet, hogy nehogy még véletlenül is elszóljam magam, hogy idősebb nála a csaj.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Remélem, tudod, hogy ez az egyezség csak addig tart,
amíg te se szólsz semmit Shawnról?- súgtam neki miközben már a lift felé
mentünk, csendben bólintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Felmentünk a mi emeletünkre – komolyan, az egész emelet a
bandáé – és az ottani nappali szerűségbe mentünk. Zacky és Jimmy bácsi valami
videó játékkal (?) játszottak, mi pedig Iannel kérdőn néztünk össze. Gyermekded
lelkek az biztos. Viszont, amint meglátták, hogy ott állunk felugrottak, hogy
üdvözölhessenek minket. Előtte persze próbálták elrejteni a konzolokat, kevés
sikerrel. <br />
Zacky bácsi először kissé csalódottan nézett rajtunk végig, de aztán mosolyogva
ölelt meg minket. Tuti hiányoznak neki az ikrek, bár személy szerint örültem,
hogy nincsenek itt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szóval, hogy hívják a barátnőd? – kérdezte Johnny bácsi a fiát.<br />
- Diának… - sóhajtott Ian, és ledobta magát az egyik fotelbe, nekem meg örült a
fejem, hogy most mindenki vele foglalkozik. Legszívesebben táncot jártam volna,
de azzal ismét magamra vontam volna a figyelmet.- De Freenek is van új
szerzeménye- ohh, hogy kapnád be!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi van itt?- nézett fel Jimmy bácsi.- Nemzetközi
jöjjünk össze hónap?- nevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Miért?- kérdezett rá Zack bácsi, biztos megijedt attól,
hogy az ikreinek is lehet pasija, pedig még csak 14 évesek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mert Lananak is nem rég lett új barátja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nocsak, nem is mondtad- nézett apa Jimmy bácsira.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt hittem a lányod már mondta, hisz az ő barátjának a
haverjával van együtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen?- nézett rám apa csípőre tett kézzel, én meg
minden hova néztem csak rá nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És az ikreknek?- kérdezett rá egyből Zacky bácsi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom- rántottam meg a vállam és igaz is volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Értem- láttam az arcán, hogy képes lenne megölni bárkit
aki csak a lányaira néz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De hisz még csak 14 évesek nem hiszem, hogy nagyon
érdekelné őket az ilyen dolog- próbáltam könnyíteni a szívén, de láthatólag apa
ellenem dolgozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ugyan már, te is tíz éves voltál mikor beállítottál
azzal, hogy szerelmes vagy az osztálytársadba- oldalba löktem, hátha észreveszi
magát, és sikerült.- De az ikrek biztos nem ilyenek- próbálta kivágni magát
egyből, de már késő volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt hiszem telefonálok egyet- mondta Zacky bácsi és már
el is ment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mennyivel könnyebb a fiúkkal- dőlt hátra Johnny bácsi a
kanapén.<br />
- Remélem is – pislogott sűrűn Matt bácsi, és azt hiszem, hálát adott az égnek,
hogy neki is fia van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, abban, biztosak vagyunk, hogy Maxxinek nincs
barátnője – vigyorgott Jimmy bácsi. <br />
- Szóval, ha jól összeállt a kép, akkor van barátod, akinek a húga Ian
barátnője, és akinek az egyik haverja Lana barátja… - gondolkozott apa.<br />
- Micsoda csoport… - motyogta Jimmy bácsi, aztán rám nézett. – Es ez az akárki
– töprengett a nevén egy darabig, aztán hagyta – szóval ő, jó Lanához? Nem
bántja? Jól meg vannak? <br />
- Codynak hívják, és a lehető legjobb a kapcsolatuk – biztosítottam, hátha
nekem hisz. Mert ezek szerint vagy nem kérdezett ilyet Lanától vagy más
forrásokból is akar tájékozódni. <br />
- És Shanw jó hozzád? – nézett apa a szemembe. <br />
Legnagyobb meglepetésemre Ian válaszolt helyettem – Ha engem kérdeztek
tökéletesek együtt – dünnyögte, mégis mindenki meghallotta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Csodálkozva eltátottam a szám. Sose hittem volna, hogy
pont Ő fog ilyet mondani, viccelődve vállon vágtam az öklömmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudtam én- vigyorogtam rá, mire csak megvonta a vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó, de ez akkor se válasz a kérdésemre. Jó hozzád?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen jó hozzá- válaszolt még mindig helyettem Ian, most
én következtem a lábtaposással. Ha elmeri szólni magát, hogy mikor
összeismerkedtünk éppen egy csapat köcsögtől mentett meg…- Mindig érte megy,
ahol csak van- mondta, magam pedig hálát adtam az égnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen erről hallottam- nézett rám apa, jelentőség
teljesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól vezet, nem száguldozik meg ilyenek- jó ez hazugság
volt, de most mondjam azt, hogy képes százhússzal menni a legnagyobb
forgalomban is?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor sem örülök neki, hogy minden védelem nélkül képes
vagy felülni mögé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még jó hogy nem rá- dünnyögte Jimmy bácsi mosolyogva,
Iannel alig bírtuk visszatartani a nevetést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Majd megnézem, mit szólnál ahhoz, ha a te lányod
motorozna így.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh így motorozik ő is- nézett rá komolyan Jimmy
bácsi.- De amíg nem a kórházba kell, érte mennem addig megbízom a srácban, és
szerintem nyugodtan te is megteheted ezt, ha már a két srác jóban vannak…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gyerekkoruk óta- szóltam közbe ártatlanul.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor nem hiszem, hogy nagy különbség lenne köztük-
fejezte be rám nézve, mint egy megerősítést várva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egyet értek Jimmy bácsival- néztem apára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt egyből gondoltam- mosolygott rám és magához ölelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Most, hogy vége a kínvallatásnak, és remélem vége-
néztem apára,- Iannal végre lecuccolhatnánk? Fáradtak vagyunk főleg Ian- böktem
felé az ujjammal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van, menjetek- engedett el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Egyből felkaptam a táskáimat és Iant magam előtt lökdösve
mentünkbe, a szobánkba. Egyből ledőlt az ágyára – persze, hogy az ablak
mellettit szemelte ki… - én meg bekapcsoltam a légkondit, mert rohadt meleg
volt a szobába, aztán leültem a saját ágyamra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Miért védted meg Shawnt? – kérdeztem. – Nem is kedveled.<br />
- Nem, de ezt minden bizonnyal el fogod neki mesélni, ő meg Diának, és lesz
nála még egy jó pontom – dünnyögte és szinte láttam, ahogy vigyorog. <br />
- Szerintem már elég jó pontod van nála… - fintorogtam. – Ha már hajlandó veled
járni…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
És, mire befejeztem a mondatom, egy párnát dobott az arcomba, mire visszadobtam
a sajátomat. Nem érkezett válaszcsapás így én is hátra dőltem az ágyamban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudod, tényleg elmondtam volna Shawnnak, hogy kiálltál
mellette, de ezek után- vigyorogtam a plafonra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Kedvességed határtalan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem, most komolyan Ian. Mit akarsz még fényezni
magadon? Hisz együtt vagytok, akkor meg minek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy megtartsam?- fordította felém a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó oké, ez igaz. De ne azért maradjon melletted, mert
mások jókat mondanak rólad- ránéztem, de már a plafont tanulmányozta.- Amúgy
komolyan gondoltad?<br />
- Micsodát?- felém fordult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy „tökéletesek” vagyunk együtt Shawnnal?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudod, mit gondolok erről- fordult el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem, nem tudom. Ezért kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Percekig nem szólalt meg, csak engem nézett. Aztán a
plafon felé fordította a fejét és nagyon sóhajtott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ahhoz képest, hogy mennyire nem bírom még mindig, és hogy miket hallottam
róla, meglepően összeilletek. Külsőre legalábbis – mondta. – Még csak egyszer
láttalak titeket együtt, de akkor úgy éreztem meg van köztetek az összhang,
szóval… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Nem fejezhette be a mondatot, mert hirtelen ráugrottam és nyomtam egy puszit az
arcára, amit ő kissé riadtan fogadott és valahogy úgy mozdult, hogy mindketten
legurultunk az ágyról. És bevertem a fejem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Áúú! – kiáltottam fel, és kicsit odébb gurultam. – Ezt most miért?!<br />
- Megijedtem – röhögött fel, miközben ülő helyzetbe küzdötte magát. <br />
- Szóval megijeszt a puszim, vagy mi a fasz? – nyögtem a fejemet fogva. <br />
- Mondhatni. Ha nem alszol eleget, még a szokottnál is váratlanabb dolgokat
csinálsz – vigyorgott. <br />
- Kössz – fintorogtam. – Mellesleg, azt akartam még hozzá tenni, hogy ti is
összeilletek Diával – válaszra nyitotta a száját, de vigyorogva folytattam. –
Külsőre legalábbis. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Röhögve rázta meg a fejét, felnyúlt az ágyra és még egy párnát hozzám vágott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Tudom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Akkor ezt megbeszéltük. A földön ülve röhögtünk ezen,
mikor valaki kopogott az ajtón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Gyere! – kiáltott Ian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Az ajtó kinyílt és Zacky bácsi lépett be. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Nem úgy volt, hogy alszotok? – mosolygott és leült az ágyam szélére. <br />
- Nem jött össze – vontam vállat még mindig nevetve. <br />
- Látom… Igazából azt szeretném kérdezni, hogy tényleg nem tudtok semmit az
ikrekről…? – kérdezte kissé aggódva – Mostanában nem igen beszélnek velem, sőt
Genával sem. Nem tudtok róluk semmit?<br />
- Hát… - húztam el a szám. – Az a helyzet, hogy a bulim óta nem találkoztam
velük. <br />
- Ian? – nézett Zack bácsi a srác felé<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én sem- rázta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát… akkor mindegy, jó éjt- azzal kiment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Iannal összenéztünk és tudtuk mire gondol a másik.
Egyszerre pattantunk fel a földről és rohamoztuk meg a táskáinkat. Neki volt
némi előnye, de így is sikerült hamarabb előhalásznom a pizsamámat mivel direkt
a bőröndöm tetejére raktam. Egy időben nyomultunk az ajtóhoz és most egyikünk
sem ismerte az udvariasságot, össze-visszalökdöstük egymást, mindketten
elsőként akartuk befoglalni a fürdő szobát. Már a közelében voltunk mikor Jimmy
bácsi kecses léptekkel a fürdőszoba ajtó előtt termet és belépet rajta, majd
mosolyogva becsukta előttünk. Mi pedig megsemmisülve bámultuk az ajtót. Ilyen
nincs! Direkt csinálta! Már nyitottam a szám, hogy kiáltsak apunak miszerint a
legjobb barátja éppen most előzött be a fürdőben mikor tudta jól, hogy álmos
vagyok és már mennék aludni, mikor Ianre pillantottam és mindketten elkezdtünk
nevetni. Végül leültünk a földre közvetlen a fürdőszoba ajtó előtt és csendben
vártuk, hogy Jimbo bácsi végre kijöjjön onnan.<br />
Hosszú percekig vártunk, de végre végzett, én meg felpattantam és Ian előtt
bevágtáztam a fürdőbe. Időhúzásképp megmostam a hajam is, és minden részem legalább
háromszor. Aztán fogat mostam és felvettem a pizsim, majd nagy kegyesen
átengedtem a fürdőt a legjobb barátomnak. Visszamentem a szobánkba és küldtem
egy SMS-t Lanának, hogy bírja ki és kerülje az ikreket, itt minden okés. Aztán
felhívtam Shawnt, mert láttam, hogy már keresett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szia hercegnő – köszönt. <br />
- Szia, mielőtt megkérdeznéd, igen ideértünk, igen minden rendben, minden
happy. <br />
- Igazából azt akartam kérdezni, hogy mikor jössz haza, de örülök, hogy jól
vagy – röhögött.<br />
- Jaa… - kerestem egy hajtincset és tekergetni kezdtem. – Nem tudom, még nem
döntöttük el meddig maradunk, miért? <br />
- Csak érdekelt. Holnap este ne várjam, hogy hívsz, ugye?<br />
- Inkább ne, koncert lesz, és későn jövünk vissza… <br />
- Nagyszerű – mintha csalódott lett volna a hangja. – Viszont lépnem kell,
királylány jöttek a többiek. <br />
- Aludj jól – búcsúztam. <br />
- Álmodj velem – nevetett csodaszépen majd letette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Leraktam a telómat az éjjeli szekrényre és lefeküdtem az ágyamra. Plafonbámulás
közben pedig vártam Iant. Miután bejött és leoltotta a lámpát kényelmesen
elhelyezkedett az ágyán és jó éjszakát kívánt. Vártam pár percig, amíg
félálomba merült majd fogtam a legkeményebbnek tűnő párnát, ami nekem nem
kellett és egy pontos célzást kővetően megdobtam vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez még járt neked- nevettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Az a szerencséd, hogy túlfáradt vagyok ahhoz, hogy
kikeljek az ágyból- dünnyögte a párnába.- De reggel még visszakapod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, a végén még megijedek Ian- vigyorogtam a sötétbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól tennéd- ásított.- De most már tényleg hagyj…-
elhalt a hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó éjt- mondtam és átfordultam a másik oldalamra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Reggel korábban keltem, mint Ian, igazából nem tudom ez
mit jelent, de azt biztosan, hogy késni fog a válaszcsapás. Felmarkoltam egy
gatyát és egy pólót a bőröndömből és bementem a fürdőbe. Út közben összefutottam
Matt és Zacky bácsival, kómásan mosolyogtam és integettem nekik és magamra
zártam a fürdő ajtaját. Felöltöztem, fogat mostam meg a többi szokásos dolog.
Mikor kimentem megkerestem az ebédlőt, vagyis azt a helyiséget amit apáék
ebédlőnek használnak, mivel az egész berendezés két nagy kanapéból, több kis
fotelból és egy bazi nagy tv-ből állt. A szoba közepén három kis kocsi állt,
ami tele volt finomabbnál finomabb ételekkel, először azt se tudtam melyikkel
kezdjem majd végül úgy döntöttem mindenből egy kicsit. Egy bögrébe töltöttem
magamnak kávét és lecsücsentem az egyik fotelba és elhalásztam Zacky bácsi
mellől a távirányítót és elkapcsoltam másik csatornára mivel úgyse a tv-t nézte
így gondoltam nem fogja bánni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem sokkal később, hogy vége lett egy Spongya Bob résznek
Ian kijött a szobából, vagyis inkább vonszolta magát még mindig elég fáradtnak
tűnt. Bement a fürdőbe és vagy fél órán keresztül ki se jött, tuti elaludt a
wc-n. Szerintem képes rá. Majd végre kijött és ő is egy nagybögre kávéval
indított, de ő csak egy tál müzlit evett. Konkrétan nem csináltunk semmit csak
döglöttünk a fotelekben és néztük a hülyébnél hülyébb reggeli meséket, majd
kerestünk valami normálisabb adót, nem sok sikerrel. Végül az egyik csatornán
megállapodtunk mivel a Liam Neeson-ös Nyomorultak ment rajta és ez a kedvenc
feldolgozásom. Alig, hogy vége lett apáék bejelentették, hogy egy ideig egyedül
hagynak minket mivel kicsit korábban az arénában kell lenniük, mint nekünk, de
taxi jön majd értünk hétre, négy óra volt, és megmondták, hogy ne csináljunk
semmi hülyeséget, mert amit csak eltörünk, nekünk kell kifizetnünk. Iannel
ezután kijelentettük, hogy elég nagyok vagyunk már, valószínűleg három óra
alatt nem szedjük szét az egész hotelt. Ezt amúgy nem igazán hitték el.<br />
Visszamentünk a szobánkba, és lehajoltam a bőröndömhöz, hogy kiválasszam,
milyen ruhát vegyek föl este. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szerinted melyik gatyámat… - kezdtem a mondatot és megfordulva felé néztem,
mikor arcba vágott egy párnával. – Cseszd meg Ian! – kiáltottam dühösen, az arcomat
fogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ő csak röhögve hátrált, kezében fogva a párnát. Rögtön én is szereztem egyet,
és elkezdődött a párna csata. Röhögve csapkodtuk a másikat, úgy egy órán
keresztül, amikor valamelyikünk véletlen levert egy vázát a szerkény tetejéről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Te voltál! – mondtuk egyszerre szinte lefagyva. Aztán újra elkezdtünk
röhögni, majd megegyeztünk, hogy egy vázát valahogy ki tudunk fizetni együtt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
6 óra körül elkezdtünk készülődni, én mentem először a fürdőbe, gyorsan
letusoltam és elvégeztem a szokásos dolgokat. Aztán visszamentem a szobába és
felöltöztem. Felvettem egy A7x-es pólót meg egy sötét, szaggatott farmert a
bakancsommal. Shawn nyakláncát pedig direkt a pólóm fölé ejtettem. Feldobtam
egy enyhébb sminket és kivasaltam a hajamat. Iannel kábé egyszerre végeztünk,
akkor jött ki a fürdőből, mint én a szobánkból. Amint megláttuk egymást
elröhögtük magunkat. Ugyan az a típusú póló volt rajtunk. Még volt pár percünk,
a taxi érkezéséig, szóval leültünk a hallba, és Ian telójából fülhallgató
nélkül elindítottunk egy Avenged Sevenfold számot. Úgy nézhettünk ki, mint két
iker vagy talán, mint egy pár… nem, nem inkább, mint két iker. Ez jobban
hangzik. Sajnos nem hallgathattuk sokáig a zenét, mivel ránk szóltak, hogy
kapcsoljuk ki. Végül is megértem őket, én se örülnék, ha pihenni akarnék, és
néhány suhanc üvöltetné a zenét mellettem. Alig telt el pár perc Jason már meg
is érkezett értünk. Furcsa én azt hittem, hogy taxival megyünk, de nekem
mindegy is volt, csak végre ott lehessünk már. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kivételesen most ülő jegyet kértünk apáéktól, egyikünknek
sem volt kedve állva koncertezni most, bár ahogy ismerem magunkat úgy is a
koncert 80%-át végig fogjuk állni, de legalább le tudunk majd ülni, ha akarunk.
Elképesztő, hogy még mindig mennyi ember jön el megnézi őket élőben, pedig a
mai világban nem gondolná az ember. Persze nincs jobb, mint az élőzenére
tombolni. Úgy terveztük, hogy a koncert előtt még benézünk apáékhoz az
öltőzőbe, de mit ad Isten dugóba kerültünk, így épp, hogy oda értünk a
koncertkezdés előtt tíz perccel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A koncert, mint mindig eszméletlen volt, de nem volt
semmi említésre méltó, nem úgy, mint a múltkori koncerten. Mivel másnap délután
már mentünk is tovább Nevada másik felébe, hogy apáék ott is adjanak egy
koncertet így este nem maradhattunk fent sokáig, nem mintha Iannel nagyon lett
volna kedvünk hozzá, még mindig hulla fáradtak voltunk és a koncert ezen nem
sokat segített. Így mikor visszaértünk a hotelba csak annyi erőnk volt, hogy
bemenjünk, a szobánkba átvegyük a pizsinket és lefeküdjünk az ágyunkra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Akár mennyire is fáradt voltam, nem tudtam elaludni,
talán csak pár percre szundítottam el, mikor kipattant a szemem, a mobilomon
megnéztem az időt fél három volt. Kikászálódtam az ágyamból és átcsoszogtam apa
szobájába. Óvatosan nyitottam be, igazából nem volt szándékom felkelteni, csak
be akartam feküdni mellé, mint régen mikor kicsi voltam és Michelle nem volt
otthon. Ám nem sikerült az akcióm, mert alig, hogy beléptem a szobába felkelt
és hunyorogva nézett rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Baj van?- kérdezte álmos hangon, mire megráztam a
fejem, most még nem mondhatom el neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak nem tudok aludni- válaszoltam inkább, mire átnyúlt
az ágy túl oldalára és felhajtotta a takarót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Becsuktam magam mögött az ajtót és óvatosan végig
kommandóztam a sötét szobában, majd befeküdtem apa mellé, mire magához ölelt és
nyomott egy puszit a fejemre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Reggel apa keltegetett, szemmel láthatólag kicsit
elaludtam, a szememet dörzsölgetve ültem fel az ágyban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egy óra múlva indulunk- nézett rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Miért nem szóltál előbb?- pirítottam rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Próbáltalak, de arcon vágtál- vágott sértődött képet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Bocsi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, gyerünk, készülődj- mosolygott rám,- ne miattad
késsünk el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké-oké, csak még egy percet kérek- azzal visszadőltem
az ágyra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs még egy perced- megfogta a kezem és elkezdett
kiráncigálni az ágyból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ahh ne már- szenvedtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ahh de már- megfogott és felkapott a vállára és kivitt
a fürdőbe nem törődve a tiltakozásommal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Próbáltam minél hamarabb emberi formát varázsolni az
arcomból, nagyjából sikerült is. Furcsa mód másnaposnak éreztem magam miközben
nem is ittam semmit, ahogy jöttem ki a fürdőből és meg láttam az egyik asztalon
pár váza darabot jutott csak eszembe, hogy Iannel, tegnap széttörtük az
egyiket, de ahogy elnéztem apáék nem nagyon foglalkoztak ezzel. Jimmy bácsi
elém tolt egy tányért, rajta egy hatalmas szendviccsel, készségesen elfogadtam
tőle és leültem a tv elé, de most nem néztem, csak igyekeztem minél gyorsabban
eltűntetni, hogy ne rám kelljen várniuk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Alig, hogy elindult a busz, és persze késéssel, de nem az
én hibámból meg kell hagyni, Ian kidobta a taccsot. Fogalmunk sincs mi történt,
de egyszerűen rosszul lett és még be is lázasodott szegény. Így egyből
lefektettük és mindenki próbált minél csendesebben lenni, persze ez nem mindig
jött össze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Apa az asztalnál ülve, hangosító nélkül gitározott mikor
odahívott magához.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Kicsim, gyere ide egy kicsit- nézett fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh már is jövök édesem- válaszolt helyettem Jimbo
bácsi és becsusszant mellé vigyorogva, mire apával felnevettünk. Felálltam a
fotelből és a másik oldalára ültem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen?- néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Emlékszel még a Dancing Dead gitár részére?- egy
pillanatig elgondolkodtam, felidéztem magamban a számot, majd bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Persze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor tessék- átadta nekem a gitárját.- Játszd el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Minek?- néztem rá értetlenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mert érdekel, hogy játszod el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát jó- vontam vállat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Rendesen megfogtam a gitárt, egy kicsit még helyezgettem
az ujjaimat majd elkezdtem játszani. Apu végig mosolyogva figyelt, Jimmy bácsi
az ujjaival dobolni kezdett az asztalon. Gőzöm sem volt arról, hogy most hirtelen
miért kellett gitároznom, de jól esett. Mellesleg hibátlanul eljátszottam,
mikor végeztem mindenki megtapsolt, esküszöm egy pillanatra még a buszsofőr is.
Kissé zavartan mosolyogtam, majd apu átölelt és nyomott egy puszit a fejemre. <br />
Miután mindenki hozzá kezdett valami máshoz, én hátramentem a hálórészhez, és
leültem Ian ágyának a szélére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Jobban vagy? – kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Szőke haja csapzottan lógott, homlokára vizes törölköző volt terítve, és a nagy
meleg ellenére állig be volt takarózva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szerinted? – nyögött fel. <br />
- Oké, hülye kérdés volt… - húztam el a szám.<br />
Tényleg nem festett valami jól, és az ágy mellett ott volt egy üres lavór, a
biztonság esetére.<br />
- Ian, odaszóltam a hotelba, ott fog várni rád egy orvos. – guggolt le Johnny
bácsi az ágy mellé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ian szinte erőtlenül bólintott, aztán elaludt. Johnny
bácsival visszaindultunk a többiekhez, ő közben elővette a telefonját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szólnom kell Lacey-nek, úgy se lehet eltitkolni előle, hogy van valami
Iannel… - motyogta és tárcsázott, majd előrébb sietett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Én visszaültem egy fotelba és valami idióta mesét kezdtem el nézni, de nem
nagyon kötött le. Nem sok késéssel, de megérkeztünk a hotelhoz. Zacky és Johnny
bácsi letámogatta Iant a buszról és elmentek megkeresni az orvost.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Apa egész nap gyakoroltatott a gitáron, bár fogalmam sem
volt mire jó ez az egész. Utoljára akkor csináltatta ezt velem mikor pár éve el
akartam menni egy buliba és csak azzal a feltétellel engedett el, ha minden nap
gyakorlok legalább négy órát. Na, mondjuk, most nem négy órát kell gitároznom,
bárcsak annyit kellene. Estére már teljesen elfáradtak az ujjaim a villát is
alig bírtam megfogni, szóval egész idő alatt szúrós tekintettel méregettem
apámat, akit ez egy cseppet sem zavart.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Az orvos Ianről csak annyit mondott, hogy semmi komoly
baja nincs, csak elkapott valami enyhe vírust, és ha sokat pihen pár nap alatt
makkegészséges lesz újra, de sajnos a koncertet nem engedte meg, pedig még
előtte lesz három nap, ha számításaim nem csalnak és végig alszik és rendesen
betartja azt, amit az orvos mond, simán eljöhetne, de hát ez van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem tudtam pontosan mire ment ki ez az egész, hogy
konkrétan tényleg, ahogy felkeltem és megreggeliztem apa leültetett valamelyik
helyiségben és az egésznapot végig gyakoroltatta velem, és csak pisilni meg
kajálni hagytuk abba, de azt is csak a legszélsőségesebb esetekben. Viszont
lassan már kezdtem megszokni az ujjaimban lévő folytonos fájdalmat és már
kevesebbet nyivákoltam miattuk, maximum csak akkor, ha már tényleg nagyon
fájtak. Legszívesebben kimentem volna a hotelből és körbe mászkáltam volna
Nevadát, de apa nem engedte azt mondta, hogy majd a koncert után lesz két napom
bőven körbe nézni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Utolsó este azonban hamarabb abba hagyhattam a gitározást
mivel apáék elkezdtek mellettem inni és a végén már nem is igazán figyelt oda
mit csinálok így ellógtam és bementem Ianhez beszélni egy kicsit mivel eddig
nem igazán volt alkalmam. Ahogy ki tudtam venni a hangokból apa, Zacky és
Johnny bácsi elmentek még hozni piát, Matt és Jimbo bácsit pedig nem nagyon
hallottam így összeszedtem a bátorságom és rávettem Iant, hogy egy picit
beszéljünk Michelleről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ian?<br />
- Hmm…? – hallottam morgást az ágya felől.<br />
- Beszélhetnénk? <br />
- Persze – élénkült fel egy kicsit a hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Az ágyához mentem, és mellé feküdtem. Arrébb mászott, rám terítette a takarója
másik felét, fejemet a párnára raktam. Lazán átkarolt, úgy feküdtünk ott, mint
kiskorunkban, mikor apuék még a koncert után buliztak, nekünk viszont alvás idő
volt, és én féltem, ezért mindig hozzá bújtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- El kéne mondanom apának? – kérdeztem. <br />
- Tönkre tennéd a turnét – mondta egy kis szünet után. – Haza akarna rohanni,
és kérdőre vonni Michelle-t. <br />
- Egyáltalán elhinné? – húztam el a számat. Tisztában voltam azzal, hogy
szereti őt, megbízik benne, viszont ilyen esetben melyikünknek hinne? Neki vagy
nekem. Az biztos, hogyha közölném vele és Michelle letagadná, és apu neki
hinne, nevelő anyámnál egy életre elvágom magam. Nem mintha számítana…<br />
- Most tuti ne mond el neki… - nézett rám Ian. – Lesz majd megfelelő időpont,
mikor helyesnek látod majd, hogy elmond. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kínosan felnevettem – El lehet azt jól mondani az
apádnak, hogy míg ő turnézik, a felesége megcsalja? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- HOGY MI VAN?! – a szoba ajtaja hirtelen nyílt ki, és
Jimmy meg Matt bácsi estek be rajta. A hirtelen jött ordibálásra Iannel
mindketten felugrottunk, míg én fürgén és ijedten, legjobb barátom köhögve és
igencsak meglepve. <br />
- Mi az, hogy mi van? – néztem félénken Jimmy bácsira, és reménykedtem benne,
hogy nem hallottak olyan sokat. Bár a választ amúgy is tudtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Matt bácsi esetlenül becsukta az ajtót, hogy a többiek véletlenül se
hallhassák, mi folyik odabent, aztán mindketten kérdőn fordultak felénk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi van?- néztem rájuk, próbáltam játszani az ártatlant.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi az, hogy hogy mond el apádnak, hogy megcsalja a
neje?- nézett ránk Jimmy bácsi, szemmel láthatólag ő sokkalta józanabb volt,
mint Matt bácsi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én ilyet nem mondtam- tiltakoztam egyből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Pedig hallottuk- mondta Matt bácsi, közben
megkapaszkodott egy székben, mire furán néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Amúgy nem fura egy kicsit, hogy itt előttünk
részegeskedtek?- vontam kérdőre őket, mintha eddig nem láttam volna már őket
taccs részegen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne tereld a témát- nézett rám rendíthetetlenül Jimbo
bácsi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem érzem jól magam- fogta a fejét Ian, láttam rajta,
hogy csak megjátssza, de hála a fél homálynak Matt bácsiék nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Látjátok? Itt zaklatjátok szegény Iant mikor beteg
ahelyett, hogy hagynátok pihenni- néztem rájuk dacosan, Matt bácsi mintha egy
kicsit hátra hökkölt volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van, kimegyünk- emelte fel védekezően a kezét Matt
bácsi és elkezdett kihátrálni a szobából, Jimmy bácsi követte, de előtte még
fürkészve végig nézett rajtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Sosem voltam tiszteletlen velük, és soha nem is akartam
az lenni velük, de most muszáj volt. Remélem, holnapra mindent elfelejtenek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh jézusom holnap. Holnap lesz a koncert!- kiáltottam
fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jipijájé- hallottam magam mellől Ian hangját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, ne haragudj. Tudod mit? Holnap majd beszélünk vagy
inkább, ha ténylegesen egyedül vagyunk jó? Most hagylak aludni, szia-, azzal
nyomtam egy puszi az arcára és kimentem a szobájából egyenesen be az enyémbe,
és még véletlenül sem néztem rá Jimmy bácsira.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Pizsamát vettem és lefeküdtem az ágyamra. Behunytam a
szemem, és minden erőmmel azért imádkoztam, hogy holnap ne emlékezzenek
semmire. Hirtelen megszólalt az éjjeli szekrényen lévő telefonom és kapkodva
vettem fel, meg se nézve ki hív?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Halló? <br />
- Szia, hercegnő. <br />
- Shawn! – egy pillanatra el is felejtettem, hogy mi történt előbb. <br />
- Minden rendben? – kérdezte, hallottam a hangján, hogy mosolyog. <br />
- Csak a szokásos, és veletek? – sokkal jobban érdekelt, hogy velük mi a
helyzet.<br />
- A szokásos – válaszolta ugyanazt. – Éppen Markéknál vagyunk, itt a húgom is,
meg Lana, akinek majdnem annyira hiányzol, mint nekem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Szóval nagyon. Burkolt célzás, hogy siessek haza, mert kellek neki.
Elvigyorodtam a sötétben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Megyek, ahogy tudok, és puszilok mindenkit, de most
mennem kell, mert rohadt fáradt vagyok – mondtam. <br />
- Várunk – nevetett fel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Kinyomtam és ledőltem a párnámra. Szinte egyből elnyomott az álom. Korán reggel
arra keltem, hogy valaki ül az ágyam mellett és a karomat csiklandozza.
Kinyitottam a szemem és rögtön fel is pattantam az ágyamra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Jézusom, megijesztettél! – néztem vádlón Jimmy bácsira. <br />
- Nos, ja, szokásom – rántotta meg a vállát, és leült az ágyamra, én pedig
mellé helyezkedtem. A telefonom órája szerint még csak reggel hat óra volt,
koránt sem ideális idő arra, hogy felkeljek. <br />
- Szóval, miért ébresztettél fel? – kérdeztem, előre félve a választól.<br />
Jimmy bácsi nagyon sóhajtott. – A tegnap estéről van szó…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Arról, hogy előttünk voltatok részegek?- adtam az
ártatlant bár tudtam, hogy ez már halálra van ítélve. Nem válaszolt semmit csak
nézett.- Lana amúgy jól van, azt mondja, hiányol minket, vagy is nem ő mondta,
de érted- a sarkamra ültem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ki mondtad?- rendes tőle, hogy hagy egy kis időt nekem
mielőtt visszatérnénk a lényegre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawn, tegnap este felhívott mielőtt lefeküdtem aludni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Értem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És ott volt Lana is, gondolom Codyval volt, és mondta
Shawn, hogy legalább annyira hiányol engem, mint Lana- elpirulva mosolyogtam
rá, mire visszamosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Valaki szerelmes- kócolta össze a hajam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na-, ellöktem a kezét. Vettem egy mély levegőt és újra
ránéztem.- Mit szeretnél tudni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mindent, az elejétől a végéig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van- élesen kifújtam a levegőt.- Arról van szó,
hogy Michelle, vagyis anya- javítottam ki magam gyorsan, de nem mintha ez most
számított volna,- megcsalja apát, amikor ő nincs otthon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És ezt honnan veszed?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem veszem, láttam. Shawn éppen nálunk volt este, mert
azt hittem, hogy anya Val nénivel lesz vagy valamelyik barátnőjével már nem
emlékszem pontosan. A lényeg, hogy Shawnnal éppen öhh… szóval érted, mindegy.
Ajtó csapódást hallottunk és kisurrantunk a lépcsőhöz, hogy megnézzem ki az, és
ott volt Miche… anya és valami tök idegen fószer fogdosta és anya meg hagyta
ezt még élvezte is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És biztos ez?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Olyan biztos, mint ahogy itt ülök az ágyon- néztem rá
maga biztosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És, hogy jutottatok ki a házból?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Úgy, ahogy mindig is kimentem, lemásztunk a fán- vágtam
rá csuklóból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aha, szóval a fáról szoktál kimászni- mosolygott rám
gonoszul.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Apa tudja- vontam meg a vállam.- Vagyis sejti, de-
vettem komolyabbra a szót,- Matt bácsi emlékszik valamire?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem hiszem, már akkor nagyon ki volt ütve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Értem, de lécci ne mond el apának, még a Shawn-osat se.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawn-osat?- nézett rám tettetett értetlenséggel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Köszi-, mosolyogtam rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mire valók a keresztszülők, ha nem erre?- vigyorgott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nagyon igazad van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Amúgy ez mikor volt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rögtön azon az estén, hogy ti elmentettek- lesütöttem a
szemem. Sóhajtott egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hiszek neked, ne érts félre, de azért még is csak jobb
lenne, ha tévednél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Már akinek- morogtam magamnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tessék?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Semmi- megráztam a fejem.- Most már visszafeküdhetek?
Még van vagy minimum hét órám aludni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van- mosolygott, nyomott egy puszit az arcomra és
kiment a szobából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Visszadőltem a párnáim közé, de nem bírtam visszaaludni
folyton járt az agyam. Mikor úgy éreztem ideje lenne felkelni, kimentem a
nappaliba, mindenki, még Ian is ott volt. Pizsamában ültem le a kanapéra ölembe
vettem egy tál müzlit, és valami idétlen mesét néztünk a tévében. Apáék egy idő
után leléptek próbára, meg előkészülni, de mondták, hogy majd Jason visszajön
értem. Apa elhaladt mellettem és nyomott a fejemre egy puszit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Az egyik VU-s felsődet vedd fel, oké? – mondta mosolyogva, majd a többiek
után ment. <br />
Értetlenkedve megráztam a fejem, és elnyúltam a kanapén, fejemet Ian ölébe
hajtottam. <br />
- Nem nekem kéne, feküdnöm? – kérdezte és felvonta a szemöldökét. <br />
- Egész este feküdhetsz. Én meg majd ugrálok kettőnk helyett is. – vigyorogtam
rá, mire elfintorodott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Egész nap a tévét néztük, majd én elment fürdeni. Szaggatott gatyát vettem fel,
fekete tornacipővel és apa kedvéért a kedvenc VU-s trikómat. Hajamat kibontva
hagytam, feldobtam egy enyhe sminket, majd visszamentem Ianhez, aki most már
betakarva feküdt a kanapén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Én léptem, Jason most üzent, hogy mindjárt itt van – mondtam miközben zsebre
vágtam a telóm. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Feltápászkodott a kanapéról és végig mért. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Okosan, maradj hátul, ne szólj idegenekhez, mert most nem fogom tudni
leszedni őket rólad – mondta. Kérdőn néztem rá, mire elvigyorodott. – Túl jól
nézel ki ahhoz, hogy szó nélkül hagyjanak az emberek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elmosolyodtam és megöleltem, majd lementem a hotel elé. Jason épp akkor pattant
ki egy kocsiból, és elvigyorodva beültetett a járgányba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Különleges este lesz – jegyezte meg útközben, mire kissé meglepetten néztem
rá. <br />
- Apáék minden koncertje az – válaszoltam mosolyogva, mire nevetve bólogatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Most időben odaértünk így egyből mentem be apáékhoz az
öltözőbe. Rég láttam őket ennyire izgatottan, de nem izgultak egyszerűen csak
izgatottak voltak valami miatt. Zacky bácsi az egyik kanapén ült Johnny
bácsival közben sörözgettek, Jimbo bácsi félmeztelenül mászkált körbe-körbe a
szobában miközben a dobverőit pörgette, Matt bácsi a szokásos fekvőtámaszokat
csinálta, apa meg a tükör előtt igazgatta a haját. Elmentem Zacky és Johnny
bácsi és az asztal között és suttyomban felmarkoltam az egyik sörös üveget,
majd beültem az egyik sarokban lévő kis dobozra és onnan figyeltem őket. Apa
felegyenesedett és hirtelen felém fordult, ijedtemben fel sem fogtam, hogy
talán le kéne, tennem a sört mielőtt észreveszi, sose szerette, ha előtte
iszom, még ha csak egy üvegsör is az. Elhúzta a száját, ahogy meglátta a kezemben
az üveget és elindult felém. Én szélesen vigyorogtam és lassan óvatosan
leraktam magam mögé az üveget, közben végig tartottam apával a szemkontaktust.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Most az egyszer megengedem- mondta mikor oda ért
hozzám, nekem meg szabályszerűen leesett az állam.- Ma este szükséged lesz rá-
vigyorgott sejtelmesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi van?- fél oldalasan felhúztam az orrom és úgy néztem
rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Majd meglátod- mosolygott, majd benyúlt mögém és
elvette az üveget, bele ivott és visszanyomta a kezembe.- Jól nézel ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Köszi-, mondtam még mindig ledöbbenve, de nem mertem
addig inni a sörből, amíg el nem fordult nehogy a végén még meggondolja magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Bejöttek szólni, hogy pár perc és kezdés van, így hát
leszálltam az ülőhelyemről és nyújtózkodtam egy hatalmasat, aminek
következtében az így is kicsit rövid trikó felcsúszott a hasamra, de ezzel még
nem is lett volna semmi gond, ha apa, éppen akkor nem néz rám. Én csak annyit
vettem észre, hogy eltökéltem nézi a hasamat és csak akkor esett le, hogy mi
van mikor rám nézett és szóra nyitotta a száját. Bennem megállt az ütő és a
szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el verni, nem bírtam megszólalni vagy
megmozdulni egyszerűen semmire nem voltam képes, teljesen kétségbe estem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Az meg…- kezdte volna, de Matt bácsi belekapaszkodott a
vállába és elkezdte kifelé tolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne tötyöréssz már Gates, kifelé!- azzal taszított egyet
apán, aki még mindig engem nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ezt még a koncert után megbeszéljük kisasszony!- szólt
vissza az ajtóból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Megsemmisülve álltam a szoba közepén és bámultam a
csukott ajtót. Apu nagyon ritkán hív kisasszonynak, csak akkor, ha tényleg
NAGYON haragszik rám. Végül megráztam magam és elindultam ki az ajtón, már
kanyarodtam volna mikor Jason hírtelen megállított és a másik irányba
tessékelt, a színpad mögé. Nem igazán értettem mire megy ki a játék, talán csak
nem akarták, hogy egyedül legyek a közönségben, nehogy valami bajom essék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Még csak az első két szám ment le, mikor Matt bácsi
elkezdett beszélni a mikrofonba. Köszöntötte a közönséget, majd elkezdett arról
beszélni, hogy ma egy különleges vendég fog fellépni velük, érdeklődve néztem
körbe, hogy ki lehet az, de nem láttam senki érdekeset, lehet, hogy a színpad
másik felén van, mikor apa vette át a szót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A ma esti különleges vendégünk pedig nem mást, mint az
én egyetlen szemem fénye, a lányom Hope Haner!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A közönség eszeveszett őrjöngésbe kezdett, bár ezek
mindenen sikítoznak, amit apáék mondanak. Először fel se fogtam, hogy mi van,
csak álltam ott a színpad mögött, majd Jason a nyakamba akasztott egy gitárt és
szabályszerűen belökött a színpadra, még jó, hogy nem estem fel, már csak az
hiányzott volna a rövidke életemből, mivel apa tuti kinyír a koncert után.
Félszegen indultam el apa felé a színpadon, még ha tudom is, hogy hamarosan a
föld alá temet, most mellette éreztem a leginkább biztonságban magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hölgyeim és Uraim!- hallottam meg újra Matt bácsi
hangját.- Hope Haner!- újabb örömkiáltások.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez most komoly?- néztem apára miközben Matt bácsi
beszélt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szerinted minek gyakoroltattalak?- nézett rám
csodálkozva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom, mert élvezted a kínzásomat?- néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh nem a kínzásod majd csak a koncert után fog jönni-
gonosz vigyort villantott rám, én meg teljesen kétségbe estem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egyáltalán mivel kezdünk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A Dancing Dead-del. De te kezded, én most pihenek egy
kicsit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi csoda?- néztem rá ijedten.- Itt ne hagyj!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ugyan, de hogy is, itt maradok, csak én nem játszom.
Na, hajrá- súgta még gyorsan a fülembe, majd ott hagyott, vagyis csak félig
mivel csak hátrébb húzódott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ijedten néztem Matt bácsira majd Johnny bácsira néminemű
segítségért, de mindegyik csak mosolygott. Vettem egy mély levegőt, előszedtem
a legjobb tudásomat és elkezdtem a dalt. Szerencsére nem kellett sok számot
játszanom, és néha még apa is beállt mellém. Igazából egészen élveztem a
színpadon szereplést. Persze jobb lett volna, ha Ian is itt lehet velem, mert
mint később kiderült ő is jött volna, de mivel megbetegedett így ugrott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Reméltem, hogy minél tovább fog tartani a koncert nem
akartam átélni a kínok kínját, amit apától fogok kapni az elkövetkezendő száz
év során.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A koncert elég hosszúra sikeredett, legnagyobb örömömre,
és mindenki vigyorogva engem nézett, de a végére már megszoktam. Az Almost Easy közben viszont rohadtul azt
kívántam bár itt lenne Ian, mert ez a kedvenc száma. A koncert vége után
mindannyian lementünk a színpadról és visszaindultunk a hotelba, mert apáék ott
akartak ünnepelni. Míg kiértünk az arénából végig próbáltam kerülni apát, és a
kocsiban is Jimmy meg Zacky bácsi közé ültem be. Amint megálltunk a hotelnál,
amilyen gyorsan csak tudtam igyekeztem fel a mi emeletünkre, hátha elbújhatok
valahol. Már éppen felértem a folyosóra, mikor valaki elkapta a karom. Valaki.
Na ki? Apa. Gonoszan vigyorgott, majd intett, hogy haladjak. Gyorsan a
nappaliba mentem, mondván, ha már veszekedni akar, legalább a többiek is itt
legyenek. Leültem a kanapéra, és úgy vártam, míg ő is bejön. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Nagyon ügyes voltál ma este – szólalt meg, miközben megállt előttem – Büszke
vagyok rád. – mosolygott, mire nekem is el kellett. <br />
Tisztában voltam vele, hogy a java csak most jön. – De…?<br />
- Anyád tud róla?! – szegezte nekem az első kérdést, mire elhúztam a szám. – És
mégis mi az?! Megegyeztünk, hogy akkor lehet tetkód, ha betöltöd a 18-at, és
egy betű? És ehhez nem kell valami szülői engedély?! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát kéne- kezdtem neki, közben a szemem sarkából
láttam, hogy Matt bácsi érdeklődve jött be a nappaliba kezében egy üvegsörrel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És még is ki csinálta?!- kezdte egyre jobban felemelni
a hangját mire a többiek is kezdtek oda szállingózni. Úgy éreztem magam, mint egy
bekerített vad.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawn egyik ismerőse- mondtam halkan és lesütöttem a
szemem, mit fogok én ezért kapni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval Shawné, legalább az ő ötlete is volt?- basszus,
nagyon el fogom vágni apa előtt Shawnt, ha megtudja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem- mondtam inkább maga biztosan.- Vagyis csak részben
volt az övé- azért akkorát még sem akartam hazudni.- Mondtam neki, hogy szeretnék
majd egy tetoválást, mire mondta, hogy neki van egy ismerőse és hirtelen
felindulásból jött az egész apa- kétségbe esetten néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És ez az ismerős miért is nem kért tőled szülői
engedélyt?! Hisz még csak 17 vagy az isten szerelmére!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom!- már a sírás kerülgetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És még is mikor akartad velem tudatni, hogy van egy
kibaszott tetoválásod?! Mikor elmúltál már 18, hogy azt higgyem csak nem rég
csináltattad?! Egyáltalán, hogy jutott eszedbe, hogy felrúgd az egyességünket?
Bárkitől számítottam volna erre, de tőled pont nem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom miért vagy ennyire kiakadva!- álltam fel.- Ne
mond nekem azt, hogy te minta gyerek voltál! Hogy te folyton mindent úgy
csináltál, ahogy a szüleid mondták, mert rohadtul nem fogom elhinni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne ordítozz velem kisasszony! Neked itt most semmi
okod, nincs arra, hogy kiabálj!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Miért? Neked talán van? Lett egy rohadt tetoválásom még
mielőtt 18 lettem, nagy cucc! Fogadjunk, hogy neked is előbb lett tetoválásod,
mint hogy betöltötted volna a 18-at!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Itt most nem rólam van szó! Megegyeztünk valamiben és
rohadtul basztál rá! Ezen túl, hogy a picsába bízzak meg benned?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Úgy, ahogy eddig is!- egy könnycsepp folyt végig az
arcomon.- Mindenki követ el hibát, szerinted nekem jó érzés, hogy haragszol
rám?! Hogy úgy érzed, többé nem bízhatsz meg bennem?! Rohadtul nem. Tényleg nem
értem miért kell ennyire felkapni a vizet egy rohadt…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem fogod fel, hogy nem a tetoválás zavar?! Azt
leszarom, felőlem szétvarrathatod magad! Engem az zavar, hogy megígértél
valamit és nem tartottad be!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van! Sajnálom! Most már jó?!- azzal fogtam magam,
bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Neki dőltem az ajtónak, lecsúsztam a földre, felhúztam a
térdeimet, átöleltem őket és sírva fakadtam. Hangfoszlányokat hallottam
kintről, mintha Zacky bácsi próbálta volna megbékíteni apát, vagy nem is tudom.
Hátrahajtottam a fejem, és behunytam a szemem. Egyáltalán nem akartam ezt. Nem
akartam összeveszni vele, és a legrosszabb az volt, hogy valahol mélyen tudtam,
hogy igaza van. Éppen azon gondolkoztam, hogy lefekszem és álomba sírom magam,
mikor kopogtak az ajtón. Megtöröltem az arcom, és kiszóltam, hogy gyere be.
Reménykedtem benne, hogy apa jön be, hogy normálisan megbeszéljük ezeket, de
Zacky bácsi lépett be az ajtón. Átvágott a szobán és leült mellém a földre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Tényleg nagyon ügyes voltál este – kezdte, mire muszáj volt elmosolyodnom. –
Nem csak Syn volt rád akkor büszke. Mi is – lökte meg a vállam. <br />
- Nagyon haragszik rám? – kérdeztem, előre félve a választól. <br />
- Fáj neki, hogy nem kérdezted meg. Hogy nem tartottad be a szavadat. De majd
lenyugszik, és akkor normálisan beszélhettek. Mellesleg erősen túl reagálta,
mivel csak egy tetkóról van szó, és nem drogozni kezdtél… - mosolygott, mire
halkan felnevettem. <br />
- Hirtelen felindulás volt. Nem akartam rosszat. <br />
- Tudjuk. Ő is tudja. Mindenesetre beszéltünk vele, most a szobájában van,
valószínűleg felhívta anyádat és elmondta neki is – elfintorodtam. – De holnap
nyugodtan meg tudjátok majd beszélni. <br />
- Köszönöm – néztem rá, mire mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra és
kiment a szobából. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Nem akartam egész este egyedül itt maradni, szóval kisurrantam a folyosóra és
halkan lementem az aulába, onnan pedig az utcára. Összehúztam magamon a kardigánomat
és a fejemre húztam a kapucniját. Kevesen voltak az utcákon, leginkább csak velem
egy idősek voltak, akik vagy éppen mentek át egy másik buliba vagy már mentek
haza egy buliból. Igyekeztem minél láthatatlanabb lenni, összehúztam magam és a
kirakatokat nézegettem az utcán. Éppen fordultam el az egyiktől, de a szemem
még mindig az egyik ruhán volt, így nem figyeltem előre, és neki mentem
valakinek. Persze mindketten egyből bocsánatot kértünk a másiktól. Először nem
is néztem a srácra hirtelen, de ahogy felé fordítottam a fejem, először azt
hittem, hogy egy teljesen idegen srác áll előttem, majd szépen lassan
felismertem, de nem akartam hinni a szememnek. Hogy kerül ide? És mi ez a haj?<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-79865092459413463042013-07-18T13:52:00.002+02:002013-07-18T18:08:01.490+02:00You make everything right.<div class="MsoNoSpacing">
Sziasztok!</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Van egy jó hírem, végre sikerült tovább írnom a 7. fejezetet, adjunk hálát a live in LBC-s felvételnek a YouTube-on! Szóval lassanként majd igyekszem hozni, de nem ígérek semmit, mivel a jövőhét hétfőjén elutazom öt napra, és ahova megyek ott nincs net szóval esélyem se lesz feltölteni, írni viszont fogok tudni, mivel magammal viszem a laptopom, bár nem ez lesz a legfőbb elfoglaltságom. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Valószínűleg a közel jövőben, ami lehet a mai nap is, meg fog változni a blog kinézete, kicsit meguntam a mostanit. Na mindegy nem is ezért jött létre most ez a bejegyzés szóval térjünk a lényegre:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Lorena M. belekezdett egy A7X fic írásába, szerintem ígéretesnek indul a történet, bár még csak három fejezet van fent. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Örülnék neki, ha benéznétek hozzá és elolvasnátok amit írt. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
A képre kattintva találtok oda a bloghoz. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Puszi mindenkinek és további szép nyarat!! </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<b>Itt a történet röviden:</b></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>A leghíresebb sztárokkal is megesik, hogy beleesnek egy
úgy nevezett „halandó”-ba.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>Zacky Bakerrel, az Avenged Sevenfold ritmusgitárosával is
ugyan ez történt. A nőcsábász hódító egy csapásra lesz szerelmes egy éppen állást
kereső fiatal lányba, Jennettbe.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>Eközben, legjobb barátja és bandatagja Matt Shadows
megpróbálja becserkészni magának Jennett legjobb barátnőjét, Sandrát.<o:p></o:p></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.mattyandsandra.blogspot.hu/" target="_blank"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXTtMuF_FDX-0e0oCmdXtyPlIl_WWPPKZIlyjvAzF_MojfdC-ECCrCe3PcKal_pv4TAqHLZNQEwriG2ZDmaEo4VHjdMr_q2IiyhFwZUFvGHLk4koXaVnKbSlN-hOagq_sR-1bEJ_oq1hU/s320/tumblr_lxxdz0caol1ql1cpgo1_500.png" width="320" /></a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-73370146298934143922013-07-01T22:53:00.001+02:002013-07-01T22:53:26.899+02:006. fejezet<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgakw84RMcYi1fmOj4NflPskSNLZb237RwNe2TyhrsRaEpLeKlA8eTuGQsVY8hbIIWEu37UhqmE83dnaw0wvwo188ZNIQgXgI5Idq3qFIWr6BPz28ZItdSGFKDFwbZT5nJVzhwXNSLzF0A/s750/wpid-aidan_turner_2845_29.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgakw84RMcYi1fmOj4NflPskSNLZb237RwNe2TyhrsRaEpLeKlA8eTuGQsVY8hbIIWEu37UhqmE83dnaw0wvwo188ZNIQgXgI5Idq3qFIWr6BPz28ZItdSGFKDFwbZT5nJVzhwXNSLzF0A/s320/wpid-aidan_turner_2845_29.jpeg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kedvenc Ír színész. :33 ♥</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNoSpacing">
<b><i><span style="font-size: 14.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">[Shawn szemszöge]</span></i></b></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Igazából semmi bajom sincs, ezzel az Erik gyerekkel. Csak
szét tudnám ütni… Nem! Nem! Hope azt mondta, nincs köztük semmi és soha nem is
volt, egyedül velem van. De akkor is, őt ismerte meg előbb, mi van ha… Nem, nem
szabad ilyeneken gondolkoznom. Hogy is van az a mondás? Ha egyszerre két embert
szeretsz, mindig válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna,
sose szeretsz bele a másodikba. Ja, valahogy így. Nyugi, Shawn. Minden oké. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Haver, minden oké? – hallottam meg Mark hangját magam
mögül. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aha, persze, miért ne lenne? – kérdeztem vissza kicsit
szórakozottan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azért, mert kábé öt perce szólongatlak. – mondta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aha…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Egyáltalán miért érdekel ez engem ennyire? Hiszen Hope
csak egy csaj, ugyan olyan, mint a többi, leszámítva a sajátos stílusát, hogy
hol játssza a kemény csajt, hol apuci kicsi kedvence. De akkor is csak egy csaj
nem kéne, hogy érdekeljen a többi se érdekelt…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A picsába Shawn! Figyelj már oda!- ez Danny volt
amennyire ki tudtam venni valahogy sikerült telibe öntenem a sörömmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Bocs- mondtam üresen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hallod mi a fasz bajod van haver?- nézett rám a nagy
gűlű szemeivel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szerelmes- vigyorgott főlényesen Cody.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Meg a nagy faszt- csattantam fel kicsit talán
hevesebben a kelleténél, mire mind elkezdtek röhögni.- Basszátok meg magatok-
idegesen beleittam a sörömbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Észrevettem, hogy Mark nem röhög a többiekkel, csak
furcsán nézz rám, azzal a pillantásával, amit mindig is utáltam, olyan volt
mintha belém látna és ettől mindig hányingerem támadt, mint most is. Lehúztam a
söröm és próbáltam nem foglalkozni vele, ennek hatására az agyam visszatért
Hope-hoz és ahhoz az Erik fazonhoz. Remélem Hope még ma felhív, mert ha nem…
Nem is tudom, mit tennék, igazából semmit, csak tudomásul venném. Valami
koppant a halántékomon és ösztönösen lendítettem a kezem, amivel majdnem
eltaláltam Lee idegesítően vigyori képét. Ő csak nevetve hátra hőkölt és
védekezően felemelte két kezét. Hátra fordultam és Dia állt mögöttem
mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi van a bátyámmal? Tisztára olyan, mint egy álmatag
spiné- lehuppant az egyik üres helyre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawny szerelmes egy lánykába- ökölbe szorítottam a
kezem, de nem válaszoltam semmit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nocsak?- fordult felém Dia.- Te arra is képes vagy
tesó?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez új keletű dolog- jegyezte meg gúnyosan Danny,-
szerintem ne szokjuk meg- vigyorgott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Cseszd meg magad ’Cormack- köptem oda neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Dia figyelmesen végig nézett rajtam egy pillanatra
megállapodott a szeme a pólóm nyakánál, ahogy a kis ezüstláncnak kellett volna
lennie rajta a holddal. Kinyitotta a száját mintha mondani akarna valamit, de
inkább nem tette, helyette elkezdte birizgálni a karkötőjét, amit anyánktól
kapott. Ösztönösen emeltem volna a kezem, hogy megigazítsam a pólóm alatt a
nyakláncom, de csak akkor jöttem rá, hogy nincs ott mikor már a pólómat
tapogattam, egy pillanatra megdobbant a szívem, hogy elvesztettem, de aztán
eszembe jutott, hogy Hope nyakában lóg és ettől megnyugodtam. Magamban
mosolyogtam közben az asztalon pörgettem az üres sörös üveget.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- … akkor megyek. Nem hiszem, hogy Shawn most jó társaság
lenne- éreztem, ahogy oldalba lök, ránéztem, de nem szóltam semmit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kedvesen rám mosolygott majd felállt és kiment a bárból.
Még maradtunk pár órát majd elindultunk Markhoz, hogy ott folytassuk az estét,
ami valószínűleg annyiból fog állni, hogy beesszük, magunkat Mark nappalijába
rendelünk egy köteg pizzát és elsörözgetünk, miközben nézzünk a tv-ben valami
szarságot. Percenként ellenőriztem a telefont, hogy nem hívott-e Hope, de eddig
még semmi, pedig lassan már fél 12 volt. Egész délelőtt nem hívott, a fiúk
pedig már lassan unták, hogy folyamatosan a telómat bámulom, és folyton
nyaggattak valami szarsággal, úgyhogy egy idő után leléptem. Első utam egy
hangszerboltba vezetett, mivel kellett vennem egy csomag húrt a gitáromhoz.
Miután fizettem, még bent maradtam, nézegettem a hangszereket, legjobban persze
a gitárok kötöttek le. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Aztán meghallottam egy ismerős, nevetős hangot.
Megfordultam és Hope állt velem szemben, mellette pedig egy srác, aki százszázalékosan
nem Ian haverja volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hope? – tettem fel az amúgy elég hülye kérdést, és
kintebb mentem az oszlopok árnyékából. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Zavartan köszönt, majd bemutatott minket egymásnak. Nem
tévedtem, ő tényleg Erik volt, és legszívesebben ott helyben képen töröltem
volna a gyereket. Éreztem, hogy kezem akaratlanul is ökölbe szorul, mire
sziszegve fújtam ki a levegőt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Freezy ijedten kapott a nyakláncomhoz, és felváltva
nézett minket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szerintem ezt inkább kint beszéljük meg – mondta végül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Hope elém jött, és kézen fogva kihúzott a boltból. Mikor
becsapódott mögöttünk az ajtó Freezy felém pillantva kezdett volna egy
mondathoz, de megelőzve kezdtem magyarázni arról, hogy azt mondta, nincs köztük
semmi. Míg erről magyaráztam, valami kattant az agyamban. Egyáltalán miért
érdekel ennyire, ha egy másik sráccal találkozik? Hiszen ő is csak lány, ugyan
olyan, mint a többi… Nem, ezt még én se gondoltam komolyan. Ő egészen más, mint
az átlag. Ezért is adtam neki oda a láncom. Oké, én tuti megőrültem…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Miután megbeszéltük, hogy elmond neki mindent ott akartam
hagyni. De nem mehettem el csak úgy, volt bennem valami bizonyítási vágy a srác
felé, szóval lehajoltam és gyorsan megcsókoltam Hope-ot, majd leléptem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Minél gyorsabban vissza akartam érni Mark házához, hogy
jól berúghassak. De még úgy se múlt el a feszültség, hogy visszaértem a házba.
Danny még a szokásosnál is jobban irritált, folyton célozgatott valamire én meg
már azon voltam, hogy szétverem a fejét, de visszafogtam magam még is csak
jóban vannak az apáink, nem venné ki jól magát. Próbáltam a tv-re koncentrálni
és arra az üvegsörre, amit már kb. két órája szorongattam. Mark a kocsma óta
nem szólt hozzám egy szót se csak néha csendben figyelt, most őt is
legszívesebben agyon verném a mindent-tudok nézésével együtt. Megint elkezdtem
percenként nézegetni a telefonom, de semmi. Majd végre megszólalt a telefon és
egyből fel is vettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A fiúk persze rögtön elkezdtek mindenféle baromságot
kiabálni, vagyis szinte mindenki, kivéve Markot, aki még mindig rohadt
idegesítően méregetett. Miközben Hope beszélt kimentem a ház elé, és közben rá
is gyújtottam. Aztán azt mondta, hiányzik neki a hangom, mire akaratlanul is
elmosolyodtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nekem is a tiéd – mondtam, és egyáltalán nem bántam
meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Normális esetben nem mondok ilyeneket egy olyan csajnak,
akit szinte csak most ismertem meg. Amúgy, normális esetben nem is vagyok
együtt ennyi ideig egy lánnyal… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Rövid csevej volt, de nekem számított. Örültem, hogy
hívott, így viszonylag nyugodtabban mentem vissza a többiekhez. Felkaptam egy sört
az asztalról és levágtam magam a fotelba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, lenyugodtál? – kérdezte Danny arcán azzal az
idióta, utálatos vigyorral.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudod, ha az apáink nem lennének jóban, simán
szétverném a képedet- mondtam, mire felnevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudom én, hogy titkon csípsz engem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor nagyon rosszul tudod- bele ittam a sörömbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Lopva Markra néztem, aki magában mosolyogva bámulta a
tv-t a foteljéből. Már alig vártam, hogy végig hallgathassam a hegyi beszédét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Reggel korán keltem, valahogy nem aludtam jól az este.
Hope azt mondta ma megy el az apja valami turnéra, nem tudom pontosan ez most
mit is jelent, hogy többet vagy kevesebbet leszünk-e együtt, de egy biztos
volt, lesz pár nap, amikor Nevadában lesz Iannel. Már nem emlékszem pontosan
miért is mennek oda, de valami olyasmit mondott, hogy ott találkoznak majd a
szüleikkel pár napra. Nem sokkal négy után jött egy SMS tőle, hogy most indult.
Kicsit összepakoltam a papírokat az asztalomról, gondolkodtam rajta, hogy
berakom őket egy fiókba, mert folyton azokat lesi, de végül meggondoltam magam.
Felkaptam a motor kulcsát és elindultam Hope-ért, bár azt mondta, hogy ide jön,
de a srácok most vannak a Barry’s-ben és szerettem volna velük is lenni egy
kicsit, no meg talán azért is, hogy titkon büszkélkedhessem Freezyvel, de ezt soha
senkinek nem vallottam volna be. Egyszerűen csak nem az az ember vagyok. A
bárban jól elhülyéskedtünk és végre Hope is jobban tudott velünk nevetni, mint
legelőször, bár akkor még senkit nem ismert itt. Mikor kimentünk cigizni félve
hagytam bent Markkal kettesben, de nem tehettem mást. Csak reméltem, hogy Mark
nem mond neki valami nagyon baromságot, bár ahogy eddig kivettem nem nagyon
kedvelte meg Hope-ot, de melyik barátnőmet kedvelte egyáltalán? Tovább
elhúzódott kint a cigizés, mint terveztem, de mikor végre visszamentünk a bár
nem állt a feje tetején szóval Mark valószínűleg nem mondott semmi sértőt
Freezynek. Mikor oda értünk a boxhoz, Mark éppen kimondta Rocky nevét, mire
Cody szeme alig észre vehetően felcsillant, Hope pedig felnevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi van Rockyval?- ültem vissza mellé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Semmi- válaszolt, és a fejét a mellkasomnak döntötte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem akartad véletlenül most is elhívni?- kérdezte Cody,
furcsán élénk mosollyal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Odaadom a telóm, hívd el- oda nyújtotta neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Cody mohón kikapta a kezéből és már tűnt is el vele. Hope
kicsit szomorú fejet vágott és nem értettem miért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi a baj?- suttogtam a fülébe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Semmi- mosolyogott.- Csak elgondolkoztam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És min? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem érdekes- megrázta a fejét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha te mondod- megrántottam a vállam mire összekulcsolta
az ujjainkat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Furcsa melegség járta át a testem, vettem egy mély
levegőt és lassan kifújtam. Cody visszajött Hope telefonjával és már indult is
Lanaért. Nem sokkal az után, hogy Cody elhúzott megszólalt az asztalon hagyott
telefon, de Freezy nem nyúlt érte így gondoltam felveszem, én csak nem zavarja.
Kicsit megnyugodtam mikor a kijelzőn Ian neve villogott és nem Eriké felvettem
és beleszóltam. Ahogy hallottam nem őrült neki, hogy én vettem fel a telefont
így tovább is adtam Freezynek, ő hamar lezavarta a dolgot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem sokkal az után, hogy Lana és Cody megérkezett mi
leléptünk Hope-pal. Azt mondta, most menjünk hozzá, mert nincs otthon a
nevelőanyja. Ahogy száguldottunk az úron, erősen csimpaszkodott rajtam.
Éreztem, ahogy a haja hozzá ér a tarkómhoz, hogy a mellkasa hozzá simul a
hátamhoz és lassan föl-leemelkedik. Magam előtt láttam a formás kis testét, a
feszes csípőjét. Újra elő furakodott az első éjszaka emléke, bár akkor nem
éppen voltunk józanok, de még mindig érzem a bőröm a forró testének érintéseit.
Alig észrevehetően megráztam a fejem, hogy oda tudjak figyelni az útra, de mind
untalan visszatértek a képek. Lehet, hogy még csak 17 éves, jézus csak 17 éves,
de az ágyban olyan akár egy érett nő, ha nem jobb. Olyanokat mutatott be,
amiket legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna. Újra megráztam a fejem,
tényleg az útra kell koncentrálnom különben felborulunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Viszonylag hamar megérkeztünk hozzájuk, amikor is egy
fehér szőrcsomó rohant felénk ugatva. Szemöldök ráncolva néztem amint a kutya
ugrál körülöttünk, majd Hope simogatása után teljesen lenyugodott. Viszont az
még mindig nem értem, hogy egy rock sztárnak, miért egy ilyen törpe vakarcsa
van, mikor egy pitbull sokkal jobban illene hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Felmentünk Freezy szobájába, ahol a fal színét alig
láttam, minden tele volt tömve poszterekkel. Gyűjti őket, és minden zenei
stílus megjelent a falakon, bár leginkább a rock volt előnyben. De persze egy
rakat színész és sorozatok promó képei is voltak szép számmal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ezek apádék? – mutattam az egyikre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen – válaszolt, megállt előttem és megcsókolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Anyud meddig nem lesz itthon? – mond, hogy sokáig,
légyszi! Átkaroltam a derekát és közelebb húztam magamhoz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Remélem sokáig – mosolygott és újra megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de egy idő után
meguntam az állást, ezért lelöktem az ágyára, ő pedig szinte magával rántott.
Aztán hirtelen ő került felülre, ami miatt el kellett röhögnöm magam.
Megcsókoltam, majd bele túrtam a hajába. Aztán elkövettem egy óriási hibát.
Felnéztem a plafonra, amiről öt, tehetségesnek nem nevezhető nyálgombóc
vigyorgott le rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez most komoly?! – kérdeztem miközben távolabb toltam
magamtól Hope-ot. Nagyon remélem, hogy csak valami idióta vicc.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Hál istennek meg magyarázta a dolgot, de még így is
zavart, hogy rám bámul az az öt srác, így magam alá gyűrtem Hope-ot. Pár perc
múlva mire végre belemelegedtünk, Hope hírtelen elrántotta a fejét és ijedten
nézett az ajtó irányába, én nem hallottam semmit, de kimászott alólam és az
ajtóhoz ment, követettem. Valami csávó, aki egyáltalán nem hasonlított Freezy
apjához lelkesen taperolta az anyját. Én Hope helyében már biztos, hogy
lementem volna és szétszedtem volna őket, majd a fószert kibasztam volna a
lakásból… Freezy visszaparancsolt a szobába, hogy onnan menjünk ki a házból,
amit én személy szerint nem értettem, hogy akar megoldani, majd egyből elő is
rukkolt a válasszal miszerint másszunk le a fáról, aminek nem nagyon örültem,
mivel sose szerettem fára mászni, de ha muszáj, hát muszáj. Nem is volt olyan
nehéz, mint gondoltam, de Hope-ot kicsit féltettem, bár mint kiderült
felesleges volt, egy nagymacska ügyességével mászott le a fáról és már el is
indult felém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Alig vártam, hogy végre megérkezzünk hozzánk, nagyon
vissza kellett fognom magam, hogy ne ott helyben az utca kellős közepén
teperjem le, erre még neki áll nevetgélni azon, hogy Cody szobájából félre
érthetetlen hangok jönnek. Alig, hogy becsuktam magunk mögött a szobaajtót, már
le is döntöttem az ágyra. Sejtettem, hogy azon aggódik ne, hogy letépjem róla a
ruhát, mint a motelben, de ez most nem következett be. Egyre jobban érezni
akartam az apró testét az enyém alatt és a ruhák csak akadályoztak ebben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Másnap be kellett mennem, dolgozni, amiről teljes
mértékben elfeledkeztem így késtem is egy jó órát, szóval annyival is tovább
kellett benn maradnom, de ezt is, csak azért mert ez volt az első késésem.
Áldom az eget, hogy Hope jól tud időzíteni és a cigi szünetemben hívott fel, és
nem amikor munka van. Azt mondta, valami parti buli lesz ahova Ian hívta el.
Nem volt sok kedvem taknyosokkal bulizni, de ha egyszer ő ott lesz hát miért
ne?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Otthonról kicsit késve indultam el, bár Freezy még így is
előbb, mint a megbeszélt szóval épp, hogy a part előtt értem utol. Igazából
sose gondoltam volna, hogy ekkora meglepetés ér, mint akkor ott. Az egész hely
tele volt ismeretlen arcokkal, akiket Hope természetesen jóban volt, vagy csak
ismerte őket. Végig törte a tömeget előttünk láthatóan céltudatosan ment előre,
majd megtorpant, hogy körbe nézzen és pár pillanat múlva meg is találta, amit
keresett, egy szőke srácot, aki egy csajjal dumált. Oda kormányzott hozzájuk és
megállt a csaj mögött a sráccal szemben, aki valószínűleg Ian lehetett. A sötét
hajú csaj, aki eddig háttal volt nekünk, most megfordult és alig mertem hinni a
szememnek, de igen ez ő volt, gyorsan feleszméltem a döbbenetből és
ráköszöntem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia húgi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<b><i><span style="font-size: 14.0pt; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">[Freezy szemszöge]<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Húgi. Mi van?! Álljon csak meg a menet. Ian csaja, Shawn
húga?<b><i><o:p></o:p></i></b></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawn?! – kerekedtek el a lány szemei is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ian zavartan kapkodta a fejét a mellette álló lány és Shawn között.
Valószínűleg ő is annyit értett belőle, mint én. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Te mit keresel itt? – kérdezte – a neve már eszembe jutott – Dia. <br />
- Ugyanezt kérdezhetném tőled – vonta fel a szemöldökét Shawn. Nem tudom, hogy
most komolyan kérdőre vonja-e a húgát és próbálja magára venni a nagytesó
szerepét, vagy csak hülyül. <br />
- A barátommal vagyok itt – mondta Dia és megfogta Ian kezét. <br />
- Oké, most mi van?! – akadt ki Ian teljesen. – Ti ketten testvérek vagytok?! <br />
- Igen- helyeselt mosolyogva Dia, Iannel csak elképedve néztünk, majd Dia rám
nézett és még szélesebben mosolygott.- Szóval te vagy az, aki elcsavarta a
bátyám fejét?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát…- kicsit elpirultam, erre még sose gondoltam, hogy
ÉN elcsavartam Shawn fejét, fordítva talán igen, na de így?- Gondolom- mondtam
végül kicsit esetlenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nagyon örülök- hirtelen elengedte Ian kezét és szorosan
magához ölelt, amit nem tudtam hova tenni. Meglepetésemben még visszaölelni is
felfelejtettem, de szemmel láthatólag ő ezen nem sértődött meg.- Már annyira
vártam, hogy végre megismerhesselek, de Shawn rejtegetett előlem- kérdőn néztem
Shawnra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak azért mert tudtam, hogy így fogsz reagálni-
fintorgott a húgára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még is hogy?- csípőre tette a kezét és elszántan nézett
Shawnra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy letámadod, szegény még azt se tudja ki vagy mi
vagy, de már is ölelgeted- mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Bocs, de én ilyen vagyok- ráöltötte a nyelvét majd
felém fordult.- Ne haragudj, csak a hév tudod- mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Semmi gond- megráztam a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, jó ne haragudjatok- szólt közbe Ian,- de most
komolyan ő a bátyád? Már bocs, hogy így kérdezem- nézett Shawnra gyorsan majd
újra Diara.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen- bólintott büszkén Dia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Aki önfeláldozó, kedves, segítőkész és aranyos?-
értetlenkedett, még szép, hisz ő nem is ismeri igazán, bezzeg én… vagyis Dia.
Csak most tudatosult bennem, hogy amúgy mennyi mindent nem is tudok róla, sőt
szinte semmit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A hiedelmekkel ellentétben nem egy börtöntöltelék
vagyok, sőt soha nem voltam még csak a börtön közelében sem. Tudom, milyen
pletykák keringenek rólam, de annak a fele se igaz- elképedve néztem Shawnt,
így még sose hallottam beszélni magáról.<br />
- Ja, nem is értem, hogyan találhatnak ki az emberek ilyeneket rólad… -
vigyorgott Dia megállás nélkül. <br />
- Pedig elég sok ’hiedelmet’ hallottam… - morgott Ian. <br />
- Nos, csak azért, mert van tetkóm és motorral járok, még nem vagyok bűnöző,
bármennyire is szeretnék ezt gondolni az emberek – mosolygott angyalian Shawn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ian hümmögött egy sort, de nem válaszolt. Azt hiszem, volt min rágódnia, ahogy
nekem is. Oké, szóval nem olyan régóta ismerem Shawnt. Azt tudom, hogy
egyáltalán nem olyan, amilyennek Ian legelőször beállította nekem. Azt tudom,
hogy nagyon – talán túlságosan is – megkedveltem ez alatt az idő alatt. De
igazából semmilyen lényeges infót nem tudok róla… Jó, rengeteg időt töltünk
együtt, de az ilyen dolgokról sose mesél semmit. És valószínű, ha nem látom meg
azt a képet az asztalán csak ma este tudtam volna meg, hogy van egy húga, aki
akár az iker húga is lehetne, ha nem tudnám, hogy két év korkülönbség van
köztük, és ezt is csak onnan tudom, hogy Ian mondta, hogy 21 éves a csaj. Azt
persze tudom, hogy az anyukája meghalt, de azt se ő mesélte nekem, és szerintem
Mark se mesélte volna el, ha nem gondolja, hogy fontos lehet tudnom. Persze
megértem ez egy fájó pont neki, de akkor is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akartál beszélni valamiről- vágta félbe a gondolat
menetemet Ian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh igen- néztem rá.- De nem itt. Ez nem olyan dolog,
amiről több tíz ember előtt beszélnék- jelentőségteljesen néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké akkor majd később.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ja-, mondtam kedvtelenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Tompán hallottam magam körül, hogy a többiek
beszélgetnek, hogy szól a zene. Körbe néztem a parton, megpillantottam Eriket,
ahogy egy szőke csajjal beszélget és mintha csak megérezte volna, hogy nézem,
felém pillantott és mikor meglátott kedvesen mosolygott és intett,
visszaintegettem neki, majd fordultam is tovább. Valahogy elkeveredtünk Iannék
mellől és egy padként szolgáló kidőlt fán ücsörögtünk. Megzörrent a telefonom
és kikaptam a zsebemből. Michelle küldött SMS-t. <i>„Elmentem, Val nénikédnél alszom. Vigyázz magadra. Puszi”</i> töröltem
az üzenetet, de Shawn még el tudta olvasni. Szép, persze ha én olvasnék, bele
az SMS-eibe tuti kiakadna… Átkarolta a derekam, és a fülemhez hajolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Baj van?- megrántottam a vállam, mire kicsit odébb
húzodott.- Baj van- ez már inkább kijelentés volt, mint kérdés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs kedvem bulizni. Haza akarok menni- vett egy mély
levegőt és lassan kifújta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Te akartad, hogy eljöjjünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudom- nem néztem rá, felállt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gyere- felém nyújtotta a kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem fogadtam el, felálltam mire elindult én meg követtem.
Szótlanul mentünk a motorja felé, nem kérdezte meg mi történt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Máris mentek? – termett előttünk Dia és érdeklődve figyelt minket. <br />
- Igen – bólintott Shawn, majd tekintetével Iant kereste – és örülnék, ha a
srác közelében maradnál. <br />
- Ne próbáld megjátszani a nagy tesót, sosem állt jól – rázta a csaj röhögve a
fejét. <br />
- Szia, húgi – rendezte le egy szemforgatással Dia válaszát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Dia mindkettőnket átölelt, majd visszament a többiekhez. Shawn zsebre tett
kézzel jött mellettem, és nem szólt semmit. Igazából én se. Mikor lerakott a
házunk elé, akkor se mondtam semmit, nyomtam egy puszit a szájára és befelé
indultam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Free! – hallottam meg a hangját magam mögött. – Minden oké?<br />
Nem fordultam meg, úgy válaszoltam. – Jó éjt Shawn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Bementem a házba és bezártam az ajtót. Nem hallottam, a motor hangját, de
megerőltettem magam és nem mentem ki hozzá. Sőt, az ablakhoz se, céltudatosan
felmentem a szobámba és ledőltem az ágyamra, és arcomat a párnáimba temettem.
Pár perc múlva rájöttem, hogy nagyon nem kényelmes, ahogy a nadrágom gombja a
hasamba vág így felálltam és átöltöztem. Pinkly közben bejött a szobámba és
felügyeskedte magát az ágyam végére. Az ablakomhoz mentem, hogy behúzzam a
függönyt, a szemem sarkából láttam, hogy Shawn még mindig az utca túl oldalán
áll a motorjának dőlve. Felkaptam Pinklyt és ledőltem vele az ágyamra. A
hátamon feküdtem, néztem a plafonomon a világító csillagokat, közben simogattam
Pinklyt a mellkasomon. Megrezzent a telefonom az éjjeliszekrényen fél kézzel érte
nyúltam, Shawn írt, megnyitottam. <i>„Jó
éjszakát Hercegnőm.”</i> Nem válaszoltam neki, de nem is töröltem ki az
üzenetet, megnyitottam az új üzenet mappát és írtam apának egy SMS-t. <i>„Szereltek, hiányzol.”</i> Ahogy elküldte az
üzenetet leejtettem a földre a telefont és Pinklyvel a mellkasomon elaludtam.
Reggel korán keltem még hét óra se volt, Pinkly már a lábamnál kuporgott.
Lassan felálltam, hogy ne keltsem fel. Bementem a fürdőbe és megmostam az
arcom, majd visszamentem a szobámba és elhúztam a függönyt, igazából nem tudom
mire számítottam, hogy Shawn még mindig ugyan ott fog állni, a motorjának dőlve
rám várva. De én is csak egy vagyok a sok közül. Már fordultam volna el mikor
hirtelen hatalmasat dobbantott a szívem. A ház előtt volt a motorja, bár ő
sehol, de tuti nem hagyná csak úgy ott motorját, főleg nem az utcán.
Kinyitottam az ablakot és kicsit kihajoltam rajta, hogy jobban körbe tudjak
nézni, de sehol nem volt semmi. Kezdtem pánikba esni, hol lehet, ha a motorja
itt van? Majd megláttam az utca végén egy közeledő alakot, amiben egyértelműen
felismertem Shawn alakját. Visszahúztam a fejem az ablakból, hogy ne lásson
meg. Ugyan megnyugodtam, hogy nincs semmi baja, egy darabig még figyeltem,
valami volt a kezében, de nem tudtam kivenni micsoda. Visszacsuktam az ablakot
is és a szekrényemhez mentem. Felvettem a bugyi rózsaszín rövid nadrágomat és
lementem a konyhába keresni valami enni valót, Pinklyvel a hónom alatt.
Töltöttem a tálkájába egy kis kutya kaját amit szépen komótosan elkezdett
rágcsálni. Öntöttem egy tálba tejet és kerestem valami müzli-félét, majd lassan
eszegetni kezdtem. Igazából Shawn tuti őrült. Képes volt egész este itt
szobrozni, várva, hogy hátha beengedem?! Hirtelen lelkiismeret furdalásom
támadt, és késztetést éreztem arra, hogy kirohanjak hozzá és a nyakába ugorjak.
Nagyon közel voltam hozzá. Visszamentem a szobámba, megfésülködtem és elvégeztem
a szokásos reggeli teendőket. Megnéztem a telefonom, időközben két SMS-em is
jött, azt néztem meg először, amit apa írt; <i>„Én
is téged, Nevadában találkozunk, tarts ki!”</i> Halványan elmosolyodtam, majd
megnéztem a másik üzenetet; <i>„Jó reggelt Királylány.”</i>
Nem, nem tudom, mit akar ezzel elérni és még mindig nem sikerült rájönnöm arra,
hogy miért becézget így. Az ablakhoz sétáltam és óvatosan kilestem a függöny
mögül. Még mindig ott állt, a motorjának dőlve, ugyan az a ruha volt rajta,
mint tegnap és a kezében még mindig volt valami, amit nem láttam egészen jól,
de kissé szórakozva forgatta a kezei között. Perverz kíváncsiság lett rajtam
úrrá, hogy vajon meddig képes a ház előtt szobrozni. Visszamentem a konyhába és
elővettem még egy tányért. Töltöttem bele egy kevés müzlit meg tejet,
beleraktam a tányérba egy kanalat és kimentem az előszobába, belebújtam a
papucsomba és kinyitottam az ajtót. Oda se figyelve kimasíroztam az ajtón
kezemben a tányérral. Shawn ellökte magát a motortól és csillogószemekkel nézte,
ahogy közeledtem. Megálltam előtte, egy határozott mozdulattal a kezébe nyomtam
a tálat majd visszamentem a házba se szó se beszéd és becsuktam magam után az
ajtót. Bementem a nappaliba és felraktam egy válogatást, CD-t, amin tényleg
minden fajta zene volt. A lehető leghangosabbra vettem, hogy még véletlenül se
halljam meg a csengőt és elkezdtem táncolni és énekelni - már amikor lehetett -
a zenére. A telefonom is csörgött egy darabig, de nem foglalkoztam vele. Egy
csomó ideig tomboltam, majd mikor kifáradtam kerestem valami akció filmet,
amibe elég hangosan üvöltöznek és lövöldöznek, bedugtam a fülembe a
fülhallgatót, a másik végét meg a laptoba és max. hangerőre vettem és
lefeküdtem az ágyra. Teljesen beleéltem magam a filmbe, pedig a kritikusok
nagyon lehúzták. Már dél is elmúlt, mikor valaki bejött a szobámba és ki húzta
a fülest a fülemből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Hope, legalább egy órája kiabálok neked – állt meg az ágyam mellett Michelle.
<br />
- Bocsi, nagyon bele merültem… - rántottam meg a vállam, és kinyomtam a filmet.
<br />
- Ezt az ajtó előtt találtam – rakott le mellém egy dobozt, amit korábban Shawn
kezében láttam. – Mivel a te neved van ráírva, gondolom neked szánták… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Aszta, micsoda felfedezés! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Egyébként jó volt az estéd? – érdeklődött kedvesen. Hah, kedves lett volna,
ha nem tudnám, hogy minden bizonnyal tegnap este is megcsalta apát.
Sokadszorra. <br />
- Ja, nagyon – biccentettem és felültem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Michelle érezhette, hogy nem vagyok nagyon beszédes kedvemben, ezért magamra
hagyott. Felnyitottam a doboz tetejét,
az tele volt lapokkal, gyorsan visszacsuktam, az ajtómhoz mentem és kulcsra
zártam, majd visszahuppantam az ágyamra. Csak most néztem meg tüzetesebben a
doboz tetején lévő kis írást. <i>„Hope
Haner”</i> Nem volt semmi különleges benne, de óvatosan letéptem a kis cetlit
és megfordítottam. <i>„Apuci kicsi lányának,
Hercegnőmnek”</i> Elmosolyodtam, megfogtam a kis cetlit és azzal az oldalával
kifelé ragasztottam fel a falra, amin a nevem virított. Visszamentem az
ágyamhoz és ismét levettem a tetejét a doboznak. Óvatosan kivettem az
összetűzögetett lapokat és leraktam magam elé. A többség össze-vissza volt
firkálva itt kihúzva egy hosszabb sor, ott áthúzva egy szó. De még így is felismertem
azokat a papírokat, amik eddig Shawn asztalán csücsültek. Végig olvastam az
összeset szépen lassan gondosan, mikor a kezembe vettem az utolsót és végig
olvastam, furcsa érzések kavarogtak bennem, még a szemem is könnybe lábadt. Nem
voltam benne egészen biztos, hogy nekem írta-e azt a dalt vagy másnak, de
nagyon tetszett. Az asztalomhoz vittem és a tetejére rajzoltam egy aprócska
szívet, majd minden lapot, úgy ahogy volt sorban visszarendeztem a dobozban azt
pedig becsúsztattam az ágyam alá. A telefonomért nyúltam és elkezdtem írni egy
SMS-t. <i>„Már várom. Beszélnünk kell, ha
ott leszünk.”</i> Megnyomtam a küldés gombot, majd az új üzenet gombot és újra
írni kezdtem. <i>„Köszönöm.”</i> Csak ennyi
volt. Ugyan még nem bocsátottam meg neki teljesen, de ezzel sokat lendített
felé. Rögtön visszaírt, amin már meg se lepődtem; <i>„Már is megtaláltad?” </i>Az elhatározásomnak, miszerint nem írok
vissza, lőttek, ugyanis kapásból válaszoltam neki; <i>„Nem volt nehéz.” </i>Oké, Free, állj le. Állítólag haragszom rá, úgy
is kéne viselkednem… A telefonom megint pityegett, nekem pedig muszáj volt
megnéznem, mit írt; <i>„Este átmegyek. Ha
lehet, most legyél vendégszeretőbb Hercegnő.” </i>Azért ehhez nekem is lesz
egy-két szavam és ha Michelle itthon van? Kinyitottam az ajtót és átmentem a
folyosón a fürdő szobához, óvatosan bekopogtam, egyből jött is a válasz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Itthon leszel ma este?- kérdeztem rá kertelés nélkül.<br />
- Miért?- mert idegesítesz…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát… tudod…- ohh a picsába végtére is sose kértem még
ilyet tőle, most az egyszer igazán elmehetne, hogy találkozzon azzal a pasival
a kedvemért, vagy, hogy tényleg Val néninél legyen egy ideig. Vettem egy mély
levegőt és belekezdtem.- Szóval, Shawn lehet, hogy átjönne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem volt itt tegnap?- idegesen kifújtam a levegőt,
közben magamban átkozódtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De, vagy is, hogy nem. Nem úgy alakult az este, ahogy
terveztük öhm… közbe jött neki valami.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Értem és még is mit szeretnél?- tuti, hogy direkt húzza
az agyam, de csak azért se hagyom magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát arra gondoltam, hogy megint ott aludhatnál Val
néninél vagy az egyik barátnődnél, ha nem lenne öhm… nagy gond.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben. Mikor jön át?<br />
- Öh… miért?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mert akkor addigra elmegyek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Fhúú hát nem tudom, azt még nem beszéltük meg- igazából
csak nem akartam neki, mondani, hogy Shawn egyszerűen csak bejelentette, hogy
átjön és kész.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó akkor hatra már itt sem vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Köszi-, hálásan az ajtóra mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Visszamasíroztam a szobámba és végig böngésztem a
letöltött sorozatokat a gépemen. Megakadt a szemem egy nagyon régi sorozaton,
amit már vagy egy éve nem néztem így megnyitottam az első évad részeit
tartalmazó mappát és elkezdtem nézni a <i>Vámpír,
a vérfarkas és a szellem</i>-et. Közben küldtem egy SMS-t Shawnnak. „<i>Hatkor megy el a nevelő anyám. Az attól
függ, milyen kedvemben leszek.”</i> Megnyomtam a küldés gombot és
belefeledkeztem a sorozatba. <i>Imádom Aidan
Turner mosolyát.</i> Minden egyes percben elolvadtam az ágyamon, amíg a
sorozatot néztem és mikor az egyik kedvenc ír színészem volt éppen a képernyőn.
Teljesen elrepült az idő, észre se vettem, hogy hány óra, tökéletesen
elmerültem a sorozatban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Hope, elmentem – lépett be Michelle a szobámba. <br />
- Oké, köszi – biccentettem, és lecsuktam a gépem tetejét. <br />
- Okosan, és ha valami gond van hívj, oké? – kérdezte, játszva a féltő anya
szerepét. A gond az volt, hogy csak játszotta…<br />
- Azonnal – ígértem meg, jó kislányhoz híven.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Amint elment, megfürödtem, de nem nagyon vacilláltam semmivel. Hajamat
egyszerűen felkötöttem, egy sima pólót meg rövidgatyát vettem fel és a sminkel
se bajlódtam olyan, hű de sokat. Végül is, itthon vagyok…<br />
Kinyitottam az ablakom, hogy halljam, ha jön és elterültem az ágyon. Szerintem
egy jó órán keresztül bámultam a plafont, azon belül is a One Direction-os
poszteremet, mikor meghallottam a motor ismerős zúgását. Aztán pár pillanattal
később a csengőt is. Komótosan lesétáltam a lépcsőn és megálltam a bejárati
ajtó előtt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Igen? – szóltam ki. <br />
- Hope? – hallottam meg Shawn hangját, ami erősen nevetős volt.<br />
- Ki az? – kérdeztem már-már unottan, és úgy terveztem egy darabig nem nyitok
ajtót.<br />
- A barátod – mondta, és magam elé képzeltem az arcát. <br />
- Nem rémlik, hogy van olyanom- egy ideig nem válaszolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, jó mi bajod van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs semmi bajom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem versz át, tegnap sem volt jó kedved.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem véletlenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi bajod van Hope?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem is tudom- háttal neki dőltem az ajtónak.- Talán
csak az, hogy nem ismerlek…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne hülyéskedj már!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem hülyéskedek- fáradtan sóhajtottam.- Shawn,
egyáltalán elmondtad volna valaha, hogy van egy húgod, ha nem látom meg azt a
képet?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha szóba jön…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem Shawn, ez nem jó válasz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen, persze, hogy elmondtam volna…- vettem egy mély
levegőt és elkezdtem babrálni a nyaklánccal, nagyon nem akartam megtenni ezt,
de muszáj volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És azt, hogy…- vettem egy mély levegőt, de muszáj lesz,
kimondanom akármennyire nem akarom.- Hogy anyukád meghalt?- lehalkítottam a
hangom, de még így is tudtam, hogy hallotta. Hosszú ideig nem válaszolt semmit,
egy pillanatig azt hittem elment, de végül megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez nem olyan dolog, amit minden második embernek
elmondok, aki velem szembe jön az utcán- ingerült volt a hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne haragudj, nem akartam csak… Mark mesélte mikor a
kocsmában voltunk, és mást is mondott…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen? Mi csodát?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy- nyeltem egyet,- hogy a nyakláncot, ami most itt
lóg a nyakamban tőle kaptad, még mielőtt…- nem bírtam kimondani,- és, hogy soha
senkinek nem engedted, hogy hozzá érjen, mert olyan sokat jelent számodra, és most
még is rajtam van. Shawn én…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nyisd ki- szakított félbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tessék?- hirtelen azt se tudtam hol vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nyisd ki az ajtót- megfordultam és kinyitottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ahogy eléggé kinyitottam az ajtót ahhoz, hogy be tudjon
lépni rajta, megragadta a karom magához húzott, átkarolta a derekam felemelt és
megcsókolt, de úgy, ahogy eddig még soha, ha nem tart biztos, hogy összeestem
volna, úgy remegett mindenem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mit akarsz tudni? – kérdezte csendesen, még mindig
engem ölelve. <br />
- Miért döntöttél úgy, hogy megmentesz? – nem néztem a szemébe, kezemet a nyaka
köré fontam.<br />
- Mint mondtam, nem olyan vagyok, amilyennek az emberek gondolnak.<br />
- És… tegnap miért maradtál itt? – nem ezeket kellett volna kérdeznem. Nagyon
nem, de egyszerűen csak kibuktak belőlem a szavak. <br />
- Mert… - elgondolkozott. – Mert úgy éreztem, itt kell maradnom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Egy ideig csendben álltunk az ajtó előtt, én a mellkasába fúrtam az arcom, ő
fejét pedig a fejemre fektette. Igen, magasabb nálam. Nem is kicsivel…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Írtál rólam egy dalt? – kérdeztem hirtelen. <br />
- Elolvastad? – neeem, csupán hülyülök. Ha nem olvastam volna el, honnan
tudnám, hogy dalt írt rólam?! <br />
- Miért írtál rólam?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A helyet, hogy válaszolt volna megcsókolt, betolt az
előszobába és a lábával becsukta az ajtót. Úgy tűnik, egy ideig nem fogok választ
kapni a kérdésemre. Hirtelen megszólalt a telefonom a nappaliban és kitéptem
magam a karjai közül. Berohantam a nappaliba és a térdemen végig csúszva a
szőnyegen felmarkoltam a telefont a dohányzó asztalról, megnyomtam a fogadás
gombot és boldogan mosolyogtam a tv-re.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, szóltam bele boldogan, közben hallottam, hogy
Shawn jön befelé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia, kicsim.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogyhogy felhívtál?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát volt egy kis szabadidőm és érdekelt mi van veletek.
Anyád otthon van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs, Val nénivel van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És, hogy vagy? Baj van? Csak az SMS miatt kérdezem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát- óvatosan hátra pillantottam a vállam felett, Shawn
az ajtóban állt,- majd megbeszéljük Nevadában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben kicsim. De, hogy vagy?- kinyújtottam a lábam és
csak most éreztem meg mennyire fáj, ahogy végig szántotta a szőnyeg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát- elkezdtem vizsgálgatni őket,- annyira siettem,
hogy felvegyem a telefont, hogy végig csúsztam térddel a szőnyegen és most fáj.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh istenem, nem is te lennél- nevetett bele a
telefonba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem bizony- büszkén megráztam a fejem.- Figyelj, most
megyek, mert itt van Shawn…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen erről meg én akarok majd veled beszélni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na de apa!- csodálkozva néztem a padlót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hope- furcsa hangsúllyal mondta, így jobbnak láttam nem
kötözködni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen is- hunyászkodtam meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van- hallottam a hangján, hogy mosolyog.- Még
beszélünk kicsim.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Így van- vigyorogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Vigyázz magadra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Te is! Aztán jó koncerteket adni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Csak is a szokásos. Szeretlek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én is téged, hiányzol- elszomorodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Te is nekem. Puszi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Puszi- kinyomtam.- Apa volt- fordultam Shawn felé
ültemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Valahogy kitaláltam – mosolygott rám és leült elém a
szőnyegre törökülésbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Teljesen felé fordultam és magam alá húztam a lábaim, ő pedig megfogta a kezem.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még mindig keveset tudsz rólam? – kérdezte elképesztően
szép mosollyal.<br />
- Nem eleget – válaszoltam és a szemébe néztem. <br />
- Nem fogok olyan sablonos kérdésekre válaszolni, mint például mi a kedvenc
színem és társaik – vonta fel a szemöldökét, mire elfintorodtam. <br />
- Mindent az alapoknál kell kezdeni… - rántottam meg a vállam.<br />
- Szerintem az alapokon akkor túlléptünk mikor megmentettelek – vigyorodott el
újra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Egy ideig csak néztük egymást, valahogy egyikünk sem akart megszólalni.
Igazából még mindig alig ismerem, nem tudtam meg róla sokkal többet. Viszont
jól esett, hogy írt rólam. Hogy az ő nyakláncát hordom. Hogy tegnap egész
éjszaka a házunk előtt szobrozott. Hogy most itt van. Hirtelen elmosolyodtam,
magam sem tudom miért, de visszamosolygott. Pinkly komótosan oda baktatott
hozzánk és belemászott az ölembe és ott összegömbölyödött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mesélj magadról- szólaltam meg végül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mit?<br />
- Nem tudom, mindent, ami csak eszedbe jut- pár pillanatig csak fürkészte az
arcom majd belekezdett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát, mint azt tudod, Codyval élek- bólintottam.- Lassan
két éve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Miért költöztél el? Vagyis azt tudom, hogy 23 vagy és
már ideje volt gondolom, de egy csomóan még 35 évesen is a szüleiknél laknak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom igazából- vonta meg a vállát.- Dia még apával
lakik, de én nem bírtam ott maradni- megértően bólintottam, nem mertem
megszólalni, nehogy abba hagyja.- Anya…- vett egy mély levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem kell, ha nem akarod- szólaltam meg hirtelen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De, de. Szeretném, ha tudnád.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Anya négy éve halt meg. Rákos volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh sajnálom- megfogtam a kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egész végig magánál volt, vagyis csak az utolsó pár
hónapban volt rosszul- elhomályosult a tekintette és ez megijesztett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És Diaval milyen a kapcsolatotok?- váltottam gyorsan
témát, zavartan nézett rám, de válaszolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát vannak köztünk viharok, de melyik testvérpárnál
nincsenek?- mosolygott, mire visszamosolyogtam.- De alapvetően jól kijövünk
egymással.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Az a lényeg- Pinklyre néztem.- Volt valami házi
állatod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azt hittem abban egyeztünk meg, hogy nincsenek sablonos
kérdések- mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem, ezt te csak kijelentetted, én nem egyeztem bele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Volt egy tengeri malacom, akit Jonathannak hívtam, de a
húgom folyton Cuncikázta így végül ez maradt rajta- felnevettem.- És neked?
Már, mint a kis szőrgombócon kívül- megsimogatta Pinkly fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát konkrétan sose volt, hisz itt volt Pinkly és nála
soha semmilyen kisállatot nem szerettem jobban és nem is akartam, de nagyon
sokáig haza hordtam minden féle állatot, amit csak találtam az utcán. Persze
hamar elszöktek, legalábbis nekem mindig ezt mondták, de biztos vagyok benne,
hogy Michelle pakolta ki őket- elhúztam a szám.- Meg hát lényegében Pinklyvel
nőttem fel, szerintem sose lesz másik kutyám. Úgy érezném, hogy elárultam-
vettem egy mély levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nagyon öreg?- szomorúan bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Apa mondta, hogy ahogy haza hoztak Pinkly megrohamozott,
akkor már azt hiszem kettő vagy három éves volt, szóval szinte egy idős velem,
és először azt hitték, meg fogok ijedni és még jobban magamba fogok zárkózni,
de én csak lecsücsültem a földre és nevettem azon, ahogy a kis fehér szőrcsomó körülöttem
ugrándozik és szimatol.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hány évesen fogadtak örökbe?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Három voltam, vagy valahol a körül. Kb. négy éves
koromig nem voltam hajlandó megszólalni és senki se tudja miért. De azt mondták
még újszülött voltam mikor bevitt egy nő az árvaházba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Sose akartad megkeresni az igazi szüleidet?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Minek? Nem kellettem nekik, vagyis nem tudom, igazából
fogalmam sincs miért kerültem árvaházba, de nem utálom érte se azt a nőt, aki
bevitt, se azt, aki megszült, még ha ugyan az is a két személy, mert nem
tudhatom, mi van a háttérben. De nem, nem akartam megkeresni őket sose. Én jól
el voltam mindig is apáékkal még ha Michellet nem is kedvelem. Azért valamilyen
szinten ő is gondoskodott rólam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És mikor tudtad meg, hogy örökbe fogadtak?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tudom, valahogy egyszerűen csak úgy neveltek, hogy
mindig is tisztában voltam azzal, hogy nem az ő gyerekük vagyok, de ugyan úgy
szeretnek. Talán az tűnt fel a leghamarabb, hogy csak három éves koromtól
vannak rólam képek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És az nem okozott gondot, hogy csak négy évesen kezdtél
el beszélni?- felnevettem, ez volt az egyetlen dolog, amire tisztán emlékszem
gyerekkoromból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mindig is beszéltem, vagyis rendesen fejlődött ki a
beszédkészségem úgy, mint a többi gyereknek, csak én nem hallattam a hangom.
Általában akkor beszéltem mikor senki nem volt ott és akkor is csak a plüss
macimhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh értem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Áttértünk minden féle lényeges és kevésbé lényeges
dologra. Gyerekkori történetek, kisebb versenyt csináltunk abból ki hányszor
esett el úgy, hogy csontja tört és egyebek. Mesélt az anyukájáról, azt mondta
nagyon gyönyörű nő volt, olyan kék volt a szeme, mint neki, egészen világos
szőke haja volt és neki volt a legszebb mosolya az egész világon. Azt mondta
imádta hallgatni a hangját még tizenéves korában is megkérte néha, hogy
meséljen neki este valamit lefekvés előtt, csakhogy a hangjára aludhasson el.
Elmesélte, hogy még a betegsége alatt is nagyon erős maradt és sose mutatta, ki
ha fájt neki, de Shawn mindig látta rajta, és mikor kórházba került négy évvel
ezelőtt nem akarta elengedni, dühös volt rá amiatt, hogy itt hagyja őket, őt.
De azzal is tisztában volt, hogy ez nem az anyja hibája, ez amolyan családi
probléma volt, ami csak a női családtagoknál fordul elő, így Dia azóta, hogy az
anyjuk először lett rosszul és megtudták mi is ez, próbál a lehető
legegészségesebben élni és háromhavonta jár kivizsgáltatásra, hogy ha bármi
lenne, minél előbb észre tudják venni. Az apjuk nagyon összetört az anyjuk
halála után és jó részt Shawn vezette a háztartást. Elment dolgozni, hogy
legyen pénzük, de egy évvel rá, az apjuk erőt vett magán és minden visszaállt a
régi kerékvágásba. Eljárt dolgozni, tette a dolgát, mint egy édesapa. És végül
két éve azért döntött úgy, hogy elköltözik, mert nem bírt meg maradni a házban,
túl sok volt a fájó emlék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Idővel bementünk a konyhába, hogy csináljak magunknak
valami kaját, majd felmentünk a szobámba. Shawn most először nézett rendesen
körbe a szobámban, az egyik polcon megpillantotta az ütött kopott plüss
mackómat és óvatosan levette. Nem szerettem, ha piszkálták, de most nem zavart.
Nem rakta vissza a helyére, helyette ledőlt az ágyamra és a hasára támasztva
kezdte el piszkálni a visszavarrt fülét. Felálltam az asztalomtól és lefeküdtem
mellé, a mellkasára hajtottam a fejem és csendben figyeltem a pacival játszó
kezét, így aludtunk el.<br />
Reggel korán keltem, legalábbis korábban, mint megszoktam. Magam mellé néztem
és láttam, hogy Shawn szétvetett karokkal fekszik mellettem és… horkol.
Elmosolyodtam, óvatosan kikászálódtam az ágyból és az ajtómhoz igyekeztem.
Ekkor vettem észre, hogy Shawn másik kezében – ami lelógott az ágyról – a
macimat szorongatja. Kivettem a kezéből és a feje mellé tettem, a takarót pedig
meg igazítottam rajta. Lementem a konyhába és csináltam valami reggeli szerűséget.
Közben megtaláltam a telefonom, amin volt egy-két olvasatlan üzenet és nem
fogadott hívások, szóval evés közben azokat böngésztem. Tegnap este apa hívott
kétszer, Michelle pedig SMS-t írt, hogy minden rendben van-e. Nem írtam vissza,
csak apának szóltam, hogy este beszélünk. A következő üzenet viszont Iantől
jött; <i>„Hé, most ráérek, ha gondolod,
találkozhatunk.”</i> Ohh köszi, hogy szánsz rám időt… Két órája küldte az
SMS-t, vagyis lehet, hogy már nem ér rá. Végül úgy döntöttem visszaírok neki. <i>„Most is ráérsz? Kettőkor a parkban?”</i>
Megnyomtam a küldés gombot és felültem a pultra közben ettem a reggelim és
vártam Ian válaszát. De az SMS-t jelző hang helyett a csengő szólalt meg,
kelletlenül másztam le a pultról és mentem ki az előszobába mind ezt azért,
hogy egy irgalmas szamaritánust elküldjek, majd visszamenjek a konyhába.
Bekapcsoltam a konyhai kis TV-t és folytattam az evést miközben valami bugyuta
gyerek mesét néztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem sokkal az után, hogy bedobtam a mosógatóba a tányérom
Shawn jött be a konyhába álmosan dörzsölgetve a szemét. Rámosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó reggel álomszuszék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Neked is- nyújtózott egyet, majd hozzám lépet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hogy aludtál?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól, egész kényelmes az ágyad a sok plüssállattal
együtt- vigyorgott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs is olyan sok, csak…- nem tudtam befejezni, mert
megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mit csinálsz ma? – kérdezte, miután fél lépést hátrált,
keze viszont még mindig a derekam körül volt. <br />
- Találkozom Iannel, beszélnem kell vele.<br />
- Anyudról? – vonta föl a szemöldökét. Gondolatolvasó srác.<br />
- Nevelő anyumról – javítottam ki. – És igen. Te mit fogsz csinálni? Unatkozol,
bárba mész a többiekkel…? – találgattam.<br />
- Dolgozom – röhögött fel kedvesen. – A nem híres emberek gyerekei ezt
csinálják.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elfintorodtam, majd hagytam, hogy puszit nyomjon a számra. Mindketten
megreggeliztünk, ő gyorsan fel is öltözött, majd közölte, hogy lelép, mert
sietnie kell, ha nem akar megint elkésni.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Este hívlak, oké? – adott egy búcsúcsókot, mire bólintottam és néztem, ahogy
elhajt.<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-6164853821757900232013-06-15T20:13:00.000+02:002013-06-15T20:13:01.178+02:005. fejezet<div class="MsoNoSpacing">
Elővettem a kiskoromban megszokott durcás arcot mikor apa turnéra
ment és engem nem vitt magával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, csak ezt az arcot ne- nevetett, ráöltöttem a nyelvem.- Úgy
is meglátogatsz majd, mikor Nevadában leszünk.<br />
- De mire odaértek- sóhajtottam egyet és leeresztettem a kezem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Iskolakezdésre úgy is haza érünk- mosolygott.<br />
- Nem vagyok kis iskolás!<br />
- Te nem, de Jimmy fia igen.<br />
- Jóóó, de hozz nekem valami szépet minden honnan- vigyorogtam rá.<br />
- Mint mindig- megpuszilt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Michelletől is elbúcsúzott és beszállt a kocsiba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne félj, hamar eltelik az a pár hét– mondta Michelle. <br />
- Na, ja persze – forgattam a szemeimet. <br />
- Mi lenne, ha egyik nap tartanánk egy csajos napot? – kérdezte, én meg furán
néztem rá. Végül is, az utóbbi időben eléggé jó fej, miért ne…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nekem oké – rántottam meg a vállam. – Átmehetek Shawnhoz? <br />
- Menj csak – mosolygott, és kiment a teraszra cigizni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Küldtem egy SMS-t Shawnnak, hogy most indulok, majd még gyorsan csekkoltam
magam az előszobai tükörben. Megigazítottam a hajam, felvettem a fekete
Conversem, és elindultam. Úgy gondoltam, hogy ha már sétálok, akkor zenét is
hallgatok hozzá, hiszen a fülhallgatómat is magammal hoztam. Még az első
számnak se lett vége, mikor megállt mellettem egy motor. Egy motor, amin Shawn
ült. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szia, hercegnő – köszönt mosolyogva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Kivettem a fülemből a fülhallgatókat, és elé állva hosszan megcsókoltam, majd
felültem mögé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mit hallgattál? – kérdezte, míg megvárta, hogy a mögöttünk haladó kocsi
kikerüljön minket. <br />
- Avril Lavignet – válaszoltam.<br />
- Hű, de kemény- nevetett.<br />
- Te csak fogd be Taylor Swift- megcsaptam a vállát.<br />
- Hé! Csak a közös számunkat szeretem tőle.<br />
- Nocsak, már közös számunk is van?- húztam az agyát.<br />
- Ahogy látod.<br />
- Hova megyünk?<br />
- Kocsmázni a fiúk már lassan ott vannak.<br />
- Ohh akkor ezért jöttél értem?<br />
- Többek között.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Végig száguldott az utcákon, megálltunk egy kocsma előtt, de nem a
szokásos volt. Bementünk a többiek már hangosan röhögve ültek az egyik boxban.
Shawnnal helyet foglaltunk és beszálltunk a beszélgetésbe, pontosabban csak
Shawn én kicsit magam alatt voltam. Rég volt már, hogy apa ilyen hosszú ideig
elutazott volna. Elgondolkodva birizgáltam a nyakláncot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hé, hercegnő- Shawnra néztem,- kijössz cigizni?<br />
- Most nem- megráztam a fejem.<br />
- Jól van, sietünk- megpuszilt és már ki is mentek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Azt hittem egyedül maradok, de velem szemben ott ült Mark, egyik
karja a támlán kinyújtva és dobolt a zene ritmusára. Nem nézett rám, valahova a
távolba nézett, nem értettem miért nem ment ki a többiekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Miért nem kedvelsz?- hirtelen rám nézett.- Hisz nem is ismersz-
elmosolyodott és beleivott a sörébe.<br />
- Ki mondta, hogy nem kedvellek?<br />
- Te magad… mindig bunkó vagy velem…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Sose voltam bunkó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó akkor csak leszarsz, de akkor is. Miért?- vett egy mély
levegőt.<br />
- Tisztázzuk, nem utállak, csak ismerem Shawnt, egészen ovis korunk óta barátok
vagyunk. Tudom, milyen gyakran váltogatja a barátnőit- ijedt képet vághattam,
mert felnevetett.- Épp ezért mindig próbálok mindig távolság tartó lenni a
barátnőivel, nehogy megkedveljem, mert úgy is hamar eltűnik.<br />
- Értem…- újra birizgálni kezdtem a nyakláncot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Most viszont- felpillantottam,- most teljesen más. Még sose
láttam ilyennek. Olyanokat csinál, amiket más lánnyal sose. Kezdjük ott, hogy
mindenhova elmegy érted, eddig ezt senkinek se tette meg, max a húgának, de az
más- legyintet.- Vagy mikor a múltkor volt az a dolog azzal a sráccal. Egész
nap azt várta, hogy felhívd, néha azon volt, hogy ő hív fel téged, mert nem
bírta, hogy nem tudja, mi van- csillogó szemekkel néztem Markot.- Van olyan,
hogy néha csak ül maga elé bámul és minden ok nélkül elmosolyodik, ha
megkérdezzük, mi az csak megrázza a fejét, de látom rajta, hogy ő akkor rád
gondol.<br />
- Komolyan?- felragyogott az arcom.<br />
- Így van, én mondom neked. Shawnt még sose láttuk ilyennek. Azt is megmerem
kockáztatni, hogy talán kezd beléd szeretni.<br />
- Nem hiszem- megráztam a fejem,- sokszor csak úgy viselkedik velem, mint egy
egyszerű baráttal.<br />
- Tudod mi az, ami a nyakadban lóg?<br />
- Egy nyaklánc- néztem rá hitetlenkedve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem csak egy egyszerű nyaklánc. Az anyukája adta neki mielőtt
meghalt- kikerekedtek a szemeim.<br />
- Ezt még sose mesélte.<br />
- Nem szeret róla beszélni, azt hiszi, gyengének tűnik tőle.<br />
- Ohh.<br />
- Soha senkinek nem hagyta, hogy hozzá érjen a nyaklánchoz, ha bárki is csak
elkezdett közelíteni, hozzá, hogy megnézze egyből elkapta a kezét és rámordult,
hogy soha többet ne próbálja meg. És most nézd meg kinek a nyakában is lóg a
medál?- rám mosolygott.<br />
- Az enyémbe – suttogtam, teljesen elképedve. Boldogan mosolyogtam, alig hittem
a fülemnek, pedig biztos voltam abban, hogy Mark igazat mond. – Köszi, hogy
elmondtad. <br />
- Ugyan – rántotta meg a vállát, és újra ivott a söréből. – Csak tudom milyen
Shawn. A húgán, és a legjobb haverjain kívül – itt biztos voltam benne, hogy
magára és Codyra gondol – senki felé sem mutatja ki az érzéseit. És még azt is
el tudom képzelni, hogy emiatt bassza el a veled való kapcsolatát. <br />
- Nem fogom hagyni – mondtam magabiztosan. – Egyébként, miért nem te laksz
vele, ha ilyen régóta ismeritek egymást? – kíváncsiskodtam. <br />
- Én az öcsémmel élek – mondta. – És Cody ugyanolyan régóta haverja, mint én.
Mi hárman együtt nőttünk fel, mint te Rockyval. – kacsintott, én meg elröhögtem
magam. <br />
- Mi van Rockyval? – értek vissza a srácok, és Shawn miután leült mellém újra
átkarolt. <br />
- Semmi – válaszoltam, és a fejemet kissé a mellkasának döntöttem. <br />
- Nem akartad véletlenül most is elhívni? – kérdezte Cody, furcsán élénk
mosollyal. <br />
- Odaadom a telóm, hívd el – nyújtottam felé a készüléket, mire elvette és
elment telefonálni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A többiek újra elkezdtek dumálni valamiről, és hangosan röhögtek. Figyeltem
Markot, aki épp a mellette ülő sráccal baromkodott – istenem, mikor fogom
megjegyezni mindannyiuk nevét! – és szidtam magam, amiért mindenféle
gondolkodás nélkül egyszerűen bunkónak tituláltam. Hiszen nem is ismertem.
Lemondóan megráztam a fejem, és ittam a sörömből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mi a baj? – suttogta Shawn a fülembe. <br />
- Semmi – mosolyogtam. – Csak elgondolkoztam. <br />
- És min? – nézett rám kérdőn. <br />
- Nem érdekes – ráztam meg újra a fejem. <br />
- Ha te mondod – rántotta meg a vállát, és összekulcsolta az ujjainkat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Cody visszajött, és jókedvűen rakta le elém a telefont, majd felvette a
dzsekijét. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igent mondott, mi? – kérdeztem mosolyogva. <br />
- Persze – vigyorgott. – Elugrok érte, mindjárt jövünk! <br />
- Jól van. Ohh basszus várj!- szóltam utána.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hmm?- elgondolkodtam.<br />
- Nem mindegy semmi menj csak.<br />
- Oké- megvont a vállát és már ott sem volt.<br />
- Mi az?- nézett rám Shawn.<br />
- Semmi csak hirtelen azt hittem, hogy Lana vigyázz a tesóira akkor viszont nem
tudna eljönni, de rájöttem, hogy valószínűleg ott vannak a nagyszülei.<br />
- Ohh… anyukájával mi van?<br />
- Elválltak a szüleik, az anyjuk egy drogos kurva volt, még régebben mikor még kicsik
voltunk majd nem megölte Jimbo bácsit.<br />
- Jézusom- kikerekedtek a szemei.<br />
- Igen…- újra eszembe jutott apa, és hogy Michelle ilyenkor sose szokott otthon
aludni mindig Val nénivel van.- Te- néztem rá,- nincs kedved később átjönni
hozzánk? Még úgy se voltál soha beljebb a kertnél, és a nevelő anyám amúgy
sincs otthon.<br />
- Hmm, jól hangzik- megcsókolt.<br />
- Szerintem is- mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Tovább beszélgettek, én meg nevetve hallgattam őket. Hirtelen
megszólalt az asztalon maradt telefonom, de semmi kedvem nem volt felvenni,
főleg, hogy végre be tudtam szállni a beszélgetésbe, mert a zenéről volt szó.
Shawn viszont felvette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Igen? – szólt bele. – Nem, Shawn vagyok… Nálam volt a mobilja… Ha ennyire
fontos – rántotta meg a vállát, majd a kezembe nyomta a telefont, és elment,
hogy újabb kört hozzon. Egy pillantást vetettem a kijelzőre, aztán a fülemhez
emeltem a telefont.<br />
- Szia, Ian – köszöntem. <br />
- A parton vagyunk, nincs kedved leugrani?– várt egy kicsit, majd hozzá tette –
A barátod is jöhet. Ráadásul megismerhetnéd a lányt, akiről beszéltem… <br />
- Bocs, most nem jó, a srácokkal vagyunk, Lanáék is mindjárt itt vannak…
Ráadásul lefogadom, hogy Erik is veled van. <br />
- Túl jól ismersz – fintorgott. – De legközelebb jössz ugye? <br />
- Persze – mosolyogtam. <br />
- Amúgy Lanának nem a tesóira kéne vigyáznia? – kérdezte. <br />
- A nagyszülei ott vannak. – mondtam. – Jó éjt, Ian. <br />
- Jó éjt Free. – és kinyomta. <br />
- Mit akart? – ért vissza Shawn. <br />
- Csak lehívott minket a partra. – rántottam meg a vállam, majd mindketten újra
bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Percekkel később Lana és Cody is megjöttek, mindketten nevetve, amit jó jelnek
vettem, és bíztatóan mosolyogtam rájuk. Körülbelül egy fél óra után viszont
szóltam Shawnnak, hogy mennünk kéne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Máris? – kérdezte Lana kissé riadtan. <br />
- Holnap beszélünk – öleltem meg búcsúzóul, majd a fülébe suttogtam – Minden
oké lesz, tudod, hogy rendes srác. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Kissé felcsigázva bólintott, azt hiszem még élénken élt benne a múltkori balul
sült buli emléke. Shawn lekezelt a fiúkkal, akik nem hagyták, hogy az
elköszönést egy intéssel lerendezzem, így mindegyiküket végig ölelgettem. Mark
mosolyogva ölelt meg, és bíztatóan kacsintott egyet. Cody maradt utoljára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Vigyázz rá, oké? – kértem, miközben megöleltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Most először láttam komolynak, mióta megismertem, mindenféle mosoly nélkül
bólintott. Shawn is megölelte Lanát – de egy ölelgetős banda! – aztán
leléptünk. Végig száguldottunk az ismerős utcákon, nagyon hamar megérkeztünk a
házunkhoz, nem gondoltam volna, hogy Shawnt ennyire érdekelheti a ház ahol
lakom. Kinyitottam az ajtót, Pinkly egyből elkezdett ugatni és boldogan
csaholva közeledett felénk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem mondtad, hogy van kutyád.<br />
- Mert nem az enyém. Hát helló- felemeltem a földről és magamhoz öleltem.<br />
- Nevelő anyudé?- felnevettem.<br />
- Dehogy is, apámé.<br />
- Az apádé?- kikerekedett szemekkel nézett rám, közben Pinklyt simogatta.<br />
- Igen, én se értem miért nem egy pitbullt vett magának- leraktam Pinklyt a
földre, aki nem tágított mellölünk.- Na, gyere- megfogtam a kezét és felhúztam
az emeletre.- Nos ez lenne az- nyitottam ki az ajtót és kapcsoltam fel a
villant.<br />
- Azta, jó sok poszter- nézett végig a falakon.<br />
- Amit egyszer kirakok a falra, soha többé nem veszem le. Ez itt- egy régi
együttes poszterére mutattam,- már kint van tíz éve.<br />
- Nem semmi.<br />
- Imádom gyűjteni őket – mosolyogtam. <br />
- Gondoltam – biccentett, majd megállt az egyiknél. – Ezek apádék?<br />
- Igen – mentem oda hozzá, és nyomtam egy puszit a szájára. <br />
- Anyud meddig nem lesz itthon? – morogta, miközben átölelte a derekam.<br />
- Remélem sokáig – mosolyogtam, majd megcsókolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Az ablakom előtt álltunk, és olyan volt, mintha nem tudnánk betelni a másikkal.
Hosszú percek teltek el így, majd Shawn gondolt egyet, és lelökött az ágyra.
Felém került, mire nekem valahogy sikerült megfordítanom az állást, és én
kerültem felülre. Elröhögte magát, majd feljebb emelkedett, és újra megcsókolt.
Lehunytam a szemem, és közelebb hajoltam, aztán… Aztán egyszer csak eltolt
magától, én meg kérdőn néztem rá. Mit csináltam? Shawn összeráncolta a homlokát, és sűrűn
pislogott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ez most komoly? – kérdezte, és a plafonra mutatott. Oda néztem, majd vissza
rá, az ő komoly, már-már szenvedő arcára, és elröhögtem magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A plafonon egy One Direction-os poszter volt, amit még régebben
Lanával ragasztottunk ki. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Te most komolyan szereted őket? – akadt ki teljesen, figyelmen
kívül hagyva a röhögésem. <br />
- Nem, nem is szoktam őket hallgatni – ráztam a fejem nevetve. – Lanával
találtunk valahol kettőt, és az egyiket nála, a másikat pedig itt ragasztottuk
fel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Láttam, hogy arcára visszatért a nyugalom, és felsóhajtott, majd elmosolyodott.
Visszamásztam felé és újra megcsókoltam. Miközben simogatott felhúzta a
pólómat. Majd hirtelen abba hagyta. Kérdőn néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne haragudj, de úgy nem megy, hogy egy csapat kis nyálgombóc
szemez velem- felnevettem.- Szóval…- magára rántott és megfordult, hogy ő
legyen felül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Miközben csókolt kioldottam az övét, végig simítottam a hasán
egészen a le a nadrágjáig, mikor becsapódott a bejárati ajtó, ijedten néztem
fel. Kimásztam Shawn alól és kiosontam a lépcsőhöz, Michelle valakivel
beszélgetett, de az nem Val néni volt vagy valamelyik barátnője, egy férfi
volt. Shawn mögöttem volt, éreztem a lehelettét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ekkora egy ribancot- suttogtam.<br />
- Ez… ő a…?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shh- a szájára tapasztottam a kezem és figyeltem, ahogy Michelle
kacarászik miközben a csávó tapizza.- És még azt hittem megváltozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Felálltam és visszamentem a szobámba, Shawn követett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval az ott lent nem az apád…<br />
- Nem hát- megigazítottam a pólóm.- Menjünk.<br />
- Mi? De hova?<br />
- Hozzád- néztem rá.<br />
- Oké, de hogy? Anyádék lent vannak.<br />
- A fán megyünk le ne legyél hülye.<br />
- A fán? – kérdezte. <br />
- Igen – mondtam, és kinyitottam az ablakot. – Ne legyél beszari – ráztam meg a
fejem.<br />
- Hogy én? – tettetett felháborodást. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kimászott az ablakon, majd át a fára, és puhán érkezett a földre.
Incselkedve nézett rám, de valószínűleg csak a figyelmemet próbálta elterelni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Na, te jössz! – mondta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Az ajtómra néztem, ami résnyire volt nyitva, de így is láttam, és hallottam,
amint Michelle egy másik csávóval igyekszik az apámmal közös hálójukba.
Kimásztam a tetőre, és halkan becsuktam az ablakom. Átügyeskedtem magam a fára,
onnan pedig valahogy lejutottam a földre. Shawn persze aggódva nézte végig az
egész akciómat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Redben vagy? – kérdezte, majd mikor bólintottam, felült a motorjára, én meg
mögé, és elindultunk. <i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nagyon siethetett haza érni mivel pár perc alatt meg is érkeztünk.
Halkan nyitottunk be az ajtón, Shawn nem volt benne biztos, hogy Cody haza érte
már, valami zaj hallatszott a szobájából, közelebb mentünk és hallgatóztunk,
egyértelműen nyögések voltak. Eltátottam a szám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez Lana?!- néztem Shawnra aki egyből betapasztotta a számat
hátulról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Miközben befogta a számat elindult velem a szobája felé, a testünk
egymáshoz ért, egy dudor nyomódott a hátamnak mire elmosolyodtam és csak kicsi
kellett hozzá, hogy ne nevessem el magam. Szóval Shawn ezért sietett annyira,
hogy ide érjünk. Alig hogy becsukta mögöttünk az ajtót nekem esett. Attól
féltem megint eltépi a pólómat, de hál égnek ezt megúsztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ezután csendben feküdtünk egymás mellett, legalábbis én, Shawn
elaludt. Egy idegi néztem, ahogyan alszik, majd magamra kaptam a boxerét, és a
pólóját, és kimentem a konyhába. Felkapcsoltam a villanyt, egy pohárba
töltöttem vizet, és felültem a pultra. Egy darabig csendben ittam, és az
ablakon bámultam kifelé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szia Freezy – Cody halkan belépett a konyhába, és becsukta az ajtót. <br />
- Szia – köszöntem, és alig bírtam visszafogni a vigyoromat. <br />
- Mikor jöttetek meg? – kérdezte, és kinyitotta a hűtőt. <br />
- Pár órája – kivett belőle két üvegsört, és az egyiket mellém rakta, miközben
leült az egyik székre. <br />
- Nem hallottam – rázta a fejét, és felbontotta. <br />
- Mert mással voltál elfoglalva – csúszott ki a számon, majd, mivel lebuktattam
magunkat, a vigyoromat se fojtottam el. <br />
- Sunyik vagytok – fintorodott el, majd bénázásomat látva az én sörömet is
kibontotta. <br />
- Oké, de ha már így kiderült, mint Lana legjobb barátnője, meg kell nekem
ígérned, hogy vigyázol rá, nem bánsz vele rosszul, és nem töröd össze – soroltam
fel azokat a dolgokat, amiket általában a filmekben szoktak. <br />
- Nem fogom – vigyorgott. <br />
- Megígéred?<br />
- Megígérem. <i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Félig megittam a söröm és visszamentem Shawnhoz. Ugyan úgy feküdt,
mint ahogy hagytam, elmosolyodtam és visszabújtam mellé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Reggel alig bírtam visszafojtani a nevetésemet, bár nem tudom mi
volt ebben olyan vicces, de nekem nagyon nevetnem kellett, lehet, csak a
kialvatlanság tette nem tudom. Shawn lassan ébredezni kezdett én pedig végig a
számat harapdálva figyeltem. Majd mikor végre rám nézett nem bírtam ki,
hangosan felnevettem. Értetlenül nézett rám én pedig nem bírtam szabadkozni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ne haragudj- nevettem,- igazából nem tudom ebben mi olyan vicces,
de muszáj nevetnem- nem szólt semmit csak csöndben és mosolyogva várta, hogy
végre lenyugodjak.- Olyan rohadt hangosan horkoltál, hogy azt tanítani kéne-
újra felnevettem, Shawn zavartan nézett rám.<br />
- Nem szoktam horkolni.<br />
- Hát most horkoltál- mosolyogtam.- De olyan szinten mélyen aludtál bármit
csináltam nem keltél fel.<br />
- Miért kellett volna felkelnem?- még értetlenebbül nézett rám.<br />
- Azért- felkönyököltem,- hogy átfeküdj a másik oldaladra és abba hagyd a
horkolást. Ez be szokott válni.<br />
- Honnan tudod, csak nem horkolsz?- mosolygott és felém hajolt.<br />
- Én nem, de te igen- elkezdett csikizni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Még jobban röhögtem, közben pedig felém kerülve csikizett, majd
mikor megunta megcsókolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Egyébként jó reggelt – mosolygott, és felpattant az ágyról. <br />
- Ja, neked is – nevettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Nyújtózott egyet, majd a szekrényéből elővett pár cuccot, és elment fürdeni.
Még mindig mosolyogva néztem utána, majd felálltam, és az asztalához léptem. A
tegnapi pólója még mindig rajtam volt, és a szélét húzgálva – eléggé nagy volt
rám – felemeltem a lapokat, amiket a múltkor nem láthattam. Elolvastam az egyik
dalt, legalább is azt, ami félig volt kész, és elámultam. Kinyílt a szobaajtó
és gyorsan visszadobtam a papírt a helyére és vigyorogva fordultam az ajtó
felé. Shawn gyanúsan mért végig, majd mikor meglátta, hogy az asztalánál állok,
csak mosolyogva megcsóválta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- El fogom őket dugni- elindult felém.<br />
- Megtalálom őket- csücsörítettem.<br />
- Azt meghiszem- lehajolt és megcsókolt.- Te, van egy ötletem.<br />
- Micsoda?<br />
- Öltözz- megfogta a gatyámat és odadobta nekem.<br />
- De…<br />
- Na, gyerünk már- mosolygott.<br />
- Oké-oké- magamra kaptam a gatyát a pólót lecserélni viszont nem volt időm
mivel Shawn felkapott a vállára és elindult kifelé velem.- Segítsék!
Elrabolnak!-üvöltöttem a házban, Lana érdeklődve nézett minket, Cody csak
röhögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Shawn lerakott kint, majd bement a garázsba és kitolta motorját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Őő, nem fogom vezetni- mutattam a motorra mire felnevetett.<br />
- Amúgy se adnám a kezedbe, ahhoz túlságosan szeretem- lehajolt és megpuszilta
a motorját.<br />
- Ohh köszi, rendes vagy- keresztbe fontam a karom.<br />
- Na, gyere már- ült fel a motorra mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Alig, hogy átvetettem a lábamat a motoron már el is indult. Hiába
ütögettem a vállát, hogy árulja el hova megyünk, csak a röhögését hallottam.
Egy kis idő múlva azon kaptam magam, hogy Los Angelesben és egy tetováló szalon
előtt vagyunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mi is az az ötlet? – pislogtam és leszálltam a motorról. <br />
- Gyere! – röhögött és megfogva a kezem behúzott az üzletbe. <br />
- Shawn! – egy 20-as évei végén járó nő lépett elénk, arcán mosollyal. –
Kíváncsi voltam mikor dugod újra ide a képedet. És látom nem egyedül jöttél. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Arca ovális volt, hosszú fekete haj keretezte, szeme a zöld és a kék között
volt. Érdeklődve figyelt engem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ő itt Hope, a barátnőm – mutatott be. <br />
- Nagyon örülök – ez a nő mindig mosolyog? – Anne vagyok. <br />
- Én is örülök – biccentettem. <br />
- Két tetoválást szeretnénk, én egyet és ő egyet – lépett mosolyogva a pulthoz
Shawn. – Ja, és mindketten egy betűt szeretnénk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Megkérdezni engem, vagy valami? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hé, álljunk csak meg- Shawn hátra pillantott, de még mindig
mosolygott.- Csak két dolog semmi különös igazából- néztem rá.- Az egyik az,
hogy még mindig nem múltam el 18 és kell szülő bele egyezése nem?- néztem
Annere.<br />
- Hát igazából nekem nem olyan fontos…<br />
- Jó mindegy lényegtelen- legyintettem.- A második- újra Shawnra néztem,- mi a
faszom van?!- emeletem fel a hangom.<br />
- Jaj, már- oda lépet hozzám és átkarolta a derekam.<br />
- Ne, ne nézz így rám- elfordítottam a fejem,- inkább mond, el mi van.<br />
- Egyszer élünk nem?- bólintottam.- Egyszer baszhatjuk el a testűnket
hülyeséggel- fintorogva bólintottam.- Szóval arra gondoltam, hogy magunkra
varrathatnánk egymás nevének a kezdőbetűjét- eltoltam magam tőle.<br />
- Te meghibbantál- hitetlenkedve néztem rá.<br />
- Ugyan már, Hope.<br />
- Jaj, csak ne szólíts így, könyörgöm- összeszorítottam a szemem.<br />
- Oké, de nem jó ötlet?<br />
- Hogy egy életre magamon viseljek egy <i>S</i>
betűt? De, fantasztikus.<br />
- Miért? Lehet később lesz egy barátod, akit Samuelnek hívnak- elfintorodtam.-
Ugyan 17 vagy. Ki tudja, hogy tíz év múlva is együtt leszünk-e.<br />
- És a <i>H</i> betű? Te még is csak 23
vagy- gúnyosan néztem rá.<br />
- Lehet, megismerek egy Hilary-t.<br />
- Biztató- elhúztam a szám.<br />
- Jaj, ugyan már hercegnő kérlek.<br />
- Menthetetlen vagy- elmosolyodtam.<br />
- Na, benne vagy?- vigyorgott.<br />
- Jó legyen- sóhajtottam és megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor először a hercegnőt – kacsintott rám Anne, és hátra
vezetett minket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Míg a sablont csinálta, én azon töprengtem, hogy még is hova tetováltassam.
Felfeküdtem a székre, Shawn pedig mögém állva halkan nevetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szóval, hova lesz? – nézett rám Anne, és gurulós székével mellém gurult. <br />
- A medencecsontomhoz. – mondtam, majd lejjebb húztam a gatyámat, és feljebb a
felsőmet, ő pedig elkezdett dolgozni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A tű érintése először fájt, de Shawn megfogta a kezem és megszorította.
Felnéztem rá és elmosolyodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha már most fáj, mikor nekem csinálják, mit fogsz csinálni mikor
neked, csinálják?- vigyorogtam.<br />
- Haha, vicces vagy- grimaszolt.<br />
- Tudom- ráöltöttem a nyelvem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Anne hamar kész volt mindkettőnkével, Shawn a jobb könyök hajlata
alá varrata a kis <i>H</i> betűt. Mit fog
szólni ehhez Ian, tuti leszedi a fejem. Elköszöntünk Annetől és elindultunk
vissza Shawnékhoz. Útközben írtam Lananak egy SMS-t, hogy beszélnem kell vele
Michelleről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Mikor visszaértünk Lana és Cody a nappaliban, a kanapé előtt ültek,
egymással szemben, köztük pedig egy doboz pizza volt. Lana háttal ült nekünk,
és nagyon nevetett valamin. Válla folyamatosan rázkódott, majd leejtette a
pizzát a dobozra, és a hangját is hallottuk. Cody mosolyogva figyelte, aztán
mikor meglátott minket intett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Sziasztok! – köszönt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Lana megfordult, aztán felugrott és hirtelen előttem termett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Free, ez egy idióta – mutatott röhögve Codyra, de hallottam a hangján, hogy
szeretetteljesen mondja. – Azzal a szelet pizzával szenvedek egy órája, nem
hagyja, hogy megegyem – rázta a fejét. <br />
- Nem tehetek arról, hogy mindenen elröhögöd magad – vonta meg a vállát Cody. -
Amúgy hol voltatok? <br />
- Anne-nél – mondta Shawn, és vett egy szelet pizzát a dobozból, majd
levágódott a kanapéra. <br />
- Amiatt amit mondtál? – nézett rá Cody, mire Shawn csak biccentett. <br />
- Mi van? – pislogott Lana, és leült a helyére. <br />
- Tetkónk lett – mondta Shawn, én meg leültem mellé, és Cody unszolására vettem
egy szelet pizzát. <br />
- Úúú, milyen? – kérdezte Lana. <br />
- Nyugi, Rókica – röhögött Shawn, és kinyújtotta a karját, hogy rálássanak a
tetkóra. <br />
- Neked meg <i>S</i> betűd van akkor? –
nézett rám meglepetten Lana, mire biccentettem. <br />
- Basszus – pattant fel hirtelen Shawn – El fogok késni. <br />
- Honnan? – kérdeztem két falat között. <br />
- Mondjuk a munkából – fintorgott, és nyomott egy puszit a fejemre. – Cody
vigyázz, hogy ne csesszenek szét semmit! – kiáltott még vissza az ajtóból, majd
pár másodperccel később hallottuk a motort felbőgni, ami jelezte, hogy
elindult. <br />
- Mit dolgozik? – kérdezte Lana, és boldog volt, hogy nyugodtan tudta enni a
pizzáját. <br />
- Autószerelő Markkal együtt. <br />
- És te mit dolgozol? – kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Kisegítek anyám boltjában. Ilyen mindenes bolt, leginkább
árufeltöltést meg leltárazást csinálok- mondta miközben elkezdte rágcsálni egy
pizza szeletet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Érdekes lehet- kicsi gúny bújt meg Lana hangjában, mire csak
forgattam a szemem.- Amúgy mit akartál?- fordult hirtelen felém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jézus Lana! Beteg vagy? Te elolvasod az üzeneteidet?- kérdeztem
tetetett meglepetéssel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh kapd be- hozzám vágott egy párnát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Michelle-ről szeretnék veled négyszemközt beszélni- jelentőség
teljesen néztem Cody-ra, aki nem is figyelt ránk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Menjünk be Shawn szobájába- állt fel Lana, mire Cody felnézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hova mentek?- nézett ránk ijedten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawn szobájába- válaszoltam,- beszélni akarok Lanaval egy kicsit
négyszemközt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh oké. Akkor én addig… nem tudom…- rámosolyogtunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Köszi Cody- mondtam és bementünk a szobába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Levágódtam az ágyra, és eldőltem rajta, Lana pedig törökülésben
mellém telepedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szóóóval? – kérdezte. <br />
- Az a rohadt ribanc! – fakadtam ki. – Annyira tudtam, hogy mindent el fog
cseszni! Pedig azt hittem, hogy jóban leszünk, meg hogy jó fej, a faszt! <br />
- Mi történt Free? – pislogott nagyokat Lana. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Idegesen túrtam a hajamba, és fújtam ki a levegőt. Másik kezemmel megkerestem
Shawn nyakláncát, és azt birizgáltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Valami csávóval csalja apát… <br />
- Komolyan?<br />
- Nem, baszd meg jó kedvemből találok ki ilyeneket… <br />
- Jó bocs… - húzta ki magát sértődötten, mire halványan rámosolyogtam. –
Elmondod Briannek? <br />
- Nem tudom. El kéne? <br />
- Biztos jól láttad? – húzta félre a száját, miközben felültem, ugyan úgy, mint
ő. <br />
- Shawn is ott volt. Biztos, hogy megcsalja apát. <br />
- Még jó, hogy nincs anyám… - mondta Lana.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ez nem teljesen igaz. Van anyja, csak nem tekinti annak, amit teljesen
megértek. Ki akarna egy olyan nőt az életébe, aki majdnem megölte az apját?
Senki. De ez azért még is csak más helyzet, mint az enyém. Lehet, hogy szörnyű,
ami velük történt, de az akkor volt, ez meg most.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nézd Lana, ne haragudj- fordultam felé, ő csak értetlenül bámult
rám.- Mindegy semmi- sóhajtottam.- Szerinted mit csináljak?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szabotáld azt a kis ringyót!- elszántan nézett rám, és ahogy ismerem
már el is kezdte szövögetni a terveit.- De először is- váltott komolyra,-
beszélj erről Iannal. Szerintem ő többet fog tudni segíteni, mint én.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Elgondolkodva bámultam magam elé, majd már nyúltam is a telefonom
után és tárcsáztam, pár csengés után fel is vette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha… lo?- mintha szakadozott volna a vonal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ian? Hallasz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ha… lo?- most már biztos volt, hogy szakadozik a vonal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- IAN?! Hallasz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Free… te v… az?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, jó ennek így nincs semmi értelme- kinyomtam és küldtem neki
egy SMS-t, hogy ha végre normális helyen lesz, hívjon fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi van?- nézett rám Lana.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akadozott a vonal, szóval írok neki, hogy hívjon fel, ha végre
lesz térereje- felálltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hova mész?<br />
- Hagylak titeket Codyval- rámosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem kell, nem zavarsz- nagy szemeket meresztett rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem tényleg, kiszellőztetem kicsit a fejemet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Biztos?<br />
- Igen, igen- bólogattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Csendben sétálgattam a főutcán, körülöttem mindenki örült a
nyárnak. Nálam fiatalabb és idősebb emberkék randalíroztak az utcán,
kiáltoztak, nevetgéltek, énekeltek és jól érezték magukat. Én már kevésbé,
pedig minden nyár az enyém volt, sose untam magam, mindig csináltunk valami
őrültséget a többiekkel. Most meg, itt vagyok egyedül, már-már magamba
roskadva, azon fílózva, hogy mondhatnám el apámnak, hogy a nő, aki
állítólagosan szereti, nemes egyszerűséggel megcsalja, mikor ő turnén van.
Persze sose gondoltam, hogy apa ne csalta volna már meg Michellet vagy
fordítva, de szembesülni vele a legrosszabb. Legszívesebben magamban tartottam
volna, hisz miért okozzak fájdalmat annak az embernek, aki felnevelt, de ott
van az is, hogy fájdalmat okozhatok annak, akit mindig is utáltam. Nehéz
döntés, de nincs mit tenni, inkább most szenvedjen, mint később, legalább
hamarabb túlesik rajta. Remélem. Ahogy sétáltam belerúgtam egy kőbe, nem
figyeltem merre repül, de valaki feljajdult előttem. Ijedten kaptam fel a fejem
és már készültem bocsánatot kérni, mikor az említett személy felém fordult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Erik…- mondtam ki önkénytelenül a nevét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ennyire utálsz, hogy kővel rugdosol?- mosolygott rám, kérdőn
néztem vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én, nem utállak, te háborodtál fel azon, hogy összejöttem
valakivel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem valakivel, hanem Shawn Levine-nel…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh ne kezd te is könyörgöm- a mellem alatt keresztbe fontam a kezem.-
Csak ne mond azt, hogy „nincs valami jó híre”- mondtam utánozva Ian hangját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én nem mondom, de a bátyámmal járt egy iskolába és zűrös volt a
gyerek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Engem nem érdekel, hogy milyen volt régen. Jól meg vagyunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem is ismered.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mert te talán igen?- léptem közelebb hozzá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hallottam róla ezt-azt- felnevettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Rendben Erik, ne hidd azt, hogy engem, egy cseppet is érdekelnek
a pletykák. Ha elfejeltetted volna, egy híres ember gyereke vagyok,
megtanultam, hogy kell kezelni az ilyen állítólagos mende-mondákat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van- védekezve feltartotta a kezét.- Nem szólók bele, nem
érdekel- gúnyosan felhorkantam.- Most meg mi van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi az, hogy nem érdekel? Ki kapta fel a vizet múltkor?<br />
- Az múltkor volt, rá jöttem, hogy hülye voltam és… bocs.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Bocs? Csak ennyi?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van. Bocsáss meg hülye voltam- boci szemeket meresztett rám,
elgondolkodva néztem rá, de csak húztam az idegeit, majd elmosolyodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van, nincs semmi baj. Amúgy se lenne sok értelme, hogy
„örihari”-ban legyünk mivel ha Iannel bulizok, tuti ott leszel te is, és utálom
a kínos helyzeteket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor ezt megbeszéltük?- vigyorgott rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Azért nem teljesen, de igen- visszamosolyogtam. – Nem tudod
véletlenül Ian merre van? <br />
- Ööö… asszem az új barátnőjével ment valahova. – rántotta meg a vállát. – De
este lent lesz a parton a többiekkel, gyere el te is. <i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Este Shawnnal leszek… - kezdtem.<br />
- Hozd őt is. Bizonyítsd be, hogy nem olyan, mint akinek én ismerem. – rántotta
meg a vállát. Mielőtt válaszolhattam volna megfordult. – Este 8-kor! – intett és
lelépett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elhúztam a számat, de nem válaszoltam. Tudtam, hogy Sahwnnak semmi kedve nem
lesz ehhez. Találkozni Erikkel egy bulin? Ez valószínűleg a
dolgok-amiket-nem-akarok-megtenni listája élén szerepel. Viszont, nagyon
szerettem volna megtudni, hogy ki is Ian új barátnője. Meg Ian is számított az
én véleményemre… <br />
Ilyen dolgokon gondolkoztam, miközben megcsörrent a telefonom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia! – szóltam bele. <br />
- Miért kerestél? – a háttérben zúgott valami, de most már tisztábban hallottam
Iant.<br />
- Beszélni akarok veled, hol vagy?<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem otthon – mondta egy kis töprengés után. – Figyelj, este lent
leszünk a parton, ott beszélünk, oké Free?<br />
- Tudom, Erik már elhívott… - sóhajtottam.<br />
- Beszéltetek? – lelkesedett egyből.<br />
- Nem lesz semmi Ian, ne tervezz semmi dupla randit. – hűtöttem le egyből,
tudván, hogy mennyire szeretne minket együtt látni.<br />
- Jó – fintorgott. – Este találkozunk! – és kinyomott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Vettem egy mély levegőt és élesen kifújtam, hogy a picsába
beszéljek vele egy bulin erről? Zsebre vágtam a telefonom és haza caplattam.
Michelle már egyedül volt mikor haza értem, csak oda morogtam neki egy <i>sziát </i>és mentem is fel a szobámba. Ott
bekapcsoltam a laptopom feldugtam töltőre, hogy addig is töltsön valamennyit. A
szekrényemhez mentem és előkerestem a fürdőruhámat, átöltöztem, összefogtam a
hajam, felmarkoltam egy törülközőt és a laptopom és lementem a kertbe a
medencéhez. Élesen sütött a nap, bekapcsoltam a laptopomon az egyik YouTube-os
lejátszási listámat és hátra dőltem a napozó ágyban, közben bekentem magam napolajjal.
Olyan hat óra fele felhívtam Shawnt, fogalmam sem volt, hogy dolgozik-e még
vagy már otthon van-e, de nem hívott, hogy hova lettem szóval több esélye volt,
hogy még a műhelyben van. Pár csengés után felvette furcsa hangok szűrődtek át
a telefonon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia, ne haragudj, hogy zavarlak- kezdtem bele, de egyből félbe
is szakított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem zavarsz, pont most van szünetem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh remek. Arról van szó, hogy Ian elhívott mára egy tengerparti
buliba- hazudtam,- és azt mondta te is jöhetnél. Mit szólsz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Bulizzak veled meg egy rakás taknyossal?- nevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Pontosan, de rajtam van a hangsúly- csábítóan mosolyogtam az
égre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem is tudom… Mikor lesz?<br />
- Nyolckor kezdődik, de később is ráérünk oda menni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Akkor legyen inkább a később, hétig van műszakom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Olyan fél kilenc fele megyek érted az jó?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Oké akkor majd még hívlak. Szia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, kinyomtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Hétig még kint sütettem magam a napon, a laptopom már a felforrás
szélén volt és már alig volt pár perce, hogy lemerüljön így lecsuktam és felmentem
a szobámba. Jó alaposan lezuhanyoztam, megmostam a hajam és elvégeztem a többi
szükséges dolgot. Törülközőbe csavarva álltam a szekrényem előtt azon
morfondírozva mit vegyek fel. Végül egy világoskék farmer sort és egy fekete
csőtop mellett tettem le a voksomat. Megszárítottam a hajam és hagytam, hogy
természetes göndör formájában omoljon a vállamra. A szememet még szolidnak
mondható fekete sminkkel kentem be, halvány rózsaszín szájfényt tettem fel és
egy kis arcpirosítót. Felöltöztem és befújtam magam az apától kapott
parfümömmel. Még gyorsan húztam még egy réteg lakkot a körmömre, fogtam a
csillogó fekete balerina cipőmet és a táskámat és lementem a földszintre, hogy
a nappaliban várjam meg Shawnt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hová készülsz? – jött be a teraszról Michelle és végig nézett
rajtam.<br />
- A partra, Ianék lehívtak.<br />
- Egyedül mész? – ült le mellém a kanapéra. Ajj, semmi kedvem nem volt vele
dumálni. Gyors pillantást vetettem a telefonom kijelzőjére – még volt egy bő
fél órám, hogy Shawn ide érjen.<br />
- Nem. – válaszoltam, és a távirányítóért nyúltam. <br />
- Az új barátoddal? – kíváncsiskodott tovább. Úgy tűnt, nem értette a célzást…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Bólintottam, és egyik béna sorozatról a másikra nyomtam, olyan gyorsan, ahogy
csak tudtam. Gőzöm sincs, hány csatornánk van, de már a háromnegyedén is túl
voltam, mikor nevelő anyám újra megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ha ilyen gyorsan nyomkodod, nem fogod tudni hol mi megy – jegyezte meg. –
Hope, ha van valami, amiről szeretnél beszélni…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Igen! Van! Még pedig az, hogy miért és minek csalja meg apát. Ez egy elég egyszerű
kérdés, egyszerűen lehetne rá válaszolni… De természetesen nem tettem fel.
Helyette csak felálltam, és mondtam neki, hogy mennem kell. <br />
Kiléptem az ajtón és szétnéztem az utcán. Shawn még sehol sem volt, hogy is
lett volna… Küldtem neki egy SMS-t, hogy elindultam, mert nem bírom otthon. A
part felé vettem az irányt, szép nyugisan, hátha Shawn beér. Közben elővettem a
fülesem – nyáron nálam alapszabály, hogy magamnál kell tartani – és benyomtam a
telómon az első számot. Naná, hogy A7X volt, jó rajongóhoz hűen együtt
énekeltem Matt bácsival a Little Piece of Heaven-t. Már lassan öt perce
sétáltam az utcán a móló felé, mikor elhajtott mellettem egy motoros
reménykedve fordultam felé, de nem állt meg tovább ment, csüggedten bámultam
magam elé. Ahogy sétáltam megláttam egy kis cicát az egyik kocsi alatt
gubbasztani, rámosolyogtam, de mentem is tovább, most nem értem rá kisállat
befogadósdit játszani. Sose felejtem el mikor egyszer szabályszerűen majdnem
szívrohamot okoztam a nevelő anyámnak mikor beállítottam egy aprócska büdös
görénnyel a házba, ami természetesen előtte lespriccelt, de hát az ember hét
évesen nem tudja, mit csinál, vagy igen? Mindegy is, két hétig bűzlőtt tőle a
ház nekem meg napokig paradicsom szószban kellett fürödnöm, hogy lejöjjön rólam
a makacs szag. Már majdnem elértem a partot mikor lelassított mellettem egy
motoros, felnéztem és Shawn vigyorgott rám. Önkénytelenül is elmosolyodtam,
pedig rá akartam pirítani, hogy miért nem ért utol hamarabb, bár ez hülyeség
lett volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi van tündérke?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tündérke?- felhorkantam és fintorogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, szállj fel- intett a fejével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Apukám azt tanította, hogy ne szálljak fel idegenek mögé a
motorra- nyávogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ez előbb is eszedbe juthatott volna- vigyorgott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De te mondod meg neki, hogy elraboltál!- felszálltam mögé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szíves örömest- nézett hátra, puszit nyomtam az arcára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, indulás, te vad motoros.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen is- felbőgette a motort és már indultunk is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Bár csak pár percig mentünk mire elértük a partnak, annak a
szakaszát ahol a buli volt, még is jó érzés volt Shawnhoz simulni. Leparkolt és
leszálltam mögüle, ahogy ő is leszállt a motorról megragadtam a kabátja két
szélét, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Átkarolta a derekam és közelebb
húzott magához.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, mondtam miután kicsit eltávolodtam az ajkától.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia-, mosolygott és nyomott egy gyors puszit a számra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na jó menjünk- eltávolodtam tőle és hívogatóan mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ahh ne csináld- utánam jött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Megfogtam a kezét és húztam magam után a partra ahol már égett a
tábortűz és már szólt az egyik kocsiból a zene. Hűtőládák tömkelege volt a tűz
körül és már mindenki nevetgélt. Oda-odavetettem egy <i>hellót </i>az ismerősöknek közben a szememmel Iant kerestem. Mikor
végre megláttam egy nekem háttal lévő fekete hajú lánnyal beszélt mosolyogva.
Innen nézve normálisnak tűnt a lány, de ne hamarkodjuk el előre. Ian nevét
kiáltottam mire felém nézett, kellett pár másodperc mire észrevett, rám
mosolygott és odaintett, majd visszafordult a lányhoz és mondott valamit neki.
Megragadtam Shawnt és odahúztam Ianékhez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hey- köszöntem Iannak mire a lány is megfordult, furcsán ismerős
volt, mintha már láttam volna a kék szempárt, majd meghallottam magam mögül
Shawn hangját.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia húgi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVU4T3p0pPxxchrmB2p8V0c5aEa6EsQwB7BrgLNoTR4fzVA46A7tBCZuOFbz0bYj6jTD6XDSJnfs6MJfM3Zl675VFs6pI43b93a2wSQM7_HvBGYQJQz5COpsYguPteMunPeUZqhOV0BF8/s1600/tumblr_mmujgxdnKA1s72h3po1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVU4T3p0pPxxchrmB2p8V0c5aEa6EsQwB7BrgLNoTR4fzVA46A7tBCZuOFbz0bYj6jTD6XDSJnfs6MJfM3Zl675VFs6pI43b93a2wSQM7_HvBGYQJQz5COpsYguPteMunPeUZqhOV0BF8/s320/tumblr_mmujgxdnKA1s72h3po1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">Kellemes nyári szünetet! ((:</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">(Új szereplővel bővült a csapat)</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-70709959687929298212013-06-02T17:14:00.001+02:002013-06-02T17:19:50.632+02:00Ez történt...<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i>*Nem mi döntöttünk úgy, hogy
haza visszük, ő döntött úgy, hogy haza jön velünk.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*-
Boldog szülinapot!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*- Ugye tudod, hogy mindenki téged
ünnepel, és te nem vagy ott?- leült mellém és rágyújtott.<br />
- Tudom- megrántottam a vállam.<br />
- Ohh majd elfelejtettem- benyúlt a zsebébe és a kezét ökölbe szorítva húzta
ki.<br />
- Mi ez?<br />
- Az ajándékod- mosolygott.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*Páran
csak leültek a part szélére, én és egy másik srác viszont a tűz mellett
maradtunk. Bele bámultam a tűzbe, és újra lejátszottam magamban Michelle
szavait. <i>„Azért
még is csak jobb lenne, ha Hope a saját gyerekünk lenne, vagy ha legalább lenne
egy saját gyerekünk.”</i> Ha lehet ezerszer jobban gyűlöltem, mint
máskor. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
-
Freezy vagy ugye? – szólalt meg a mellettem ülő srác. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
-
Igen. És te? – kérdeztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
-
Erik. – mosolyodott el, és a kezét nyújtotta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: Constantia;">*Nehezen
vettem a levegőt, egy kisebb pánikroham kezdett úrrá lenni rajtam.</span> <span style="line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: Constantia;">Apa fogja a kezemet, olyan hat éves
lehettem. Halk zaj van a háttérben, ami egyre erősödött, egyre több lett az
ember körülöttünk és mindenki apa nevét kiáltozta. <i>„Uram isten, Synyster Gates!” „Jézus ez tényleg ő, ez Brian Haner!”</i>
Apa elengedte a kezemet és kedvesen mosolygott az ismeretlen arcokra, amik
egyre többen lettek és eltaszítottak apa mellől. Magamhoz öleltem a macim és
szólongattam aput, de nem hallott meg. Kétségbe estem a sok hangos embertől és
sírva fakadtam.<o:p></o:p></span><br />
<span style="line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: Constantia;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: Constantia;">*-
Ki nem állhatom az ikreket. – puffogott Lana. – Bezzeg Zacky bácsiék előtt jó
kislányok – itt elfintorodott. <br />
- Mivel mi se szeretjük őket, a koncert után mindhárman elmegyünk piálni. –
mondtam, és ittam a sörömből. <br />
- Hová akarjátok el vinni Lanát? – Jimbo bácsi állt elénk.<o:p></o:p></span><br />
<span style="line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: Constantia;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*- Hé! – valaki megkopogtatta a vállam,
és beleordított a fülembe. - Tényleg te vagy Synyster Gates lánya?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*- Hé-, felnéztem, Erik mosolygott rám.<br />
- Hello- intettem és mosolyogtam.<br />
- Hát te?<br />
- Ki jöttem a parkba enni- felmutattam a kezemben lévő kaját.<br />
- Jó étvágyat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*- Akkora egy segg vagy!- üvöltöttem
miközben a tenyeremmel csapkodtam a vállát.- Tudod mennyire aggódtam miattad?-
könnybe lábadt a szemem.<br />
- Hé, nyugi már!- valahogy sikerült lefognia és lenyomott a földre.<br />
- Miért nem vetted fel?!<br />
- Mert lemerült a telefonom- elővette a zsebéből és felém mutatta.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*A srác térde kissé megroggyant, miközben behúzott az egyik csávónak,
majd a másikat gyomorszájon rúgta. Újra rám nézett.<br />
- Fuss!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*- Köszönöm, hogy megmentettél- lihegtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Válaszkép csak elfordította a fejét, akkor láttam meg, hogy vérzik az
arca, felegyenesedtem és mellé ültem, hogy jobban meg tudjam nézni a sebét. Nem
nézett rám mikor leültem, felemeltem a kezem és elkezdtem közelíteni az
arcához, ahogy hozzá értem felszisszent és mérgesen nézett rám. Elkaptam a
kezem és bocsánat kérően néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i>*Miért nem
alszol még?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*- Nem vagy az apám!- csattantam fel, riadtan nézett rám.<br />
- Nem, de a legjobb barátod vagyok, aggódom miattad.<br />
- Nem kell! El tudom dönteni mi a jó nekem és mi nem.<br />
- Nem vagyok ebben annyira biztos… a tegnapi kis kalandod után.<br />
- Ohh mekkora egy…- visszafogtam magam.- Többet ne merd a szememre vetni!<br />
- Szerintem a haverjainak nem mesélte el a kis hős tettét- váltott témát.<br />
- Lehet…<br />
- Azok még zűrösebbek, mint ő.<br />
- Lehet…- kezdtem ideges lenni.<br />
- Ők biztos nem segítettek volna neked.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Lehet – fújtam ki szaggatottan a levegőt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mi van akkor, hogyha velük van? Biztos nem segített volna…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ian állj le! Ezek mind csak feltételezések! Megmentett, haza kísért,
jól vagyok, mit kell még problémáznod ezen? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*- Komolyan abban a pólóban akarsz aludni, amiben holnap, leszel?<br />
- Otthon úgy is átöltözöm- vontam meg a vállam, mire felnevetett.<br />
- Ha csak azért motoroztunk volna, hogy utána aludj egy jót már rég otthon
lennél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*Hátra nyúltam és megfogtam Shawn
nyakát, mire még közelebb húzott magához, finoman megcsókolta az arcom, majd
egyre lejjebb haladt. Mikor már a nyakamat csókolgatta szembe fordultam vele,
megfogtam az arcát és megcsókoltam. Az ajkai puhák és forróak voltak, teljesen
átmelegítették a testemet, már nem fáztam. Megmarkolta a pólóm alját és a
falnak lökött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*-
Látunk még kislány? – kérdezte vigyorogva Cody. <br />
- Szerintem igen, bár nem rajtam múlik… - mosolyogtam vissza, majd még egyszer
Shawnra néztem, és megfordultam. <br />
- Hé – Shawn megragadta a karomat és visszarántott. Átölelte a derekam, és
megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
*- Arra gondoltam, hogy bepótolhatnánk a múltkori vásárlásunkat,
tudod, amikor elszakadtunk egymástól- milyen szépen fejezi ki magát.<br />
- Oké- elmosolyodtam és hozzá bújtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
-
Még akár mesélhetnél is a kis kiruccanásodról.<br />
- Rendben- átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.<br />
- Akkor menj, készülődj!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*-
Szia, hercegnő – köszönt. <br />
- A plázánál vagyok – mondtam.<br />
- És? – kérdezte, megjátszva hogy ez őt miért érdekelné. De közben hallottam,
hogy valaki megkérdezi tőle, hogy hová megy.<br />
- Értem jössz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
*- Apuci finanszírozta ezt is?- nem néztem rá csak játszottam
tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
-
Ismered az Avenged Sevenfoldot?- elgondolkodott.<br />
- Igen, egy rock együttes.<br />
- Akkor ismered Synyster Gates-t is?<br />
- Ismerem.<br />
- Akkor azt is tudod ki az a Brian Haner.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
*- És, mi van Erikkel? – kérdezte, mire csak megrántottam a vállam.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Balszerencsémre
Shawn meghallotta ezt, és elengedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
*Közelebb húzott magához és megcsókolt. Majd elengedett és valamit
matatni kezdett a nyakánál. Fémes csörömpölést hallottam, majd az én nyakamhoz
nyúlt, felemeltem a fejem, hogy jobban oda férjen a keze. Hideg fém érintését
éreztem a nyakamon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
-
Úgy vigyázz rá, hogy eddig még soha senkinek nem adtam a kezébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
*-
Apám már nagyon ideges. Főleg miután ezek a barmok elvették a telefonomat és
minden faszságot összehordtak neki- elnevettem magam.<br />
- Na, jó menjünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
*- Erik, ő itt Shawn, Shawn ő itt Erik – mutattam be őket
egymásnak. Eszük ágában sem volt kezet fogni egymással, vagy ilyesmi… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
*- Mindegy is. Nem tudom, hogy mit is gondoltam… - megfordult, és
köszönés nélkül haza indult. <o:p></o:p></div>
-
Nincs jogod megsértődni!- fakadtam ki, mire megtorpant és visszafordult.<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hogy nincs?- felém indult.<br />
- Nincs- válaszoltam.- Soha nem is jártunk! Nem volt köztünk soha semmi.<br />
- De lehetett volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-rdFr8u7EJ9eaZRF-NFw0_BCnjLLh69bjhgNuTcG7ZcHumI57rY1V_erk4N048FEY1W8QsLSKLCxeNlZdxl1_Y1ybxZiBmbYkE5po_4IT4qXYvBBTYqabtOhTfYFFrO7kli_0vUSaQwg/s1600/koll%C3%A1zs.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-rdFr8u7EJ9eaZRF-NFw0_BCnjLLh69bjhgNuTcG7ZcHumI57rY1V_erk4N048FEY1W8QsLSKLCxeNlZdxl1_Y1ybxZiBmbYkE5po_4IT4qXYvBBTYqabtOhTfYFFrO7kli_0vUSaQwg/s400/koll%C3%A1zs.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-87764002646495983922013-05-17T22:18:00.000+02:002013-05-17T22:18:33.013+02:00Tanulásba zárvaSziasztok!<br />
Ne haragudjatok, hogy már több, mint 2 hónapja nem írtam, de nagyon el voltam havazva, rengeteg a tanulni való és a többi.<br />
Június 4-én végzek mindennel, ha lehet hinni a szóbeszédnek.Szóval a nyári szünetet reményeim szerint már az 5. fejezettel fogom nyitni.<br />
Remélem lesztek addig még és nem untátok meg a várakozást.<br />
Köszönöm a díjakat amiket távol létemben kaptam!<br />
További kellemes várakozást!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVZJyv4-pMV4xdxKhxp8JyZgWyjAmZDq0_KzQUfNs6v2-Ay5V_ml2cmi96bH_xIG247lru-R4ZAiUcZ_R8F8Qya7PvwDkv28-AqjdOEKcMI2QqVnpvY6rzAvDu0eBdCXvpn5194QCirF0/s1600/tumblr_mmyjs5993G1sqn9glo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="152" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVZJyv4-pMV4xdxKhxp8JyZgWyjAmZDq0_KzQUfNs6v2-Ay5V_ml2cmi96bH_xIG247lru-R4ZAiUcZ_R8F8Qya7PvwDkv28-AqjdOEKcMI2QqVnpvY6rzAvDu0eBdCXvpn5194QCirF0/s320/tumblr_mmyjs5993G1sqn9glo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-25064838400133996722013-03-07T20:19:00.000+01:002013-03-07T20:19:17.066+01:00Info<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://sphotos-e.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/68660_4221334179221_727109743_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="118" src="http://sphotos-e.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/68660_4221334179221_727109743_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Sziasztok!<br />Gőzöm sincs, hogy mikor lesz friss, mivel hamarosan el fog kezdődni a vizsga/érettségi időszakom, hívd aminek akarod. És nagyon rá kell hajtanom a tanulásra, mert jól szeretnék teljesíteni. Tévedés ne essék, ötletem van rengeteg, már vannak is részletek, de szeretném rendesen megcsinálni, hogy úgy hozhassam nektek. Szóval, határozatlan ideig, nem fogok írni a blogra, de amint végeztem mindennel jövök! :)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-86112059830547820732013-02-05T16:19:00.000+01:002013-02-05T16:19:04.440+01:004. fejzet<br />
<div class="MsoNoSpacing">
Őszintén szólva, nem csodálkoztam azon, mikor megláttam nevelő
anyám döbbent arckifejezését, mikor beléptem a házba. Ki ne lepődne meg, ha egy
csapat motoros lepné el az utcát, és zajongva, röhögve fékeznének az ember háza
előtt.<br />
Leszálltam Shawn mögül és nyomtam egy puszit az arcára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Látunk még kislány? – kérdezte vigyorogva Cody. <br />
- Szerintem igen, bár nem rajtam múlik… - mosolyogtam vissza, majd még egyszer
Shawnra néztem, és megfordultam. <br />
- Hé – Shawn megragadta a karomat és visszarántott. Átölelte a derekam, és
megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Közben hallottam, ahogyan felzúgnak a motorok, és a többiek szépen, csendben
leléptek. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A telód – nyomta mosolyogva Shawn a kezembe, majd újra komolyra
váltott. – Később hívlak, oké? <br />
- Oké. – bólintottam, majd megvártam, míg elmegy, és csak utána mentem be a
házba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Michelle döbbenten pislogva jött ki elém, megvárta, míg leveszem a cipőm,
felakasztom a kabátom, majd követett a nappaliba. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hope, elárulnád, hogy hol voltál? – kérdezte.<br />
- A barátaimmal – mondtam, és ledobtam magam a kanapéra. Lélekben felkészültem
arra, hogy leordítsa a fejemet, amiért napokra eltűntem. <br />
- Hope – leült mellém, és valami csoda folytán rám mosolygott. – Én is voltam
olyan idős, mint te… Én is csináltam őrültségeket. Sok mindent. És hidd el, én
nem bánom, hogy kiélvezed ezt az időd… - mondta, én meg komolyan tátott szájjal
bámultam. Mert láttam rajta, hogy őszintén beszélt, és megért. – Főleg mivel
nyári szünet van! Csak nem szeretném, hogyha komolyabb bajba kerülnél. <br />
- Nem fogok – válaszoltam még mindig csodálkozva. – Viszont nem tudom, apu mit
fog mondani, ha meglát… - apa ritkán volt rám dühös. Szinte soha, és ha mégis,
akkor is csak azért, mert aggódott. Kissé féltem, hogy ha hazajön, mit fog
mondani…<br />
- Apádat bízd csak rám! – nevetett. – Meg fogja érteni. Sokkal nagyon
baromságokat csináltak annál, minthogy egy-két napra leléptek… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Pár percig csendben ültünk, én gondolkodva, hogy ennyi év elteltével Michelle
miért csak most mutatja meg a jó fej oldalát, ő pedig valószínűleg
nosztalgiázott…<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Egyébként ki volt az a helyes srác, aki mögül leszálltál? –
kíváncsiskodott. Naná, hogy mindent végig nézett az ablakból…<br />
- Shawnnak hívják, nemrég ismertem meg. – válaszoltam, majd felálltam. – Van
itthon valami kaja?<br />
- Van a hűtőben tegnapi maradék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kimentem a konyhába, beraktam a kaját a mikróba és a konyhapultnak
dőlve vártam, hogy kész legyen. Amint elkezdett pityegni a mikró kivettem a
kaját és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és törökülésben
falatoztam az asztalomnál, közben megnéztem az e-mailjeimet és a facebook-omat.
Nem történt semmi különösebb dolog, így hát ki is kapcsoltam, ledőltem az
ágyamra és bekapcsoltam a tv-t. Kerestem egy csatornát, amin tűrhető adás ment
és elmentem lefürödni. Mindenemet alaposan megmostam, de főleg a hajamat, pár
napja már katasztrofális állapotban van. Felvettem egy tiszta pólót, és úgy
ahogy voltam bedőltem az ágyamba és tv nézés közben elaludtam. Csak arra keltem
fel félig, hogy valaki betakar és puszit nyom az arcomra. Résnyíre nyitottam a
szemem és még megláttam apu alakját, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, majd
vissza is aludtam. Hajnalban a telefonom csörgésére ébredtem. Vetettem egy
pillantást a kijelzőre, majd pislogtam pár másodpercig, hogy valamennyire
felébredjek, aztán felvettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- 1000 éve nem aludtam egy jót miattad – szóltam bele.<br />
- Tévedsz – szinte láttam magam előtt, ahogyan rázza a fejét. – Velem csak jót
lehet aludni.<br />
- Aha, persze – forgattam meg a szemem, feleslegesen. <br />
- Holnap mikor menjek érted? – kérdezte.<br />
- Nem tudom, apával még nem találkoztam, és beszélnem kéne vele… <br />
- Hiányzik apuci? – röhögött. <br />
- Hívlak, ha ráérek. – mondtam visszadőlve az ágyamba, és arra gondolva, hogy
mindjárt kinyomom. <br />
- Amúgy is, a fiúk hiányolnak – mondta.<br />
- Gondolom – sóhajtottam fáradtan – Te nem vagy álmos?- felröhögött. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
– Én bírom. De te nem, ahogy hallom.<br />
- Nem igazán… Jóéjt, Shawn. <br />
- Álmodj rólam valami szépet királylány. – és kinyomta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Visszaaludtam és csak reggel tízkor keltem fel újra. Bágyadtan
másztam ki az ágyból és lebattyogtam a földszintre, csak apa volt otthon,
Michelle elment valahova a húgával. Apa a tv előtt ült és valami műsort nézett,
leültem mellé csendben és felraktam az asztalra a lábam az övé mellé. Csendben
ültünk egymás mellett és csak néztük a tv-t, majd végül apa megszólalt, azt
hittem le fog cseszni vagy valami, de nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Arra gondoltam, hogy bepótolhatnánk a múltkori vásárlásunkat,
tudod, amikor elszakadtunk egymástól- milyen szépen fejezi ki magát.<br />
- Oké- elmosolyodtam és hozzá bújtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Még akár mesélhetnél is a kis kiruccanásodról.<br />
- Rendben- átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.<br />
- Akkor menj, készülődj! – mosolygott, mire felálltam, és visszamentem a szobámba.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Felvettem egy farmer rövidgatyát, meg egy amerikás trikót tornacipővel, a
hajamat pedig kibontva hagytam. Szolid sminket tettem fel, majd pár
létfontosságú cuccot elraktam, és letáncoltam a lépcsőn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mehetünk! – álltam meg apa előtt, aki mosolyogva nézett. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Beszálltunk a kocsiba, és bekapcsoltam a rádiót. Lehúztam az
ablakot, hagytam, hogy a friss levegő beáramoljon az autóba. Aztán hirtelen meg
szólalt Taylor Swift hangja, mire automatikusan elmosolyodtam, és max hangerőre
vettem a rádiót. <br />
Apa kérdőn nézett rám miközben bekapcsolódtam a dalba. Mire vége lett a
számnak, már a pláza előtt parkoltunk. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi lenne, ha beülnénk egy filmre? – kérdezte apa, mire vigyorogva
bólintottam. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Beszélgetve mentünk be, és miközben apa vett 2 jegyet valami vígjátékra,
én megvettem a kajákat. Nem kellett sokat várnunk, mire elkezdődött a film. A
leghátsó sorban ültünk, és végig röhögtük, az amúgy ritka szar filmet. Miután
vége lett, elmentünk körül nézni a pláza boltjaiban, vettem egy pár új cipőt
meg egy fekete latex gatyát. Apa vett egy pár új pengetőt meg egy kalapot. Még
császkáltunk egy darabig, majd beültünk egy mekibe. Szerencsére nem voltak
sokan a plázában így nyugodtan tudtunk enni, mint két teljesen normális ember.
Kajálás közben elmeséltem apának az utazásomat Shawnékkal, persze voltak
részletek, amiket kihagytam, ilyen volt például a drogozás és társai. Miután
végeztünk, mondtam apának, hogy találkoznék Shawnnal és, hogy nem lenne-e gond,
ha a plázánál várnám meg. Elkísértem a kocsiig, elköszöntem tőle és felhívtam
Shawnt.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia, hercegnő – köszönt. <br />
- A plázánál vagyok – mondtam.<br />
- És? – kérdezte, megjátszva hogy ez őt miért érdekelné. De közben hallottam,
hogy valaki megkérdezi tőle, hogy hová megy.<br />
- Értem jössz? – mosolyogtam, majd a másik oldalról ajtó csapódás hallatszott. <br />
- Ha szeretnéd… - mondta flegmán, de tudtam, hogy vigyorog. <br />
- Siess – nyomtam ki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elővettem egy szál cigit, és miközben meggyújtottam leültem egy padra. A
plázából kihallatszott valami fiú banda éneklése, mire ösztönösen elkezdtem
dobolni a lábamon. Nem kellett sokat várnom, míg Shawn megtalált. Éppen előttem
fékezett le. Rám villantotta a szokásos vigyorát és felültem mögé a motorra.
Élesen megfordult a motorral és már száguldottunk is. Csoda, hogy eddig még
sose állítottak le minket a rendőrök.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hova megyünk?- kérdeztem.<br />
- A srácokhoz.<br />
- Ahjj- finnyáskodtam.- Inkább mutasd, meg hol laksz, amikor nem épp egy
motelben csövelsz- a vállára hajtottam az állam és kacéran mosolyogtam.<br />
- Te akartad-, ha lehet még gyorsabban száguldottunk végig az utcákon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Lassan kezdtem azt hinni, hogy elhagytuk Huntington Beach-et mikor
leparkolt egy kis ház előtt. Leszálltam a motorról, és meg vártam, amíg betolja
egy kisebb garázsba. Utána visszajött hozzám, kézen fogott és előszedte a
kulcsait. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Felkészültél? – kérdezte komolyan. Aha, komoly lett volna, ha a szeme nem
árulja el a jó kedvét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elfintorodva bólintottam, majd beléptünk. A ház olyan volt, mint Ian szobája.
Az előtérben torna és sportcipők, a fogason Shawn bőr dzsekije lógott. A falak
egyszínűek voltak, nem volt benne semmi különleges. Balra a konyha volt – az
asztalon legalább 4-5 pizzás doboz hevert, némelyik üresen, de volt olyan,
amibe még benne volt egy fél pizza – mellette a fürdőszoba. Jobbra egy
hálószoba, és a nappali, amiben 2 fotelon, egy kanapén, egy kisebb asztalon és
TV-n kívül nem volt más. Az asztalon egy bekeretezett fénykép volt, amit
azonnal megnéztem; a srácok voltak rajta, részegen röhögtek valamin és a
háttérben pedig látszott, hogy valamilyen kocsmában voltak éppen. Visszaraktam
a képet a helyére, és Shawnra néztem, aki az ajtófélfának dőlve figyelt engem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Megmutatod a szobád? – kérdeztem, mire biccentett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
El akartam indulni vissza a folyosóra, hiszen ott volt még egy ajtó – azt
gondoltam az az ő szobája. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hová mész királylány? –
nézett rám nevető szemekkel. – Az én szobám ott van. – bökött a fejével egy
ajtóra, ami a nappaliban volt, és amit eddig észre sem vettem. <br />
- Nem egyedül laksz? – pislogtam meglepetten. <br />
- Codyval – mondta, és beléptünk a szobájába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A szoba tényleg árulkodott arról, hogy egy srácé. Az ágy bevetetlenül, a
ruhásszekrény két ajtaja kitárva, a földön sörös és vodkás üvegek hevertek. Az
íróasztalon egy csomó papír, meg tollak szét dobálva. Elindultam felé, hogy
megnézzem, mik azok, mikor az asztal szélén megláttam még egy bekeretezett
képet; Shawn volt rajta egy csajjal, akit hátulról átölelt, és mindketten a
kamerába vigyorogtak. Szép lány volt, hosszú, dús fekete hajjal, és különleges
szép arccal. Szeme kék volt, kicsit hasonlított Shawnéra… Tagadhatatlanul
gyönyörű. Rajtam pedig rögtön úrrá lett a féltékenység. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ő kicsoda? – kérdeztem, de közben nem fordultam meg. <br />
- A húgom – hallottam a hangján, hogy nevet, miközben kifújtam a levegőt. –
Dia. <br />
- Ohh már azt hittem, hogy…- elhessegettem a gondolatot.<br />
- Hogy?- hallottam, hogy elindult felém, megfordultam.<br />
- Nem lényeg- ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Átpillantottam a válla felet, a falon egy akusztikus gitár lógott.
Kikerültem Shawnt és óvatosan levettem a falról a gitárt. Csillogó szemekkel vettem
szemügyre, kicsit poros volt és elégé el volt hangolva, de amúgy csodálatosan
nézett ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudsz gitározni?- kérdezte, a hangja egész közelről jött.<br />
- Kicsit- megfordultam, Shawn csak pár centire állt tőlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kikerültem, leültem a földre és elkezdtem hangolni, majd mikor kész
voltam vele, játszani azt, ami legelőször eszembe jutott, azt hiszem ezt
tanította meg legelőször apu. Halkan énekeltem is hozzá. Shawn egy darabig
csendben hallgatta, majd megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Apuci finanszírozta ezt is?- nem néztem rá csak játszottam
tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ismered az Avenged Sevenfoldot?- elgondolkodott.<br />
- Igen, egy rock együttes.<br />
- Akkor ismered Synyster Gates-t is?<br />
- Ismerem.<br />
- Akkor azt is tudod ki az a Brian Haner- még mindig a gitárt néztem.<br />
- Igen, de mit akarsz ezzel?<br />
- Azt tudod ki a lánya?<br />
- Nem azt nem- ránéztem.<br />
- Én vagyok a lánya- nem jutott szóhoz.- Ugye milyen furcsa? Elítélsz, valakit
mielőtt igazán tudnád ki is ő valójában aztán mikor megtudod, hogy ki is ő nem
tudsz mit mondani- újra a gitárt néztem.<br />
- Ez igazából még semmit se változtat azon, hogy apuci kicsi lánya vagy. Csak
annyit, hogy megtudtam egy híresség gyereke vagy. Ettől te még ugyan az a
személy maradsz, akit megismertem- ránéztem és egy ravasz mosoly ült az arcán.<br />
- Amúgy, nem is igazán az apám… - sóhajtottam. – Kis koromban fogadtak örökbe.<br />
- Örökbe fogadtak? – kérdezte, mire bólintottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
– De nem bánom, apával elég jól kijövünk – itt felröhögött – és a
nevelő anyámnak is vannak jó pillanatai. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A kezébe nyomtam a gitárt, és feltápászkodtam. Még mindig röhögve rakta vissza
a helyére, miközben én az asztalon heverő papírokat tanulmányoztam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Azokat ne nézd meg – pattant oda hozzám, és kikapta a lapokat a kezemből. <br />
- Ezt mind te írtad? – kérdeztem, a dalszövegekre utalva. – Miért nem nézhetem
meg? <br />
- Mert nincs kész – rázta a fejét, és visszarakta őket az asztalra. Megfogta a
kezem, és kihúzott a nappaliba. <br />
- Miért nincs? – ráncoltam a szemöldököm, és leültem mellé a kanapéra.
Oldalasan fordultam, és a lábamat az ölébe raktam. <br />
- Mert szeretek elkezdeni dolgokat – vont vállat, és közelebb hajolt hozzám. –
Befejezni viszont kevésbé… <br />
- Miért? – kérdeztem újra, mire hosszan megcsókolt. <br />
- Túl sokat kérdezel – suttogta, és átkarolta a derekam, majd még közelebb
húzott magához.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Átfogtam a nyakát, és ő újra megcsókolt. Kissé rádőltem, mire ő végig feküdt a
kanapén, magára rántva engem is. Hosszasan csókolóztunk, mikor belépett a
szobába… Cody.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Megzavartam valamit? – kérdezte, és igyekezett nem elröhögni magát, látva
lehetetlen pózunkat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Éreztem, hogy elvörösödöm, ezért gyorsan felültem, és megigazítottam magamon az
időközben összegyűrődött felsőmet. Shawn lazán, vigyorogva maradt fekve, és
lakótársára pillantott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Dehogyis – röhögött. – Engem ugyan nem – jelentette ki, mire rám kacsintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Cody elröhögte magát, beljebb jött és ledobta magát az egyik fotelba, közben
pedig bekapcsolta a tévét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ugye nem akarsz elmenni? – nézett rám Cody. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Shawnra néztem, aki vigyorogva várta a válaszom. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem. Csak telefonálok egyet – felálltam, és kimentem a konyhából.
<br />
- Ha már ott vagy, hozol nekünk sört? – kiáltott át Shawn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Nem válaszoltam, csak megkerestem a telefonomban Lana nevét, és rögtön hívni
kezdtem. Becsuktam az ajtót, és a lehető legtávolabb mentem tőle, hogy
véletlenül se halljanak, bár egy meccset néztek a TV-ben, és igen hangosan
szurkoltak…<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Freezy? – hallottam meg Lana hangját. <br />
- Szia! – mondtam boldogan. Lana nem mindig veszi fel a telóját, és most
örültem neki, hogy még is megtette.<br />
- Mi a baj? Miért tűntél el? Iannel és apuddal beszéltél már? – záporoztak a
kérdései. <i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs semmi baj, igen beszéltem velük és minden rendben van.<br />
- Akkor jó, nagyon aggódtunk érted!<br />
- Tudom. Figyuzz, nincs kedved megismerni két jó fej srácot? Velük „tűntem” el.<br />
- Ohh, helyesek?<br />
- Az egyiket már lestoppoltam- nevettem.<br />
- Oké, hol laknak?<br />
- Várj egy kicsit- kimentem a konyhából és behajoltam a nappali ajtaján.<br />
- Cody nincs kedved elmotorozni egy csinos csajért?- egyből felpattant a
fotelból.<br />
- Hova kell mennem?- vigyorgott és már ment is az ajtóhoz.<br />
- Meg van a fuvarod Lana- mondtam a telefonba.- Egy motorost várj majd.<br />
- Jól van, szia.<br />
- Szia-, azzal letettük, elmondtam Codynak a címet és már ott sem volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Visszamentem a konyhába, és kinyitottam a hűtőt, egy szőrös kis
állatka futott ki belőle. Ijedtemben felvisítottam és felugrottam a konyha
pultra. Shawn berohant a konyhába és érdeklődve nézett rám. Én meg csak
bámultam a kis egeret, aki a pult körül szaglászott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Fogd meg!- mutattam rá.<br />
- Jaj, ő csak Pete, a kis házi egerünk, nem cuki?- lehajolt és a kezébe vette a
szőrmókot.<br />
- Lécci- néztem rá kölyökkutya szemekkel.<br />
- Oké, oké- kiment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Lemásztam a pultról és megvártam, amíg visszajön, kinyitotta a hűtőt
és kivett két sört, az egyiket a kezembe nyomta és visszament, követtem. Leült
a kanapéra én pedig helyet foglaltam mellette. Egy kis darabig így ültünk
egymás mellett, majd elnevette magát, kérdőn néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jaj, gyere már ide- megfogta a derekam és magához húzott,
elmosolyodtam és a mellkasára dőltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A tévében még mindig a meccs ment, és azt néztük. Az én söröm az
asztalon volt, és bár szívesen ittam volna belőle, semmi pénzért nem keltem
volna fel. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ú, itt laktok? – hallottuk meg Lana izgatott hangját, majd pár
másodperc múlva megláttam a vigyorgó arcát is. <br />
- Aha – válaszolt Cody, és ő is beljebb lépett.<br />
- Szia, Free! – jött oda hozzám Lana, mire már muszáj volt felállnom, hogy
megöleljem.<br />
- Hé, te! – röhögött rám Cody. – Nem mondtad, hogy egy Sullivanért kell mennem.
<br />
- Nem kérdezted – ültem vissza Shawn mellé, miközben ő bemutatkozott Lanának. <br />
- Hozok még sört – ment ki Cody a konyhába, Lana pedig leült mellém.<br />
- Ti hol találkoztatok? – kérdezte pillantását köztünk kapkodva. <br />
- Bajban volt, én meg segítettem neki – biccentett Shawn, tekintetét a tévére
szegezve, majd újra átkarolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Cody visszajött, Lana kezébe nyomott egy üvegsört, és leült a kanapé elé. Lana
rám nézett, és tudtam, hogy nem éri be ennyi magyarázattal. Titokban pedig
reméltem, hogy tőle nem fogok majd fejmosást kapni. <br />
Én visszadőltem Shawnra, de nem tudtam figyelni a tv-re, a meccsek valahogy
sose kötöttek le. Inkább azt figyeltem, ahogyan Lana és Cody dumálnak és
nevetnek, volt szó a meccsről is, mert, hogy Lana imádja a focit. Nem hiába
Jimmy bácsi neveli őket egyedül…<br />
Mosolyogva néztem őket, majd percekkel később Lana a hirtelen beálló csöndben –
éppen vége lett a meccsnek, és a fiúk elkezdtek valami másról beszélni – hozzám
fordult. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És, mi van Erikkel? – kérdezte, mire csak megrántottam a vállam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Balszerencsémre Shawn meghallotta ezt, és elengedett. Úgy csinált, mintha
direkt a söréért nyúlna, de miután ivott belőle, maga mellett tartotta a kezét.
Szomorúan pislogtam rá, de ő mindvégig a tévére összpontosított, amin valami
idióta reklám ment. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi lenne, ha megnéznénk valami filmet? – kérdezte Cody. Megérezte
a feszültséget, és minden áron fel akarta valahogy oldani. – Lana, Freezy – a
társaságukból ő volt az első, aki így hívott – ott vannak a filmek, válasszatok
valamit, mi meg addig csinálunk popcornt – mutatott a tévé alatti szekrényre. <br />
- Egyedül nem tudod megcsinálni? – nézett rá Shawn. Nem vette a célzást…<br />
- Nem! – vágta rá Cody. – Gyere! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Shawn kelletlenül felállt, és kimentek a konyhába. Lanával összenéztünk, majd
óvatosan kinyitottuk a nappali ajtaját, de a konyhaajtó be volt csukva,
ráadásul elindították a mikrót, így esélyünk sem volt hallgatózni. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Bocsi – nézett rám Lana bűnbánó szemekkel, miközben letérdelt,
hogy a DVD-k közt válogasson. <br />
- Nem gond – legyintettem. Majd megbékél, hiszen köztem és Erik közt soha nem
volt semmi… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A horror mellett döntöttünk, kiválasztottuk a klasszikus Rémálom az Elm utcában-t.
Beraktuk a lejátszóba, és a fiúk pont akkor értek vissza. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Kaphatok valami párnát, vagy ilyesmit? – kérdezte Lana. – Horrort
nézünk, és valami mögé el kell bújni… <br />
- Majd elbújsz Cody mögé – vigyorgott Shawn, mire az említett elfintorodott. –
Oké, akkor kaptok mindketten, még takarót is… - röhögött tovább, majd
mindketten bementek a saját szobájukba, hogy előhozzák a cuccokat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Mi addig Lanával letoltuk a szőnyegről a kis asztalt, a popcornos tálakat
letettük magunk közé. A fiúk, mikor megláttam minket, amint a kanapénak vetett
háttal ülünk, elröhögték magukat. Shawn leült mellém, Cody pedig Lana mellé, és
megosztoztunk a takarókon, meg a párnákon. <br />
Shawn végre nem makacskodott, magához ölelt, nem tudom mit mondhatott neki
Cody, de hálával tartoztam érte. A film nem volt annyira ijesztő, mint 11 éves
koromban. Mire vége lett a filmnek mindkét srác bealudt. Lana persze amint
észrevette ezt rákezdett a szokásos mondókájára, hogy mennyire aranyosak
vagyunk együtt Shawnnal, hogy reméli sokáig fog tartani és esküszöm még a
gondolattal is eljátszott, hogy milyen jól hangzik az, hogy <i>Hope Levine</i>. Én csak mosolyogva
hallgattam a sok zagyvaságát. Shawnra pillantottam, ahogy csendben szuszogott a
vállamon, és elgondolkodtam kettőnkön. Néha annyira édes tud lenni, ahogy rám
néz, vagy az a huncut vigyora, amit nekem szokott küldeni mikor valamin töri a
fejét ellenem. De van, hogy csak úgy kezel, mint egy sima barátot, akivel már
több éve jóban van és semmi különösebb dolog nem lenne köztük. Szerettem volna
mind ezt elmondani Lananak, de nem most, nem itt. Túl nagy volt a kockázat,
hogy valamelyik felébred és mindent meghall.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szerintem keltsük fel a fiúkat, és menjünk aludni, mert kezd
kicsit nehéz lenni Shawn feje- mosolyogtam Lanara.<br />
- Oké- értett egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Finoman felkeltettem Shawnt aki riadtan nézett körbe, majd nyugtázta,
hogy otthon van. Cody egyből felajánlotta Lananak, hogy hazaviszi mire ő
elmagyarázta neki, hogy mivel már elmúlt 11 így reggelig nem mehet haza, mivel
az apja ahhoz az egy feltételhez köti mindig a kimenetelit, hogy vagy 11-re
legyen, otthon vagy másnap reggelig haza se menjen. Így hát Cody volt olyan
lovagias, hogy felajánlotta az ágya felét neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Shawnnal egymás felé fordulva feküdtünk az ágyon, a sötétben a
nyakláncát birizgáltam, ő pedig a derekamat simogatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawn- szólaltam meg végül, még mindig a nyakláncát piszkálva.<br />
- Hmm?<br />
- Nem szeretném, ha Erikkel- itt élesen beszívta a levegőt-, ha Erikkel-
ismételtem meg,- kapcsolatban többet gondolnál bele az egészbe, mint ami. Tény,
hogy őt előbb ismertem meg, mint téged. De ha őt akarnám, most nem lennék itt
veled- felemeltem a fejem és a sötétben megkerestem a szemeit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Közelebb húzott magához és megcsókolt. Majd elengedett és valamit
matatni kezdett a nyakánál. Fémes csörömpölést hallottam, majd az én nyakamhoz
nyúlt, felemeltem a fejem, hogy jobban oda férjen a keze. Hideg fém érintését
éreztem a nyakamon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Úgy vigyázz rá, hogy eddig még soha senkinek nem adtam a kezébe-
mondta és szájon csókolt, majd magához húzott.<br />
- Köszönöm- suttogtam boldogan mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A hátára fordult, én pedig a mellkasára feküdtem. Megfogtam a
nyakláncot, és eldöntöttem, hogy soha nem fogom levenni. Csendben feküdtünk
egymás mellett, mindketten a másik szuszogását hallgattuk. Gyanítom, hogy ő
hamarabb aludt el, viszont mire felébredtem, már nem volt mellettem. Ijedten
ültem fel az ágyban, és egyből a nyakamhoz kaptam. A nyaklánc még mindig rajtam
volt, és nekem muszáj volt elmosolyodnom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Free! – Lana rontott be a szobába, és rögtön az ágyra ugrott. <br />
- Neked is jó reggelt – ásítottam. <br />
- Mi az ott a nyakadban? – kérdezte, és megérintette az ékszert, én pedig
elmosolyodtam. – Az övé? – kerekedtek el a szemei.<br />
- Igen. – bólintottam. – Na, de mesélj! Jól tettem, hogy elküldtem érted
Cody-t, vagy jól tettem? – nevettem. <br />
- Jól tetted. Nagyon aranyos és helyes srác… - mosolygott. – Most meg
kizavartak a konyhából – fintorgott. <br />
- Szóval tetszik a srác – vontam le a következtetést. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Épp nyitotta a száját, hogy válaszoljon, mikor Shawn benyitott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Bocs, hogy megzavarom ezt a bájos csevejt, de gyertek ki a konyhába! –
vigyorgott, én pedig azon gondolkoztam, hogy hallgatózott-e.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Lanával egymásra néztünk, és tudtuk, hogy ennek a beszélgetésnek még nincs
vége. Kiugrottam az ágyból és mielőtt Shawn megfordulhatott volna, hogy
visszamegy a konyhába a nyakába csimpaszkodtam és megcsókoltam. Lana kiosont
mellettünk, hosszan csókoltam nem akartam elengedni, és Shawn szoros öleléséből
ítélve ő se akart elengedni engem. De Lana türelmetlen kiabálásra muszáj volt.
Shawn megfogta a kezem és kimentünk a konyhába. Lana az asztalnál ült és
valamit tömött magába. Leültem mellé és az előre kikészített tányért
nézegettem, majd megfogtam a villát és én is elkezdtem enni.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mi ez? – kérdezte Lana, és láttam, hogy már szinte a felét magába
tömte. Hű.<br />
- Angol reggeli – vigyorgott Shawn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ami egyébként nagyon finom volt, még életemben nem ettem ilyet, pedig egyszer
már elkísértem aput Angliába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Honnan tudjátok, hogy milyen az angol reggeli? – néztem rájuk összehúzott
szemmel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Valahogy kinéztem belőlük, hogy át akarnak vágni minket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Cody anyuja angol volt – szólt közbe Lana úgy, mintha ez természetes lenne és
újabb falatot tömött szájába. Aztán észrevette, hogy mindenki őt nézi és
megrántotta a vállát. – Most mi van? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Válaszra nyitottam a számat, de be is csuktam, mert ajtó csapódást hallottam,
és fél perccel később Mark állt az ajtóban. Oldalra pillantva láttam, hogy Lana
kissé csillogó szemmel, érdeklődő mosollyal figyeli őt. Naná, Lana imádja a
tetkós srácokat… Az asztal alatt megrúgtam Lanat, hogy ne bámulja már ennyire
feltűnően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ohh nem tudtam, hogy vendégeitek vannak- fintorodott el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Freezy szerintem lassan ide is fog költözni- Codyra néztem, aki
egy biztató mosolyt küldött felém.<br />
- Freezy?- értetlenkedett Mark, majd rám nézett.- Ja, hogy Hope- megmarkoltam a
villámat, nagyon közel voltam hozzá, hogy megüssem.<br />
- Hé, hercegnő gyere csak- Shawn megfogta a kezem és felhúzott az asztaltól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Behúzott a szobájába és bezárta mögöttünk az ajtót. Átölelte a
derekam és megcsókolt, lassan elkezdett tolni az ágya felé. Beleütköztem az
ágyba és ráestem, feljebb másztam, közben Shawn egy pillanatra se akart
elengedni. Lehúzta rólam a pólóm, megfogtam az oldalát és átfordultam vele,
hogy én legyek felül. A derekamat fogta én pedig a feje mellett támasztottam a
kezem. Egymásra mosolyogtunk és lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam mikor
kopogtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hé, Free- Lana hangja hallatszódót kintről.- Most beszéltem
apával, valamit akar, szóval lassan mennünk kéne…<br />
- Ahh- lehajtottam a fejem.- Csak maradjunk még egy…- Shawnra néztem,
csillogtak a szemeim, ahogy az arcomat fürkészte,- egy fél órát legalább jó?<br />
- Tudod milyen…<br />
- Igen tudom, de Lana, kérlek. Csak egy fél órácskát.<br />
- Hé Cody!- kiáltott fel Shawn.<br />
- Mi van?- hallottam meg az ő hangját is.<br />
- Foglald el Markkal Lanat egy pár óráig lécci. Éppen… beszélgetünk a
hercegnővel.<br />
- Oké- jött egyből a válasz.<br />
- Kösz- mondtuk egyszerre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A délelőtt nagyon-nagyon rövidnek tűnt, ha tehettem volna egésznap
Shawnnal lettem volna, de kissé zavart, hogy a telefonom vagy 3x csörgött és az
utolsó fél órában Lana ismét kopogott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Free, itt hagylak – hallottam a hangját, ami eléggé nevetős volt. Biztos nem
bánta, hogy pár órát Codyval és Markkal kellett töltenie…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Válaszolni akartam, de Shawn megcsókolt, majd miután elengedett fejével az ajtó
felé bökött, amolyan a srácok lerendezik stílusban.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- De hogy hagyod! – ez Cody hangja volt. – Ha elfelejtetted volna
Rocky, akkor én hoztalak ide…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Na, jó, a srácok honnan szedik ezeket a lehetetlen beceneveket?! <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Haza is tudok sétálni – vágta rá Lana. Valószínűleg neheztelt a
becenév miatt.<br />
- Messze laksz innen rókica… - szinte láttam magam előtt, ahogy Cody a fejét
rázza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Shawnra néztem, aki igyekezett nem elröhögni magát, és én se bírtam mosolygás
nélkül megállni a párbeszédüket. Kétségkívül szimpatikusak egymásnak…<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És amúgy is bezártam az ajtót… - hallatszott Mark hanyag hangja.<br />
- Csak egy tíz percet kérek Lana jó? Annyit még kibírsz velük.<br />
- Ahjj jól van- lemondóan sóhajtott.<br />
- Csak tíz perc?- szomorúan nézett rám Shawn.<br />
- Hosszú tíz perc- megcsókoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Abból a tíz percből húsz lett, de még így is nehézkes volt a
kijutás a szobából, mivel Shawn minden egyes másodpercben csókolgatott, a
melltartómat vagy öt percbe telt felvennem, mivel folyton le akarta szedni
rólam. Végül sikerült felöltöznöm és kijutnom a szobából. Lana sértődötten ült
a földön a kanapé előtt, amin a fiúk terpeszkedtek röhögve. Most először láttam
Markot mosolyogni. Lana egyből felállt, ahogy kiléptem az ajtón megragadta a
kezem és a bejárat felé húzott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Apám már nagyon ideges. Főleg miután ezek a barmok elvették a
telefonomat és minden faszságot összehordtak neki- elnevettem magam.<br />
- Na, jó menjünk- hallottam Shawn hangját és pillanatok múlva az összes srác
felsorakozott a bejárati ajtó előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Lana felült Cody mögé, én pedig elfoglaltam a szokásos helyem Shawn
mögött. Most mintha nem mentünk volna olyan gyorsan, mint általában.
Kivételesen Cody ment elől mivel ő volt az egyetlen, aki tudta merre kell
menni. Miután megálltunk Lanaék háza előtt, Shawnnal még váltottunk egy hosszú
csókot. Azt mondta megvár, de mondtam neki, hogy felesleges mivel nagyon sokáig
el fog tartani, így még egyszer megcsókolt és már el is tűntek. Megfordultam és
Jimbo bácsi az ajtóban várt ránk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És az elveszett bárányok haza találtak… - mondta, és félreállva
az ajtóból hagyta, hogy besunyuljunk rajta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Szófogadóan bementünk a nappaliba, és egymás mellé leültünk a kanapéra. Jimbo
bácsi megállt előttünk, és nagyot sóhajtott. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lányok – kezdte. – Én is voltam gyerek… - miért hallom ezt a
mondatot ezen a héten már másodjára? – Csináltam marhaságokat, eltűntem
napokra, nem szóltam senkinek arról, hogy hol vagyok. És ma már tudom, mit
éreztek akkor a szüleim. Szóval örülnék, ha legalább egy SMS-t hagynátok, hogy
meg vagytok, akkor nem kell aggódnom. Értve? – hű, ilyen gyorsan le is
rendezte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Lanával mindketten bólintottunk. Mindketten mihamarabb kettesben akartunk
maradni, hogy megbeszéljük ezt az egészet. Ő végig akarta hallgatni, amint
Shawnról áradozom, én pedig kíváncsi voltam, hogy mi a véleménye Codyról és
Markról. De végül ő kezdett bele először az ő „története” végül is rövidebb
volt, mint az enyém. Miután végig hallgattam, hogy mindketten milyen helyesek,
meg jó fejek, bár Mark kicsit tartózkodóbb, mint Cody, de ettől még mindketten
aranyosak. Na, ja… Mark meg az aranyosság.<br />
Miután Lana befejezte a mondandóját érdeklődve nézett rám és várta, hogy
mindent elmeséljek neki, így hát az elejéről kezdtem, hogy hogy ismertem meg
Shawnt. Majd elmeséltem neki, mikor elvitt otthonról, az első igazán együtt
töltött éjszakánkat, a sok átbulizott éjszakát, hogy mindig a karjaiban aludtam
el és, hogy mennyire biztonságban érezem magam mellette pedig úgy igazából nem
is ismertem. Aztán áttértem arra, amin este gondolkodtam, Lana csöndben hallgatta
végig, amit mondtam neki és látta rajtam, hogy megért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Késő este indultam haza, de mivel nem volt kedvem apáékkal beszélni
és biztosra vettem, hogy még ébren lesznek, mire haza érek, így a szokásos útvonalat
választottam a szobámhoz, a fát. Felmásztam rajta, és percek múlva sikeresen
beugrottam az ablakomon. Felkapcsoltam a villanyt, és le akartam huppani az
ágyamra, hogy magamban is kiörüljem magam, mikor észrevettem, hogy valaki már
ül rajta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ian, mit keresel te itt? – vontam fel a szemöldököm.<br />
- Talán baj, hogy meglátogatom az állítólagos legjobb barátomat, akit 1000 éve
nem láttam? – tette fel a jogos kérdést. <br />
- Dehogy baj! – mondtam gyorsan. – Csak megleptél. <br />
- Free, miért az ablakon jöttél be? – kinézett rajta, mintha csak Shawnt
keresné. – Miért kell vele lógnod? <br />
- Miért baj, ha új emberekkel ismerkedem? – csattantam fel. <br />
- Nem baj, csak ne velük! – itt már élt a többes szám, és közben felém fordult.
<br />
- Lana is találkozott velük, és meg kedvelte őket!<br />
- Király, szóval őt is belekeverted? Kettőtökre nehezebb vigyáznom… - az utolsó
mondatot szerintem csak magának mondta, de természetesen meghallottam, amitől
csak még idegesebb lettem.<br />
- Miért kéne ránk vigyázni?- próbáltam nyugodt maradni.<br />
- Mert, ahogy elnézem, magadra nem tudsz.<br />
- Nem is ismered őket!<br />
- Miért? Te talán igen?<br />
- Jobban, mint te.- vettem egy mély levegőt és leültem az agyrá.- Ian, ne
veszekedjünk, könyörgöm- ránéztem.- Ígérem amint gázosra fordul, a helyzet
lelépek, de lécci, ne aggódj, tudok magamra vigyázni és Shawn sose bántana.<br />
- Honnan veszed?<br />
- Ian, ő mentett meg, nem emlékszel?<br />
- De, de emlékszem… De ezek zűrös arcok Free.<br />
- Nem olyan, mint ahogy te azt hiszed Ian.<br />
- Oké- lemondóan sóhajtott.<br />
- Bízz bennem oké?<br />
- Jól van- megöleltem. – Egyébként Erik egy csomószor keresett – hmm,
célozgatások.<br />
- És? – kérdeztem, miközben elővettem a telefonom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Erik kb. 10x hívott, apa pedig 5x. Hát, megvan kiaggódik a legjobban…<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Talán felhívhatnád. Vagy találkozhatnátok… <br />
- Miért? – kérdeztem ártatlan arccal, de csak azért, hogy húzzam az idegeit. <br />
- Free, te is tudod, hogy 100x jobban örülnék, ha vele lennél, és nem ezekkel…
- kibújt a szög a zsákból. <br />
- Ha találkozom vele, leszállsz a barátomról? – az utolsó szónál megvillant a
szeme.<br />
- Túl makacs vagy – borzolta össze a hajam. – De akkor megnyugodnék… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Biccentettem, és küldtem egy SMS-t Eriknek, hogy holnap van-e kedve találkozni.
Pár perc múlva érkezett is a válasz, ami igen volt. <br />
A folyosóról léptek hangzottak, majd kinyílt az ajtó és Michelle lépett be
rajta, kezében egy doboz pizzával. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ian, hoztam kaját, ne éhezz amíg Hope-ot vár… - elharapta a
mondatot mikor meglátott és kérdőn nézett rám, aztán az ablakra. - Szia, Hope –
köszönt arcán halvány mosollyal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hali- valami mosoly félét erőltettem az arcomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Letette a pizzát közém és Ian közé és már ki is ment, gondolom
szólni apának, hogy végre voltam hajlandó haza jönni. Iannel elfogyasztottuk a
pizzát közben jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Olyan fél egy körül
elindult haza én pedig bezárkóztam a szobámba és másnap reggelig elő se jöttem
a rejtekemből, akkor is csak reggelizni egy normálisat, majd mentem is vissza a
szobámba felöltözni. Felvettem az új latex gatyámat, egy fehér pólót és felé
egy háromnegyedes piros kockás inget, a nyakláncot a pólóm alá rejtettem.
Összepakoltam pár cuccot egy válltáskába, felvettem a bakancsomat és már útnak
is indultam. Apával nem futottam össze, gondolom próbán volt, vagy ilyesmi,
annyira nem is érdekelt. Erikkel a parkban találkoztam, már várt rám, és mikor
meglátott szélesen elmosolyodott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szia, Freezy! – köszöntött 2 puszival. – Rég láttalak, mi újság? <br />
- Semmi különös – mosolyodtam el. Bármennyire is azon voltam, hogy ne akarjak
találkozni vele, jól esett a közelsége – és veled? Bocs, hogy eltűntem, de
dolgom volt…<br />
- Ian mondta, hogy pár napra elutaztál – biccentett – De gondolom, nem fogod
elmondani, hogy merre jártál. <br />
- Itt is- ott is – vontam meg a vállam, miközben rágyújtottam. – Akkor benézünk
a hangszer boltba?<br />
- Persze – bólintott, és elindultunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Az út közben lényegtelen hülyeségekről beszélgettünk és röhögtünk. Jól éreztem
magam mellette, de más volt, mint Shawnnal, nem is lehet összehasonlítani a
kettőt. Talán azért mert korban is messze állnak egymástól, Erik 19, Shawn meg
23 éves. Teljesen más témákról tudunk beszélgetni. Bementünk a boltba és
mindent végig nézegettünk, igazából nem is tudom miért ide jöttünk ez tűnt jó
ötletnek. Éppen egy lemezes polcnál álltunk és nézelődtünk a CD között mikor
meghallottam a nevem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hope?- felkaptam a fejem, Shawn állt pár méterrel előttem, a
szívem gyorsabban kezdett verni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Miért pont ebbe a boltba kellett bejönnie? A torkom kiszáradt és
nem tudtam megszólalni, ahogy elnéztem az arcát egyből leesett neki, hogy a
mellettem álló srác nem a legjobb barátom Ian, hanem Erik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szia… - köszöntem kissé zavartan, és idegességemben egy
hajtincsemet kezdtem csavargatni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Bátortalanul közelebb léptem, hogy úgy köszöntsem, ahogy elvárná, de
összehúzott tekintetét végig Eriken tartotta, és mintha egy fél lépést is
hátrált volna… Nagyot nyelve néztem egyikről a másikra, aztán mély levegőt
vettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Erik, ő itt Shawn, Shawn ő itt Erik – mutattam be őket egymásnak. Eszük
ágában sem volt kezet fogni egymással, vagy ilyesmi… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Erik nem tudhatta, hogy ki lehet ő, csupán sejtése lehet, de ösztönösen
megérezte, hogy rá nézve ez a srác csak veszélyt jelent. Láttam, hogy Shawn
keze ökölbe szorul, és nagyon reméltem, hogy nem itt, nem most akar balhézni.
Szerettem volna, ha eszébe jut, mit mondtam neki tegnap este, de ebben a
pillanatban erre kevés esély volt. Míg ők ketten farkas szemet néztek
egymással, egy mozdulattal előrántottam a nyakláncot a felsőm alól, és közben
azt latolgattam, hogyha elkezdenek verekedni, ki nyerhet. A mérleg egyértelműen
Shawn felé billent. Vészesen kutattam az agyamban, hogy vajon mit is kéne
mondanom, de semmi jobb ötlet nem jutott eszembe, mint amit kimondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szerintem ezt inkább kint beszéljük meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Akárhogy is nem akartam, hogy itt bent balhézzanak. Elindultam
Shawn felé, már csak azért is, mert arra volt az ajtó. Erik lassan követett,
ezt Shawn szeméből olvastam ki mivel végig őt méregette. Finoman megérintettem
Shawn kezét, majd mikor nem húzta el megfogtam és elkezdtem kifelé húzni a
boltból. Az eladó végig figyelt minket, majd mikor meglátta, hogy kimentünk a
boltból megnyugodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Shawn…- rám nézett.<br />
- Azt mondtad nincs semmi köztetek- fojtott hangon beszélt.<br />
- Mert nincs is, Shawn- próbáltam úgy beszélni, hogy Erik ne hallja nem akartam
megbántani.- Ian kért meg, hogy találkozzak vele, csak, hogy el tudjak mindent
mondani Eriknek.<br />
- Ahogy elnézem a srácot ez még nem történt meg- egy pillanatra a hátam mögé
nézett majd újra rám.<br />
- Nem még nem mondtam el neki semmit, ez igaz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ösztönösen a nyaklánchoz nyúltam nem azért, hogy meglágyítsam, csak
valamit muszáj volt birizgálnom idegességemben. A nyakláncra pillantott és
mintha valami felismerés suhant volna végig az arcán, újra rám nézett és vett
egy mély levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mondj el neki mindent- némán bólintottam.- Holnap találkozunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Egy kis ideig tétovázott, majd megfogta a vállam, lehajolt hozzám
és megcsókolt. Kicsit megnyugodtam, hogy ilyen jól kezelte a dolgokat. Miközben
csókolt elmosolyodtam, végig simított a karomon és elengedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval… Ő a barátod? – nézett rám Erik. Először azt hittem a
tekintete tele lesz fájdalommal és megvetéssel, de tévedtem. Csupán
értetlenséget tükrözött. <br />
- Öhm… - köhintettem idegesen. Ajj, mennyivel jobb lett volna, ha Ian mondja el
neki! – Igen. Nemrég ismertem meg. <br />
- Nagyon szimpatikus – gúnyolódott Erik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Van, aki úgy vezeti le a feszültségét, vagy a dühét, hogy elmegy futni, vagy
szét ver valakit, vagy kiabálni kezd. De nem. Erik már-már idegesítő
nyugodtsággal és gúnyossággal nézett rám. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Figyelj, tudom, hogy hamarabb mondanom kellett volna…<br />
- Ja, lehet, mondjuk mikor harmincadjára hívtalak, baszhattál volna egy SMS-t,
hogy mi a helyzet – idegesen megrázta a fejét, és gúnyos vigyor terült szét az
arcán. – Egyébként szólhattál volna, hogy a Hope nevet még is jobban szereted…
Bár gondolom, hogy más neveken is szokott hívni. Esetleg királylány, vagy
ilyesmi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Könnyedén beszélt, de annyira, hogy az már fájt. Gondolatban megráztam magam.
Miért is pattog most? Hiszen sose volt köztünk semmi! Nem beszélhet így velem,
nincs rá oka… Nem tehetek arról, hogy többet képzelt bele, mint amennyit
kellett volna… <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Bele trafáltam, mi? – nézett rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A tekintete megváltozott. Már könyörgő volt, mintha azt akarná, hogy
kijelentsem, ez az egész hülyeség, nem is vagyok együtt Shawnnal, csak
felbéreltem, hogy megijesszelek. De én nem mondtam semmit, pedig kellett volna.
<br />
Erik lemondóan megrázta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mindegy is. Nem tudom, hogy mit is gondoltam… - megfordult, és köszönés
nélkül haza indult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs jogod megsértődni!- fakadtam ki, mire megtorpant és
visszafordult.<br />
- Hogy nincs?- felém indult.<br />
- Nincs- válaszoltam.- Soha nem is jártunk! Nem volt köztünk soha semmi.<br />
- De lehetett volna.<br />
- Ha előbb lépsz- értetlenül nézett rám.- Mennyi ideje is ismerjük egymást?
Három hete? Bőven lett volna alkalmad megcsókolni még se tetted sose. Shawnt
csak két napja ismertem mikor megcsókolt. Ő lépet, te nem. Törődj bele,
legközelebb talán okosabb leszel és nem hagyod elúszni a lehetőséget- kis
szünetet tartottam.- Mellesleg még mindig gyűlölöm a Hope nevet- azzal sarkon
fordultam és haza indultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- El sem, hiszem, hogy még neked áll feljebb! – kiáltotta utánam,
de nem fordultam meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Végig sétáltam a parton, de semmi kedvem nem volt haza menni, helyette inkább
Ianékhez indultam. Már távolról láttam, hogy Ian a tetőn ül, és nekem int.
Kopogás nélkül bementem a házba, tudtam, hogy egyik felnőtt sincs otthon.
Felmentem Ian szobájába, és kiültem mellé. Rágyújtottam, és csendben nézegettem
a várost. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Hogy ment? – kérdezte miközben szívott a cigijéből. <br />
- Szarul – válaszoltam, majd mindent elmeséltem neki. Mindent, alaposan
kihangsúlyozva azt, hogy Shawn lelépett, hogy ne legyen balhé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Hát, Ian-t nem igazán hatotta meg. Csak fejcsóválva hallgatott végig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Megbántottad Free, csodálkozol, hogy így viselkedett? – kérdezte. <br />
- Semmi oka nem lehet a megbántódásra! – csattantam fel. <br />
- Te nem bántódnál meg, ha a srác, aki tetszik, neked összejönne egy csajjal?<br />
- Fájna igen, de nem hibáztatnám azért a srácot, mert összejött mással.<br />
- Ez nem ilyen egyszerű Free…<br />
- Mi az, hogy nem ilyen egyszerű? Shawn hamarabb lépett, mint Erik, ennyi. Ezt
ő is jól tudja!<br />
- Épp ez a gond Free. Erik tudja, hogy elkésett és ez a baja.<br />
- Nem érdekel- megvontam a vállam és kitartóan néztem előre.- Gyűlölöm a
férfiúi büszkeséget. Csak magatokat teszitek tönkre… Amúgy is, ha ennyire
kellek, neki küzdjön értem- Ian elgondolkodott, de nem mondott semmit.- Ahjj
Ian- a vállára hajtottam a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Átkarolt és megpuszilt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gyere, van a hűtőben süti együnk- rám vigyorgott, mire
elmosolyodtam.<br />
- Oké.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Megrohamoztuk a hűtőt, szinte megettük az összes sütit, és közben
nagyon sokat röhögtünk. Leginkább régi sztorikat meséltünk, de például Ian
elmondta, hogy amíg nem voltam itthon megismerkedett egy lánnyal, akit nagyon
megkedvelt, és aki még nekem is szimpatikus lenne. Ezen felvontam a
szemöldököm. Ian barátnőit általában utálni szoktam, eddig mindegyik ragaszkodó
volt, és nem akarták Iant egyedül hagyni velem, egyikük se hitte el, hogy ő a
legjobb barátom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Majd egyszer bemutatom – vigyorgott. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A történet egyébként nagyjából egyszerű volt, a srácokkal – igen,
Erik is ott volt… - lent voltak a parton, és valahogy oda került ez a csaj, és
állítólag az egész éjszakát végig beszélgették, bár képzelem, hogy Ian mennyire
figyelhetett rá, miközben a feje zsongott a sok vodkától… <br />
Este elindultam haza, és ezúttal az ajtón mentem be. Apa kocsija még mindig nem
volt otthon, valószínűleg elhúzódott a próba… Beléptem a házba, lerúgtam a
bakancsomat és a nappaliba mentem. Bekapcsoltam a tévét, amin éppen Szívek
Szállodája maraton ment, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedtem. Pár perc múlva
lépéseket hallottam, majd abba maradtak, de pár pillanat múlva újra
felhangzottak – aztán elkezdett zúgni a mikró is. Michelle egy tál kukoricával
és egy nagy üveges üdítővel leült mellém és magunk közé rakta a popcornt.
Elmosolyodtam, bár senki társaságára nem voltam kíváncsi valahogy még sem
zavart Michelle közelsége, kicsit talán meg is nyugtatott, hogy még sem kellett
egyedül lennem, talán az rosszabb lett volna, mert akkor elkezdtem volna
gondolkodni dolgokon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mich… anya?- fordultam felé, érdeklődve nézett rám.- Kérdezhetek
valamit?<br />
- Persze-, bekapott egy kukoricát.<br />
- Te mit tennél, ha lenne egy barátod, akivel csak nem rég jöttél volna össze,
és lenne egy srác, akit már kicsit régebb óta ismersz és ő is tetszene neked,
de ő nem lépett mikor megtehette volna, és most azért lenne rád dühös… nem is
rád inkább, magára mert te összejöttél azzal a sráccal, amikor vele is
összejöhettél volna, ha előbb lép?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát- elgondolkodott.- Én együtt maradnék a barátommal. De ha
mellette nem érezném jól magam, akkor megpróbálnám a másik sráccal.<br />
- De ez nem köcsögség? Úgy értem, hogy eldobom magamtól aztán „Á gyere csak
vissza még is kellesz.” ez nem gerinctelenség?<br />
- Lehet, de ha tényleg kellesz a srácnak, és látja rajtad, hogy komolyan
gondolod, akkor nem fogja, zavarni.<br />
- Aha… Köszi-, rámosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Jó éjszakát kívántam, felmentem a szobámba és felhívtam Shawnt.
Szinte elsőre felvette, én pedig elképzeltem, ahogyan délután óta a hívásomat
várta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szia – köszönt bele azonnal. A háttérből zaj hallatszott, mintha Mark
hangját, majd röhögését hallottam volna, aztán tisztán érzékeltem Cody
kiabálását. <br />
- Végre felhívtad! Már tűkön ült! <br />
- Maradjatok már kussban! – szólt rájuk Shawn, majd átvonult egy csendesebb
helyre. – Oké, már nincs itt senki. – sóhajtott.<br />
- Szia – nevettem halkan. <br />
- Mi újság? – gondolom azt akarta tudni, hogy minden rendben ment-e Erikkel. <br />
- Semmi új – válaszoltam. – Csak hiányzott a hangod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Ösztönösen megmarkoltam a nyakláncon lévő apró félholdat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Nekem is a tied – pár percig csendben voltunk, de nem kellett mondanunk
semmit, tudtuk mire gondol a másik. <br />
- Hol vagy most? – kérdeztem. <br />
- Marknál. Ma ő a soros. – mondta lazán, mint akit egyáltalán nem érdekel, hogy
hol is van éppen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A ’ma ő a soros’ részre rá akartam kérdezni, de nem tettem. Biztos valami
megszokás. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És te? Lanával?<br />
- Nem. Otthon, édes kettesben a nevelő anyámmal…<br />
- Csak nem olyan rossz – nevetett. <br />
- Mostanában egész jó fej – mosolyodtam el. – Azt hiszem, lefekszem… Hosszú
napom volt. <br />
- Holnap találkozunk királylány – köszönt el. <br />
- Jó éjt – és kinyomtam. <i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOnSZ0xdmRC_qWXe9FY0u6WwfkLtzxB5n8fd7lWr7Ud_oo_6LVh0CUrzI5ZJPKaeu59ccgXfSgRnQ7fJw_bk0YonGNC7dbVPqV74u-N6iFRIx-lyYPszgJDTDddfhyphenhyphen0n-CnCQD_QhUwTk/s1600/il_430xN.101703509_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOnSZ0xdmRC_qWXe9FY0u6WwfkLtzxB5n8fd7lWr7Ud_oo_6LVh0CUrzI5ZJPKaeu59ccgXfSgRnQ7fJw_bk0YonGNC7dbVPqV74u-N6iFRIx-lyYPszgJDTDddfhyphenhyphen0n-CnCQD_QhUwTk/s320/il_430xN.101703509_large.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-72282882326339417622013-01-10T21:30:00.003+01:002013-01-10T21:30:52.401+01:003. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
‘Ha apa megtudja, tuti oltári nagy balhét csap…’ – ilyesmi
gondolatokkal indultam el. Mert apu 1000x elmondta, hogy ne mászkáljak egyedül,
hiszen bármi megtörténhet… Én meg nagylányosan mindig kiröhögtem, hogy ne
féltsen már ennyire. Bezzeg, ha egyedül kell sétálnom vaksötétben, egyből nem
tűnik viccesnek…<br />
Fázósan átkaroltam magam, kapucnimat az arcomba húztam, fülembe dugtam a
fülhallgatómat, és elindítottam az első MCR számot a telómon. Nem néztem
semerre, kizártam mindent, egyedül az járt a fejemben, hogy hazajussak. Vagy
legalábbis valahová, ami kevésbé ijesztő, mint a kihalt utca. Hirtelen
felindulásból dobtam egy SMS-t Iannek, hogy ha nem gond náluk aludnék, mert
semmi kedvem az üres házunkban lébecolni. <br />
Sötét kirakatok előtt haladtam el, majd le akartam vágni az utat, és ezért
befordultam egy csendes utcába. Aztán minden olyan gyorsan történt. Hirtelen lökést
éreztem a hátamon, amitől kissé meginogtam. Megfordultam, mire valakinek a keze
csattant volna az arcomon, de elkaptam a fejem. A támadóm ezen felbuzdulva
kitépte a fülemből a fülhallgatómat, és a zsebemből kiesett a telefonom is.
Remek, még segítséget se tudok hívni. Sikítani akartam, de erre valaki hátulról
elkapott, egyik kezével magához szorított, a másikkal pedig befogta a számat,
így csak erőtlen nyögdécselésekre futotta. A másik támadó felém közelített,
mikor hirtelen, az egyik ház mögül előrontott valaki, és felénk rohant. A
mögöttem álló srácnak mintha kissé lazult volna a fogása, de így se tudtam
kiszabadulni, a másik csávó pedig riadtan nézett körbe. A srác, aki felénk
rohant neki ugrott az előttem tétovázó alaknak, és mindketten a földre zuhantak.
Az engem szorító alak ellökött, amitől én is elestem. Már egyikük se
foglalkozott velem, mindketten az engem megmentő alakot próbálták elverni, nem
sok sikerrel. A srác fürgébb volt hozzájuk képest, az ütések elől sikerült
kibújnia, bár az erősebbik csávónak ököllel sikerült egy hatalmasat behúznia
neki. Egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy elrohanok, de gyorsan
elhessegettem ezt a gondolatot. Hagyjam itt a megmentőmet? Akit éppen lelöktek
a földre, és egyszerre ketten püfölik. <br />
Feltápászkodtam, és hirtelen felindulásból a nekem háttal álló srácnak
ugrottam, aki mintha meg se kottyannék neki ledobott magáról. Újra neki
futottam, és igazán büszke voltam, amiért sikerült felpofoznom. Minden félelmem
elszállt, az adrenalin szintem az egekig szökött, aztán valaki ismét meglökött,
teljes erőből, és pár lépést tennem kellett, hogy biztonságosan meg tudjak
állni. Arra számítottam, hogy az egyik rabló lökdösött, és most velem szemben
áll, de tévedtem. Megmentőm lökött arrébb, amint sikerült felállnia. Rám
nézett, de a megvilágítatlan utcában nem láttam az arcát, csupán egy biccentést
tudtam kivenni a hangos nyögések és szitokszavak között. Csodálkoztam, hogy nem
ébredt fel rá senki sem… A srác térde kissé megroggyant, miközben behúzott az
egyik csávónak, majd a másikat gyomorszájon rúgta. Újra rám nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Fuss! – kiáltotta, én pedig bizonytalanul néztem rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Megrázta a fejét, lehajolt valamiért, ami az egyik támadóm feje mellett
hevert, majd felém indult. Megragadta a kezem, és rohanni kezdett velem együtt.
Szorítása erős volt, tenyere érdes, de a közelsége megnyugtatóan hatott rám.
Kiértünk az utcából, és a parkig rohantunk, majd megálltunk az egyik padnál.
Ott végre újra rendesen láttam, és miközben a srác lihegve levetette rá magát,
így szemügyre tudtam venni. Térdemre támaszkodva fújtam ki magam, és néztem
végig rajta. Haja a sötét és a világos barna keveréke volt, a szeme viszont…
Gyönyörű kék. Eddig azt hittem, hogy Ian szeménél nincs szebb, de ő, az én
megmentőm megcáfolta ezt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Köszönöm, hogy megmentettél- lihegtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Válaszkép csak elfordította a fejét, akkor láttam meg, hogy vérzik az
arca, felegyenesedtem és mellé ültem, hogy jobban meg tudjam nézni a sebét. Nem
nézett rám mikor leültem, felemeltem a kezem és elkezdtem közelíteni az
arcához, ahogy hozzá értem felszisszent és mérgesen nézett rám. Elkaptam a
kezem és bocsánat kérően néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ne haragudj, de nagyon rondán nézz ki. Szerintem jobb lenne, ha látná
egy orvos.<br />
- Nincs semmi bajom- idegesen elhúzta a fejét és megint nem nézett rám.<br />
- Akkor legalább én hadd kezeljem le. Tanultam első segélyt…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem kell a segítséged apuci kislánya- felállt és elindult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Apuci kislánya? Ez meg még is mit képzel? Felpattantam és utána mentem,
eltartott egy kis darabig mire beértem, elég gyorsan ment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Apuci kislánya?- kérdeztem felháborodottan, megfogtam a karját és
megállítottam.- Nem vagyok apuci kislánya!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nekem nem úgy tűnik- közelebb hajolt hozzám, gonoszan vigyorgott.<br />
- Nagyon tévedsz!<br />
- Nem hiszem- elrántotta a kezét és elhajolt. Végig nézett rajtam, majd a
zsebébe nyúlt.- A telefonod- tartotta felém.<br />
- Kösz- kikaptam a kezéből.<br />
- Még szerencse, hogy felvettem még apuci vehetett volna újat- ugyan az a
gonosz vigyor ült az ajkán még mindig.<br />
- Honnan veszed, hogy apuci kislánya vagyok?<br />
- Látszik rajtad.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Honnan?- felemeltem a hangom.<br />
- Például ebből is, hogy egyből kiakadsz, amint nem kapsz meg valamit.<br />
- Mire célzol?<br />
- A válaszra, nem mondom el, miből következtetek erre, te felidegesedsz. Mond,
csak te mindent megkapsz, amit csak szeretnél?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Én…- mélyen a szemembe nézett.<br />
- Na, látod- tovább indult, utána mentem.<br />
- Nem tudsz rólam semmit!<br />
- Szerintem épp eleget.<br />
- Hadd kezeljem le a sebed- megint elkaptam a karját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Mélyet sóhajtott, már nem csak az arca volt véres, de a pólója is.
Rendíthetetlenül néztem a szemébe, feljebb húztam a pulcsim ujját és letöröltem
vele a vért az arcáról. Egy pillanatra eltorzult az arca a fájdalomtól, aztán
újra rám nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Jól van…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Tovább indultunk, magamban vigyorogtam, hogy sikerült rávennem, ha már
kórházba nem akar menni. Kerestünk egy benzinkutat. Azt mondta megvár kint, én
pedig bementem, és vettem kötszert meg alkoholt, hiszen előtte le kell
fertőtleníteni a sebet. Mikor végeztem, kimentem. Először kissé megijedtem,
hogy a srác ott hagyott, de aztán láttam, hogy a sötétben, az épület oldalának
dőlve cigizik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Csak nem megijedtél, hogy leléptem? – kérdezte, miközben a szeme
furcsán csillogott.<i><span style="font-family: Consolas; font-size: 10.5pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: Constantia;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nehogy kárba menjen a kötszer… - feleltem szárazon. <i><span style="font-family: Consolas; font-size: 10.5pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: Constantia;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Kerestünk egy padot a közelbe, ahol az utcai lámpák világítottak, és
leültünk. Oldalasan fordultam, óvatosan elkezdtem ápolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Azt se tudod, hogy hogy hívnak engem – mondtam csendesen. <i><span style="font-family: Consolas; font-size: 10.5pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: Constantia;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nos – rándult meg az arca, ahogy hozzá értem a sebhez – te se tudod,
hogy én ki vagyok. Szóval nem vagyok lemaradva. <i><span style="font-family: Consolas; font-size: 10.5pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: Constantia;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Óvatosan ráraktam a sebre a kötszert, mire automatikusan felszisszent
és lehunyta a szemét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nyugi, már kész is – mondtam. <i><span style="font-family: Consolas; font-size: 10.5pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: Constantia;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Kösz – mondta, és egy pillanatra a szemembe nézett. Úgy tűnt mondani
akar valamit, de helyette csak megrázta a fejét, és szája gúnyos vigyorra
húzódott – Haza találsz egyedül, vagy még pesztrálnom kell téged?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Attól függ, megkockáztatod-e, hogy egyedül menjek haza és megint
megtámadjanak, ám most senki se lesz a közelben, aki megvédene, és rosszabb
esetben megölnek- felhúztam a szemöldököm, egy percig elgondolkodott majd
felállt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ne kockáztassuk meg, a végén apuci rajtam veri le, hogy a kicsi
lányát megölték- forgattam a szemem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Egy darabig csöndben haladtunk egymás mellett, de most valahogy zavart
a csend. Talán, csak azért mert összerezzentem minden apróbb kis neszre. Pár
sarok után végül megszólaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Te mit csináltál kint ilyenkor?<br />
- És te?- kérdezett egyből vissza.<br />
- Épp egy bará…- megtorpantam.- A picsába Ian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Előkaptam a telefonom közben a megmentőm, akinek még mindig nem tudtam
a nevét újra rágyújtott és megállt velem szemben, idegesen fürkészte az utcát.
Ahogy elnéztem nem repdesett az örömtől, hogy pont itt kellett megállnom.
Bekapcsoltam a telefonom, mivel az eséstől valahogy sikerült kikapcsolnia. Tíz
nem fogadott hívás és öt SMS villódzott a telefonom kijelzőén. Végig olvastam
az SMS-eket és kitöröltem a hívás listát. Gyorsan pötyögtem egy gyors választ
Iannak, hogy jól vagyok nincs semmi bajom, és inkább még is csak otthon
maradnék. Megnyomtam a küldés gombot és tovább indultunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- A barátod?- beleszívott a cigibe.<br />
- A legjobb barátom- helyesbítettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Ahogy kifújta a füstöt megcsapott a cigi keserkés illata. Eszeveszettül
elkezdett kaparni a tüdőm, előkotortam a zsebemből az agyon gyűrődött cigis
dobozt és kihalásztam belőle egy épp cigit. Meggyújtottam és mélyet szívtam
belőle, már is enyhült a viszketés. A megmentő fejcsóválva kacagott mellettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mi van?- néztem rá.<br />
- Semmi, nem vagy te fiatal a cigihez?<br />
- Miért és te?<br />
- Én kérdeztem előbb.<br />
- Az előző kérdésemre se válaszoltál, akkor én miért válaszolnék neked?-
elkomorult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- A haverjaimmal futottunk össze az egyik kocsmában. Épp egy kisebb
verekedés volt kibontakozóban így gondoltam jobb, ha lelépek eleget voltam már
a sitten- ezen meg se lepődtem.<br />
- Nem rég lettem 17 éves.<br />
- És apuci hagyja, hogy cigizzen, a kicsi lánya, vagy nem tud róla?- gúnyosan
nézett rám.<br />
- Tudja, hogy cigizzem… Hány éves vagy?- el akartam terelni a témát.<br />
- 23.<br />
- Aszta.<br />
- Mi az? Másra számítottal?<br />
- Nem… vagyis. Nem tudom, lehet. Hogy hívnak?- ránéztem, elmosolyodott és fejét
ingatta.- Miért ingatod folyton a fejed?- felnevetett, a nevetése visszhangozz
a házfalairól. Valahogy kísérteties volt még is megbabonázott.- Na, mi van?<br />
- Hogy mennyit tudsz kérdezni kölyök- összekócolta a hajam.<br />
- Hé! Inkább válaszolj!- megálltam és keresztbe fontam a kezem a mellkasomon,
megállt és visszafordult.<br />
- Shawn Levine a szolgálatára- meghajolt előttem.- És neked mi a becses neved?-
felegyenesedett. Egy percig nem válaszoltam csak néztem.- Mi az megkukultál?-
elindult, utána siettem.- Nos? Én is elmondtam az enyémet, most te jössz.<br />
- Hope Haner vagyok, de mindenki csak Freezynek hív.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Freezy? Miért pont ez? Semmi köze sincs a Hope-hoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- A Hope-ot a nevelő anyám adta nekem. Gyűlölöm, mind a nevet mind a
nevelő anyámat. De ez már igazán nem tartozik rád.<br />
- Te akartál beszélgetni- lemondóan sóhajtottam.<br />
- A Freezy-t a barátaimtól kaptam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Értem…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Felnéztem, pár méterre tőlünk megláttam a házunkat, kicsit lassabbra
vettem a tempót, nem akartam még haza érni. De végül csak elérkeztünk a házig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nos, itt lakom- csendben végig nézte a házat.<br />
- Szép kis kecó.<br />
- Igen…- felnéztem rá.- Még egyszer köszönök mindent.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Csak megvonta a vállát és a cipője orrát nézte. Lábujjhegyre álltam és
nyomtam egy puszit az arcára, majd jó éjszakát kívántam, meg sem vártam a
választ, csak elindultam a ház felé. Ahogy beértem mindent alaposan bezártam.
Minden ablakot becsuktam lehúztam a redőnyöket, majd még egyszer körbe mentem,
hogy semmit se felejtettem-e ki. Majd felmentem a szobámba annak is bezártam az
ajtaját. Pinklyt az ágyamra raktam, hogy ne legyek egyedül. Lezuhanyoztam és
bemásztam az ágyamba. Ma este először nyolc éves korom óta aludtam a kislámpám
fényénél. Normális esetben minden velem egykorú örülne annak, ha a szülei
nincsenek otthon. Vad bulit tartanának, és nem világosban aludnának… De én még
aludni se mertem. Csak az járt a fejemben, hogy azok, akik megtámadtak, esetleg
megtalálnak, és betörnek… És most nincs itt senki. Se apu, se Ian, se Erik,
Shawn pedig minden bizonnyal már fél úton jár hazafelé. Átkoztam magam, hogy
nem kértem el a számát… De ha meg is lenne, mit csinálnék? Ismerem magamat annyira,
hogy nem hívom vissza, így is eléggé apuci kicsi lányának tart, biztosan még
jobban kiröhögne, ha tudná, hogy a saját, többszörösen bezárt otthonomban
félek. <br />
A telefonom csörögni kezdett, én pedig kissé összerezzentem az egyre felerősödő
zene miatt. Ian hívott. Felsóhajtottam. Nem volt kedvem most beszélgetni,
inkább holnap mesélem el neki, akkor kell szét aggódnia magát. Viszont ha most
felvenném és elmesélném, tuti átjönne, és itt aludna. Vacilláltam egy sort,
végül kinyomtam, majd gyorsan küldtem neki egy SMS-t, hogy minden oké,
hazaértem. Behunytam a szemem, és minden erőmmel az alvásra koncentráltam.
Percek múlva jött egy üzenetem, és biztos voltam benne, hogy Ian írt vissza, de
tévedtem. Az üzenet rövid volt, a szívem mégis gyorsabban kezdett el verni, és
elmosolyodtam. <i>Miért nem alszol még? </i>Nagyot nyelve kászálódtam ki az
ágyamból és léptem az ablakomhoz. Nagy nehezen sikerült kinyitnom, és
legnagyobb meglepetésemre a megmentőm állt az udvarunkon. Az ablakpárkányra
könyököltem és egy percig csak néztük egymást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ha elmondom, az igazat úgy se hinnéd el.<br />
- Próbáld ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Próbálok aludni csak a kislámpám fényénél mivel az este történtek
miatt kicsit parrok.<br />
- Ez érthető, hisz megtámadtak… Nem véletlenül maradtam itt- rápillantottam a
digitális órámra, már egy órája haza értem.<br />
- És egy órán keresztül itt álltál? Azt hittem már rég hazafelé tartasz.<br />
- Rosszul hitted.<br />
- Miért nézted ki a számom?<br />
- Miért ne?- összehúztam a szemem.<br />
- Most már megyek. Fáradt vagyok és még el is kell aludnom a világosságban-
mosolyogtam.- Te is menj haza, pihenj még találkozunk. Jó éjszakát.<br />
- Jó éjszakát- újból meghajolt, felkacagtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Mosolyogva nézett vissza rám, becsuktam az ablakot és visszahúztam a
függönyt, mosolyogva feküdtem vissza az ágyba, Pinkly mellém kucorodott és
mindketten elaludtunk.<i><span style="font-family: Consolas; font-size: 10.5pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: Constantia;"> </span></i>Reggel,
arra ébredtem, hogy valaki rám vetődik. Pinkly rögtön nyüszögve ugrott le az
ágyamról, és kiiszkolt. Kinyitottam a szemem, és igyekeztem lelökdösni
magamról… Iant. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Menj már innen… - morogtam, és a fejemre húztam a takaróm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Neked is jó reggelt – köszönt röhögve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hagyj békén, alszom – közöltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Dél van Freezy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem érdekel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Egyébként mióta érek neked csak egy rohadt SMS-t? – rángatta le rólam
a takarót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem volt kedvem beszélgetni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Azt mondtad nálunk akarsz aludni, hívtalak ötvenszer, nem vetted fel,
küldesz egy rohadt SMS-t, aztán megint hívlak, kinyomsz, küldesz egy SMS-t,
amire válaszolok, te meg baszol rám. – fejezte ki érzelmeit, mire ránéztem. –
El tudod képzelni, hogy milyen volt az estém? Mikor nem válaszoltál azt hittem
azt hittem elraboltak vagy valami…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Majdnem. Közel van az igazsághoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Vááárj. – rázta meg a fejét, miután átvizsgálta az arcomat. Na ezért
utálom, hogy ennyire ismer, minden mozdulatomból, arckifejezésemből le tud
szűrni valamit. – Megtámadtak?! <br />
- Beszélsz itt hülyeségeket- a párnába nyomtam az arcom.<br />
- Freezy!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nincs semmi bajom! Élek és virulok nem?- néztem rá dühösen.<br />
- Ettől még…<br />
- Ne aggódj már annyit, jól vagyok. Szerencsére volt ott egy srác, aki
megmentett és hazáig kísért. Nincs semmi bajom- mondtam még egyszer az arc
kifejezése láttán, de ez se nyugtatta meg.- Sőt a telefonom is meg van.<br />
- El kell mondanod Briannek.<br />
- Hát persze, hogy aztán életem végig a szobámban kelljen lennem! Normális
vagy?! <br />
- Jó akkor ne…- sóhajtott.- Ki volt az a srác?<br />
- Nem ismered.<br />
- Hogy hívják?<br />
- Shawn.<br />
- Hogy néz ki?<br />
- IAN! ÁLLJ LE!- üvöltöttem, meghökkenve nézett rám.- Kérlek így is elég nehéz
volt az estém, ne nehezítsd meg a reggelem.<br />
- Csak aggódom olyan nagy gond ez?<br />
- Nem, csak ne vidd túlzásba. Normális srác volt. Megmentett inkább hálásnak
kellene lenned, nem gyanakvónak, istenem!- a fejemre húztam a párnát és
sikítottam.<br />
- Jól van, jól van, abba hagyom- magához ölelt a párnán keresztül.<i><span style="font-family: Consolas; font-size: 10.5pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: Constantia;"> </span></i>-
Ismerhetem? - Hitetlenül elröhögtem magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem. De ne kérdezz többet – ráztam a fejem, és kibontakoztam az
ölelésből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Felálltam, és a tükrömbe nézve elborzadtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Uram isten, hogy mertél te rám nézni? – akadtam ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Voltál már rosszabb állapotban is – úgy tűnt jól szórakozik. – Mit
csináljunk ma? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem tudom, apa meg Michelle szerintem csak este jönnek haza… - vontam
meg a vállam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Hümmögött egy sort, mire én előszedtem pár ruhát a szekrényemből, és
fürdőbe vonultam. Lezuhanyoztam, felvettem egy piros rövidgatyát, meg egy
strasszos, koponyás, fekete rövid ujjút, a hajamat kifésültem és leengedve
hagytam. Elindultunk neki a vakvilágnak, csak haladtunk előre, közben bementünk
egy hamburgereshez és vettünk egy-egy szendvicset meg kólát. Útközben
elfalatozgattunk és beszélgettünk. Ahogy elhaladtunk egy kis bolt előtt az utca
túl oldalán megpillantottam Shawn-t a haverjaival volt és söröztek meg
röhögtek. Mintha csak megérezte volna a jelenlétemet Shawn felém nézett.
Mosolyogva odaintettem, de mintha csak egy idegen lennék elfordította a fejét
és tovább beszélt a haverjaival. Elképedve néztem rá, Ian megköszörülte a
torkát, ránéztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ki az?<br />
- Ő Shawn, ő mentett meg tegnap- közben tovább mentünk.<br />
- Shawn?- hátra pillantot.- Ismerem- megfeszítette az álkapcsát, ránéztem.-
Vagyis csak látásból meg hallásból. Érdekes egy fazon hallottam róla dolgokat.<br />
- Miket?<br />
- Többször volt már börtönben verekedés miatt és egyéb kisebb stiklik miatt.
Nem szeretném, ha barátkoznál vele.<br />
- Nem vagy az apám!- csattantam fel, riadtan nézett rám.<br />
- Nem, de a legjobb barátod vagyok, aggódom miattad.<br />
- Nem kell! El tudom dönteni mi a jó nekem és mi nem.<br />
- Nem vagyok ebben annyira biztos… a tegnapi kis kalandod után.<br />
- Ohh mekkora egy…- visszafogtam magam.- Többet ne merd a szememre vetni!<br />
- Szerintem a haverjainak nem mesélte el a kis hős tettét- váltott témát.<br />
- Lehet…<br />
- Azok még zűrösebbek, mint ő.<br />
- Lehet…- kezdtem ideges lenni.<br />
- Ők biztos nem segítettek volna neked.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Lehet – fújtam ki szaggatottan a levegőt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mi van akkor, hogyha velük van? Biztos nem segített volna…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ian állj le! Ezek mind csak feltételezések! Megmentett, haza kísért,
jól vagyok, mit kell még problémáznod ezen? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Aggódom Free! Lehet, hogy most megúsztad, de mi van, ha legközelebb
nem lesz ott egy Shawn? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Őszintén nem tudom, hogy most az a bajod, hogy egyedül sétáltam, vagy
az, hogy Shawn mentett meg… - csóváltam meg csalódottan a fejem és
megszaporáztam a lépteimet. Lehagytam Iant, és a part felé indultam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Freezy! – kiáltott utánam, de nem foglalkoztam vele.- Hisz, nem
látod?! Le se szart mikor oda köszöntél neki.<br />
- IAN!- megtorpantam és megálltam.- Nem lesz még egy olyan, hogy megtámadnak,
soha többet nem fogok egyedül császkálni az utcán! Nem lesz még egy Shawn, hogy
megmentsen, mert nem lesz rá szükség! Csak fogd be a pofád, akadj le a témáról,
mert próbálom elfelejteni. Ami megtörtént meg történt, nincs mit rajta
változtatni. Szerencsére Shawn egyedül volt, nem a haverjaival megmentett,
ennyi a történet, nincs se mi lett volna ha, se pedig, hogy Shawnnak rossz a
híre. Oké? Csak sétáljunk megint kettesben, mint régen.<br />
- Jól van- mondta csöndesen,- ne haragudj.<br />
- Semmi gond- magamhoz öleltem, visszaölelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Ezután többet nem hozta fel a témát, csak sétálgattunk erre-arra és
minden másról beszélgettünk, ami csak eszünkbe jutott. Még sötétedés előtt haza
értem, de a biztonság kedvéért azért haza kísért, bár nem mondtam, de örültem
neki. Mire haza értem már apáék is otthon voltak. Megkérdezték milyen volt a
napom, elmeséltem nekik, hogy Iannel császkáltam, de Shawnt teljes mértékben
kihagytam. Ők is meséltek pár szót az együtt töltött időről, de nem maradtam
sokáig, fáradt voltam, feszült és szerettem volna elnyúlni egy kád, forró
vízben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Mire kimásztam a kádból már besötétedett, bezuhantam az ágyba és csak
feküdtem ott a plafont bámulva. Apa kopogott az ajtón és egyből be is jött, a
hasamra fordultam és érdeklődve figyeltem mit szeretne. Leült mellém és egy
puszit nyomott a hajamra. Elmosolyodott és megsimogatta az arcomat.
Megkérdezte, hogy minden rendben van-e, egy sima bólintással elintéztem a dolgot.
Még egyszer megpuszilt jó éjszakát kívánt és kiment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Miután becsukódott az ajtó lekapcsoltam a villanyt, bebújtam a takaró
alá és lehunytam a szemem. Nem sokkal később a telefonom elkezdett pityegni.
Egy SMS jött. <i>Szép álmokat kölyök.</i> Felültem az ágyamban, az ablakhoz
mentem és kinéztem rajta. Egy alak állt a kerítés előtt és az ablakomat
fürkészte. Feloldottam a telefonom zárát és visszaírtam neki. <i>Mit akarsz?</i>
Majd figyeltem az alakot az utcán. Az alak megmozdult, levette a kapucnit a
fejéről, és az ablakom felé nézett. <i>Miből gondolod, hogy bármit is akarok? </i>Oké,
te hős, miféle játékot akarsz játszani? Megráztam a fejem, és elhúztam a szám. <i>Mit
csinálsz itt? </i>Írtam neki, és figyeltem a reakcióját. A hold fénye
megvilágította az arcát, és láttam, hogy mosolyog. A szívem automatikusan
gyorsabban kezdett dobogni, mire a telefonom újra csipogni kezdett. <i>Túl
sokat kérdezel. </i>Megráztam a fejem. Nem lenne szabad hagynom, hogy így
szórakozzon velem! Hirtelen felindulásból felvettem egy farmert a VU-s pólóm
alá, meg a tornacipőm, és kinyitottam az ablakom. Próbáltam halkan kimászni,
majd átügyeskedtem magam az egyik fára, és leugrottam a földre. Shawn elé
sétáltam, és kérdőn néztem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Gyakran csinálod ezt? – kérdezte. – Mert elég ügyes vagy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mi lenne, hogyha válaszolnál legalább az egyik kérdésemre? – támadtam
neki, talán túl hangosan is a kelleténél. Hátra néztem, de semmi mozgolódást
nem láttam apáék ablaka felöl.<br />
- Nocsak apuciék itthon vannak?- vigyorgott.<br />
- Fogd be- mondtam fojtott hangon.- Mit akarsz itt?<br />
- Csak jó éjszakát akartam kívánni.<br />
- Azt a saját lakásodból is meg tudtad volna tenni. Mit akarsz?<br />
- Baj, hogy eljöttem?- közelebb lépet, az orrunk majdnem összeért.<br />
- Tulajdonképpen igen. Délután még semmibe vettél az utcán mikor oda köszöntem,
most meg csak simán ide állítasz?- hátrébb léptem, feszélyezett a közelsége.<br />
- Az te voltál?- meglepődött képet vágott.<br />
- Ne játszd itt meg magad, felismertél ezt te is tudod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Lehet- újra közelebb lépet hozzám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nocsak, a nagy menő bátor megmentő fél elmesélni a barátainak, hogy
megmentett egy szegény lányt?- kérdőn néztem rá.<br />
- Hogy egy 17 éves kis csitrit, akit csak nagy nehezen tudott lekaparni
magáról.<br />
- Nem is tudom ki álldogált egész éjszaka az ablakom alatt, és ki jött vissza
ma is- nem mondott semmit csak mélyen a szemembe nézett.- Mi van megkukultál?<br />
- Ez a te bajod, túl sokat kérdezel- hátra lépet.- Gyere- kinyújtotta felém a
kezét.<br />
- Hova?- átöleltem magam.<br />
- Ne kérdezősködj, csak gyere. Na.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Egy percig tétováztam, majd megfogtam a kezét, elkezdet húzni, a
szemközti utca sarkán egy hatalmas fekete motor állt. Megálltam előtte. Felült
a motorra és rám nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Jössz?<br />
- És még én kérdezek sokat- forgattam a szemem. Felkötöttem a pólóm alját, és
felültem mögé.- Bukósisak nincs?<br />
- Minek? Úgy nincs benne élvezet- elhúztam a szám és átöleltem a hasát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Elindultunk, a menet szél miatt elkezdtem kicsit vacogni, ha ezt tudom,
hozok magammal kabátot. És mi van, ha most
igazolódik be minden, amiről Ian magyarázott, vagy legalább is akart? Mi van,
ha most visz el egy olyan helyre, ahonnan nem jövök vissza? Úristen, túl sok
krimit nézek… Gőzöm sincs mióta mehettünk, mikor egyik kezével elengedte a
kormányt, és elkezdte levenni magáról a dzsekijét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mit csinálsz? – kérdeztem, de vagy nem hallotta, vagy nem akarta meghallani.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Fél kézzel kormányzott, a másikkal pedig hátra adta nekem a kabátját.
Kérdőn néztem a visszapillantó tükörbe, mire ő gúnyosan elmosolyodva
biccentett. Felvettem a fekete bőrdzsekijét, és össze is cipzáraztam. Nagy volt
rám, a nyak részét simán fel tudtam húzni az orromig... És akkor megéreztem az
illatát. Édeskés illata volt, valami furcsa fűszer illatát is éreztem, de nem
ismertem fel. A hátának döntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Ami eddig volt
kétely bennem teljesen megszűnt, ennyire még soha senki közelében nem éreztem
magam biztonságban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hé, ébresztő kölyök, megjöttünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Felemeltem a fejem és elengedtem Shawnt. Vibráló neonfények vakítottak
el egy pillanatra majd kitisztult a látásom, egy motel nevét hirdették. Körbe
néztem, csak az utcai lámpák világították meg a környéket, körülöttünk csupán
egy-két autó volt. Shawn megköszörülte a torkát, vettem a célzást és leszálltam
a motorról. Behúztam a nyakam és a kabát zsebébe dugtam a kezem. Shawn elindult
a motel bejárata felé, én álmosan botorkálva haladtam mögötte. Az épületben
kellemesen meleg volt így lejjebb húztam a cipzárt. Megálltam Shawn mellett a
pultnál és körbe néztem, csak egy kérdésre néztem fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hány ágyas szobát kérnek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Shawnnal egyszerre szólaltunk meg, én azt mondtam kettő, ő pedig, hogy
egy. Elképedve néztem rá, mire megismételte a válaszát és csaj már adta is a
kulcsot neki. Elindult a szoba felé én meg csak bámultam utána.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Én a helyedben örülnék, ha egy ilyen csávóval kéne egy ágyban
aludnom- gyilkos pillantást vetettem a nőre és Shawn után siettem.<br />
- Várj már meg- megfogtam a karját mire lelassított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Olcsóbb az egy ágyas szoba- mosolygott maga elé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hát persze…- a szememet forgattam, de úgy döntöttem nem foglalkozom
vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Elég kicsi szoba volt, csak egy másfeles ágy, egy tv, egy nagyon mini
bár volt és egy elszeparált fürdő szoba, amit egyből meg is céloztam. Mire
kijöttem a fürdőből Shawn már elterült az ágyon egy szál alsógatyában és a tv-t
kapcsolgatta. Ledobtam a gatyámat a fotelba és leültem Shawn mellé az ágyra.
Végig nézett rajtam és elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Komolyan abban a pólóban akarsz aludni, amiben holnap, leszel?<br />
- Otthon úgy is átöltözöm- vontam meg a vállam, mire felnevetett.<br />
- Ha csak azért motoroztunk volna, hogy utána aludj egy jót már rég otthon lennél-
kérdőn néztem rá.- Holnap megmutatok neked pár dolgot, szóval egy darabig még
nem mész haza- a szívverésem a háromszorosára gyorsult.<br />
- Mi van?<br />
- Ne aggódj- nevetett és kikapcsolta a tv-t.- Vedd le azt a pólót, holnap még
szükséged lesz rá és nem akarom, hogy hisztizz, amiért összegyűrődött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Csúnyán néztem rá, de végül levettem a pólót, a nadrágom mellé dobtam
és Shawnnak háttal lefeküdtem és magamra húztam a takarót. Éreztem, ahogy Shawn
is elhelyezkedik, lehunytam a szemem és próbáltam minél hamarabb elaludni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Jó éjszakát kölyök- csak egy mordulással válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
A tűző napra keltem fel, egy pillanatig azt hittem otthon vagyok, de
megláttam a sárga kopott tapétát és rájöttem, hol vagyok. Furcsa nehézséget
éreztem a derekamon, kicsit megmozdultam hátha elmúlik, de úgy maradt,
felemeltem a takarót, hogy megnézzem mi az. Shawn keze volt. Szem forgatva
fordultam a hátamra, hogy rászólhassak, de még mélyen aludt. Óvatosan felkeltem
az ágyból nehogy felkeltsem. Felvettem a pólóm és a nadrágom, majd megfogtam a
nadrágját és átkutattam a zsebeit. Találtam egy doboz cigit, egy zippo gyújtót,
egy betört képernyőjű telefont és egy nem túl vastag köteg pénzt. Elvettem egy
20-ast és zsebre vágtam a cigivel és a gyújtóval együtt. Megfogtam a cipőm és
ki osontam az ajtón, halkan becsuktam magam mögött és felvettem a cipőmet.
Elindultam a folyosón vissza a hallba, megkérdeztem a csajt, hogy hol lehet
enni, elirányított egy kis teraszos részhez. Leültem az egyik árnyékolt
asztalhoz és rendeltem egy kávét meg egy sajtos croassont. Csendben falatoztam
közben rágyújtottam. Az utcán elsuhanó autókat tanulmányoztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Megvagy- felpillantottam és Shawn ült le velem szemben.<br />
- Azt hitted itt hagylak?- gúnyosan mosolyogtam.<br />
- Őszintén megvallva egy pillanatig igen, főleg mikor megláttam, hogy eltűnt a
cigim és a gyújtom- előrehajolt elvette a cigijét, kivett belőle egy szállat és
rám nézett.<br />
- Mi van?<br />
- Gyújtóm?- a zsebembe nyúltam és elővettem a sajátom.<br />
- Tessék-, egy pillanatig nézett majd megvonta a vállát és elvette.- Nos, miért
is hoztál ide a semmi közepére?<br />
- Majd meglátod- előre nyúlt elvette a croassonomat és egy hatalmasat harapott
belőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hé!- fakadtam ki.<br />
- Mi van?- kérdezte tele szájjal.<br />
- Rendelj magadnak.<br />
- Az nem lenne olyan finom, mint a tied- elvigyorodott, mosolyogva sóhajtottam.<br />
- Aha, persze… - forgattam a szemem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Rám kacsintott, majd bele ivott az én kávémba. Király.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Amúgy, ezeket is az én pénzemből vetted, egy szavad nem lehet –
vigyorodott el. Aha, szóval még a pénzét is megszámolta. <br />
- Megmagyaráznád, hogy mégis hova a francba hoztál? – vontam fel a fél
szemöldököm. <br />
- Na, mi van nem tetszik a helye, királylány? <br />
- Meguntad, hogy kölyöknek hívsz vagy mi? – ráztam a fejem hitetlenül.<br />
- Nem árt a változatosság – vont vállat. – Amúgy nem hiányzik valami? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Kérdőn pislogtam, majd a zsebemhez kaptam. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hol a telefonom? <br />
- A zsebembe raktad – megeresztett felém egy elképesztően szemtelen, gyönyörű
vigyort, majd lerakta az asztalra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Érte akartam nyúlni, de ő egyből megrázta a fejét, és eltette. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nincs telefonálás, a végén még megpróbálsz megszökni – kacsintott. <br />
- Legalább egy SMS-t hadd küldjek, senki se tudja, hol vagyok… <br />
- Hmm… - elővette a telefonom, és benyomott rajta egy gombot. – Apuciként kéne
keresnem? – gondolkozott hangosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Morcosan, összefont karral néztem rá, miközben ő SMS-t írt apának…<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Egyébként egy Erik nevű tag csomószor keresett…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Erik?- a telefonért kaptam.<br />
- Á-á. Csak nem a pasid?<br />
- Nem a pasim- próbáltam elérni a telefonom.<br />
- Az udvarlód?<br />
- Add már ide!- üvöltöttem.<br />
- Nyugi már. Nesze- az asztalra dobta és sértődöttem nézett a távolba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Kösz…- kikerestem Erik számát és felhívtam, néhány csengés után fel
is vette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Szia-, a hangja hallatán elmosolyodtam.<br />
- Szia,- az asztalra könyököltem és megtámasztottam a fejem.- Hívtál.<br />
- Igen csak annyit akartam megkérdezni, hogy ráérsz-e ma. Lemegyünk páran a
partra.<br />
- Ohh hát…- Shawnra pillantottam, aki undorodva nézte a bárgyú mosolyt az
arcomon és azt, ahogy a hajamat csavargatom, egyből abba is hagytam.- Igazából
nem érek rá- Shawn arca kíváncsivá vált.- Elutaztam pár napra, hirtelen jött,
de nincs semmi baj.<br />
- Értem…- pár percig hallgattunk.- Akkor majd máskor. Szia.<br />
- Igen… szia-, letettem.<br />
- Még, hogy nem az udvarlód- gúnyosan horkantott egyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mert nem is az csak egy... srác akivel jóban vagyok.<br />
- Azt látom- sértődött arcot vágott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Hozzá vágtam az összegyűrt szalvétát, mire rám nézett. Elnevettem magam
és ő se bírta ki sokáig elmosolyodott. Az asztalon hagyott telómért nyúlt, majd
elvette, és felállt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Gyere királylány – biccentett. <br />
- Ne hívj így – ráztam meg a fejem, és követtem. <br />
- Miért? Ez illik rád… - röhögött magában, és kilökte a motel ajtaját, majd
megtartotta előttem. <br />
- Kösz – mondtam, és a motorhoz léptem, majd miután Shawn felszállt, én is
felültem mögé. <br />
- Kell a dzsekim? – fordult hátra mosolyogva. – Csak hogy érezd az illatom –
röhögött fel, és visszafordult, én meg éreztem, hogy elpirulok. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Elindította, én meg újra a hátába temettem az arcom. Gyorsan haladtunk,
szinte perceknek tűnt, amíg elértünk egy… Egy eléggé lepukkant kocsmához.
Megálltunk a parkolóban, én pedig szinte leugrottam a motorról. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Na, úgy látom így is érezted az illatom – röhögött ki szépen, én meg
elhúztam a számat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Bementünk a kocsmába, ami a koszosságához képest eléggé zsúfolt volt.-
Gondolom nem ilyen helyekhez szokott őfelsége.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem vagy vicces.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Körbe néztem a helyen, minden tele volt kopasz bőrdzsekis fazonokkal.
Shawn oda ordított egy csapatnak, akik egy boxban ültek a sarokban. Megfogta a
hátam és feléjük kezdett tolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ki az új jövevény?- nézett végig rajtam egy vékony, de izmos szőke
srác.<br />
- Ő itt Hope<br />
- Freezy- javítottam ki egyből.<br />
- Szóval ő Hope- csak azért is a rendes nevemet mondta.- Ők itt a haverjaim.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Végig sorolta a nevüket, de már a felére se emlékszem, egyedül a szőke
srácét jegyeztem meg mivel az ujjaira volt tetoválva <i>Mark</i>. Mindkét karja
ki volt tetoválva, és mintha a bal mellkasa felett is lett volna valami, de azt
nem láttam biztosan. Ahhoz képest, hogy Ian miket mesélt nem tűntek olyan zűrös
arcoknak, egész rendesek voltak. Valamin folyton nevettek és megpróbáltak engem
is bevonni a beszélgetésbe. Sorra hozták a piát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Na, mi van királylány, nem tetszik
ahová hoztalak? – bökött meg Shawn, míg a többiek újra röhögtek valamin. <br />
- De. Nagyon szórakoztató – fintorodtam el. <br />
- Naaa, legyen jobb kedved! – mondta, majd intett a mellettünk elhaladó
pincércsajnak. – Candice, hoznál neki valami feszültség oldód? – mosolygott rá,
mire a nő ravaszul elvigyorodva bólintott. <br />
- Te mindenkit ismersz? – kérdeztem, és azon gondolkoztam, hogy milyen
feszültség oldót kérhetett nekem. <br />
- A fontosabb embereket igen. – kacsintott. – Egyébként gyakran járunk ide. <br />
- Veszem észre – forgattam meg a szemem. <br />
- Na, és Shawn honnan szedett téged össze? – nézett rám hirtelen az egyik srác,
aki fekete haját feltüsizte, kék szeme pedig kérdőn vizslatott. <br />
- Cody, ne beszélj úgy róla, mintha az utcáról került volna elő – röhögött
Shawn. – Mint láthatod, egyáltalán nem így van…<br />
- Itt az ital – tett le elém egy poharat a pincérnő. – Remélem ízleni fog –
mosolyogott rám, majd tovább tipegett. <br />
- Nyugi királylány, nem mérgező – röhögött Shawn, mire belekortyoltam, és
közben azon gondolkoztam, hogy nekem is kéne találnom rá egy nevet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Közben a többiek felálltak táncolni, és már senki nem foglalkozott Cody
kérdésével. A pia, amit kaptam egész finom volt, és pár korty után már szinte
éreztem is a hatását. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Na, gyere kölyök! – rántott fel Shawn, és az ugrabugráló kisebb tömeghez vezetett
– mert, hogy időközben felhangosították a rádiót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
A piámmal a kezemben táncoltam, ügyelve arra, hogy ne lötyögtessem ki. A zene
hirtelen elhallgatott, másikra váltott. Shawn rám nézett, én pedig rá, majd
egyszerre kezdtük el kiabálva énekelni az I knew you were trouble-t. Felhajtottam
az italom és még hangosabban kezdtem üvölteni a dalt. Belecsimpaszkodtam Shawn
vállába, egyik kezével a derekamat fogta úgy táncoltunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Mikor újra feleszméltem már az utcán
hajtottunk a motorral. Hátra pillantottam páran a kocsmából jöttek utánunk
motorral. Visszafordultam, felismertem a helyet. Los Angeles-ben vagyunk, nem
messze van itt egy bolt. Megkocogtattam Shawn vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hé, a következő utcánál állj meg
lécci.<br />
- Minek?<br />
- Csak állj meg jó?- megvonta a vállát és hátra intett a többieknek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Leparkolt a járda mellett, egyből
lepattantam a motorról és a bolthoz siettem, hál égnek még nyitva volt.
Hallottam Cody hangját magam mögül, hogy szökni készülök, ami nem volt igaz, de
elmosolyodtam. Benyitottam, édes fahéj illat csapta meg az orromat, halk metal
zene szólt és minden fél homályban volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Kendra!- szólaltam meg.<br />
- Freezy?- egy nagyon vékony, alacsony csaj jött ki a pult mögötti szobából.-
Szia-, felragyogott az arca.<br />
- Megjött már a Sid-es pólóm ugye?<br />
- Igen persze, már vártalak is- benyúlt a pult alá és elővett egy fekete pólót,
aminek az elején Sid Vicious arca feszített.<br />
- Ohh, de jól néz- pár másod percig csodáltam a pólót majd összehajtottam.-
Nincs valami bőrdzsekid számomra?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Öö, de van, szerintem, várj egy
kicsit- türelmetlenül kopogtam az asztalon.- Tessék, ez jó?- tért vissza, egy
sima fekete sréhen cipzáras dzsekit tartott felém.<br />
- Ohh tökéletes- elvettem tőle, kibújtam Shawn dzsekijéből és felvettem a
másikat.- Imádlak, amint tudom, hozom a pénzt, de most épp nincs nálam semmi.<br />
- Okés, felírom.<br />
- Köszi, még egyszer- áthajoltam a pulton és nyomtam az arcára egy puszit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Kisiettem a boltból és Shawn kezébe
nyomtam a kabátját, aki gyanúsan nézett rajtam végig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ismerem a tulajt… és amúgy is most
jött meg a póló, amit két hónapja rendeltem- meglengettem előtte a pólómat.<br />
- Jól van, menjünk már- türelmetlenkedett Mark.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Shawn nem szólt semmit, csak
visszavette a kabátját, felültem mögé és elindultunk. Most nem kapaszkodtam
belé, kitártam a karomat és élveztem a sebességet és a szél zúgását. Hallottam,
hogy Shawn röhög előttem, és éreztem, hogy még jobban belehúz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Kapaszkodj, királylány! – kiáltott rám, mire ösztönösen leengedtem a kezem,
és átöleltem a derekát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Felzúgatta a motort, kissé előre dőlt, majd rántott egyet a motoron, és már
csak azt vettem észre, hogy egy keréken állunk. Felsikítottam, de Shawn mintha
nem is hallotta volna, csak tovább tartotta a motort, egyre szorosabban
öleltem, majd végre letette a motor elejét és újra normálisan mentünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Ezt ne csináld többet! – kiáltottam rá. A szívem még mindig a torkomban
dobogott, igyekeztem lenyugodni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Hátra pillantottam, hátha valaki átérezte a félelmemet, de mindenki csak
röhögött, valószínűleg hozzá vannak szokva Shawn vezetési stílusához. Egy
valaki volt, aki nem nevetett, csupán céltudatosan jött mögöttünk; Mark.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Csak nem megijedtél hercegnő? – kérdezte Shawn, mikor egy viszonylag üres,
fákkal teli helyen megállt. <br />
- Kölyök? Királylány? Hercegnő? – néztem rá. – Komolyan, hány becenevet adsz
még nekem? – akadtam ki.<br />
- Fő a változatosság. – kacsintott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Elindultunk befelé az erdőben, Shawn
karjába kapaszkodtam úgy botladoztam mellette. Egy kis faviskóhoz értünk, bent
eléggé hűvös volt így magamon hagytam a kabátom. Egy kiskörben leültünk egymás
mellé. Valaki a telefonjáról berakott zenét, már nem emlékszem pontosan ki volt
az és mit, de tetszett. Egy füves cigit adogattunk körbe közben söröztünk. Egy
másodpercre lehunytam a szemem és Shawn vállára döntöttem a fejem, de mintha
hosszú órákba telt volna újra kinyitnom a szemem. Valahonnan a távolból egy
boldog kiáltást hallottam és a szél suhogását. Valami az arcomra csöppent,
felnyitottam a szemem, az ország úton száguldottunk, és elkezdett esni az eső.
A kiáltás egyre ismerősebben csenget, majd hirtelen abba maradt.
Belekapaszkodtam Shawn vállába és visszaereszkedtem az ülésre. Egész végig
álltam motoron és én sikítoztam. A vállára támasztottam az álamat, hátra nézett
és nyomtam egy puszit az arcára. Minden végtagom zsibbadt, és furcsa kis
csillagok voltak körülöttünk. A vízcseppek, mintha lassított felvételben estek
volna. Nem értem Shawn, hogy tud így vezetni mikor minden ilyen csodás
körülöttünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Nem sokára megálltunk egy koszlott kis
motelnél, most az sem zavart, hogy Shawn egy egy ágyas szobát kért, csak arra
vártam, hogy végre leszedhessem magamról ezeket a vizes göncöket. Ahogy Shawn
becsukta mögöttünk az ajtót levettem a dzsekim és a cipőm. Shawn bement a
mosdóba én addig felakasztottam a kabátjainkat és levettem a nadrágomat is,
majd leoltottam a villanyt. Az ablakon át bámultam, ahogy a vízcseppek szépen
lassan esnek le a földre. Messziről valami zene szólt. Lassan elkezdtem rá
ringatózni. Valaki megfogta a derekam és magához húzott, hátra néztem, Shawn
volt az. Együtt mozogtunk a zene ritmusára, ami minden másod percben más és más
ütemben szólt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Hátra nyúltam és megfogtam Shawn
nyakát, mire még közelebb húzott magához, finoman megcsókolta az arcom, majd
egyre lejjebb haladt. Mikor már a nyakamat csókolgatta szembe fordultam vele,
megfogtam az arcát és megcsókoltam. Az ajkai puhák és forróak voltak, teljesen
átmelegítették a testemet, már nem fáztam. Megmarkolta a pólóm alját és a
falnak lökött. Újra elkezdte csókolgatni a nyakamat, izmos teste nekem feszült,
megmarkoltam a karját és éreztem, hogy szinte lángol a bőre, vajon az enyém is
ugyan így lángol? Messziről furcsa hangot hallottam, mintha egy ruhát téptek
volna szét, majd pár másodperccel később újra hallottam, de nem foglalkoztam
vele. Shawn érintéseire koncentráltam, amikor csak hozzám ért bizsergés futott
végig rajtam és halk sóhajok hagyták el a torkom. Elrántott a faltól és az
ágyra dobott, felém feküdt és onnan folytattuk ahol abba hagytuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Reggel fejfájásra keltem, a gyomrom
kavargott, a fülem zúgott és a falak mozogtak. Kiültem az ágy szélére és előre
görnyedtem, Shawn horkantott mellettem egyet. A fejemet fogva vártam, hogy abba
maradjon a szédülés. Mikor vége lett, szétnéztem magam körül. Az ágy mellett
hevert a pólóm, amit felemeltem, gondolván, hogy majd felveszem. Aha, ennyit a
kedvenc VU-s pólómról, az egyik ujja félig szakadtan lógott, ráadásul a varrásnál
is elszakadt. Igyekeztem minél többre emlékezni a múlt éjszakából, de nem
igazán sikerült. Rémlett az eső, Shawn gyengéd érintései, csókjai… Halványan
elmosolyodtam és Shawnra néztem. Oldalára fordulva aludt, a takaró csak a
derekáig takarta. Egyik keze maga mellett hevert, a másikat a párnája alatt
tartotta. Felvettem a gatyámat, a cipőmet, meg az újonnan beszerzett pólómat,
és bementem a fürdőszobába. Megpróbáltam rendbe rakni a hajamat, bár nem jártam
sok sikerrel. A zsebemben találtam egy csomag rágót, úgyhogy egyet bekaptam.
Visszamentem a szobába, ahol megtaláltam a telefonomat az éjjeli szekrényen, és
leültem az ágy szélére. Tele volt nem fogadott hívásokkal, és SMSekkel.
Megnyitottam az elküldött üzenetek mappát, és elkerekedett szemekkel olvastam el
azt, amit Shawn írt apának. Amint a végére értem, az első kezembe akadó dolgot
[ami nem a telóm] hozzá vágtam. Ami ez esetben egy elég kemény párna volt, ami
hatalmas puffanással jelezte, hogy eltaláltam az arcát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Mi a fasz? – ült fel hirtelen.<br />
- Te meg őrültél? – kiáltottam rá. – Hogy írhatsz ilyen SMS-t? Egyből rájöttek,
hogy nem én küldtem, apám vagy 50x keresett! – arról nem is beszélve, hogy tele
vagyok Ian aggódó üzeneteivel, meg Lana is kétségbeesett SMSeket küldött. <br />
- Miért mi bajod azzal, amit írtam?- kérdezte álmosan és visszadőlt.<br />
- Az baszd meg, hogy én soha a büdös életben nem írnék olyanokat, hogy <i>szercsizlek, puszika</i>, és társai! Csak
tőmondatokban írok SMS-t, most hívhatom fel apát, hogy tényleg nincs semmi
bajom!<br />
- Jól van, ne aggódj már annyit- megpróbálta átfogni a derekam, de elhúzódtam.<br />
- Nem vagy normális! Apám már tuti hívta a rendőrséget!<br />
- Jól van. Várd, meg amíg felöltözöm, aztán megyünk eszünk valamit és közben
telefonálgathatsz, de!- szúrósan néztem rá.- Aztán kérem vissza a telefont.<br />
- Öltözz!- azzal felálltam és türelmetlenül sétálgattam a szobában, amíg
elkészült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Kimentünk a szobából, ez a hely
kísértetiesen hasonlított a tegnapi motelhoz, de még se volt ugyan az. Ugyan
úgy egy kis teraszon volt az ebédlő, vagy reggeliző, vagy mit tudom én micsoda.
Shawn leült a többiek mellé én pedig idegesen mászkáltam fel-alá és felhívtam
apát, szinte egyből felvette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Kicsim! Jól vagy?- kétségbe esett
volt a hangja.<br />
- Szia, apu, persze minden rendben van.<br />
- Hol vagy?<br />
- Ööö, egy motelban LA-től nem messze, pár barátommal. De tényleg nincs semmi
bajom, apu ne aggódj- idegesen kifújta a levegőt.<br />
- Halálra rémisztettél.<br />
- Tudom, és ne haragudj, de egyik srác elvette a telefont, hogy majd ő megírja
helyettem az SMS-t és ma reggelig nem is néztem meg a telefonom és fogalmam se
volt róla, hogy így írta meg, ne haragudj.<br />
- Mindenki utánad kutatta egész HB-t még Joeléket is megkértem, hogy nézzenek
utánad, hátha LA-ben vagy.<br />
- De jól vagyok, élek és virulok- elvigyorodtam, bár nem látta, de muszáj volt,
lemondóan sóhajtott.<br />
- Mikor jössz haza?<br />
- Nem tudom, de majd még hívlak, most mennek, kell puszi, szeretlek.<br />
- Jól van… Én is szeretlek vigyázz magadra.<br />
- Vigyázok- ígértem, majd le is tettem.<br />
- Na, mi van hercegnő?- Shawnra néztem.<br />
- Még elintézek pár telefont.<br />
- Egyről volt szó.<br />
- Te basztad el…- megnyomtam a hívásgombot és már ki is csenget.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Ian úgy, mint apa egyből felvette. Szép
kis ledorgálást kaptam tőle, majd mikor végre sikerült elmagyaráznom a
helyzetet neki, újra elkezdte és ez így ment tíz percen keresztül mire sikerült
végre lenyugtatnom, majd elköszöntem tőle és odamentem Shawnékhoz. Leültem
mellé, széles vigyorral az arcán tartotta felém a tenyerét, odaadtam neki a
telefonom, zsebre rakta, majd megfogta a combom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIgxKVAqHxrgKsQ6AEGC3qD7owqje0bkdvQ-hGLmtqoz_VK7ZTx8zNvFcOv1QwpoNs1MQ-roaSfRBpP09NYwefrmvjGv_paquatru3OXFw4NcQytkY8STjsWQYawKxEZvT7aLARmRm3Ws/s1600/tumblr_mdbwcrERbJ1rwkv93o1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIgxKVAqHxrgKsQ6AEGC3qD7owqje0bkdvQ-hGLmtqoz_VK7ZTx8zNvFcOv1QwpoNs1MQ-roaSfRBpP09NYwefrmvjGv_paquatru3OXFw4NcQytkY8STjsWQYawKxEZvT7aLARmRm3Ws/s320/tumblr_mdbwcrERbJ1rwkv93o1_500_large.jpg" width="231" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-34790578405436405302012-12-29T20:26:00.000+01:002012-12-31T11:18:50.138+01:002. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ma este- mondta apa komoly arccal.<br />
- Ma este és csak most szólsz?- felálltam és az asztalnak támaszkodtam a
kezemmel.<br />
- Hát eddig mérges voltál rám- mosolygott.<br />
- Tudod, hogy az ilyenek csak egy napig tartanak és az már vagy három napja
volt!<br />
- Jól van nyugi már- nevetett, visszaültem az asztalhoz.<br />
- És kik jönnek még?<br />
- Hát anyádék ugye tartanak egy „csajos” estét. De Ian, Lana meg az ikrek
jönnek.<br />
- Ahh jézus- a fejem fogtam.- Annyira nem bírom az ikreket…<br />
- Mi bajod velük?<br />
- Hisztis picsák. Lehet, hogy a szüleik előtt nem, de jézusom. Van, hogy látom
őket egy-egy bulin, és ahogy viselkednek…<br />
- Nem kell velük beszélned, ott lesz Ian meg Lana.<br />
- Tudom, tudom, de akkor is…<br />
- Na, menjél készülődni, mert nem sokára indulunk!<br />
- Oké- felpattantam és felmentem a szobámba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Becsuktam az ajtót és a szekrényemhez mentem.
Kiválogattam a ruhákat, amit este fel fogok venni, pontosabban nem sokára.
Előkerestem a szögecses, fekete bakancsomat, a szintén szegecses bőrkabátomat,
meg a fekete hosszú testre simuló ruhámat, aminek a hátulja úgy volt kivágva
mintha egy koponya lenne rajta. Bedugtam a hajvasalót és gyorsan felöltöztem.
Kifésültem a hajam, utána pedig kivasaltam. Felvettem a bakancsom, utána pedig
a karkötőt, amit apáéktól kaptam, és amin rajta van az F betű is. Kisminkeltem
magam, majd a tükör elé álltam. Párszor még végig simítottam a hajamon, majd
elővettem a telefonom. Megkerestem Ian számát, és vártam, hogy felvegye.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Mond. <br />
- Hátul vagy a közönségben legyünk? – kérdeztem. <br />
-Öööö. – szünet. – Hátul. Azt tudom, hogy Lana ott lesz, de az ikrek is jönnek?<br />
- Sajnos. – sóhajtottam. – Ott találkozunk. – kinyomtam, majd vártam, hogy apa
szóljon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Leültem az ágyamra és a plafonon lévő
sötétben világító csillagokat néztem. Elképzeltem az estét. Mindenki rohan,
hogy időben kész legyen kezdésre, ami persze úgyse jön össze, mindig vagy fél
órát váratják a rajongókat. Mi közben hátul ülünk a Backstage-ben és iszunk
valami piát, már ha kapunk, de ha nem is kapunk tuti szerezni fogunk valahonnan
Iannel. Az ikrek, mint mindig most is tuti az idegeinkre fognak menni. Pontosabban
Lana-éra mert velünk már nem mernek kicseszni, mióta egyszer nagyon durván
visszakapták és akárhogy ügyeskedtek nem tudták ránk kenni a dolgot és Zacky
bácsi és Gena néni eléggé dühösek lettek rájuk. Így hát rászálltak Lana-ra, de
az se fog sokáig tartani szerintem. Na, nézzük tovább. Végre elkezdődik a
koncert, a tömeg üvölt, apáék belekezdenek, a zenélésbe mi pedig hátulról
figyeljük őket, aztán mikor vége…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Freezy! Indulás!- hallottam apu
hangját a földszintről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Felpattantam és már rohantam is le a
lépcsőn, út közben megsimogattam Pinkly buksiát és már mentem az előtér felé,
apu nem volt ott, szóval nagy valószínűséggel már kint volt a kocsiban.
Felkaptam magamra a kezemben lévő bőrdzsekim és szinte már kitéptem az ajtót a
helyéről akkora lendülettel rontottam ki felé. Bepattantam a kocsiba és apu már
egyből is indította a kocsit. Bekapcsoltam a rádiót éppen a Queen egyik száma
ment. Elkezdtem dobolni a lábammal az ütemre. Apa végig nézett rajtam és
elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Rég láttalak ennyire rockosan felöltözve.<br />
- Ha már Sevenfold koncertre megyek meg kell adni a módját- mosolyogtam.<br />
- Ha nem lennél a lányom és egy koncert után oda jönnél hozzám egy
autógrammért, tuti elvinnélek a szálloda szobámba.<br />
- Én meg pedofíliával feljelentenélek- nevettem.- Amúgy, szerinted nem furcsa,
hogy ennyire nyíltan beszélünk dolgokról? Már, mint más családokban tök gáz
lenne, ha az apja azt mondaná a lányának, hogy simán megdugná. Nem azért
mondom, hogy nem örülök, hogy bármiről tudok veled beszélni csak akkor is furcsa.<br />
- Tudod, hogy nem úgy mondtam.<br />
- Tudom, csak bókolni akartál, hogy milyen jól nézek ki- elmosolyodtam.- Csak
néha azért még is csak furcsa, mert hát nem vagyok a vérszerinti lányod és ezt
mindenki tudja, és ha egyszer hallanák, miket mondasz néha nekem- nevetve
csóváltam a fejem,- érdekesen néznének rád az emberek- felnevetett.<br />
- Ki fogod bírni az ikreket ugye?<br />
- Hát, ha utána elmehetek inni Iannel és Lanaval- boci szemeket meresztettem
rá, felnevetett.<br />
- Jól van, menjetek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Megérkeztünk a helyszínre, és én rögtön
Iant kezdtem keresni. A kocsijukat rögtön kiszúrtam a parkolóban, tehát már itt
van. Nem is tévedtem. Egy kanapén ült, és Johnny bácsival beszélgetett. Kezében
persze ott volt egy doboz sör. Odamentünk hozzájuk, mint kiderült rajtunk kívül
még senki sem érkezett meg. Lehuppantam Ian mellé, apa és Johnny bácsi pedig
arrébb mentek, gondolom készülődni. Kivettem a sört Ian kezéből, és bele ittam.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Rég láttalak így. – nézett végig rajtam.<br />
- Úgy, hogy sört iszom? <br />
- Neeem, ilyen cuccban. <br />
- Apa ugyan ezt mondta. – visszaadtam neki a sört. <i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem csodálom, mostanában teljesen
máshogy öltözöl. Régen mindig valami együtteses póló volt rajtad, mostanában
meg- elmosolyodott és beleivott a sörébe.<br />
- Mostanában meg?- szembe fordultam vele.<br />
- Más, hogy öltözködsz, úgy, mint egy hétköznapi lány, ami persze nem baj. Csak
már mindenki kezd elszokni attól, hogy rockernek lát. Ezért vannak ezek a
megjegyzések.<br />
- Hát jó- durcásan hátra dőltem a kanapén.<br />
- Jaj, ne csináld már- elkezdte bökdösni a karom, elfordítottam a fejem.- Hozok
neked egy sört.<br />
- Oké- elvigyorodtam.<br />
- Tudtam én, hogy nem is sértődtél be- mosolygott.<br />
- Nem hát- megrántottam a vállam,- csak rá akartalak venni, hogy hozz egy sört-
vigyorogtam.<br />
- Jól van, hozom már is- felállt és kiment, pár perc múlva egy bontatlan sörös
üveggel jött vissza.- Tessék-, nyomta a kezembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
-
Köszi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Az asztal szélével felnyitottam az
üveget és bele ittam. Elkezdtünk beszélgetni, majd egy ismerős és hangos
nevetés csapta meg a fülem. Egyből felismerem Jimbo bácsi nevetését. Nem sokkal
később betoppant a szobába, oldalán Lana-val és Matt bácsival. Mosolyogva
intettek nekünk, Lana pedig rögtön oda ült hozzánk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Ugye az ikrek még nincsenek itt? – kérdezte. <br />
- Nem, még nincsenek itt. – megkönnyebbülten felsóhajtott. <br />
- Honnan van sörötök? – kérdezte. <br />
- Te is kérsz? – nézett rá Ian, és készült rá, hogy felálljon.<br />
- Lécci. – Lana kölyökkutya szemekkel nézett rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Ian szem forgatva ment el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Ki nem állhatom az ikreket. – puffogott Lana. – Bezzeg Zacky bácsiék előtt jó
kislányok – itt elfintorodott. <br />
- Mivel mi se szeretjük őket, a koncert után mindhárman elmegyünk piálni. –
mondtam, és ittam a sörömből. <br />
- Hová akarjátok el vinni Lanát? – Jimbo bácsi állt elénk. <br />
- Apu már elengedett minket. – most én vetettem be a kiskutya szemeket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Jimbo bácsi mosolyogva megrázta a fejét, és Lanára nézett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Tudod, hogy elmehetsz velük. – és ott hagyott minket. <br />
- Imádom, hogy ilyen engedékenyek a szüleink- mosolyogtam.<br />
- De, csak mert ők sem voltak különbek nálunk, sőt talán rosszabbak is- Lana is
mosolygott.<br />
- Hát, amiket neten olvastam…- elhúztam a számat.<br />
- Hát nem valami jó kis gyerekek voltak, főleg az én apám- nevetett.<br />
- Hát az biztos- mindketten nevettünk.<br />
- Mi a vicc tárgya?- jött vissza Ian, Lana kezébe nyomta a sört és visszaült
mellém.<br />
- Csak azt beszéltük, hogy az apáink milyen gyerekek voltak.<br />
- Hát az tudom, hogy az enyémet folyton szívatták.<br />
- Ja-, egyszerre nevettünk fel Lana-val.<br />
- Halihó-, jött be mosolyogva Zacky bácsi.<br />
- Szia-, köszöntünk vissza mosolyogva, de egyből lefagyott a mosoly az
arcunkról mikor beléptek az ikrek.<br />
- Sziasztok-, nyávogták egyszerre.<br />
- Császtok- mondtuk unottan.<br />
- Többiek?- nézett ránk Zacky bácsi, megrántottam a vállam.<br />
- Már készülődnek- mondta Lana.<br />
- Jól van, legyetek jók- fordult a lányai felé azzal el is ment.<br />
- Jéé Free- Angelicara néztem.- Te még jársz rockeres cuccokban?<br />
- Azta! Milyen jó szemed van!<br />
- Csak rég láttunk így, egész jól áll- mondta Emma.<br />
- Kösz…- morogtam és bele ittam a sörömbe.<br />
- Hé, honnan van piátok?- csillant fel Emma szeme.<br />
- 14 vagy ne is álmodj róla- mosolygott gúnyosan Ian.<br />
- Jaj, ugyan már- legyintett Angelica.- Nekünk mindent szabad.<br />
- Ez meg is látszik- állt fel Lana.- Hátra megyünk?- ránk nézett.<br />
- Aha- felálltam.<br />
- Még szép- csatlakozott hozzánk Ian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Elmentünk az ikrek mellett, és ahogy
hátat fordítottunk nekik, hallottuk, hogy sugdolózni kezdenek. Tisztán, és
érthetően hallottam a Lana és az én nevemet, meg valami r betűs szót, aminek a
végét elnyomták, de nem volt nehéz kitalálni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Édes istenem, miért pont ők? Komolyan. Szerintem semmit sem örököltek a
szüleiktől… - sóhajtott Lana. <br />
- Van valaki, aki szereti őket? – morogta Ian, és ivott a söréből. <br />
- Hisztis picsák. – jelentettem ki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Bementünk apuékhoz, sok szerencsét kívánni, majd a színpad mögé mentünk. Apa
megkért, hogy viselkedjek szépen az ikrekkel, ami nem lesz egy könnyű dolog, de
ha messziről elkerülöm őket talán sikerül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mi lenne, ha bemennénk a közönségbe?-
vetette fel az ötletet Ian.<br />
- Tényleg, és akkor legalább el tudjuk kerülni az ikreket, ők biztos, hogy nem
fognak bemenni a tömegbe- helyeselt Lana.<br />
- Ez tetszik, oké menjünk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Szereztünk három VIP kártyát, amit a
pólónk alá rejtettünk. Fogtunk még egy-egy üvegsört és elindultunk a színpad
felé. Még volt egy óra a koncert kezdetéig, plusz még az a fél óra, amíg apáék
késni fognak, de már így is elég sokan voltak az arénában. Kerestünk egy jó
álló helyet és elvegyültünk ott a piánkkal és vártuk, hogy kezdődjön a koncert.
Percről percre nagyobb lett a tömeg és a hangzavar. Fél órával a koncert
kezdete előtt már mindenki a banda nevét kiáltozta, mi pedig szép csendben
várakoztunk, bár a vége felé már mi is elkezdtünk kiabálni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Az egész terem elsötétült és végre
elkezdődött a koncert. A tömeg őrjöngött, mindenki próbált az első sorba
furakodni, de mi kitartóan tartottuk a helyünket. Apáék, mint mindig most is
fergeteges koncertet csináltak. Ian valahonnan mindig szerzett nekünk piát így
nem csak a koncerttől, de a piától is bepörögtem. Egy csomóan a fülem mellett
kiabáltak, hogy <i>„Szereltek Matt.”</i> és
ezt persze mindegyikük nevével. A legjobban azon nevettem amit Ian mutatott,
egy kábé velem egy idős lány egy táblát tartott a magasban, amin az állt, hogy
„<i>Synyster Gates légy a gyerekeim apja!”</i>
Mindhárman jót nevettünk ezen. Oda furakodtam a csajhoz és mellé álltam,
megveregettem a vállát, felém fordult én pedig elmosolyodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Bocsi, de nem szeretnék egy új
anyukát- mosolyogva a táblájára mutattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Te vagy Synyster Gates lánya?-
elképedt.<br />
- Teljes valójában- félre billentettem a fejem és vigyorogtam.<br />
- El sem hiszem!<br />
- Hát akkor ehhez mit szólsz?- megfogtam az állát magamhoz húztam és
megcsókoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Elengedtem, rákacsintottam és
visszamentem Lanaékhoz. Ian átkarolta a vállamat és rám mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Szerencsétlen csaj, most biztos az
ájulás kerülgeti- nevetett.<br />
- Nem adom könnyen a csókjaimat, legyen egy jó napja. SYNYSTER FUCKING GATES
LÁNYA MEGCSÓKOLTA!- nevettünk.<br />
- Freezy- fordult felém Lana kicsit félénken.<br />
- Igen?- mosolyogtam rá.<br />
- Nem izéségből, de te leszbi vagy?- felnevettem.<br />
- De, hogy is. Csak részeg- kacsintottam.- Ilyenkor olyanokat csinálok, amiket
józanon sose- megrántottam a vállam.<br />
- Ohh értem- elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Ian újabb sört nyomott a kezünkbe és
elkezdtünk ugrálni és torkunk szakadtából üvölteni a zenét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hé! – valaki megkopogtatta a vállam,
és beleordított a fülembe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Megfordultam, és egy kb. velem egyidős
srác állt velem szemben. Barna haja fel volt zselézve, és A7x-es pólót viselt. <br />
- Tényleg te vagy Synyster Gates lánya? – kérdezte hangosan, felvont
szemöldökkel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Ian észrevette, hogy valaki leállt
velem dumálni, úgyhogy megállt mellettem, és gyanúsan kezdte méregetni a
srácot. <br />
- Személyesen. – biccentettem.<br />
- Koncert után nem jössz el velünk piálni? – fejével a háta mögé bökött, ahol a
haverjai tomboltak. – Meghívlak. – vigyorgott.<br />
- Bocs, de más programom van. – ráztam volna le, és visszafordultam Ianhez meg
Lanához.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Semmi kedvem nem volt egy sráchoz, aki
csak ki akar használni, mert az apám híres. <br />
- Naa, csak egy kicsit! – fordított maga felé a srác, és bevetette azt a
mosolyát, amivel valószínűleg csajozni szokott. <br />
- Mondtam, hogy nem! – ráztam meg a fejem, és leszedtem magamról a srác karját.
<br />
- Jó buli lesz! – mondta.<br />
- Bocs haver, de asszem a csaj világosan kijelentette, hogy nem akar menni. –
lépett elém Ian, és fenyegetően nézett a srácra, Lana pedig mellém lépett. <br />
- Haver, nem téged kérdeztelek. – rázta meg a fejét a srác.<br />
- Freezy- Lana felém hajolt és próbált úgy beszélni, hogy csak én értsem,- nem
hiszem, hogy olyan nagy baj lenne, ha elmennénk velük piálni, amúgy is ezt
terveztük. És ha szar a buli, akkor lépünk.<br />
- Ugye tudod, hogy ránk vagy bízva Lana?- Ian mindig mindent meghall
hihetetlen.<br />
- Nem vagyok rátok bízva!- csattant fel Lana.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ha bajba kerülsz apád minket fog
elővenni.<br />
- Én sem vagyok kíváncsi apád haragjára, de… igazad van. Egy piálásból nem
hiszem, hogy nagy gond lenne, és ha megunjuk vagy valami, akkor lelépünk
máshova- Ian megforgatta a szemét.<br />
- Jól van, de én elleneztem!- azzal visszafordult a színpad felé.<br />
- Koncert után a bejárat előtt találkozunk- mondtam a srácnak.<br />
- Oké- vigyorgott.- Amúgy Andy vagyok- nyújtott kezet.<br />
- Freezy- mosolyogtam.- Ő Lana- mutattam magam mellé,- a kis dulifuli pedig
Ian.<br />
- Örülök- mosolygott Lanara.<br />
- Én is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Csak Lana ne csináljon hülyeséget.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Mikor vége lett a koncertnek, küldtem
egy sms-t apának, hogy leléptünk, és hogy majd valamikor megyünk. A bejárat
előtt aztán találkoztunk Andyvel, meg a haverjaival; Kyle-al és Jessel. Miután
megtörtént a bemutatkozás, elindultunk. Ian végig gyanúsan méregette a srácokat,
és semmi pénzért nem eshettünk ki Lanával a látó köréből. Na ja, az ő
haverjaival bármit csinálhatunk, de mikor új emberekkel ismerkedünk akár egy
oroszlán, ami bármelyik pillanatban támadhat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Itt is vagyunk! – vigyorodott el Andy, mikor egy pub elé értünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Benyitott, majd előre engedett minket.
Jess kerített egy asztalt, én Lanával együtt követtem őket, Ian, Andy és Kyle
meg hozták a piákat. Mi Lanával vodkát, Ian sört, Andyék meg Jack Danielst
ittak. Lanaval felálltunk és a táncparkettre mentünk. Pár perc múlva a többiek
is csatlakoztak hozzánk. Egész végig csak a kedvenc zenéinket nyomatták és
Andyéknek köszönhetően a pia se fogyott ki. Lana egész jól el volt azzal a Kyle
gyerekkel és nem is voltak olyan rossz fejek, mint először gondoltam. Ian persze
nem igazán tudott feloldódni, végig minket figyelt, többször is mondtam neki,
hogy lazuljon már egy kicsit, de még sem tette. Egy idő után feladtam és nem
foglalkoztam vele. Andy erősen nyomult nem tudom, hogy a pia hatására vagy mert
Synyster Gates lánya vagyok vagy mert egyszerűen ilyen a gyerek, de nem
zavartattam magam, úgy voltam vele, hogy egyszer élünk, de a tapizásnál azért
nem engedtem neki többet, még sem vagyok egy kurva. Kyle is egyre jobban
rámászott Lanára, és ő vagy hagyta, vagy a sok vodkától nem vette észre. Tettem
egy utolsó utáni próbálkozást arra nézve, hogy Ian feloldódjon, de nem igazán
jött össze. Elléptem Andy mellől és elé álltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Ian, csak egy kicsit élvezd már! – nyafogtam neki. – Még egy darabig itt
leszünk, utána oda megyünk, ahova akarsz.<br />
- Nem lehetne most lelépni Freezy? – kérdezte fintorogva. – Oké, hogy jó
számokat adnak, de kicsit unalmas. A srácok lehet, hogy lent vannak a parton. <br />
- Pár perc, és megyünk, de nézd csak meg, Lanáék is olyan jól el vannak… - itt
megfordultam, de Lanát és Kylet sehol sem találtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Közben Andy is talált egy másik csajt, Jess viszont éppen mellettünk haladt el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Hé, hol vannak Lanáék? – kapta el Ian a srác vállát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Nem tom. – rántotta meg a srác a vállát, majd előre mutatott. – Mintha arra
mentek volna… - mondta hunyorogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Ian rögtön megragadta a karom, és elindult a mondott irányba. Ahogy távolodtunk
és befordultunk a wc-k felé vezető folyosóra, a zene lehalkult. Ian még mindig
nem engedett el, és a sötétben tapogatózva próbálta meg keresni a
villanykapcsolót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Szállj le rólam! – hallottunk egy kétségbeesett, ismerős hangot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Ian egyre gyorsabban lépkedett mikor halk, elfojtott kiáltást hallottunk. Nagy
nehezen megtaláltuk a kapcsolót, a lámpák pedig lassan felkapcsolódtak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Valaki! – kiáltotta Lana.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
A folyosó végén, Kyle állt, és a falhoz szorította Lanát. A nyakát csókolgatta
és szemmel láthatóan élvezte, ahogy Lana kiáltozik. Ian elengedte a karom, oda
rohant hozzájuk, letépte Lanaról Kylet és elkezdte verni. Átkaroltam Lana
vállát és elhoztam onnan. Kivittem a bárból és leültettem egy padra, majd
gyorsan visszamentem Ianért. Mire odaértem Kylet már félholtra verte, nagy
nehezen sikerült leráncigálnom róla azzal, hogy Lana kint vár minket. Megfogtuk
Lanat és felszálltunk az első buszra, ami jött. Mentünk pár megállót majd
leszálltunk és tovább sétáltunk. Ian nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy ki
akarja mondani, hogy ő megmondta. Lesétáltunk a partra, nem azért, hogy
megkeressük Ian haverjait, csak azért, hogy kicsit nyugodtabb környezetben
lehessünk. Lana lefeküdt és az ölembe hajtotta a fejét, pár perc múlva már
aludt is. Talán nem fog sok mindenre emlékezni a mai estéből. Iannel csöndben
ültünk egymás mellett és figyeltük az óceánt. Elővettem a telefonom, hogy
megnézzem az időt, már négy óra is elmúlt. Ian felállt és végre megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Haza viszem Lanat, te meg leszel?-
bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Óvatosan megfogtam Lana fejét, amíg
felálltam. Leporoltam magam, Ian felemelte Lanat és egy szó nélkül ott hagyott.
Még egy ideig csak sétálgattam a part mentén zsebre dugott kézzel majd haza
vettem az irányt. Felmásztam a fára és be a szobámba. Bezártam az ajtómat,
levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Alaposan lemostam minden porcikámat, majd
egy törülközőbe csavarva álltam meg a szekrényem előtt. Kivettem a fehér
pólómat, aminek az elejét Adam Levine arcának körvonalai díszítik és egy fekete
pamut, vékony leggings-et. Magamra kaptam őket és befeküdtem az ágyamra. Csak
most vettem észre, hogy Pinkly az ágyam végében gubbaszt, valószínűleg
felkelthettem mikor ráugrottam az ágyamra, mert eléggé megvető pillantást
küldött felém. Felültem, megfogtam, a mellkasomhoz öleltem és visszadőltem az
ágyra közben pedig simogattam. Kibújt a kezemből és befészkelte magát a
hasamhoz, összegombócozódott és elkezdte bökdösni az orrával a hasam, hogy
simogassam, hát így tettem. Sokáig csak fetrengtem az ágyon, de nem tudtam
elaludni és nyüglődésemnek köszönhetően Pinkly se, aki ennek nem igazán örült.
Megfogtam a honom alá csaptam és lementem vele a földszintre, de nem volt ott
senki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Végig jártam az egész lakást, de üres
volt. Bementem a konyhába, hogy keressek valami ennivalót, de semmi nem fogott,
meg ami a hűtőben volt. Felmentem a szobámba és előkerestem a bowling táskámat,
beledobtam a pénztárcám és visszamentem a földszintre. Ráraktam Pinklyre a
nyakörvét és rácsatoltam a pórázát. Felvettem a cipőmet és a napszemüvegemet.
Megnéztem az időt a telefonomon, fél hét volt. Kimentem a házból bezártam és
elindultunk a park felé. Még fél úton se voltunk mikor Pinklyt be kellett
raknom a táskába, mert már folyton leült. Begyömöszöltem a fejét is táskába
arra a pár percre, míg az egyik gyors étteremben vettem egy sült krumplit
reggeli gyanánt. Leültem egy padra és kicipzáraztam a táskámat, de Pinkly nem
dugta ki a fejét. Elkezdtem enni közben az embereket figyeltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Egy furcsán ismerős srácot pillantottam
meg futni. Kicsit előre dőltem és vártam, hogy közelebb érjen, Erik futott
keresztül a parkon, hátra dőltem és magamban mosolyogtam. Érdekelt, hogy észre
vesz-e vagy tovább fut. Direkt nem néztem arra felé csak ettem a krumplit és
figyeltem az embereket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hé-, felnéztem, Erik mosolygott rám.<br />
- Hello- intettem és mosolyogtam.<br />
- Hát te?<br />
- Ki jöttem a parkba enni- felmutattam a kezemben lévő kaját.<br />
- Jó étvágyat.<br />
- Köszi-, azzal bekaptam egy krumplit.- Kérsz?- tartottam felé.<br />
- Nem köszi-, megrázta a fejét.- Reggel nem eszek ilyeneket, pláne nem futás
közben.<br />
- Ne haragudj- mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Éreztem, hogy Pinkly elkezd mocorogni a
táskámban, majd hirtelen elődugta a fejét és elkezdte ugatni Eriket, vagy két
méterrel hátrébb ugrott és ijedten nézett a kutyára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mi a szent szar?- felnevettem.<br />
- Ő Pinkly- megsimogattam a buksiját mire abba hagyta az ugatást.<br />
- Aranyos…- kicsit közelebb jött.<br />
- Ne aggódj nem bánt, csak nagy a szája- közelebb jött és megsimogatta a fejét.<br />
- Aranyos- mondta újra, de most már mosolygott is.<br />
- Az, csak már nagyon öreg- elhúztam a számat.- Hogyhogy futsz?- néztem rá.<br />
- Focizok és reggelente mindig körbe futom a parkot.<br />
- Ééértem. Amúgy már előbb észrevettelek, csak gondoltam nem szólók hátha
észreveszel- vigyorogtam.<br />
- És mit csináltál volna, ha futok tovább?<br />
- Megdobtalak volna egy sült krumplival.<br />
- Hogy kárba vesszen?<br />
- Igaz is.<br />
- Én most megyek, de este összeülünk páran az egyik kocsmában és szívesen
látunk, bár gondolom Ian már szólt. – mosolygott.<br />
- Hát, még nem… - húztam el a szám. – Mondjuk úgy, hogy kicsit haragszik. <br />
- Mit követtél el ellene? – kérdezte felvont szemöldökkel.<br />
- Hosszú sztori, talán egyszer megtudod. – mosolyodtam el, mire csak nevetve
megrázta a fejét. <br />
- Szia Freezy. – intett, és már tovább is futott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Én is felálltam, és a maradék sült
krumplit is elfogyasztva tovább sétáltam. Pinkly kidugta a fejét a táskából,
úgyhogy kivettem belőle és inkább sétáltattam. Egyáltalán nem éreztem
álmosságot, ami fura volt, mert általában jó alvó vagyok. Megnéztem az időt, 8
óra volt. Tuti, hogy Lana és Ian is még alszanak, úgyhogy hazafelé indultam.
Útközben viszont sajnos összefutottam az ikrekkel. Na, igen, jobb már nem is
lehetne. Bár fogalmam se volt, hogy mit keresnek ilyenkor az utcánkban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Jajj, Free, hová tűntetek este? – kérdezte nyávogva Angelica. <br />
- Igen, kerestünk titeket. – mondta Emma, a haját csavargatva. – Látnotok
kellett volna, találtunk két annyira cuki srácot… - folytatta volna, de közbe
szóltam.<br />
- Bocs, de nem érek rá. – mondtam, és kikerültem őket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
A házunk előtt egy kocsi állt, amit rögtön felismertem – Zacky bácsiék kocsija
volt. Aha, szóval ezért jártak erre az ikrek. Kivételesen nem másztam be az
ablakomon, hanem a bejárati ajtót használtam. Az előszobában levettem Pinklyről
a pórázt és a nyakörvet és elkezdett futni a nappali felé, már ha ezt lehet
futásnak nevezni. Elindultam a lépcső felé és gyorsan odavetettem egy hangos
„Hali”-t. Felsiettem a lépcsőn közben hallottam, hogy apa utánam kiállt, de nem
foglalkoztam vele. Bezártam az ajtóm és gyorsan átnéztem a szobámat, ha ezek
ketten itt jártak én esküszöm gyilkolni fogok. Minden a helyén volt és semmi
nem tűnt el. Leültem az ágyamra és felhívtam Ian-t, muszáj beszélnem vele a
tegnapiról. Csak vártam és vártam, de csak a hangposta vette fel, nem tehettem
mást hagytam neki egy üzenetet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ian! Tudom, hogy nálad van a
telefonod és csak nekem nem veszed fel! Ne csináld, egy ilyen faszság miatt nem
haragudhatsz… Nem is történt semmi baj! Lana úgyse emlékszik semmire! Ian
hallod! Ohh, rohadj meg!- letettem.- Elmehetsz a picsába- mondtam a
telefonomnak és az ágyhoz vágtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Dühösen vágtattam ki a szobámból, és
újra lerohantam a lépcsőn, de most apa megállított. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Hová mész? Előbb jöttél haza. – ráncolta a szemöldökét. <br />
- Ianhez. – mondtam tömören, aztán a mindent-elérek mosollyal elléptem mellőle,
és kivágódtam az ajtón. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Megállás nélkül futottam Ianékig, az ajtó előtt pedig lihegve támaszkodtam meg.
Bekopogtam, aztán Lacey néni hangját hallottam valahonnan bentről; ’Gyere
csak!’ Bementem a házba, köszöntem neki, aztán felszaladtam az emeletre, és be
akartam menni Ian szobájába, de az ajtó nem akart kinyílni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Ian, ne legyél már gyerek, nyisd ki! – dörömböltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Erősen meglöktem azt a rohadt ajtót, és beléptem. A szobában nem volt senki,
ugyan olyan volt, ahogy Ian a koncertek előtt hagyni szokta; az ablak félig
nyitva, az ágy bevetetlenül, a szekrény nyitva, és az ajtóin pár póló lógott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Freezy, Ian nem jött haza. – jött fel a lépcsőn Lacey néni. – Azt hittük
veled van. Elvesztettétek egymást? – kérdezte ijedten. <br />
- Nem… De Ian hazafelé indult… - hebegtem, és rémülten kapkodtam összevissza a
fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Lehet, hogy Lanáéknél aludt… -
gondoltam, és gyorsan elköszönve tovább rohantam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Több utcán keresztül, megállás nélkül rohantam, és átkoztam apáékat, amiért
ilyen messzire költöztek egymástól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Amint megérkeztem a házhoz, bekopogtam. Liam pizsamában volt még, és álmosan
pislogva nyitott nekem ajtót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Freezy? – kérdezte hunyorogva. <br />
- Szia, Liam. – öleltem meg. – Lana ugye itthon van? <br />
- A szobájában. Későn jött haza, felébresztett. – mondta kissé szomorúan. <br />
- És Ian, is itt van? – kérdeztem, belépve a házba.<br />
- Nem, ő csak bekísérte Lala-t, aztán ment is el. <br />
- És nem mondta hova megy? – néztem rá, mire megrázta a fejét. Sötét tincsei
csak úgy csapkodtak a feje körül. – Ha Lana felébred, akkor adjatok neki egy
nagy pohár vizet, meg gyógyszert fejfájásra. – mondtam, és az ajtó felé
fordultam. – Ja, és ha már ébren van, akkor hívjon fel. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Meg sem vártam, hogy elköszönjön csak
tovább indultam. Elővettem a telefonomat és felhívtam az első számot, akiről
úgy gondoltam tudna segíteni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Erik! Jaj, ne haragudj, ha zavarlak,
csak Ian eltűnt és nem találom sehol és… ahjj segíts megtalálni légyszi félek,
hogy valami hülyeséget csinál, vagy nem tudom.<br />
- Először is nyugodj le- vettem egy mély levegőt.<br />
- Oké- kifújtam a levegőt.<br />
- És most mond el még egyszer, amit mondtál, mert semmit nem értettem annyira
hadartál.<br />
- Ian eltűnt, és nem találom és félek, hogy valami hülyeséget csinál, légy
szíves segíts meg keresni- mondtam el szépen lassan.<br />
- Hol vagy most?<br />
- A régi templomnál.<br />
- Oda megyek, egy 10 perc és ott leszek, sietek, szia.<br />
- Köszi, szia-, kinyomtam és leültem az egyik padra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Idegesen topogtam a lábammal közben
folyton az időt néztem. Amint Erik megérkezett egyből neki álltunk felkeresni
az összes lehetséges helyet ahol csak lehet. Utolsónak a partot hagytuk, ha ott
sincs, kiborulok. Végig sétáltunk egy hosszú partszakaszon keresztül, de sehol
semmi. Éppen indultunk visszafelé mikor megpillantottam a hátát. A homokban ült
és szívta a cigijét. Hogy tud, ilyen nyugodtan ott ülni mikor én felkutatom
utána egész HB-t? Megindultam felé lehagyva Eriket. Hátulról neki estem Iannek,
ledöntöttem a földre és elkezdtem püfölni, néha homokot szórtam rá. Gyerekes
volt lehet, de abban a pillanatban ez tűnt a legnormálisabbnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Akkora egy segg vagy!- üvöltöttem
miközben a tenyeremmel csapkodtam a vállát.- Tudod mennyire aggódtam miattad?-
könnybe lábadt a szemem.<br />
- Hé, nyugi már!- valahogy sikerült lefognia és lenyomott a földre.<br />
- Miért nem vetted fel?!<br />
- Mert lemerült a telefonom- elővette a zsebéből és felém mutatta.<br />
- És nem gondoltál, hogy szólnod kéne legalább a szüleidnek arról, hogy hol
vagy?! Egész HB-t felkutattam érted! Erre te csak lazán itt cigizgetsz…<br />
- Nyugi már Free! – mondta újra, és szorosabban fogott. – Várj, ugye nem
szóltál anyámnak? – ráncolta össze a szemöldökét egy pillanatra.<br />
- Szerinted hol a faszban kerestelek először? – kiabáltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Erik odaért hozzánk, és már inkább röhögve, mint aggódva nézett minket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- És megvan az elveszett bárány. – jegyezte meg.<br />
- Inkább birka. – helyesbítettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Ian felugrott, leporolta magát, elnyomta a cigijét és elindult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- És most még is hová mész? – ordítottam utána, még mindig elterülve a
homokban. <br />
- Anyám már biztos betegre aggódta magát, és tuti hívta már a rendőröket is. –
kiáltott vissza. – Este hívlak Free!<br />
- Meg az anyádat fogod felhívni- morogtam magam elé. Megfordultam és elindultam,
Erik követett.<br />
- Minden rendben?<br />
- Persze-, bólintottam.- Elmegyünk Los Angeles-be?<br />
- Elmehetünk- megrántotta a vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Elsétáltunk egy buszmegállóig, ott
leültünk és várakozás közben rágyújtottunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Minek akarsz LA-be menni?<br />
- Mert buli- mosolyogtam.- Szeretek csak úgy céltalanul utazgatni ide-oda-
elmosolyodott.- Emellett meg akarok látogatni valakit, már ezer éve nem láttam
és hiányzik.<br />
- A barátod?- mintha kicsi szomorúság lett volna a hangjában.<br />
- Nem- mosolyogva megráztam a fejem.<br />
- Itt a busz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Felálltunk és eltapostuk a cigit. Erik
mindkettőnknek megvette a jegyet, aztán beültünk leghátra. Az úton elmeséltem
neki, hogy mi történt tegnap este. Ő meg tök figyelmesen végighallgatott, és
kijelentette, hogy szerinte se kellett volna elmennünk velük. Naná, hogy Ian
oldalára állt. <br />
Los Angelesben sétáltunk, fagyiztunk, aztán lementünk egy játszótérre, és ott
leültünk a hintákra. Rágyújtottam, és közben meg Eriket hallgattam, aki azt
sorolta, hogy kik lesznek ott este. A felét még hírből sem ismertem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Gyerekek, nem szabadna a játszótéren cigiznetek. – hallottam meg egy ismerős
hangot mögülünk. – Ide gyerekek járnak. <br />
- Akkor vigye a gyerekét máshova. – vágtam rá és felálltam.<br />
- Egyszerűbb lenne, ha ti mennétek máshova.<br />
- Na, még csak az kéne tata.<br />
- Freezy talán jobb lenne ha- szólt közbe Erik.<br />
- Tata? Nem vagyok azért olyan idős kicsi lány.<br />
- Ahogy én sem vagyok kicsi lány- szúrósan néztem rá.<br />
- Na, ide hallgass…<br />
- Freezy- Erik megfogta a karom, de elrántottam.<br />
- Ahjj, de hiányoztál!- Benji bácsi felkapott és körbe forgatott.<br />
- Te is nekem Benji bácsi.<br />
- Ismeritek egymást?- csodálkozott Erik.<br />
- Aha- mosolyogtam.- Apukám egyik régi barátja- Erik szája egy néma „o”-ra
nyílt.<br />
- Benji Madden- nyújtott kezet Eriknek.<br />
- Erik Murillo- kezet ráztak.<br />
- Na és mit csináltok errefele?- fordult felém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Csak úgy errefelé jártunk. – vontam
meg a vállam. <br />
- És ő a barátod? – kérdezte Benji bácsi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Erikkel összenéztünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
- Nem. – mondtam gyorsan. Talán túl gyorsan. – Csak haverok vagyunk. –
mosolyogtam. Persze, nem lenne bajom azzal, ha több lenne…<br />
- Váárjunk csak…- tette fel a kezeit Erik. – Maga Benji Madden. –
elgondolkozott. – Honnan ismerem? – már válaszolni akartunk, mikor hirtelen
felkiáltott. – Te jó ég, maga a Good Charlotte gitárosa! <br />
- Személyesen. – mosolgott Benji bácsi. <br />
- Komolyan Free, még hány zenész ismerősöd van? – nézett rám hitetlenkedve
Erik. <br />
- Sok. – villantottam rá egy mosolyt.- Ismerem a Good Charlotte-osokat- itt
Benji bácsira mutattam,- a Bullet For My Valentine-osokat, a Fozzysokat és azt hiszem egyszer
mikor kicsi voltam találkoztam a My Chemical Romance-osokkal- vigyorogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Igazi celeb gyerek- mosolygott Benji
bácsi és átkarolta a vállam.<br />
- Hát az biztos- mosolygott Erik.<br />
- Nem jöttök át? Lisa most nincs otthon- mosolygott.<br />
- De átmehetünk, Erik?<br />
- Nekem oké- megvonta a vállát.<br />
- Akkor menjünk.<br />
- Jake otthon van? – kérdeztem. <br />
- Igen. – bólintott Benji bácsi. – Még alszik. <br />
- Este mikor ért haza? Láttam a tegnapi koncerten. <br />
- Olyan 5körül eshetett be… - húzta el a száját. <br />
- Más is… - köszörülte meg a torkát Erik, de mielőtt folytathatta volna oldalba
böktem. <br />
- Ne csinálj úgy, mintha ti nem lettetek volna rosszabbak. – mosolyogtam
Benjire bácsira. <br />
- Nem, azt hiszem mi is ilyenek voltunk. – nevetett. – Itt is vagyunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Elővette a kulcsait, aztán előre engedett minket. Amíg Benji bácsi kiment a
konyhába, hogy hozzon nekünk üdítőt, mi leültünk a nappaliban a kanapéra.
Rengetegszer voltam már itt, Jake-kel kis korunkban mindig valami csínyen
törtük a fejünk, amikor csak együtt voltunk. Emlékszem mikor még öt-hat éves
lehettem még élt Benji bácsi tigrise, nagyon szelíd kis jószág volt, de apa
mindig félt, amikor a közelében voltam. Így amikor egyszer nem figyeltek
Jake-kel kiszöktünk a kertbe elengedtük a tigrist, én felültem a hátára, Jake
pedig a láncánál fogva bevezette a lakásba, Michelle majdnem szívrohamot
kapott, persze nem azért mert a tigrisen ültem, hanem mert a tigris bejött a
házba. Apa egyből lekapott a tigris hátáról, alaposan összeveszett Benji
bácsiékkal és ezután vagy hónapokig nem is voltunk náluk. Igazából senki se
értette, hogy Benji bácsiék, hogy képesek egy tigrist tartani a háznál mikor
ott egy kis gyerek is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
Ez a kedvenc történetem Jake-kel,
leginkább, azért mert akkor először láttam igazi rémületet Michelle arcán.
Végig futattam a szememet a falakon lévő képeken. Ajtó csapódást hallottam az
emeletről és felderült az arcom. Tompa léptek közeledtek a lépcső felé majd
azon le. Felálltam és szembe fordultam a lépcsővel. Jake egy elnyűtt fehér
pólóban és egy alsógatyában jött le a lépcsőn. Világoskék haja a szokásostól
eltérően nem volt tűhegyesre felzselézve, le volt lapulva, mint aki épp most
kelt fel, bár valószínűleg így is volt. Megrohamoztam és a nyakába ugrottam,
először azt se tudta mi van, majd mikor rájött ki is vagyok fél karral átölelt,
csak most vettem észre, hogy a másik keze be van kötve. Eltoltam magam tőle és
érdeklődve néztem a kezét, majd kérdőn ránéztem mire csak megingatta a fejét,
megvontam a vállam. Megfogtam az épp csuklóját és oda húztam Erikhez, aki addigra
már felállt. Bemutattam őket egymásnak, egy percig Jake méregette Eriket, majd
leült a másik oldalamra, a kanapéra és elkezdett kérdezgetni a tegnap estéről,
közben Benji bácsi is visszatért az italokkal. Mindent elmeséltem nekik, de
persze kihagytam a mosdós részt mikor Ian szétvert egy gyereket. <o:p></o:p></div>
<span style="font-family: inherit; line-height: 115%;">Sötétedésig ott maradtunk náluk, egész jól
mulattunk. Eriknek elmeséltünk egy csomó régi történetet, hogy miket csináltam
kis koromban, voltak kínosak is, de többség inkább vicces volt még számomra is.
Benji bácsi felajánlotta, hogy haza visz minket, de mondtam, hogy nem
szükséges, busszal jöttünk és amúgy is hivatalosak vagyunk egy buliba. Így hát
fogtuk magunkat elköszöntünk és elindultunk „hazafelé”.</span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Constantia; mso-fareast-language: EN-US;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiujTpGV_J8a4vtuykymsa5okCkAggJYZFe28saiBdKHgdrBRDqDByhptgTEWpFzTWJ_IJ54Dax3MwGgQnIYEh_n-bO3L_aUS3uvAZgQmYlZRp4Xlg6jKfeddOUpLOkC46Wprsn1Cqzdl8/s1600/148932_10150684089700583_8308655582_9525601_1809884392_n_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiujTpGV_J8a4vtuykymsa5okCkAggJYZFe28saiBdKHgdrBRDqDByhptgTEWpFzTWJ_IJ54Dax3MwGgQnIYEh_n-bO3L_aUS3uvAZgQmYlZRp4Xlg6jKfeddOUpLOkC46Wprsn1Cqzdl8/s320/148932_10150684089700583_8308655582_9525601_1809884392_n_large.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Constantia; mso-fareast-language: EN-US;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-84777936348956655862012-12-15T09:49:00.000+01:002012-12-29T20:24:25.049+01:001.fejezet<br />
<div class="MsoNoSpacing">
2026. július 20.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Boldog szülinapot!- kántálták együtt, és rám
vigyorogtak. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Az asztalon halmokban álltak az ajándékok, meg egy
hatalmas gitár alakú torta. Mindenki ott volt. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Apu és Michelle
álltak legelöl, és rám mosolyogtak. Rögtön mögöttük, zsebre tett kézzel Ian
állt, mögötte az ikrek és a szüleik, Zacky és Gena. Jimmy a tányérokat rakta
szét, Diana és Lana, Liamre próbáltak vigyázni. Valary Maxxie mellett guggolt,
és neki magyarázott valamit, Matt pedig mellettük állt, és rám mosolygott.
Johnny és Lacey az utolsó ajándékokat rakták a helyükre. Papa és Suzy néni a
kanapén ültek és mosolyogtak. Mindenki vigyorgott. <br />
Ha nem tudnám, hogy miért esküszöm megijedtem volna. Nem bírom, ha ennyi
vigyorgó ember vesz, körül megijesztenek, de mivel ma az én szülinapom van,
pontosabban az örökbefogadásom napja így kénytelen vagyok végig csinálni ezt az
egész hajcihőt. Egyedül az nyugtat meg, hogy apa és Ian nem vigyorognak rám
olyan idiótán, mint a többiek. Papa megint kezdi a hülye vicceit, amik ugyan
tényleg viccesek, de néha már nagyon idegesítő tud lenni a sok ízléstelen
poénja, főleg, ha folyton azzal jön, hogy Ian és én milyen szép kis párocska
lennénk. Nem köszi! Ian a legjobb barátom, olyan mintha a bátyám lenne, sose
tudnék rá máshogy tekinteni és nem is akarok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Emma,
Angelica!- Zack bácsi hangjára figyeltem fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Az ikrek megint
feszegetik a határokat és most éppen azzal, hogy Lana ruhájára „véletlenül”
ráejtették az egyik torta szeletet. Gondolom azért, hogy magukra vonják a
figyelmet. Komolyan nem értem, hogy honnan örökölték ezt. Az ikreknek persze
ezt a kis balesetet egy kis dorgálással megbocsájtották. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És, itt az
ajándékod! – apu lépett mellém, kezében egy kicsi, fehér dobozt tartott, amit
át adott nekem. – Ezt tőlem, és anyutól kapod. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Már nyitottam
volna a szám, hogy kijelentsem, Michelle nem az anyám, de helyette inkább csak
elmosolyodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Levettem a
tetejét, és kikerekedtek a szemeim. A dobozban egy ezüst karkötő volt, rajta
mindenféle apró medál, amik valamilyen hangszert ábrázoltak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Köszönöm
szépen! – öleltem meg apát. <br />
- Tetszik? – kérdezte Michelle, és kitárta a karjait, én pedig akaratom ellenére
megöleltem.<br />
- Igen. – bólintottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kivettem az
ékszert a dobozból, és apu segített felvenni, majd sorra bontottam ki az
ajándékokat. CD-ktől kezdve, könyveken át az ékszerekig mindent kaptam. Ezeknek
a felét úgy is valamelyik szekrényem aljába fogom rakni, csak amíg találok
nekik valami helyet aztán, ott felejtem őket, de tényleg nem direkt. Csendben
ültem az egyik kerti székben a teraszon és körmömet rágva figyeltem a
többieket. Mindenkit legalább két percig figyeltem, de mikor apáékra néztem, újra
hallottam magamban Michelle hangját, ahogy két héttel ezelőtt apával a
nappaliban beszélget, azt hitték fent vagyok a szobámban, ezért nyugodtan
tudtak beszélgetni. Ismét könnybe lábadt a szemem, ahogy visszhangoztak
Michelle szavai a fülemben. <i>„Azért még is
csak jobb lenne, ha Hope a saját gyerekünk lenne, vagy ha legalább lenne egy
saját gyerekünk.”</i> Még jobban gyűlöltem Michelle-t mint eddig, de részben
igaza van, hiszen én nem vagyok a gyerekük, engem csak örökbe fogadtak.
Felálltam a székből és elindultam a ház oldala felé. Leültem a fűbe, a hátamat
a ház falának döntöttem. Kivettem a cigim a zsebemből és rágyújtottam. Percekig
ültem csendben, szívtam a cigim és figyeltem az utcát. Lépéseket hallottam
magam mellől, de nem néztem oda, a nélkül is tudtam, hogy ki jött utánam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ugye tudod,
hogy mindenki téged ünnepel, és te nem vagy ott?- leült mellém és rágyújtott.<br />
- Tudom- megrántottam a vállam.<br />
- Ohh majd elfelejtettem- benyúlt a zsebébe és a kezét ökölbe szorítva húzta
ki.<br />
- Mi ez?<br />
- Az ajándékod- mosolygott.<br />
- De hát már megkaptam.<br />
- Az a szüleimmel közös, de ez csak tőlem van- mosolygott, felém nyújtotta a
kezét, felemeltem a tenyerem és belepottyantotta az ajándékom.<br />
- Jézus Ian, ez nagyon szép- elmosolyodtam, ahogy megláttam az aprócska medált,
ami egy „F” betűt formázott és a jobb fölső sarkában piros kis ékkő volt.<br />
- Reméltem, hogy tetszeni fog Freezy.<br />
- Nagyon tetszik, köszönöm- egy puszit nyomtam az arcára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Szétfeszítettem a
kis karikát az „F” betűn és felraktam a karkötőmre. Megcsodáltam a karkötőmön
is majd Ianra néztem, komoly arccal nézett vissza rám. Tudtam mi következik, rá
fog kérdezni, hogy miért hagytam ott a bulimat, úgyhogy inkább egyből
belevágtam és elmeséltem neki, mi bánt. Elmondtam neki, amit hallottam, hogy
Michelle mit mondott és, hogy ez mennyire bánt, meg hogy nem akarom, hogy
legyen egy másik gyerekük, egy saját, mert akkor én már fölösleges lennék. Itt
persze félbe szakított és elmagyarázta, hogy ez még is mekkora hülyeség és a
társai, de valahogy nem tudott meggyőzni, ha valamiben, ebben biztos voltam.
Akár hülyeség akár nem én így gondoltam. Lacey néni hangjára felkaptam a fejem
és amint megláttam el is fordítottam. Odaszólt Iannak, aki gondolom megrázta a
fejét és jelezte, hogy most ne, mivel nem sokkal az után, hogy oda szólt
hallottam eltávolodni a lépteit. Felálltam és lesöpörtem a nadrágomat. A
kerítéshez mentem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Gyere-
fordultam vissza Ianhez.<br />
- Hová akarsz menni?- mellém jött.<br />
- Azt mondtad, hogy a haverjaid összegyűlnek a parton, hát oda.<br />
- De hát és a bulid?- a kert hátsó része felé mutatott, megvontam a vállam.<br />
- Nélkülem is elvannak.<br />
- Freezy- próbálkozott meggyőzni.<br />
- Ugyan, máskor is elmentünk már- megkapaszkodtam a kerítés fölső részén és
átlendítettem magam.<br />
- Legyen- sóhajtott és utánam jött.<br />
- Csak a haverjaid lesznek ott?<br />
- Meg azoknak a haverjai- zsebre dugott kézzel sétált mellettem.<br />
- Akkor jó, legalább új arcokat is megismerhetek. És- felé fordultam és
felemeltem a mutató ujjam,- nem ma van a szülinapom, ez csak egy átlagos nap.<br />
- Tudják, hogy szülinapodra mentem.<br />
- Ahjj- előre fordultam.- Mindegy azért ne hozzuk fel, ha lehet.<br />
- Rendben- elmosolyodott, átkarolta a vállam magához húzott és egy puszit
nyomott a fejemre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Futva indultunk el, nem hiányzott, hogy a szülők vagy
akárki más hamarabb észbe kapjon, hogy eltűntünk. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Miután meggyőződtünk róla, hogy elég messze vagyunk a
háztól lassítottunk.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval kb. hányan leszünk? – kérdeztem.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Öööö – úgy tűnt erősen gondolkozik. – Sokan. Úgy
húszan. Vagy többen.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Remek. –
mondtam. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Átkarolt, és elmondta, hogy nem lesz semmi baj, hogy
Michelle nem gondolta komolyan, és ha lenne is egy kistesóm, akkor se
felejtenének el engem. Ennél a résznél felhorkantam. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szeretnek Téged. – jelentette ki, és ezzel lezártnak
tekintette az ügyet. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Leértünk a partra, de már messziről hallottuk, hogy
valaki kocsijából üvölt a zene, hogy kiabálnak, hogy jól érzik magukat. Bár még
este hét óra sem volt, égett a tábortűz. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Sziasztok! – köszönt Ian vigyorogva és kezelt a
srácokkal.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Én is mosolyogva köszöntem azoknak, akiket ismertem, Ian
pedig bemutatott a többieknek. Leültem egy srác mellé, Ian pedig hozott nekem
egy üvegsört. Tényleg rengetegen voltunk, alig tudtuk túl kiabálni a másikat. A
sör után valaki hozott whiskyt meg vodkát, amitől még oldottabb lett a
hangulat. Úgy éjfél körül a fele csapat már a vízben úszkált. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Páran csak leültek a part szélére, én és egy másik srác
viszont a tűz mellett maradtunk. Bele bámultam a tűzbe, és újra lejátszottam
magamban Michelle szavait. Ha lehet ezerszer jobban gyűlöltem, mint máskor. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Freezy vagy ugye? – szólalt meg a mellettem ülő srác. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen. És te? – kérdeztem. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Erik. – mosolyodott el, és a kezét nyújtotta. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Mosolyogva kezet fogtunk, majd végig néztem rajta. Magas
volt, sötét hajú, barna szemű, és ha lehet ezt mondani egész jó képű is.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Honnan ismered Iant?- kérdezte.<br />
- Az apáink egy együttesben játszanak- bele ittam a sörömbe.<br />
- Ismerem őket?- mosolygott.<br />
- Nem tudom- megrántottam a válam.- Az Avenged Sevenfold ismerős név neked?-
elgondolkodott.<br />
- Mintha hallottam volna már.<br />
- Egy metál banda, 1999 óta vannak együtt, azóta is csak úgy ontják magukból a
jobbnál jobb lemezeket, turnékra járnak és hasonló- elkezdtem mocorogni.<br />
- Keveset látod apukád?<br />
- De, hogy is- felnevettem.- Néha túl sokat is, ne érts, félre imádom meg
minden, csak néha túlságosan a gondomat akarja viselni…<br />
- Ami nem csoda- Ian hátulról átkarolta a vállamat,- nem vagy egy jó kis lány
típus- vigyorgott, leszedtem magamról a kezét.<br />
- Ahogy te sem vagy egy apuci szeme fénye- mondtam gúnyosan.<br />
- Mit szólnál egy fürdéshez szülinapos?- azzal felkapott és elkezdett vinni a
víz felé.<br />
- Várj!- kiáltottam, megállt.<br />
- Mi az?- kivettem a telefonomat a zsebemből és ledobtam a földre.<br />
- Nem kell egyelőre új.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Tovább indult és bevitt a vízbe, mikor elég mélyen volt
beledobott, egy aprót sikítottam és elkezdtünk egymást kergetni a vízben, majd
mikor sikerült elterelnem a figyelmét gyorsan kimentem a vízből és visszaültem
a tűzhöz Erik mellé, út közben felvettem a telefonom.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Szóval hol tartottunk?- leültem mellé.<br />
- Ott, hogy…</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem tudta befejezni, amit akart, mert szinte mindenki
egyszerre özönlött vissza a tűz mellé. A rádiót kikapcsolták, és valahonnan,
valaki szerzett egy gitárt, ami Ian-nél kötött ki. Elkezdett játszani, amit
mindenki ámulva nézett, de lehet, hogy csak az alkohol hatása miatt. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nem hiába az apja az egyik legjobb basszusgitáros, akiről
hallottam. Számomra ismerős volt a dal, de nem tudtam hova tenni. Mintha
egyszer régen hallottam már volna. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Most már tudom, hogy miért gitározik olyan jól. –
mosolygott Erik.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Van tehetsége. – mondtam. – Szóval mit akartál
kérdezni?</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Valamit a turnékkal kapcsolatban. – elgondolkozva
bámult bele a tűzbe, és ivott a söréből. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Mosolyogva vártam, hogy eszébe jusson, közben pedig Iant
hallgattam, és Eriket néztem. Helyes. Ezt bárki megállapíthatja. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ja, igen, akkor te is elszoktad, kísérni a turnékra? –
jutott eszébe.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mikor hogy. Ha van társaságom – itt Ianre néztem. –
Akkor igen. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És, jól hallottam, hogy ma van a szülinapod?<br />
- Pontosabban tegnap volt- mosolyogtam, felnevetett.- De nem mondanám a
szülinapomnak- visszanéztem a tűzre.<br />
- Miért?- vettem egy mély levegőt, utálom, ha piásan kérdezgetnek ilyeneket
rólam, mindig őszinte vagyok.<br />
- Adoptáltak, és az árvaházban sem tudták mikor születtem pontosan, így hát a
születésnapom lett az a nap, mikor apámék eldöntötték, hogy haza visznek.<br />
- És próbáltad már megkeresni az igazi szüleid?- ránéztem és megráztam a fejem.<br />
- Soha, nem is gondolkodtam rajta. Három éves voltam mikor örökbe fogadtak és
valahogy megmaradt bennem, hogy nem ők az igazi szüleim, minek keressem meg
azokat az embereket, akik csak úgy eldobtak maguktól? Jó persze más, ha 16
évesen szült meg az igazi anyám, de akkor is… Én meg vagyok a nevelő
szüleimmel… úgy ahogy- tettem hozzá halkan.<br />
- Hé Freezy!- hallottam Ian hangját, felé fordultam.- Te jössz- vigyorgott rám
és felém tartotta a gitárt.<br />
- Nem- megráztam a fejem.<br />
- Na, ugyan ne kéresd magad- oda dobta a gitárt én meg reflexből elkaptam.-
Játszd azt, amit apád tanított neked.<br />
- Mindent ő tanított- elhúztam a szám.<br />
- Jó akkor az a P betűs együttes- összeszorította a szemét, nem hiába mondják, a
pia öli az agysejteket.<br />
- Pantera?- segítettem ki.<br />
- Igen!- rám mutatott.- A Walk-ot.<br />
- Akusztikus gitárral?<br />
- Akusztikus gitárral- mondták egyszerre többen is.<br />
- Hát jó…</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Rendesen megfogtam a gitárt, gyorsan lepörgettem a
fejemben a dal kottáját és már bele is kezdtem. Többen elkezdték énekelni a
számot, én is csatlakoztam hozzájuk. Mikor befejeztem, elkezdték kántálni, hogy
„Vissza, vissza, vissza.” Így hát nem volt más választásom, mint hogy játsszak
még nekik. Valahonnan előkerült egy másik gitár, így még jobb lett a hangzás.
Olyan kettő fele elfáradtam és tovább adtam a gitárt. Még kint maradtam egy kis
ideig, majd fogtam magam oda intettem Iannak és elindultam haza. Végig mentem a
sötét és csöndes utcákon, egy kis követ rugdostam magam előtt. <i>„Azért még is csak jobb lenne, ha Hope a
saját gyerekünk lenne, vagy ha legalább lenne egy saját gyerekünk.”</i>
Megráztam a fejem, megálltam a házunk kerítése előtt, átmásztam rajta, majd az
ablakom alatti fához mentem és felmásztam rá. Ráültem az ablakomhoz legközelebbi
ágra és óvatosan kinyitottam az ablakomat. Bemásztam a szobámba amilyen
csöndben csak tudtam, imádkoztam, hogy Pinkly ne kezdjen el ugatni. Mindig ezt
a megoldást választom, ha később érek haza, mint a megbeszélt vagy épp egy szó
nélkül megyek el itthonról, mint ma is. Nincs kedvem végig hallgatni a
papolásukat, elég, ha másnap reggel traktálnak vele. Levettem a ruháim, és felvettem egy pizsamául szolgáló, Vengeance
University-s pólót, amibe kb. kétszer belefértem volna. Elővettem az Iphoneom,
felvettem a fülesem, és elindítottam az első számot, amit megtaláltam. A
sötétben tapogatózva bemásztam az ágyamba, és kényelmesen elhelyezkedtem.
Lehunytam a szemem, de álmok helyett csak Michelle szavait hallottam, magam
előtt láttam az arcát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Megráztam a fejem,
és lepörgettem magam előtt a mai napot. Ha jól megnézzük, nem is volt annyira
szörnyű. Sőt, a vége egész jó volt. Éreztem magamon az ezüst karkötőt, ahogyan
megemeltem a kezem a kis hangszerek és az F betű halkan megcsörrent. <br />
A folyosón felvillant a lámpa, és ajtó nyílását hallottam. Kipattant a szemem,
de nem mozdultam meg. Léptek közeledtek az ajtóm felé, én pedig úgy tettem,
mintha aludnék. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott. Valaki megállt az ágyam
végénél, majd közelebb jött. Kivette a fülhallgatót a fülemből, és az
Iphoneommal együtt elrakta. Amint hozzám hajolt, tudtam, hogy apu az. Végül is
Michelle tuti nem kelne fel miattam hajnalban. <br />
Apu adott egy puszit a homlokomra, valószínűleg úgy gondolta, hogy csak reggel
fog leszidni, amiért elmentem a saját bulimról. <br />
Hallottam a távolodó lépteit, és kinyitottam a szemem.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Apu- megállt,
és visszafordult, nem szólt semmit csak nézett.- Mikor kezdődik a turnétok?<br />
- Kábé egy hónap miért?<br />
- Csak kérdeztem.<br />
- Jól van- megint elindult.<br />
- Várj.<br />
- Igen?- visszafordult.<br />
- Holnap nem megyünk el egy Apa-lánya vásárlásra?<br />
- Elmehetünk- visszajött hozzám,- de most már aludj- megpuszilt.- Reggel még
beszélnünk kell.<br />
- Tudom- elhelyezkedtem a párnámon.- Jó éjszakát apu.<br />
- Jó éjt Freezy- becsukta az ajtót és hallgattam a léptei zaját, amíg el nem haltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ezután elaludtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Szokásomhoz
híven, délben keltem fel, és pizsamában lecsattogtam a konyhába. Elővettem egy
tálat, öntöttem bele tejet és müzlit, majd beültem a nappaliba és kerestem
valami zene csatornát. Apa és Michelle bejöttek, valószínűleg a teraszon
cigiztek eddig, és elém álltak. Pedig épp Pink egyik klipjét adták…<br />
Michelle elvette a távirányítót, és kikapcsolta a tévét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Nektek is jó reggelt! – motyogtam, és folytattam az evést. <br />
- Hol voltál tegnap? – kérdezte Michelle. <br />
- Iannel. – felsóhajtott. <br />
- Kicsim, a saját bulidról mentél el… - kezdte Apa. <br />
- Tudom, és sajnálom. – mondtam el egy szuszra.- De ne csináljatok úgy mintha
ezt máskor nem tettem volna már meg. Egyébként is csak egy buli, senki nem halt
bele, hogy elmentünk Iannel- felálltam és bementem a konyhába.<br />
- Beszélj, vele kérlek- hallottam Michelle hangját, megtámasztottam magam a
pulton és vártam, hogy apa bejöjjön, nem kellett sokat várnom.<br />
- Szóval?- néztem rá.<br />
- Miért mentettek el?<br />
- Nem tudom- megrántottam a vállam.- Nem volt hangulatom a partizáshoz.<br />
- És Iant miért vitted magaddal?<br />
- Mert egyedül nem akartam elmenni. Amúgy is szinte mindenhova Iannel megyek,
nem hiszem, hogy ez meglepő lenne.<br />
- Van közte és közted valami?<br />
- Jézusom apa. Ian a legjobb barátod fia, az én legjobb barátom.<br />
- Ez még nem jelent semmit.<br />
- Oké, tisztázzuk. Ian és köztem nincs semmi, nem is volt és soha nem is lesz.
Ian olyan nekem, mint egy báty. Oké?<br />
- Jól van… csak megkérdeztem.<br />
- Mikor megyünk ma vásárolni?- tereltem a témát gyorsan.<br />
- Mikor akarsz?<br />
- Hát mondjuk, most még megnézek egy sorozatot a tv-ben, már ha Michelle
engedi… és utána?<br />
- Jól van- elmosolyodott.- De azért igazán leszokhatnál arról, hogy gondolsz
egyet és lelépsz a saját bulidról.<br />
- Úgysem fogok, ezt te is tudod- megöleltem.<br />
- Makacs vagy- sóhajtott.<br />
- Csak nehezen nevelhető- vigyorogtam.<br />
- Na húzás- elengedett és visszamentem a nappaliba, ahol
kedvesen Michellere mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Megkértem, hogy adja vissza a távkapcsolót, amit egy sóhaj
kíséretében meg is tett. <br />
Miután végig néztem az Odaát ismétlését felmentem a szobámba, és rendbe szedtem
magam. Fogat és arcot mostam, utána pedig felvettem egy szaggatott rövidgatyát
meg egy fekete topot. Enyhén kisminkeltem magam, a hajamat pedig összekötöttem.
<br />
Lefutottam a lépcsőn, felvettem a conversem, és megálltam az ajtó előtt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Mehetünk? – apa jött ki a konyhából mosolyogva. <br />
- Igen! – bólintottam, és kinyitottam az ajtót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Elköszöntünk Michelletől, és beültünk a kocsiba. Letekertem az ablakot, és
beraktam a City of Evilt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nem unod már?- mosolygott rám apa, megráztam a fejem és
kibámultam az ablakon közben énekeltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Apa nem kezdett el megint kérdezgetni a tegnapi napról, aminek
nagyon örültem. Nem akartam neki elmondani, hogy tudom mit mondott Michelle és,
hogy ez mennyire bánt. Leparkoltunk a pláza parkolójában és elindultunk körbe
nézni a boltokban. Éppen egy CD boltból jöttünk ki mikor valaki a nevemen
szólított. Elkezdtem keresni a hanghoz tartozó arcot. Egy mosolygó barna
szempárt pillantottam meg, Erik integetett. Elmosolyodtam és visszaintegettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Az ki?- kérdezte apu.<br />
- Egy ismerősöm.<br />
- Eddig még nem láttam.<br />
- Ja-, elfordultam Eriktől és tovább indultam, apa követett és végig engem
nézett.- Jaj, miért kell bámulni?- megálltam egy kínai étterem előtt.<br />
- Nem bámullak, baj, ha nézem a lányom?- mosolygott.<br />
- Hátha a lányod, nem a vérszerinti lányod elég gázos- viccelődtem és elhúztam
a szám, felnevetett.<br />
- Na, ki a srác?- kérdezett rá újból.<br />
- Tegnap ismertem meg a bulin amire Iannel mentünk.<br />
- Ohh.<br />
- Jó fej srác, kedves- elmosolyodtam és a földet néztem.<br />
- Csak nem tetszik?- felkaptam a fejem.<br />
- Nem!- vágtam rá egyből és beálltam a sorba a kajáldánál.<br />
- Aha, persze-, mindent tudóan mosolygott. <br />
- Jó helyes srác… de nem igazán ismerem, szóval…<br />
- Hát normálisnak tűnik- a „tűnik” szót erősen megnyomta.<br />
- Igen…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Apu újra szólásra nyitotta a száját, mikor valaki felsikított a sorban.
Megfordultunk. Egy kb. velem egyidős lány állt mögöttünk tátott szájjal, majd
amint szóhoz jutott elkiáltotta magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Synyster Gates!- és apa felé rohant. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
A hangra persze minden rajongó, aki a bevásárló központban tartózkodott apuhoz
rohant, hogy autógrammot kérhessen tőle. Apa meg persze megtette ezt. Na, ennyit
az apa-lánya napról. <br />
Átverekedtem magam a tömegen, és visszafelé sétáltam. Zsebre tettem a kezem, és
csak előre néztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Freezy!- megfordultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Erik utánam futott, és beért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Szia-, mosolygott.<br />
- Szia-, mondtam.<br />
- Az apukádat támadták le?- kérdezte, és a háta mögé mutatott. <br />
- Ja-, morogtam, gyorsan megtöröltem a szemem mielőtt elsírtam volna magam.<br />
- Tényleg híres lehet.<br />
- Igen, az-, magam elé bámultam és haladtam előre, el akartam menni innen.<br />
- Baj van?<br />
- Csak el akarok menni innen, megfulladok…- begyorsítottam, nem akartam
lehagyni, csak végre ki akartam jutni a friss levegőre.<br />
- Gyere- megfogta a könyököm és elkezdett húzni a legközelebbi kijárat felé,
amit nem is vettem észre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nehezen vettem a levegőt, egy kisebb pánikroham kezdett úrrá lenni
rajtam. Ahogy kiértünk a friss levegőre előre hajoltam és megtámasztottam magam
a térdemen, szaporán vettem a levegőt. Emlékképek sorra jött fel. Ugyan ebben a
plázában voltunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Apa fogja a kezemet, olyan hat éves lehettem. Halk zaj van a
háttérben, ami egyre erősödött, egyre több lett az ember körülöttünk és
mindenki apa nevét kiáltozta. <i>„Uram isten,
Synyster Gates!” „Jézus ez tényleg ő, ez Brian Haner!”</i> Apa elengedte a
kezemet és kedvesen mosolygott az ismeretlen arcokra, amik egyre többen lettek
és eltaszítottak apa mellől. Magamhoz öleltem a macim és szólongattam aput, de
nem hallott meg. Kétségbe estem a sok hangos embertől és sírva fakadtam.
Elkezdtem futni, hátha megtalálom a tömegen kívül aput, de nem jártam sikerrel.
Egyre jobban távolodtam a tömegtől és egyre jobban sírtam. A könnyeimtől nem
láttam rendesen és felestem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Megráztam a fejem, csak most vettem észre, hogy megint elkezdtem
sírni. Letöröltem a könnyeimet és a kézfejemmel megtöröltem az orrom.
Felegyenesedtem és megpróbáltam megnyugodni. Erik ijedt arccal nézett rám és
láthatólag nem tudott mit kezdeni a helyzettel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól vagyok- mondtam neki, hogy megnyugodjon.- Vagy is jobban-
helyesbítettem, mikor nem változott semmi az arc kifejezésén.<br />
- Nem hiszem- mondta.- Freezy, ennyire kiborított, hogy apudat felismerték?-
kérdezte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Megfogta a kezem, és egy közeli padhoz vezetett. Leültünk. Kérdőn nézett rám,
várta, hogy mondjak valamit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Tényleg jól vagyok- mondtam, és elmosolyodtam.- Csak… Apával akartam lenni. <br />
- Ha gondolod, haza vihetlek- ajánlotta fel, mikor felálltam. <br />
- Inkább Ianhez szeretnék menni- mosolyogtam, és megnéztem az időt.- Ideje,
hogy valaki felkeltse. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Felnevetett, majd a kocsijához vezetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Ugye tudod, hogy hol lakik?- vontam össze a szemöldököm.<br />
- Persze-, vigyorgott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Beszálltunk a kocsijába, ő pedig indította. Bekapcsolta a rádiót, amiben Kelly
Clarkson egyik slágere ment, és Erik magas, már-már fülsértő hangon énekelni
kezdte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Uristen- nevettem.- Jézus mária Erik- már könnyeztem a nevetéstől, de nem
hagyta abba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Én is beszálltam és együtt énekeltünk a rádióval hülye hangon,
mikor férfi énekelt, elmélyítettük a hangunkat. Sikerült jobb kedvre derítenie,
aminek nagyon örültem. Az egész utat végig röhögtük. Már majdnem megérkeztünk
mikor megszólalt a telefonom. Kivettem a zsebemből és a kijelzőn egy kép
villogott rólam meg apuról. Lefagyott a mosoly az arcomról, Erik lejjebb vette
a hangerőt, megnyomtam a fogadás gombot és a fülemhez emeltem a telefont.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen?- kinéztem az ablakon.<br />
- Hol vagy?- ijedt volt a hangja.<br />
- Útban Ian felé.<br />
- Jézusom, már kétségbe voltam esve, hogy hova tűntél.<br />
- Aha, gondolom…<br />
- Freezy ne csináld. Nem hagyhattam őket ott.<br />
- Nem persze, megértem, hogy fontosabbak a rajongók, mint a lányod. Jaj, bocs,
most ugrik be, csak a fogadott lányod vagyok.<br />
- Jézusom Hope mi bajod van?- Hope-nak hívott? Komolyan?<br />
- Gyűlölöm ezt a nevet!- csattantam fel.<br />
- Mi bajod van?<br />
- Semmi, csak elegem van. Egyszer tölthetnék végre kettesben veled egy napot,
úgyhogy Michelle nincs ott, erre meg leállsz cseverészni a rajongóiddal.<br />
- Csak autógrammot osztogattam meg…<br />
- Hagyjuk, jó?- a halántékomat maszíroztam.- Majd beszélünk, ha haza mentem- a
„ha” szót erősen megnyomtam.- Szia- meg sem vártam a válaszát egyből kinyomtam
és azzal a lendülettel ki is kapcsoltam a telefonom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Ez után a beszélgetés után végig csöndben voltunk. Mikor megállt
Ianék háza előtt, megköszöntem neki, hogy elhozott és, hogy ilyen kedves volt
velem. Elköszöntem és kiszálltam a kocsiból. Megvártam, míg elhajt, csak azután
csöngettem be. Johnny bácsi nyitott ajtót, látszólag eléggé meglepte, hogy én
állok az ajtóban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Freezy, hát te?<br />
- Ianhez jöttem…<br />
- Még alszik.<br />
- Tudom, pont ezért. Én akarom felkelteni- magamra erőltettem egy mosolyt.<br />
- Gyere be- Johnny bácsi elmosolyodott és félre állt az ajtóból, hogy be tudjak
menni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Felmentem a lépcsőn, közben beköszöntem Lacey nénihez. Halkan
benyitottam a szobájába, a szekrényéhez mentem kivettem egy pólót és egy
gatyát, azokba belecsavartam az egyik doboz cigijét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ébresztő!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
A fejére dobtam az összecsavart ruháit, amit egy nyögéssel viszonzott.
Elindultam az ablaka felé, még jó, hogy padlás szobája van. Kimásztam az
ablakon és kiültem a tetőre, hogy ott várjam meg, amíg felöltözik, pár perc
múlva csatlakozott hozzám és mindketten rágyújtottunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- De legalább nem öntöttél rám egy vödör vizet. – ásított Ian. <br />
- Máskor az lesz. – mondtam. <br />
- Mi történt Freezy? – kérdezte, és rám pillantott. <br />
- Mit csinálnál, hogyha apuddal elmennétek, mondjuk egy baseball meccsre, ahol
hirtelen megrohamoznák őt a rajongók, és teljesen elfelejtkezne rólad? – tettem
fel a kérdést. <br />
- Ilyen nem történne meg, mert …óóóó. – bebizonyította, hogy másnapos. – Mi
történt? <br />
- Úgy volt, hogy apa-lánya vásárlós nap lesz, de mivel ő híresség, minden
elcsesződött. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Kifújtam a füstöt, és szétnéztem a tetőről. Este imádok kiülni ide, nézni a
csillagokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Várj. Idáig gyalogoltál a plázából? – nézett rám.<br />
- Erik elhozott. – mondtam. <br />
- Erik Murillo? – újra rám nézett, és elnyomta a cigijét a tetőn. – Vele
beszélgettél tegnap este – itt megállt. – meg ma hajnalban, ugye?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
Újabb szálat vett ki a dobozból és meggyújtotta. Bólintottam, és elnyomtam a
cigimet. Nyújtózott és ásított, majd összekócolta a hajam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Már csak a kávé hiányzik. – sóhajtott, és szívott a cigijéből.<br />
- Egyet értek- rá vigyorogtam.<br />
- Oké…- felállt,- már is hozom, addig maradj itt.<br />
- Basszus pedig arra gondoltam, hogy elrepülök…- elhúztam a szám.<br />
- Jól van- felnevetett és visszamászott az ablakon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Hátra dőltem, behunytam a szemem és élveztem a napsütést. Próbáltam
kiverni a fejemből, hogy hogy viselkedett apa, és Michelle szavait is. Inkább
valami másra akartam gondolni. Helyette visszapörgettem magamban tegnap estét.
A tábortüzet, azt, hogy Ian bevitt a vízbe, az Erikkel való beszélgetésemet…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
- Hahó! Freezy! – Ian szólongatott, kezében 2 pohár kávé volt. <br />
- Mi van? – elvettem az egyiket, és belekóstoltam. <br />
- Elaludtál. Nem találtál este haza, vagy mi? – kérdezte vigyorogva. <br />
- Most már tuti, hogy legközelebb vízzel ébresztelek. – jelentettem ki, és
elővettem egy újabb szálat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbQcCRSUya6d8hJwpFqWkQAGVbt5aLp0U8Ge9JeFvmm_Y9AHrgDv3h3p_CbShc9YIzMv6MkNA13-US3I4uVZGlO1R_rFgZhhCWAWOHr11zEdBFxax7xx2ICWxe64giH8rKU4JMQ3vTz9o/s1600/tumblr_mfk2z9UI9w1rv6ed3o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbQcCRSUya6d8hJwpFqWkQAGVbt5aLp0U8Ge9JeFvmm_Y9AHrgDv3h3p_CbShc9YIzMv6MkNA13-US3I4uVZGlO1R_rFgZhhCWAWOHr11zEdBFxax7xx2ICWxe64giH8rKU4JMQ3vTz9o/s320/tumblr_mfk2z9UI9w1rv6ed3o1_500.jpg" width="213" /></a></div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-63520867121231332822012-12-14T22:27:00.003+01:002012-12-14T22:27:52.917+01:00Prológus<br />
<div class="MsoNoSpacing">
<i>- Mr. és Mrs.
Haner?- nézett ránk egy nő a pult mögül.<br />
- Igen- bólintottam.<br />
- Kitöltötték a lapot?<br />
- Persze- Mich odaadta neki a lapot.<br />
- Köszönöm- elvette és gyorsan átfutotta, majd berakta egy mappába, amin ott
volt a nevünk.- Jöjjenek utánam.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>Csendben követtük,
a falak tele voltak gyerek rajzokkal és csoportképekkel. Egy ajtóhoz vezetett
minket, ami mögül gyerek zsivaj hallatszódott ki, kinyitotta az ajtót és előre
engedett minket. Az egész helyiség tele volt különböző korú gyerekekkel. Egymással
játszottak, rajzoltak és olvastak, volt olyan, aki a tv előtt ült és azt nézte.
Mich izgatottan nézegette a gyerekeket, de nekem egyből megakadt a szemem az
egyiken. Hosszú, kócos, göndör, barna haja az arcába lógott, egy koszos,
szakadt macival játszott az egyik sarokban egyedül.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>- Őt, hogy hívják?-
kérdeztem a nőtől és az állammal a kislány felé böktem.<br />
- Ohh, őt? Neki nincs neve, vagyis hát, pár napos korában hozták ide, azóta három
év telt el, de egy árva szót sem szólt eddig, biztos tud beszélni, csak nem
akar.<br />
- És miért nincs neve?- kérdezett rá Mich újra, helyettem.<br />
- Mert nem tudtuk megismerni annyira, hogy nevet tudjunk neki adni.<br />
- Értem. Szerintem akkor őt hagyjuk békén.<br />
- Miért?- néztem Mich-re.- Mert más, mint a többi? Ugyan…<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>Elindultam a
kislány felé, Michelle nem jött velem. Leültem vele szemben, nem nézett rám
csak tovább játszott a macijával. Próbáltam beszélni hozzá, többnyire csak
kérdezgettem mindenféléről, de egyszer sem nézett rám, csak a macija fülét
piszkálgatta. Egyszer mikor hozzá akartam érni a macihoz, magához húzta és rám
nézett a hatalmas barna szemeivel, mikor a szemébe néztem elfordította a
tekintetét, visszahúztam a kezem ő pedig tovább játszott a macijával.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>- Brian menjünk-
Mich hangja mögülem jött,- azt hiszem mára eleget voltunk itt, majd holnap
visszajövünk- bólintottam.<br />
- Szia, kicsi- a kislány még mindig nem nézett rám.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>Felálltam és
elindultunk a parkolóba. Michell-lel egész úton és még otthon is azon
vitatkoztunk, hogy miért ne azt a kislányt válasszuk. Hosszú kínkeserves órák
után végül sikerült rávennem, hogy adjunk egy kis esélyt a lánynak, hát, ha
sikerül belőle kicsikarni valamiféle pozitív visszajelzést. Két héten át
mindennap bementem hozzá, volt mikor csak egyedül mentem be, mert Michnek dolga
volt és nem ért rá. Olyankor mikor egyedül voltam, mintha könnyebb lett volna a
kislánnyal kommunikálni nem tűnt annyira zárkózottnak. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>Már kezdtem én is
feladni, hogy szóra bírjam a lányt. Michelle úgy tervezte, hogy ez lesz az
utolsó nap, hogy bemegyünk hozzá, ha ma se lesz semmi előrehaladás, akkor
elfelejtjük a kislányt. Ugyan úgy ültem vele szemben és próbáltam beszélgetni
vele, még szereztem is egy másik plüssfigurát hátha ezzel sikerül megtörnöm, de
nem igazán jött be. Mich kiment a mosdóba és én újra kettesben maradtam a
kislánnyal. Ahogy Mich kilépett az ajtón a kislány rám nézett, kicsit közelebb
araszolt hozzám, de épp, hogy csak pár mini méterrel. Megsimogatta a macija
fejét és bátortalanul beleültette az ölembe. Abban a pillanatban legszívesebben
felpattantam volna és szorosan magamhoz öleltem volna a kislányt, ez alatt a
kéthét alatt nagyon megszerettem a lányt, szinte a szívemhez nőtt, ezért is
örültem neki, hogy végre elértem ezt. Mikor Mich visszajött boldogan meséltem
neki az előre haladásról, na, nem mintha nem látta volna, hisz a mackó még
mindig az ölemben volt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>- Mi legyen a
neve?- kérdeztem Micht.<br />
- Legyen Hope, reménykedünk, hogy egyszer végre megszólal.<br />
- Ugye tudod, hogy attól, hogy nem beszél még ért téged?- csak forgatta a
szemét.- Amúgy tetszik a név.<br />
- Megyek, beszélek a nővel, hogy döntöttünk.<br />
- Köszönöm- átkaroltam a derekát és nyomtam egy puszit az arcára,
elmosolyodott.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>Felállt és elment,
a kislány utána nézett és ráöltötte a nyelvét, felnevettem, érdeklődve nézett
rám, mikor meglátta, hogy mosolygok, még közelebb jött hozzám, már majdnem
összeért a lábunk. Az ölemben volt a kezem a macija mellet, kinyújtotta a kis
kezét és a tenyerembe csúsztatta. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>Nem mi döntöttünk
úgy, hogy haza visszük, ő döntött úgy, hogy haza jön velünk. Finoman
megsimogattam a hüvelykujjammal a kezét.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>2012. július 20.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYjzHF07XFfSoVzfWqkYo27oAf41YTW9OMbya0QImFct4ngknB-f2TbgEbSZXM9o4f1E7JsggnV0jsl1Wn3aOIiKfyVZrHXp9veA9EHDqw7bTH6CrrIyUqmf5wYKhycUJ1gMdH_NHCVFs/s1600/loving-dad.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYjzHF07XFfSoVzfWqkYo27oAf41YTW9OMbya0QImFct4ngknB-f2TbgEbSZXM9o4f1E7JsggnV0jsl1Wn3aOIiKfyVZrHXp9veA9EHDqw7bTH6CrrIyUqmf5wYKhycUJ1gMdH_NHCVFs/s320/loving-dad.jpg" width="263" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i><br /></i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6631051904794064502.post-6850490231815398522012-12-14T22:26:00.002+01:002012-12-14T22:30:21.411+01:00Bevezető<br />
<div class="MsoNoSpacing">
Freezy egy adoptált lány, nevelő szülei a híres Synyster
Gates és felesége Michelle DiBenedetto, az apjával jó a kapcsolata, de az
anyját ki nem állhatja, már egész pelenkás kora óta azon dolgozik, hogy
valahogy eltűntesse.<br />
Eredeti neve Hope, amit rühell mivel az anyjától kapta, a Freezy nevet
barátai aggatták rá 10 éves korában, az anyával való viselkedése miatt, apja nem
érti a furcsa becenevet, de tetszik neki.<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13201950079391361664noreply@blogger.com0